Eger - hetente kétszer, 1913
1913-02-01 / 10. szám
2 EGER (10. sz.i 1913. február 1. szín s, ezer változatú és mégis klasszikus egyszeri ségű alkotás, már legelső akkordjaival lekötő te a figyelmet, lebilincselte a hallgatóságé . Hubay Virágfakadása helyett Volkmann Róbert II. Szerenádját (F-dur) kaptuk. M ntha ellent volna a nagy szerző zenénk nehány faji sajá’osságát és érvényesítette volna e kompozíciójában, melyből a vonós hangszerek kitűnő ismerete nyilvánvalóan látszik s mely lágy, hízelgő, kedves és férfiasán komoly. Három önádó részében kiváltképen a zenekar lehellet- szerii pianisszimói ejtették bámulatba a hallgatókat. Olyanok voltak, mint a húsz évvel ezelőtt itt járt Szlavianszky-daltársulat pianisz- szimói; nem vettük észre, hogy mikor van vége a játéknak. Ezu'án műsoron kívül játszották a szim- fonikU'Ok Hubaynak egy bájos, pikáns ritmusú és meglepő modulációkkal hangszerelt zene- képét, a Lepkét, mely roppant nagy hatást kelteit. Ennek a számnak bájos könnyedsége, hangulata után Chován Kálmán Magyar Rapszódiája kő', etkezett (a B zet Patrie!-ja helyett). A Magyar Rapszódia izig-vérig magyar munka formában, érzésben egyaránt. Azzá avatja szerzőjének belső meggyőződésből és szükségérzetből fakadó törekvése a magyar műzenére. Édes-bus magyar dalokat (közöttük a Kossuth-nótái) szólaltat meg sugárzó színpompával, meglepő, széles változatossággal. A negyedórás szünet után következett az est piész dö rezisztánsza, Beethoven V. Szimfóniája, melynek rövid jellemzését legutóbb (8. sz.) adtuk. Az itt-ott szinte templomi hangulatú, magasztos alkotást áhítatos figyelemmel hallgatta a közönség. És ennél a számnál látszott meg leginkább, hogy az országos szimfóniái zenekar mily m*gas színvonalán van a művészetnek. A Beethoven Szimfóniájának éteri zenéje után a Berlioz Rákóczi indulóját adták még elő műsoron kivül. Ami lelkesedés, hév, tűz van ebben a mindenfelé megcsodált zenei alkotásban, azt mind a legteljesebben érvényesítették művészeink. Az elemi erővel ható fortisszimók s általában az instrumentális zene minden hatóereje kiáradt e darabból, mint tüzes folyam, át a telkekbe . . . Valóban igaz: „A szimfonikusok összjátéka és műsora, ktescsendói és dekrescsendói, éteri pianisszimói és egetverő fortieszimói káprázatosak. Az érzelem, a ritmika és dinamika ünnepe volt ez és az árnyalások, elbűvölő szín- pompája.“ A szerdai est nagy erkölcsi sikerének azért örülünk kiváltképen, mert most már kilátásunk lehet arra, hogy a szimfonikusok máskor is eljönnek hozzánk. Ebben a biztos reményben így búcsúzunk tőlük: A viszontlátásra! A hét. Az angol „fehérrabszolga-törvény" életbe lépett. Az angol király már aláírta a törvényhozás által elfogadott „fehérrabszolga-törvényi“, «mely ilyformán azonnal életbelépett. Ez a törvény főleg a leánykereskedök és alkalomszerzők ellen irányul és gyökeres intézkedésekkel vet véget az eddigi állapotoknak. A rendőrség a törvény végrehajtására külön osztályt szervezett, amely már megkezdette működését. Az összes pályaudvarokon és kikötőkben titkos reudőrök figyelik meg az érkezőket, elutazókat, hol mindazokat, akik abba a gyanúba kerülnek, hogy fiatal leányokra vetik ki hálójukat, azonnal letartóztatják. A bebizonyított leánykereskedők és alkalomszerzők, első Ízben történt letartóztatásuk után, bizonyos számú botbüntetést fognak elszenvedni, még pedig minden tekintet és kímélet, nélkül, tehát férfi vagy nő. gavallér vagy csavargó egyaránt kiveszi részét a kellemesnek alig nevezhető büntetésből. Az uj törvénynek már is mutatkoznak örvendetes és gyors hatásai, amennyiben igen sok közismert leánykereskedő elhagyta Angliát. Bizony ráférne a leánykereskedők Eldorá- dójára, Magyarországra, is ez a törvény. Főleg a büntetés olyan nemével ellátva, mint ott, vagyis a — botozással. Ez radikális kúra. S ki mondaná, hogy ezek a lélekkufárok nem szolgáltak rá e régi megyei porcióra? * A Várady Zsigmond dr. végrendeletének tanulságai. „Bihar követe“ szegény diákból lett ügyvéd s miut ilyen — sok úri passziója mellett is — 1 millió 200 ezer korona vagyonról végrendelkezett. Végrendeletével kapcsolatban eszünkbe jut egy és más dolog, amelyet itt elmondunk. 