Eger - hetente kétszer, 1913

1913-01-29 / 9. szám

EUER <9. sz.t 1913. január 29. 2 Egerben a kereskedők és iparosok egy egysé­ges, erős, hatalmas egyesületté tömörüljenek. Az indítványt megéljenezték és a közve- tétlenül érdekelt egri iparosok és kereskedők majd fontolóra veszik. A nagygyűlés Jankovics Djzső kir. tanácsos, Egerváros polgármesterének köszönő szavaival ért véget, aki a mozgalom vezetőinek és a mozgalomban résztvevőknek a köz érdekében történt fáradozásait köszönte meg. Fél tizenkettőre járt az idő, mikor a nagy­gyűlést nagyecséri Kánitz Dezső elnök bezárta és a jelenvoltakat Kállay Zoltán dr. főispánhoz vezette, aki lekötelező szívességgel fogadta a küldöttséget és megígérte, hogy szívesen áll a mozgalom élére és készséggel támogat min­den törekvést, mely Hevesvármegye iparának és kereskedelmének előbbrevitelére irányul. Délben 1 órakor 300 terítékes díszebéd volt a Kaszinó nagytermében, ahol Eger tár­sadalmának minden rétege képviselve volt s a vidék küldötteit megvendégelték. Hangulatos pohárköszöntőkben sem volt hiány, melyet nagy­ecséri Kánitz Dezső, Fógel Ágoston, Farsang Pál, Beke Márton, Jacsó Mihály, Klein Mór, Spitzer Vilmos, Tóth Ágoston, Strausz Sándor, Grünwald Ferenc, Schvarcz Antal, Károly Já­nos, Balkay Béla, Fischer Lajos, Palácsik Jenő és Babocsay Sándor mondottak. Balkay Béla indítványára Zichy János gróf kultuszminisz­tert, Eger város országgyűlési képviselőjét, és Beöthy László kereskedelemügyi minisztert táv­iratban üdvözölték. Főgimnáziumunk kulturünnepe. — A 100-ik ismeretterjesztő előadás. — II. Főgimnáziumunk tanári kara már évtize­dekkel ezelőtt felvette programmjába az iskolán- kivüli tanítást, a felnőttek oktatását. Néhai Szvorényi József, a kiváló tudós vette kezébe az ügyet s 1871-ben megkezdődött a felnőttek oktatása. Az iparos és földmives hallgatóság ám hálátlan talajnak bizonyult. A tanári kar azonban nem csüggedt. 1872-ben újból rende­zett ismeretterjesztő előadásokat, de most már a művelt közönség részére. És a siker nem maradt el. Mindjárt az első évben 12 előadás volt. Az intelligencia mindegyiken tömegesen vett részt. Csakhogy azok, kiknek az ismeret- szerzésre leginkább szükségük volt, az alsóbb rendű közönség, e siker láttára sem kívánko­zott résztvenni a felnőttek oktatásán. E helyett a tanári kar tehát időszakonkint rendezett ok­tató ünnepségeket. 1889-ben a rendszeres előadásokat a „Ka­marazene és felolvasó-estélyek“ formájában újra felkarolta a tanári kar. Ez előadások 1894-ig tartottak s összesen 13 szabadelőadás szórakoztatta a közönséget. 1894-ben azonban megakadt a szép reményekre jogosító előadás­ciklus. Jött a millenium, majd a régi gimnázium ujraépitése. Országos ünnepségek, az építke­zéssel járó lázas munka, nem kedvezett a tu­dományok népszerűsítésének, nem engedett időt a tanári karnak társadalomnevelő missziója tel­jesítésére. A lelkek mélyén azonban ott égett a vágy: nevelni, tanítani, szórakoztatni Eger város tudnivágyó közönségét! Egyre kisértő beszédtéma volt ez a tanári kar körében. Mi­kor azután az uj gimnázium impozáns épülete felépült, a tanári kar is uj erővel látott hozzá e kulturmissziójához. Elhatározta, hogy rend­szeresíti, állandósítja az ádvent és nagyböjt vasárnapjain az ismeretterjesztő előadásokat. Ez akkor még Egerben is, ebben az igen mü­veit városban, merész vállalkozás volt, mert sem nálunk, sem más városokban nem volt szokásos