Eger - hetente kétszer, 1913
1913-02-01 / 10. szám
1913. február 1. EGER. (10. sz.) 3 teleit rendezi. És ez a jelszó, úgy látszik, hódít, mert szombaton már nagyobb közönség szórakozott a dalköri reunion, sót vagy 20 pár táncra is perdült a hangverseny után. Megjegyzendő, hogy ebben a formában még a hangverseny is kellemesebb, mert nem olyan hideg, nem olyan kimért, mint általában a hangversenyek szoktak lenni. Dicséret illeti a Dalkör vezetőségét, hogy a Szabolcska pompás szövegét (Dal a dalról) felolvastatta, midőn meg kellett ujráznia a Po- gatschnigg pompás művét. Ha már élvezni akar a közönség, élvezzen teljesen, vagyis a szöveget is tisztán megértse, ami bizony — kivált karok előadásánál — nem mindig sikerül. * Cséplőgép-tulajdonosok kartellje. E héten hallottuk is, olvastuk is, hogy a géptulajdonosok erősen szervezkednek és amint mondják: februárban már készen lesz a kartell. Céljuk az, hogy az eddigi részért tovább nem fognak csépelni és fokozódott igényeket támasztanak a mezőgazdák ellen. A drága munkásviszony bizonyára sújtja a cséplőgép-tulajdonosokat is. Hiszen ott, ahol maga a gazda nem állít napszámosokat a csép- léshez, hanem a cséplést a géptulajdonos úgy vállalja, hogy tűzrevalót, napszámost és géprészt együtt vesz ki a terményből és ezért a kellő munkáskiállítás a géptulajdonosnak a gondja: magától folyik, hogy a napszámosok drágulásával együtt jár a géprész drágulása is. Ámde ebből nem az következik, hogy egynéhány ezer iparos mindjárt hadat üzenjen a — földnek. Közös a baj, tehát közös orvoslást kíván. A gazdákkal együtt kell a kérdést megoldani. Mert az eddigi 4—5 % elég tisztességes jövedelmet nyújtott a cséplésért a gép- tulajdonosoknak. Amikor átlag 100 K.-t keresett a gép naponta a cséplésért, bizony akkor nincsen ok a panaszra. Itt csak arról van szó, hogy a túlhajtott és felcsigázott munkabérek ne bénítsák meg a gazdaságot és az ipart egyaránt. * Savanyu a szőlő. Az Akadémiának a Vojnits-dij odaítélése megint alkalmat adott arra, hogy elitélje a nálunk lábrakapott lenge erkölcsű drámairást. Lett erre nagy gezéresz az írói berkekben s a „hivatásos“ drámaírók (Szomory, Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Biró Lajos stb.) mind sorra nyilatkoztak, hogy ők . . . semmit sem adnak az Akadémia véleményére és Ítéletére. Mi azt hisszük, sőt az a meggyőződésünk, hogy mindegyik adna rá, ha — ő kapta volna a Yojnits-díjat. HÍREK. Eger, 1913. január 31-ón. Tájékoztató. Február 1. Ismeretterjesztő előadás a Kér. Iparoskörben. „ 1. Az „Úri Banda“ estélye. „ 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony. „ 2. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. „ 2. A Kát. Legényegylet jelmezestélye. „ 2—3. Országos vásár Gyöngyösön. „ 3. A Hevesmegyei és Egervidéki Jótékony Nőegylet jelmez-estélye. „ 3. Hónapos állatvásár Egerben. „ 3. Hatvani főszolgabíró tárgyalási napja Apeon. „ 5. Hamvazó szerda. „ 5. Katonai utóállítás Egerben. „ 5. Tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Tiszaigaron. „ 9. A Kát. Patronáz8-Egyesület választm. ülése. „ 9. Beethoven-előadás a főgimnáziumban. „ 9. Országos vásár Poroszlón. „ 10. Közigazgatási bizottság ülése. „ 10—11. Országos vásár Hatvanban. „ 10. Pétervásárai főszolgabíró tárgyalási napja Nagybátonyban. „ 11. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 15. Ismeretterjesztő előadás a Kér. Iparoskörben. „ 15. Egri főszolgabíró tárgyalási napja Kápolnán. . 15. Hevesi főszolgabíró tárgyalási napja Kiskörén. „ 15—16. Hangverseny a főreáliskolában. „ 16. Jubiláns ismeretterj. előadás a főgimnáziumban. „ 20. Katonai utóállítás Hatvanban. „ 21. A dohánybeváltás batárideje Kápolnán. „ 23. Ismeretterjesztő előadás a főgimnáziumban. „ 23. Országos vásár Tiszanánán. „ 25. Gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Domoszlón. „ 26, 27. A kápolnai csata évfordulója Farsang. Még meg sem kezdtük s már a végét járja! Könnyed vidámság mámora még nem is érintette lelkünket; átvirrasztott báléjek édes illúziója nem szakította félbe egyetlen egyszer sem azt a szürke egyformaságot, mely a megélhetésért folyó lázas küzdelemben nap-nap után ránehezedik lelkünkre; a jókedv, a tréfa, dévajkodás és egyéb hangulatos derűje a társaséletnek, gondosan elraktározva, jól őrzött értékekként, érintetlenül hevernek még ke- délytelen, ideges életmódunk sáncaiban, és — a farsang