1. Kiváncsiak voltunk arra, vájjon mennyi ügyvédi jövedel--m után fizetett adót Várady Zsigmond? Mint egyik nagyváradi lapból megtudtuk. nem sokkal vall >tt be többet évi 2000 koronánál. (Talán meg sem lesz olyan igazságtalan az az adórendszer, amely ellen annyit beszélt és irt Varady Zsigmond is.) 2. Mig Várady élete folyamán írásban és szóban azt hirdette, hogy a felekezeti különbség olyan mellékes, mint a szemnek, vagy a hajnak a színe, addig végrendeletében bőkezűen emlékezik meg egyházáról, a nagyváradi ev. ref. egyházról, s azt vagyona harmadrészének örökösévé tette. 3. Vagyona másik harmadrésze felett a nagyváradi Lászió-páholyt tette örökösévé az öngyilkos főmester. Ebből az alapítványból különösen támogatandó cél gyanánt el-ő sorban kijelöli a küzdelmet a klerikális reakció és a militarizmus ellen. íme, a szabadkőművességnek általuk any- nyiszor tagadott, főcélja: az oltár és a trón ledöntése. Nem afféle humanisztikus, jótékony- sági intézmény tehát, hanem küzdelem az — egyház ellen, a trón ellen. Csupa ellentmoudás azokkal az életelvekkel, melyeket az öngyilkossá lett Várady Zsigmond dr. — hirdetett. Az adóreform ellen küzdött, amely szerinte igazságtalan, pedig magáról tudhatta, hogy nagyon itt az ideje a reformnak ; a felekezetiséget. támogatja, ame y szerinte fölösleges és mellékes; végül a szerinte humanisztikus intézményt, a szabadkőműves páholyt, a katolikus egyház és trón ellen tüzeli még halála után is, midőn mintegy négy- százezer koronát hagy néki e cél szolgálatára. * A fertály mesteri traktamentumok hete is elérkezett. Szombaton, úgy tudjuk, négy-öt lelépő fjrtálym"Sternél is ünnepelték a polgár-erényeket, de erre a hétre is maradt négy-öt lukul- lusi lakoma. A „suttogóu már majdnem minden negyedben eredményié vezet-tt s jobbára meg- vau az utód is, akit. persze egyik-másik negyedben — a nehéz közgazdasági helyzetre való tekintetből — sokkal nagyobb küzdelemmel sikerült megszerezni, mint a trakta költségeit kidrukkolni. * Az időjósló napok azt mondják, hogy csapadékos esztendőnk lesz és jó szőlőtermésre van kilátás, mert: Ha fénylik Vince, Tele leaz a pince . . . És Vince napján derült, napfényes idő volt; olvadt. Szombaton, Pálfordulás napján, meglátta a medve az árnyékát, tehát visszament az odújába aludni. Még hosszú lesz a tél, moudja a népies meteorologia. És ez nagy baj a mai drága, szénszűkös világban 1 * Olcsó mulatság a mai drága világban I Ez a jelszava az E^ri Dalkörnek, mikor összejöveAz „EGER“ tárcája. Poétái utánzatok. Bizonyos dolog, hogy nem lehet minden ember és minden iró eredeti. Hiszen nem is volna értéke az eredetiségnek, valamiképpen nem igen kapkodnánk a gyémáut után, ha utszélen oly mennyiségben heverne, mint a zúzott kavics. Az eredetiség kora, sajnos, lejárt különösen a költé'zetben, hol már Petőfit is százan meg százan utáuozták és egész Petőfi-utánzó iskolát teremtettek. A múlt század hatvanas éveitől még szűkösebb a termés, kiváltképen a lírai költészetben és ma már c<ak egy páran eredetiesked- nek, ... a többiét jobbára utánzásból élnek. Ilyen vers azután bőven keletkezik és mindjárt meg lehet ismerni, hogy szerzője kit tart követendő példának, ki az ő világító tornya a költészet tengerén. Ilyen módou születhetett meg az alábbi hat vers, amely méltán sorakozik egyik utóbbi számunkban közölt két „holnapufános“ versparódiához: a Sárgához, meg a Feketéhez. I. Ilonka tragédiája. így irta volna: Farkas Imre. Ilonkának a csendőrtiszt ur Egész komolyan udvarolt. Hogy nemsokára meg is kéri, Már a családban tudva volt. Egyszer csak — Isten tudja, hogy volt — A két szerelmes ös.-zevész; Váratlanul kiütött köztük A szörnyű nagy szerelmi vész. A csendőrtiszt ur má-hoz pártolt. Ilonka sírt és duzzogott, Épp úgy, mintaiiogy duzzogni Egy otthagy, tt leány szokott. Egyszer kiálio’t ablakába Az utcát nézni, mint mulat: Hát im, egy nő oldalán látja A hűtlen csendőrtiszt urat. Nagyon nevettek és összebújtak, Mint egy szerelmes gerlepár. . . S Ilouka sirt és úgy találta, Hogy minden csendőr csapodár. Az édes anyja Ilonkát kérdi: „Kit látsz, leányom, s mi bajod?“ „Semmi semmi — mondá Ilonka — Csak egy csendőr kisért valakit erre.. Szólt, betéve az ablakot. II. Karácsony. Irta talán: Pósa Lajos. Kis karácsony, nagy karácsony Ott kandikál be a rácson. Araszos szakáll az álián, Nagy tarisznya van a vállán. Mindüuknek hoz ajándékot: A jó gyermeknek játékot, A rosszaknak nadrágszijjat, Nekem meg . . . tisztelet díjat.