a müveit közönség rendszeres művelése. Sok emher, lelkiben, ezt valami fölösleges szel­lemi gyámkodásnak tekintette. Persze nem tud a, hogy mifele cél lebegett a tanári kar előtt! Ez a cél röviden az volt: „Évenkint 8—10, egy egv órára szabott előadásban, rövid, könnyen áttekinrhetö formában a régibb és újabb irodalom Dg-zebb alkotásait, hazánk s a világ történetének régi s legújabb korszakait, a képzőművészetek legremekebb alkotásainak reprodukcióit, a zene legklasszikusabb alkotá­sait, a természettudományok s a modern tech­nika csodálni való alkotásait“ bemutatni. 1901. december 8-án volt az első ismeret- terjesztő előadás, melyet Maezki Valér dr. tar­tott a regényirodalom fejlődéséről a tőle meg­szokott mélyszántásu, érdekfeszítő előadásban. Varosunk közönsége az első előadáson még ugyan nem jelent meg túlságos nagyszámmal, de már a többi hat előadáson — s azóta is minden évben — tömegesen jelenik meg s vesz részt most is az előadásokon Ez természetesen nem is lehet máskép. Az előadások tárgya ugyanis oly változatos és az anyag feltárása minden tn- dományossága mellett is oly vonzó s érdek- feszítő, hogy városunk közönségére nézve a téli s tavaszi hónapokban azok elengedhetetlen lelki szÜKségesség, szellemi javak számába mennek. A tanári kar úgy nagy tudását, mint a modern technika minden elképzelhető vív­mányát felhasználja. A vetítő gép szemléltető eszköznek igen alkalmas és szórakoztató, tehát mindjátt a második évben beszerezték. Eleinte c-ak egy kisebb gép volt használatban, 1905— 1906-tól azonban, boldog emlékű Vajda Ödön apát bőkezűségéből, egy hatalmas, modem gép szolgálta az előadásokat. Évről-évre bővül a programm, van valami ují ás akár az előadások tárgyát, akár azok anyagát tekint ve. Az eredeti célnak megfelelően a történet, az irodalom, az etnográfia, a ter­mészettudomány mind szóhoz jut az előadói emelvényen, majd 1905—1906-tól a klasszikus zene magyarázó előadása is meghonosul. Csak át kell olvasni az előadások műsorát, címeit 1901. óta s tisztán áll előttünk: mit köszön­het Eger ebben a tekintetben a főgimnázium tanári karának!? Szeretnénk még igen-igen sokat Írni ezek­ről az előadásokról. De eleget úgy sem Írha­tunk, mert azokat ismertetni bővebben vagy rövidebben lehet, de méltatni elég ékesszólóan nem. A méltatást egyébként a legszebben el­végzi városunk intelligens közönsége az által, hogy ma is, mikor öt-hét hely kínálkozik va- sárnaponkint tél idején, ahol tanulni lehet, akkor is a ciszterek előadásainak ad elsősé­get, mert ott állandóan annyi a közönség, hogy elég helyet jóformán sohasem lehet részére nyúj­tani. £ látogatottság ékes bizonyság tehát amellett, hogy kulturszükséglet, kultúrintézmény városunkban a ciszterci rend ismeretterjesztő előadásainak sorozata, amelynek már dicső múltja és igen szép reményekre Jogosító, nagy jövője van. Ez a tapasztalati igazság a 100-ik, jubi­láns előadás legszebb eredménye; büszkén, mindenfelé mutogatható, dicsekvésre méltó mérlege. Ez a 100 előadás olyan gyönyörű bokrétája városunk kulturéletém-k, aminőt más város nem igen tud felmutatni. Mivel pedig ez a jubiláris előadás Eger büszkesége, tehát a jubileum sem maradhat a gimnáziumé, hanem kell, hogy az is Eger város kultur jubileuma legyen. És az is lesz. Ünnepelni fog akkor a mi városunk, ünnepelni fogja a ciszterci rend tudós tanárait; miudet, akik a 100 előadáson közreműködtek s