Eger - hetente kétszer, 1913
1913-02-08 / 12. szám
2 EGER. (12. sz.y 1913. február 8. A tanács előterjesztése a kir. törvényszékhez vezető aszfaltgyalogjáró kiépítésére vonatkozóan. ' Az alispán körrendeleté az esküdtszéki tagok összeírása ügyében. A kavics-fedőanyag szállításának biztosítása céljából megtartott pályázat eredménye. A városi napidijasok kérelme napidijuknak havi előleges részletekben való utalványozása iránt. Az építési és szépészeti szakosztály előterjesztése utcanevek megállapítása iránt. A vendégfogadók, szállók, korcsmák, sörcsarnokokról szóló szabályrendelet-tervezet. A városi tanács előterjesztése a Vécsei völgyben és a Szépasszonyvölgy-utcában vásárolt munkásház-helyek bérbeadása iránt. A Cifrakapu-utca elején építendő aszfaltgyalogjáró ügyében a városi tanács előterjesztése. Az aszfaltgyalogjárdák fenntartása ügyében a The Neuchatel Asphalte Company Limited céggel kötött szerződés. A polgármester előterjesztése aziránt, hogy Eger város közönsége a „Hevesmegyei és Egervidéki Jótékony Nőegylet“ valamint az „Egri Izraelita Jótékony Nőegylet“ alapító tagjai közé belépjen. A tanács jelentése az italmérőkkel 1913. évre kötött egyezségekről. A tanács előterjesztése a földadó-kataszter kiigazításához és az 1913. évi adókivetési munkálatokhoz egy kisegítő munkaerő alkalmazása iránt. A vármegyei tisztviselők nyugdíj-igényének rendezése. Említettük már, hogy Hevesvármegye tiszti nyugdíj-szabályrendeletének módosítása végett az alispán értekezletre hívta össze a vármegye tisztviselőit. Az értekezlet szükségesnek találta a most érvényben levő szabályrendeletnek módosítását és Isaák Gyula megyei főjegyző elnöklete alatt Mednyánszky Sándor, Pillér Ede, Hellebronth Pál, Puchlin Lajos, Szabó Mihály és Palik Frigyes tagokból álló bizottságot küldötte ki az uj szabályrendelet-tervezet elkészítésére. A bizottság a szabályrendeletet teljesen az állami tisztviselők nyugdíjáról szóló 1912. évi LXV. t.-c. intézkedéseinek figyelembe vételével készítette el. Az uj szabályrendelet-tervezetet és a törvényhatósági bizottsághoz benyújtandó kérvény szövegét, a kodifikáló bizottság, megvitatás végett, a tisztviselői kar nagygyűlése elé terjeszti, amelyet az alispán hív össze. Az uj fertálymesterek. Eger város tizenkét városrészében megtörtént az évenkint szokásos negyedmester-választás. Eszerint az 1913. évre negyedmesterek lettek: Város I. negyedben: Bárány Kálmán dr. Város II. negyedben: Szakácsi Miklós. Város III. negyedben: Répás Béla. Város IV. negyedben: Szilágyi Vilmos. Hatvani I. negyedben: Gyulai Ignác. Hatvani II. negyedben: Horváth Sándor. Hatvani III. negyedben: Joó Gyula. Hatvani IV. negyedben: Ivócs János. Cifra-Sánc negyedben: Görömbölyi József. Felnémeti negyedben: Gulyás Mátyás. Makiári I. negyedben: Nyári Sándor. Makiári II. negyedben: Szalka Illés. Az uj fertálymesterek hivatalos eskütétele az idén nem szent Apollónia napján lesz, mert az vasárnapra esik, hanem febr. 10-én (hétfőn) reggel 8 órakor, a főszékesegyházban reggel 7 órakor tartandó mise után. Az egri érseki jogakadémia jövője. II. Az egri érseki jogakadémia már több, mint másfél százados, dicső múltra tekinthet vissza. 1741-ben alapíttatott (ezzel szemben pld. a kassai csak 1859-ben létesült). A felekezeti jogakadémiák közül népesség tekintetében az eperjesi után következik, vagyis a második. Ami az uj egyetemeket illeti, ezek közűi egyik sem hathat kedvezőtlenül a mi jogakadémiánk ifjúsági létszámára. Mert nekünk sem Pozsony, sem Debrecen nem esik utankba. A mi jogakadémiánk a budapesti tudomány- egyetem aránylagos közelsége miatt sem nép- telenedett el, még kevésbbé eredményezheti tehát ezt a két uj egyetem. Ennek a jogakadémiának tehát úgy a történeti múltban, mint az előretörő jelenben megvan a maga létjogosultsága, hivatása. Hogy jogászaink állandóan tömegesen keresik fel közel- és messze vidékekről, mindez azt mutatja, hogy ennek a mi jogakadémiánknak olyan a talaja, a fekvése, a múltja, a szelleme, az iránya, hogy annak feanállása életszükséglet. Az a sok ifjú ugyanis, aki évről-évre a mi jogakadémiánkra törekszik, mind azt hirdeti: a mi viszonyainknak igen megfelelő Eger jogakadémiája, a mi lelki világunk ennek az akadémiának nemes szellemét kívánja, a mi tehetségeink ennek a jogakadémiának oktatását áhítozzak, a mi egyéniségünk ezen a jogakadémián akar jó hazafivá kiforrni 1 A jogakadémia a tanuló ifjúság részére szolgáló főiskola lévén, ennek az ifjúságnak tettekben nyilvánuló rokonszenve mindenesetre igen figyelembe veendő, sőt első sorban respektálandó jelenség akkor, mikor