Eger - hetente kétszer, 1913
1913-11-26 / 95. szám
2 EGER. (95. sz.) 1913. november 26. A missió második felének részletes tájékoztatója egyébként a következő: Szerdán, (nov. 26.) Reggel 7 órakor szent mise, mely alatt éneklik: „lm arcunkra“, „Édes Jézus“, „Oh, ki ez oltáron“ kezdetű énekeket. Utána szent beszéd, mely előtt a „Könyörülj, Istenem“ és kimenetkor az „Áldj meg minket“ kezdetű énekeket éneklik. Délután 3 órakor a legények tanítása és gyóntatása. Délután 5 órakor szent beszéd; — előtte: „Könyörülj, Istenem“, utána litánia, áldás, kimenetkor „Úr Jézus, el ne hagyj“. Csütörtök (nov. 27-én). Reggel 7 órakor szent mise, amely alatt: „Dicsérjük mindnyájan“, „Dicsérd, Sion“ és az „Ez nagy szentség valóban“ kezdetű énekeket éneklik. Utána szent beszéd, „Könyörülj, Istenem“ énekkel, kimenetkor „Áldj meg minket“ kezdetű éneket éneklik. Délután 3 órakor a szülők oktatása. Délután 5 órakor az Oltáriszentség ünnepélye. Kezdetre éneklik az „Üdvözlégy, Oltáriszentség“ kezdetű éneket, az ének alatt kiteszik az Oltáriszentséget és megkezdődik a prédikáció. A szent beszéd után kedvező időben körmenet, amelyen minden felnőtt jelenlevő, a magával hozott gyertyával vesz részt, amelyet csak a templomon kivül szabad meggyújtani és visszajövetkor a templom-ajtóban el kell oltani. Körmenet alatt éneklik a „Dicsérd, Sión Megváltódat“, „Üdvözlégy Krisztusnak“ kezdetű énekeket. Körmenet után: Jézus szent- séges szívének megkérlelése. Ez ima után a nagytemplomban a tőgimnázium énekkara énekel a kóruson, — a minoritáknál a tanítóké- pezde növendékei énekelnek. Ezután a nép énekli a „Szent vagy“ egy versét. A Tantum ergóra „Azért ezt a nagy szentséget“, Geni- torira pedig „Az Atyának“ kezdetű éneket, — kimenetkor: „Oh, örök szeretet“ című éneket. Péntek (nov. 28.) Reggel 7 órakor szent mise, amely alatt „Buzgó szívvel ünnepeljük“, „A keresztfához megyek“ és „Keresztények, sírjatok“ kezdetű énekeket éneklik. Utána prédikáció, mely előtt „Könyörülj, Istenem“ éneket éneklik. Kimenetkor: „Áldj meg minket“. Délután 3 órakor a barátok templomában kersztúti ájtatosság. Délután 5 órakor szent beszéd, — előtte „Könyörülj, Istenem“, utána litánia, áldás, kimenetkor „Úr Jézus, el ne hagyj“. Szombat (nov. 29-én). Reggel 7 órakor szent mise, mely alatt éneklik: „Áldozzunk, hív keresztények“, „Szeretlek, szép Szűz Mária“, „Imádunk szent ostya“ kezdetű énekeket. Utána szent beszéd a szokott énekkel. Kimenetkor „Áldj meg minket, Jézus“. Délután 5 órakor. Szűz Mária ünnepélye. Kezdetkor éneklik: „Máriát dicsérni, hívek, jöjjetek“. Utána prédikáció. Prédikáció után „Szent vagy Uram“ egy versét. Kiteszik az Oltáriszentséget és elénekelik a lorettói litániát, a „Menyországnak királynéja“ antifónával együtt. Ezután a pap imádsága következik, majd a nép énekli: „Térdet, fejet hajtunk“ éneket. Ezután a pap énekére: „Azért ezt a...