nevelték, szórakoztatták, mű­velték lelkünket. Február 16-án, a 100-adik előadáson, Eger város közönsége egy szívvel, egy lélekkel fog megjelenni a tudós apát arany- szavainak élvezése végett s kifejezni hódolatát, háláját a nagynevű apát, az intézet tanári kara és Kassuba Domokos c. főigazgató előtt, mint akinek igazgatósága alatt ez ismeretterjesztő előadások rendszerré izmosodtak s aki, mint kiváló pedagógus és gimnáziumunknak immáron két évtizede óta irányítója, megérezte, hogy Eger város művelt közönsége igen jó anyag ez is­meretterjesztő előadásokhoz. (pl. dr.) Választójogunk reformja. M. K. dr. Kálnoky Viktor t. barátom a Hevesvármegyei Hirlap legutóbbi számában kifejti ellenvéleményét az Eger január 18.-ki számában fenti czim és megjelölés alatt megjelent cikkemmel szem­ben. — Azt hiszem, t. barátomnak nem került túlságos fejtörésébe vagy utánjárásába cikkem­nek a kezdőbetűk alatt lappangó szerzőjét megtalálni. Sejtelme nem csalt. Igenis én vagyok a cikk szerzője: a közjog tanára. Szabadjon ezt a hihetetlen tényt két argumentummal el­fogadhatóvá tenni. Jól emlékszik t. barátom arra, hogy az egri jogakadémia tanári kara más elvi alapon : az általános, egyenlő, titkos választójog elvi alapján álló reformjavaslatot dolgozott ki. Csak arról feledkezik meg, hogy a tanári kar ezt a ja­vaslatot 6 szavazattal 4 szavazat ellen fogadta el. Én, mint a szintén felterjesztett kisebbségi javaslat szerzője, teljes meggyőződéssel küz­döttem a kari határozattá vált javaslat ellen. Azért soha nem lelkesültem. Azzal magamat nem azonosítottam. — Következetlenséggel tehát nem vagyok vádolható. Másodszor. T. barátom a magyar közjog tanárát nem meri meggyanúsítani az emlitett cikk szerzőségével. A figyelmet köszönöm, de én: a közjog tanára, nyíltan vállalom a szer­zőséget. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy egy meghozandó törvénnyel — főkép egy ilyen életbevágó javaslattal — szemben az első szó nem a közjogászt, hanem a körülményeket mérlegelő politikust, — az ezeréves magyar állam jövőjéért aggódó, a haza sorsának koc­káztatásától visszariadó hazafit — illeti meg. A személyi kitérésért bocsánatot kérve, a tárgyra térek. * * * T. barátom kifogásolja, s legnagyobb té­vedésemnek minősíti azt a tényt, hogy vélt igazamat miudenben és mindenütt statisztiká­val akarom támogatni. Örömmel koncedálom, hogy ebbe a tény­állításban t. barátomnak igaza van. Ismerem ugyan Eötvös Károlynak közismert élcét a statisztika megbízhatóságáról; tudom azt is, hogy Eötvös Károlynak úgy ezt, mint a többi ko­moly témákról megeresztett humoros kiszólá­sait a közönség mindig jóizű derültséggel ho­norálta, de még Eötvös Károly se ment el ad­dig, mint t. barátom, aki a statisztikát pur et simple erkölcstelennek nyilvánítja. Pedig a dolog úgy áll, hogy a statisztika a társadalmi kérdések alapos ismeretének mel­lőzhetetlen eszköze. Mellőzeseivel csak megala­pozatlan állítások: a nálunk közkedveltségnek örvendő frázisok röpíthetők fel. Bizonyos ugyan, hogy a statisztikát lehet tévesen, sőt lehet rosszhiszeműen beállítani, csakhogy az ilyen adatokat meg kell kritizálni, az ilyen eljárást meg kell bélyegezni. De az már mégis csak drasztikus eljárás volna, ha egy véletlenül vagy szándékosan előidézett vasúti szerencsétlenség következtében az összes vasutakat közveszé­lyeseknek nyilvánítanánk, s azok forgalmon kí­vül helyezését követelnénk.

Next

/
Thumbnails
Contents