már a végéhez közeledik! . . . Észre sem vettük, hogy itt van. És nem sajnáljuk, hogy eltűnik. Úgyis csak hazugság, kendőzött valótlanság, hazug tettetés a mai világban a jókedv. Olyan, mint a férges alma: kívülről szép, mutatós; és belül a romlás, a pusztulás csírái diadalmaskodnak ! . . . Annyi bizonyos, hogy erről az idei farsangról nem sok megőrizni valója lesz az emlékezetnek. Hacsak az nem, hogy nem mulattunk. Mert nem mulattunk. És ha véletlenül a rövid, huszonkilencnapos farsangnak a három utolsó napjára sem jegyeznek mulatságot a vidámság börzéjén, akkor a báli tudósítók, a farsangról írandó nekrológjuk végén, még attól a megszokott frázistól is megfosztanak bennünket, ami pedig hozzátartozik a hamvazószerda hangulatához, hogy t. i.: „Karneval' herceg, az utolsó táncütem, az utolsó kacaj s a parfümös levegőjű báltermekben az utolsó vibráló villanyfény kioltása után, busán összeszedte csillogó, kedvderítő, tarka-barka öltözékét és megtörtén, legyőzötten vonult el egy hosszú esztendőre . . .“ Kár lett volna ezért a frázisért; bár Karneval hercegnek az idén így is igen kevés az öröme a mi körünkben. * A farsang rózsaszínű naptárában ez a három mulatság van előjegyezve: Február 1. Az „Url Banda“ táncmulatsággal egybekötött hangversenye a Kaszinó összes termeiben. Kezdete este 8 órakor. Belépődíj személyenkint 3 korona; családjegy 8 korona. A műsor 7 pontból áll, melyből ötöt az Úri Banda ad elő (Vilm IV. suite-jének 6. tétele, Rubinstein „Preghiera“, Jensen „Idyll“, Wrede „Intermezzo“ és magyar nóták); a zeneszámok között Kalovit8 Alajos dr. és Kállay Miklós szórakoztatják a közönséget. Kalovits dr. az Úri Banda történetét adja elő — humoros strófákban. Február 2. Az Egri Kát. Legényegylet zártkörű jelmezestélye, a saját helyiségében. Belépődíj személyenkint 1 korona. Kezdete este 8 órakor. A jelmezesek felvonulása V29 órakor. Akik meghívót nem kaptak és arra igényt tartanak, forduljanak a rendezőséghez. Február 3. A Hevesmegyei és Egervidéki Jótékony Nőegylet jótékonycélu jelmez-estélye, az Egri Club termeiben. Kezdete este félkilenc órakor. A rendezőség kéri az estén résztvevőket, hogy akár jelmezben, akár estélyi öltözetben jelennek meg, lehetően egyszerűen öltözködjenek. A tisztajövedelem a Nőegylet árvaházáé lesz. A családjegy ára 8 korona, a személyjegyé 3 korona. Kinevezés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Sturm József és Szabó Géza, egri siket- némaintézeti tanárokat a X. fizetési osztályba; az igazságügyminiszter pedig Zblskó Alajos egri törvényszéki jegyzőt a IX. fizetési osztályba nevezte ki. Megbizás. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Baboosay Mariska oki. tanítónőt az egri állami önálló gazdasági népiskolánál a szaktanítónői teendők ellátásával megbízta. III. Melanchólika. A la Ady Endre. Párizsból éppen most jöttem, A tüdőm már kiköhögtem. Vérem s erkölcsöm rongy s laza: Meghalni jöttem én haza, Sőt mondom ébren, altan: Hogy én már meg is haltam, Mert én meghalva is élek : Csak hálni jár belém a lélek. Rut meghalni-akarások, Szentséges menykőcsapások, Benneteket kérdlek én: Mikor üttök már Belém ? IV. Tóth Boriska. Irta: Mihályka Szabolcs. Tóth Boriska naiv leány volt. Falun lakott s a körmét rágta, Különben ott volt a házuk A többivel egy rakásba. Krumplikapálni arra járt ki Galambos Gábor reggelente. Miután otthon előbb felkelt S magát csinosra kente-fente. S Galambos Gábor rávet é szemét Az alszegi kis virágra, S naiv Tóth Boriska, szegény, Mindig csak a körmét rágta. S naivan körmét addig rágta, Mig egy reggelre elfogyott És igy a naiv Tóth Boriska Többé karmolni nem tudott. V. A vádlottak padján. Irta: Papné Páll C. Kopottá foszlott képzelt nászruhák, Álomban töltött éber éjszakák S tragédiák ti, lelki filmemen S ábrándjaim egy régi hymenen, Sírásig züllött régi vigalmak (Melyek mint darvak egyszer kihalnak) Fáradt szerelmek, áttengett napok: Cserébe értük vájjon mit kapok? Az erőm már örömbe vásott, Már jönnek az apró tűszurások, Mint emlékkönyvből kitépett lapok: Vádoló álmok és vádolt napok. VI. Önéletrajz. — Sz. Lányi Gyulától. — Csak ritkán szólok, mint lantmadár. Sokat dalolni szörnyű kár . . . Versem jövőt s múltat lefest S én olvasatlanul Szeretem a fekete levest. Ha feketémet szürcsölöm, Idegzetem bár megölöm, De arcom bus lesz s vérem kába, Ilyenkor biztosan Beverselek az éjszakába.