“ és „Az Atyának“ kezdetű énekeket. Kimenetkor pedig: „Te vagy földi éltünk“. Vasárnap (november 30-án). Reggel 6 órakor nagy mise, mely alatt „Bemegyek szent templomodba“, „Te vagy földi éltünk“, „Most lett a kenyér“, „Előtted, Jézusom, leborúlok“ kezdetű énekeket éneklik. Szent mise után prédikáció, mely előtt „Könyörülj, Istenem“, kimenetkor pedig „Áldj meg minket“ kezdetű énekeket éneklik. Délelőtt 9 órakor nagy mise. Főtemplomban latin énekek, Minoritáknál ugyanaz, mint reggel. Mise után prédikáció, előtte „Könyörülj, Istenem“, kimenetkor „Áldj meg minket“ kezdetű éneket éneklik. Délután 5 órakot befejező ájtatosság. Jó idő esetén már fél 5 órakor a nagytemplomhoz tartozó hivek a Líceum udvarán, a minoritákhoz tartozó hívek pedig a Katolikus Legényegylet udvarán gyülekeznek és e helyekről viszik körmenetben a missió-keresztet a templomba, az úton „Keresztények, sírjatok“ kezdetű éneket éneklik. (Ha az idő esős, az egész ájtatosság a templomban lesz.) A templomba érve, a keresztet megszentelik és a kijelölt helyen elhelyezik, ekkor a nép „A keresztfához megyek“ kezdetű éneket énekli. Ének után következik a szent beszéd, a búcsúk, a pápai áldás kihirdetése, a missió emlékek (keresztek, képek, szobrok, olvasók, érmek) meg- áldása. Végűi hála-adás, mely alatt a nép a „Téged, Isten“ kezdetű éneket énekli, kimenetkor pedig „Úr Jézus, el ne hagyj“ éneket. Gyónni mindennap reggel 5 órától kezdve lehet, de csak a nagytemplomban és a minoriták templomában; áldoztatás minden félórában lesz. * Meghívó. A Hevesmegyei és Egervidéki Jótékony Nóegylet elnöksége tisztelettel kéri Eger város kát. hölgyeit — a nem egyleti tagokat is — hogy az e hó 27-én, csütörtökön, délután 5 órakor tartandó eucharisztikus körmeneteken testületileg megjelenni szíveskedjenek. Gyülekezési hely és idő azok számára akik a székes főtemplomban szándékoznak, Mednyánszky Sán- dorné Széchenyi-utcai lakásán */♦ 5; azok számára pedig, akik a minoriták templomába óhajtanak menni az én város közházán lévő lakásom Vafj órakor. Eger, 1913. nov. 24-én. Jan- kovios Dezsöné egyleti elnök. November 6-ának epilógusa. A megyebizottsági tagok választásáról fölvett jegyzőkönyvek legnagyobb részét rendben találta a vármegyei igazolóválasztmány, mely szombaton délután ülésezett Borhy György udvari tanácsos elnöklésével. Csak öt választás ellen adtak be kérvényt. Ezek közűi hármat (az egri III. alvá- lasztó, a tiszaörsi és nagyrédei választás ellen beadottakat) elutasított a választmány, kettőnek (pétervásárai és markazi) ügyében pedig elrendelte a vizsgálatot. Képviselőtestületi ülés. Egerváros képviselőtestülete szombaton délelőtt 10 órakor rendes gyűlést tart, melynek ügyeit csütörtökön délután tárgyalja le az állandó választmány. Az európai népek harca.*) i. A népek életét a folytonos emelkedés és esés jellemzi. Ezen hullámszerű mozgás indító okainak gócpontja pedig az érdek, mely mindennél elsőobrendü lévén, uralkodik mindenek felett. Az érdek viszi a főszerepet magánügyeink intézésében és az irányítja a világtörténelem eseményeit is. *) Deme Károly „Magyarország helyzete és az európai népek harca“ c. könyvéből, melyet lapunk f. évi 85. számában ismertettünk. Ily című allegóriájának eme meséjében a sokat szenvedett magyar nemzet képét adja a költő. Itt áll hazánk az európai országok közé beékelve, árván, a megpróbáltatások viharaival dacolva, mint az erdő ama terebélyes fája. Már majdnem elpusztult az is, mikor beigazolódott, hogy a visszavonás oka a nagy nemzeti csapásoknak. Már a szú is emésztette: saját fiainak léhasága s a nemzet mégis él, áll a hon. De álljon is, lelkesedik a költő: S bár a vész felette zúgjon, Terhes felhő tornyosúljon, Ontva lángját mennydörögve, Álljon, álljon mindörökre! Mi tart fenn, jó fa, oly zölden? így szólítja meg a költő a puszpángot ily című allegóriájában. Nincs körülötted más, csak zuz- marás bokor, nem csobog a patakocska, pacsirta-szó, madárdal se hallszik, nem vidámít fel a hűvös szellő se. A pillangók nem keresnek fel, a harmat is megvonta tőled cseppjeit s még sem ver le téged a téli álom, mint a többi bokrot. — Csak gyászolj te is ezekkel, hányd el lombod, míg »a nyugvó élet kipezs- dűl.