foglalkozni kell akadémiánk jövőjével. Ez a jövő tehát nem lehet egyéb, mint az eddigi tiszteletreméltó múltnak a folytatása. Mert ezt az akadémiát fenntartani sürgeti úgy a múlt szépsége, mint a jelen erőben duzzadása. És még egy, ami már a jövő kérdése. Mielőtt azonban erre a harmadik dologra reá mutatnánk, az uj egyetemek alapításában megnyilatkozó egyik rejtett gondolatra is reá kell mutatnunk. Akik az elmúlt évek egyetemért törtető mozgalmait figyelemmel kísérték, észrevették, hogy mig az agitálás csak a harmadik egyetem érdekében folyt, addig a kormány mindjárt a negyedik egyetemet is nyélbeütötte. Még pedig semmi más, mint a felekezeti türelmesség, a legbölcsebb valláspolitikai szempontból. A valóságban ugyanis a debreceni református, a pozsonyi pedig katolikus jellegű egyetem lesz. E tényével a kormány megmutatta, hogy respektálja Debrecen kultur éi tékét, azonban az uj egyetemeknél nem nélkülözheti a magyar kultúra azt a nevelő erőt sem, amely a katolikus szellemű egyetemek katedrájáról szétárad. Ezért kapott Pozsony is egyetemet. Nem nyíltan bevallott igazság ez, hanem a tényekből kiolvasható következtetés. Le kellett vonnunk ezt a következtetést, mert ez iránymutató tű a mi jogakadémiánk jövőjére is. Korunkban az emberiség lelkén veszedelmes féreg foga rágódik. Álismeretek, hamis tudományok a hit és a vallás jogainak tagadásában, az Isten létének lehazudásában mesterkedő tanok terjednek mindenfelé, alámélyítve, a lejtőn mind lejebb és lejebb süllyesztve a közmorált, a nemzetműveltséget. Illően kellett fogadni a „nagy marhát,“ amint ezt bizalmas körben mondani szoktuk. A jövőbeli gyár-részvénytársaság jövőbeli elnöke fogadta. Jónevű földbirtokos és takarékpénztári igazgató. A torokhangon gurgulázó berlini úr pontosan meg is érkezett. Pompás déjeuner várta az elnöknél. A háziasszony föllobogózva, teljes díszben. Déjeuner után vizitek. Jövőbeli vezér- igazgató, igazgatók, főtitkár, titkár, jogtanácsos, stb. Dél lett. Következett mindjárt a nagy ebéd. Az egész társaság hivatalos volt. Tizenkét fogás. Ami jót a magyar éghajlat terem: bőveu. Toasztok persze. Politika, adomák stb. Délután négy óra felé egyszerre csak a józan német kiveszi az ezüst zsebóráját: — Ugyan kérem, mikor indul a legközelebbi vonat innen Berlin felé. Öt óra negyven perckor, Budapested át. De miért méltóztatik kérdezni? Azért, mert azzal utazom vissza. — ??? ! — Igen. Nekem, kérem, sok a dolgom, ügy számítottam, hogy néhány óra alatt megtudom a tudnivalókat s még az éjjel viszafelé utazom. Nálunk, kérem, az idő pénz. — De hiszen uraságod még a jövendőbeli gyár helyét sem tekintette meg 1 — Ez most már mindegy. Egészen fölösleges is. Látják az urak, mink németek mindenre figyelünk. Most én délelőtt tiz órától délután négyig semmit sem láttam és semmit sem hallottam önöktől, ami az üzletet illeti, amit pedig önök közgazdasági szempontból oly igen fontosnak tartanak. Már pedig az olyan helyen, ahol ez megtörténhet, ott a pénzünk már nincs jól elhelyezve . .. A német pakolt és elutazott az öt óra negyven perces vonattal Berlinbe. A hiénák. Budapest életének egyik különössége az árverési hiénák intézménye. Aki nem ismeri őket, menjen el a járásbíróság elé. Ott tanyáznak. A kövezetei jól teleszórják nagy ezüst tallérokkal. De azokért nem jó lesz lehajolni. Eeben a mi — orientális fővárosunkban a hiénák olyan pompásan tenyésznek, hogy egyszer már testületileg akartak újévkor a járásbiró előtt tisztelegni, mint az igazságszolgáltatás „tényezői“. Nem is lenne rossz cim: m. kir. hiéna. Egy alkalommal egyik tehetséges és jókedvű, de meglehetősen gyanús ábrázatú hir- lapirodalmi humoristánkat csíptem meg azon, hogy pezsgőt iszik a vacsorájához: — Hogyan; pezsgőt és te! talán kiraboltál valakit? — Nem én, de ma egészen véletlenül egy ötvenkoronáshoz jutottam a cifferblattom által. Sohasem tudtam, hogy annyit ér az ábrázatom. Most azt tisztelem meg egy kis vacsorával. — Hát hogyan történt? — Megyek az utcán. Az egyik boltban nagy kiabálás van. Árvereztek. Nagy csoport hiéna dühöngött a boltban. No ezt megnézem. Csúnyául veszekedtek, sőt köpködtek is egymásra. A beszédjüket azonban nem értettem. Pár perc múlva hirtelen összebékültek és megindult az árverés. Kiváucsi voltam rá. Egyszerre csak odafordul hozzám egy rablógyilkos képű hiéna. Alighanem az ábrázatom keltett benne bizalmat. Rámszól: — Hallja maga, úgy-e maga a Kohn Samu embere? Azé az akasztófáravalóé, mi? Gondoltam magamban, mit árt az Kohn Samunak, vagy nekem, ha rámondom, bogy: igen. Legalább megtudok valamit. Hát rámondtám: igen.
