Eger - hetente kétszer, 1913

1913-12-24 / 103-104. szám

1913. december 24. EGER. (103—104. sz.) 3 indítványát fogadta el és a vízvezeték ügyét levette a napirendről. A kövezetvám. Ezután megnyugodtak a ke­délyek, a képviselőtestület tagjainak nagy több­sége eltávozott és a közgyűlés röviden végzett a napirendnek még hátralévő részével. A kö- vezetvámszedési jognak újabb útvonalra való kiterjesztését szó nélkül elfogadták. A nyugdíj szabályrendelet. A városi tisztvise­lők uj nyugdíjszabályreudeletét is vita nélkül módosították és pedig a vármegye kívánságára akként, hogy a nyugdíjképesség kezdő idejét 10 évre fölemelték, az államnál töltött előze­tes szolgálati időt beszámithatónak vették, a millenium évét kettős szolgálati esztendőnek minősítették és szabályozták a temetkezési já­rulékokat. A közmunka költségvetés. A községi közmun­ka 1914. évi költségelőirányzatát, mely 45% bevételi emelkedést mutat, a közgyűlés elfo­gadta. A jegyzői internátus. A Vásártéren, mintegy 100,000 korona költséggel, 50 gyermekre épülő jegyzői internátus céljaira a képviselőtestület névszerinti szavazással — 24 szóval 5 ellené­ben — 300 Q-öl területet engedett át a siket­némák részére építendő uj intézet mellett. Ezen a teljesen ingyen átengedett közterüle­ten kívül, a tulajdonjognak évi egy drb. 10 koronás arany befizetésével való elismerés mellett, még 213 Q-öl közterületet enged át a bódék helyén az internátusnak játszóhely és kert céljaira. Kikötötte azonban a közgyűlés, hogy az internátusnak 3 éven belül föl kell épülnie, az épület előtt aszfalt gyalogjáró épí­téséről gondoskodjék és a használatra átenge­dett 213 Q-öl területet, ha arra a városnak szüksége lenne, bármikor visszaveheti. A jegy­zőegyleteknek a villamos világítás ingyenessé­gére vonatkozó kérelmét a közgyűlés a villám- világítási igazgatósághoz utasította. Alapitó-levelek. Foltin János prépost-kano­noknak a szegények részére tett 200 koronás, és özvegy König Endrénének 3 szegény özvegy és 2 orvosnövendék segélyezésére tett ház­alapítványáról kiállított alapító-leveleket elfo­gadta a közgyűlés, a Samassa-féle alapítóleve­let pedig helyesbbítette. Az uj közkórház. Az Egerben épülő uj me­gyei közkórház céljaira a város, tudvalévőén, tagja, és ír nekünk, akikhez tartozik. Ä ma­gyarságnak, s új honfitársainak mélységes sze- retete sugárzik ki e könyvből, mely a maga otthonában és a maga rendkívül értékes mi­voltában mutatja be az angol népet. Az an­gol leányról, az angol asszonyról, az angol ház­tartásról stb.-ről szinte fotografikus hűséggel írott tanulmányokat olvasva, valósággal bele­álmodja magát az ember az angol életbe. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ : MODERN KÖLTŐK. Kosztolányi Dezső, ma határozottan a leg­kiválóbb műfordítónk. Ritka nyelvtalentum és páratlan virtuóz a verselés technikájában. Nincs nehézség, amelyet játszva le ne győzne és nincs költői érzés, amelyet újra át ne érezne. Nem egyszerűen fordítja ő az idegen költőket, hanem ő maga is átérzi azoknak nagy érzéseit s ezeket a magyar nyelv muzsikája szerint új­ra versbe önti. Angol, amerikai, francia, olasz, német, spanyol, orosz stb. nemzetek legújabb poétái termését élvezte végig és kiválogatta belőlük a legszebb darabokat, számszerint mint­egy negyedfélszázat. A modern költészetnek ez a remek antológiája valósággal irodalmi szen­záció. PROHÄSZKÄ OTTOKÁR: VILÁGOSSÁG A SÖTÉTSÉGBEN. A székesfehérvári püspök, aki oly nagy tudós, mint amily nagy