« A zöld puszpáng azokat képviseli, akik a nemzeti gyászból nem veszik ki részüket. Ezek is, mint a virág, vigadnak akkor, midőn a többieket a csüggedés s fájdalom szállta meg. Csak gyászoljanak, mert: »Ha nem fáj a bérc gyásza néked, A bércnek fájhat a te eked!« A »Hazádnak rendületlenül«-t — »Itt él- ned-haInod«-ot mily szép képben mutatja be Tompa! — Három testvér különböző célon s s jövőn ábrándozott. Az egyik csaták zajában akarja kielégíteni dicsőségszomját. Ámde bo- rúltan, sima homlokára a sors csak számos redőt adott a babér fejében. A másik kincs után sóvárgott, — hajóra szállt. Hajóját kiaknázott kincseivel s reménységével együtt megsemmisítette a vihar. A harmadik a tu- ! dományhoz, a bölcseség felé hajlott. »Tud, de | semmit sem tett a szentebb oldalon« s így j éltét, e talányt rosszúl fejtette meg. Csupa ké- ! tely, csupa tagadás. — Majd az ősi tűzhelyre visszamegy a három testvér s szívüket az egyszerű, kedves boldogság tölti el. Megnyugtatójuk lett a költő szava: »Hír foglya! a legfőbb dicsőség abban áll, Ha itthon, bár kicsiny, de holtig hű valál. Ne légy a tengernek mélyében gyöngyhalász, A négy folyam közt drágább kincset találsz. S te, kinek lelke tudás miatt eped, Beszélj e földdel s ez megtanít téged!« Elég! Nincs igazuk ellenfeleimnek! Tompa nem beteg. Ellenkezőleg, mélyen érző lélek, ki kedves rajongással s a körülmények hatása alatt okosan szereti hazáját. Becsületes, hű magyar ő, aki azzal szolgálja hazáját, ami legjobbat, legtöbbet adhat; hazája szeretetében megfürösz- tött tollával. Akik az ellenkezőjét állítják, elfelejtették már, hogy volt nekünk egy lejátszódott, nagy nemzeti tragédiánk, melyben a tragikum nemzetünk leveretése s ennek következménye egy nagy, nemzeti gyász lett. Az alkotmány letiporva, a börtön ajtai megnyitva, jobbjaink e hazán kivül, szabad szó eltiltva, a családban jajszó. Vigasztalni, lelkesítni kell. E feladatot akarja teljesíteni Tompa, aki előtt szintén elsötétedett a világ s fájt neki, hogy a fecske a gyász színével tér meg s a kikeletnek első virága is sárga. — Azután elfelejtették, hogy az alkotó természet oly dús, áldásaiban gazdag vidék, alsó-borsod, formálta Tompa lelkét egyszerűvé, kedvessé, amellyel azután nagyon szerette a bércek ormát, erdők homály át, a völgy s mező virányait. E kettős körülmény igazolja Tompa allegóriáit. Az a tény pedig mindennél jobban, hogy kézről-kézre járvák, mindenütt megnyugvást, vigaszt hintettek a szívekbe. Beteg pedig vigasztalni nem tud, hisz ő szorúl vigaszra. Itt tehát félreértés —, nem, itt gonoszság van, amit eredményezett s táplált a »modernek« törekvése abban, hogy durván kozmopolita s hogy jelmondata: az élet egy az élvezettel. Ezen törekvésükben persze támadni, rombolni kell múltat, ami abban Isten- s hazaszeretetre nevel, tanít; kigúnyolni a jelenben, ami szép s nemes; lemosolyogni minden tekintélyt s szellemi életet; ellenben dicsőíteni, előbbre kell vinni azt a kultuszt, ami a testé. Ez a betegség! Hczél József.