poéta-lélek és írómű­vész, az élet nagy örvényeiben és sötétségeiben ingyen telket adott és átengedte a 73,000 ko­rona kórházi alapítványt. Az alispán arra kérte a várost, hogy a 650,000 koronás uj közkórház létesítéséhez a maga részéről még legalább 60,000 koronánával járuljon hozzá. A közgyűlés ezt a kérelmet teljesítette. A közgyűlés ezután még egy fizetési elő­leg kérvényt, egy szabadság kérelmet és négy illetékességi ügyet intézett el és ezzel déli 12 órakor a tanácskozást be is fejezte. A hét. Visszatérések az Egyházba. Érdekes számokat találunk az 1911-iki statisztikai adatok között. A kimutatások szerint, Magyarország területén — nem számitván a társországokat — 7117 áttérés történt az egyes felekezetek között. A statisztika adatai szerint az összes feleke­zetek vesztettek lélekszámúkból, egyedül a római katolikus egyház mutat fel 794 uj hivőt. Gyarapodtak az unitáriusok s a baptisták is, de a visszatérésekhez mérten elenyésző ezek­nek a nyeresége. A görög katolikusok 164, a görög keletiek 17, a reformátusok 361, az ágostai evangélikusok 287, az izraeliták 360 hívet vesztettek. Még örvendetesebb eredményt tüntetnek fel az 1896—1911-iki adatok. A le­folyt tizenöt év alatt a római katolikus egy­ház kebelébe nem kevesebben, mint tizenkilenc- ezerkilencszázhatvankilencen tértek vissza. * Szumoru karácsony. Megérkezett újra a béke és szeretet nagy ünnepe. Sajnos, mihozzánk, szegény magyarokhoz, nem a legkedvezőbb kö­rülmények között köszönt be. Egy zsibbadt or­szágot talál itt, ahol az emberek csak ődöng- nek, lehorgasztott, fejjel járnak. Hiányzik be- belőlük a vér, a pezsgő életerő, a lelkesedés: álmos, fáradt mindenki. Hónapokig tartó gazdasági vihar szágul­dott el felettünk, a társadalmi bajoknak ezer­nyi kelevénye borítja a nemzet testét. Ehhez járul a politikai felfordulás számtalan aggasztó tünete. Azért azonban, hogy igy van, nem sza­bad a jelen embereit és más tényezőit vádolni, mert a mai szomorú viszonyokat mi nem tartjuk másnak, mint a múlt nagy bűnei büntetésének. Azok az évtizedes nagy mulasztások, amelye­ket úgy társadalmi, mint gazdasági, mint pe­a hitnek vigasztaló világosságát gyújtja meg előttünk, nemcsak azért, hogy éjszakánk a sí­ron túl ne legyen sötét, hanem hogy már földi létükben js össze tudjuk egyeztetni Istennek szolgálatát az életnek békességével és igaz örömeivel. Nem hirdet aszkézist, mert ez a szenteknek kiváltsága, hanem számol az em­beri természettel, anélkül, hogy gyengeségeinket bármiben is legyezgetné. Prohászka új műve nem ájtatossági könyv, hanem egy bennünket megértő, értünk aggódó és bennünket egy nagy szív legmelegebb érzéseivel szerető, igaz em­bernek a mi legfontosabb dolgainkat illető meg­figyelései, tanácsai és szent ihlettségben papírra vetett költői gondolatai vannak itt egybegyűjtve. takAts SÁNDOR : RÉGI MAGYAR ASSZONYOK. Az igazi, nagy vadásznak az a legmeré­szebb vágya, hogy oly vadonban járjon, amely­ben ő előtte még utat nem taposott senki. A magyar történetírók közül Takátsban fejlett ki leginkább az a nemes passzió, hogy mindig oly nyomokon halad, amelyeken ő előtte még nem járt soha senki. Nem mások kutatásainak eredményeiből rójja össze a maga munkáit, ha­nem minden történeti munkájához maga gyűjt össze minden kis porszemet. Az ő történeteit nemcsak a maguk egészében, hanem még rész­leteiben sem találjuk meg másutt sehol. Nem »forrásokból« ír, hanem az ő munkája a for­rás, amelyből mások meríthetnek. A régi ma­gyar asszonyokról írott könyve is ily egészen dig politikai téren elkövettünk, most bosszul­ják meg magukat. S a feljajduió panaszokat nem a jelen emberei fogják orvosolni. Ezek olyan bajok, amelyeket, csak az idő gyógyít, de csakis akkor gyógyítja, ha a múlt mulasz­tásait belátva, iparkodunk azokat kiküszöbölni. Az idei karácsony tehát nem Glorias ün­nep, hanem a vezeklés, az engesztelődés napja. Ne ünnepeljünk tehát az idén, hanem vezekel­jünk. Az ünnepi csend, a munkaszünet napja alkalmas lesz az elmélkedésre, az elkövetett bűnök és hibák visszaidézésére, a magábaszál« lásra. Erre van legelsősorban is szükségünk ha azt akarjuk, hogy a javulás napjai is be­következzenek. Tartsunk treuga Dei-t. A Meg­váltó születését hirdető angyalok is csak a jóakaratú embereknek hirdetnek békességet. Ezt a hiányzó Jóakaratot kell valamiképen visz- szereznünk. * Amit a szabadköm Ívesek elhallgatnak. A pro­gresszív, értsd: a szabadkőműves ujságkirály- nak, a Világnak, születése pillanatától fogva nagyon megfekszi a gyomrát a kát. egyházi vagyon s a gyomorrontás-okozta lázában „lá- zító számokat“ lát. Látja a püspökségek sok ezer holdjait, ezeknek kataszteri tiszta jöve­delmét, no meg azt a sok pénzt, amit a fő­papok — kanállal mind megesznek. Majd más képet mutat a lázmozi. Sok ezer ember köhög és köhög, beesik a melle, azután megint köhög s végre meghal a tüdővészben. A harmadik képen analfabéták ezrei lázonganak ábécéért; a negyediken a kivándorlók fenyegetik az egyházi birtokot, mint aki a koldusbotot adta a kezükbe. Nemkülönben ökölbeszorul a tüdő­vészes és az analfabéta keze is, mert hát mind ennek az — egyházi vagyon az oka. így mondja a progresszív ujságkirály, no meg a többi kullogói is utána szokták szajkózni. Lássuk csak, hogyan fest ez a valóságban. A kát. egyháznak van másfél millió hold földje, ebből 12,000 egyházi személyét, ren­geteg iskoláját, templomát, árvaházat, kórházat, menhelyeket, jótékonysági, kulturális intéz­ményeket tart fenn, de azért ez eredményezi a — tüdővészt, a kivándorlást, a tudatlanságot, szóval minden bajt. Csodálatos, hogy ilyesmi eszébe jut a Vi­lágnak és ezt a kérdést állandóan napirenden eredeti, friss alkotás; ebből tudhatjuk csak meg, hogy milyen volt a magyar családi élet a zi­vataros XVI—XVII. századokban. E rendkívül vonzó tárgyról kedves történetek keretében, ked­velt tárcaíró modorában ír a tudós szerző. TOMÄ ISTVÁN: ÉLET ÉS IRODALOM. A katolikus társadalomnak celebritásai nyi­latkoznak ebben a kötetben az életnek és az irodalomnak egymáshoz való viszonyáról. Ha eddig mindig az volt a jelszó, hogy az iroda­lom legyen állandó figyelemmel az életre, ak­kor most már elérkezett az ideje annak, hogy az élet, azaz a társadalom is ügyeljen az iro­dalomra, — ne engedje felburjánzani, ami ká­ros és veszedelmes és pártolja azt, ami hasznos és üdvös. Ennek a kötetnek, melynek anyagát Torna István gyűjtötte össze fáradhatatlan buz­galommal és finomult Ízléssel, jóval nagyobb fele a katolikus írók egész seregének újabb munkáiból közöl egy-egy értékes darabot mint­egy bizonyságául annak, hogy a katolikus irányú irodalom már Magyarországon is nagyra nőtt s a legszebb jövendőt Ígéri. Egri írónak is van munkája e kötetben, mely M a da r á s z Fló- ris dr. főgimn. tanár tollából közöl egy értékes értekezést »U j magyar drámák« címen. TÖMÖRKÉNY ISTVÁN: EGYSZERŰ EMBEREK. Tömörkény István, Szeged színmagyar vi­dékének nemcsak a népét, de a földjét, füvét és

Next

/
Thumbnails
Contents