Eger - hetente kétszer, 1913
1913-01-29 / 9. szám
1913. január 29. EGER. (9. sz.) 3 A statisztika a frázisok ellenmérge! A •statisztika tanít meg pl. arra, hogy Erdélyben a magyarság az összes népesség 34'3%-át, a románság a népesség 55%-át teszi. A statisztikából tudjuk meg, hogy a jogkiterjesztésnek már a javaslatban kontemplált mértéke is a magyar választók mai arányszámát Erdélyben (56 2%) 9'2%-kal rontja (47%), elleu- ben a román választók arányszámát 28'2%-ról 34'6%ra, vagyis 6'2%-kal javítja. Ezeket a statisztikai adatokat ismerve, megértjük az erdélyi magyarság jajkiáltását mi egriek is, akik a románt, tótot, szászt stb. tigy ismerjük néprajzi tanulmányainkból, mint a hottentottát, s viszont megütközve kérdjük Rávay Lajostól, vájjon hogyan gondolja ó Erdélyben az értelmiség vezérszerepét biztosító ^mesterkélt“ választói jog nélkül az 55% románnal szemben a 34‘3% magyar elem szupre- máciáját biztosítani. A statisztikai adatokat ismerve világos lesz előttünk, hogy kettő között választhatunk. Vagy biztosítjuk minden rendelkezésre álló eszközzel az intelligencia túlsúlyát, vagy lemondunk Erdélyről. Tertium non datur. Bizony végtelenül hasznos volna a kormány javaslatának kritikája abból a szempont ból, hogy vájjon lehet-e a magyarság vezérszerepét a javaslat módszerével eléggé biztosítani, vagy lehet-e azt más módon jobban biztosítani, de a tervezett jogkiterjesztés veszélyei előtt szemet hunyva, a statisztika kiabáló adatait kicsufolva — még nagyobb jogkiterjesztést követelni, ez olyan huszáros bravúr, amiben a magyar nemzeti állam nyaka törhetik ki. Bizony nagy szükség van a statisztikára! Csak hogy a statisztikát jól kell használni! Nem úgy, mint az egyesült ellenzék teszi, amikor egy önkényesen felállított számot — 2.400.000 választó — czélul tűz ki. Bizony furcsa statisztikai módszer volna az, amely megállapítaná, hogy valamely vizsgán a jelöltek 30%-át el kell buktatni, vagy hogy a bíróságnak az esetek 30%-ában marasztaló Ítéletet kell hozni. A statisztika sohasem cél, hanem a megismerésnek és az öntudatos cselekvésnek — sokszor mellőzhetetlen — eszköze. — A tisztelt barátom által kifogásolt cikkemben nem akartam külföldi példákra hivatkozni, mert a választói jog kérdését olyannak tartom, amit csak a hazai viszonyok szemmel tartásával lehet jól megoldani. De a t. barátom által felhozott külföldi példákra szükséges egykét megjegyzést tennem. T. barátom a javaslat 75%-os jogkiterjesztését Jogfosztásnak minősíti, s hivatkozik Belgiumra és Ausztriára, ahol a választói reform megsokszorozta a választók számát. Hát hogyan állunk Belgiummal? Belgium 1893-ban áttért az általános szavazati jog rendszerére, ami persze a választók számának rendkívüli (tízszeres) emelkedését vonta maga után. Ámde ezt a többes szavazati joggal ellensúlyozták. A csekély műveltségű szavazó egy szavazatával szemben az intelligencia anyagi és szellemi cenzus alapjáu két vagy három szavazatot kapott. Az eredmény az lett, hogy 1905/6-ban 1.606,602 választó közül egy szavazattal birt 968.964 választó, két szavazattal 362.295 választó, három szavazattal 275.343 választó. Az intelligenciát nem igazoló választók 968.964 szavazatával szemben tehát a többes szavazati joggal biró intelligens kisebbség 1.550.619 szavazata állott szemben. Ehhez azt is felesleges hozzátennem, hogy a belga nép politikai érettsége és kultur- nivója, sajnos, magasan felette áll a mi népünk színvonalának. A belga példa nyomán akarta gr. Andrássy Gyula javaslata a választók számát 1.100.000-ről 2.745.000-re emelni, viszont ezt a jogkiterjesztést a többes szavazati joggal ellensúlyozni. Ennek a hazafias ungfontoltságból fakadó javaslatnak alapelveit fogadta el jogakadémiánk tanári karának említett kisebbségi véleménye. Amennyire helyeseltem az Andrássy féle javaslat alapelveit, annyira helyeslem a mostani javaslat alapelveit is, mert a két javaslat más utón. más módszerrel ugyanazokat a nagy érdekeket igyekszik biztosítani. A t. barátom gondolatmenetéből azonban arra következtetek, hogy aligha hive a többes szavazati jog rendszerének. — Akkor kérem ne hivatkozzék a belga példára! A másik az osztrák példa, ahol az 1896-ki reform a választók számát 1.732 057-ről 6.909.143-ra — csaknem négyszeresre — emelte. De ne feledjük el, hogy emellett Ausztria a legdurvább választási.rendszert, a km iáiis választói jog rendszerét tartotta fenn. A négy első kúria 2 millió választója 353 képviselőt, az ötödik kúria 5 millió választója 72 képviselőt választott. Azt hiszem, ez sem olyan ideális példa, amely t. barátom liberalizmusát lelkeríthetné! Mikor pedig Ausztria 1907-ben, az érdek- képviselet rendszerével szakítva, a valódi általános egyenlő választójog alapjára helyezkedett, s a választók számának előbb kimutatott nagy emelkedését ezzel tényleg érvényesülni engedte, ezt a hatást megint a választókerületek mesterkélt, aránytalan beosztásával próbálgatta volna ellensúlyozni. De hiába! Minden igyekezet kárbaveszett! A szomorú eredmények ismeretesek. Éppen ezek az eredmények józanították ki azokat a legmagasabb köröket is, amelyeknek protekciója alatt az általános választói jog jelszava nálunk kisarjadt. Ausztriában megszűnt a németség uralma. A túlsúly a szlávságó lett. Mt talán az általános szavazati joggal se jutnánk éppen ennyire; mégse tételezem fel t. barátomról, hogy az általa citált osztrák példát irigylendőnek vagy követendőnek találnál T. barátom szememre veti még, hogy megfeledkezem arról, hogy a választók számának tervezett 75%-os emelkedésével szemben a népesség a lefolyt félszázad alatt ennél nagyobb arányban szaporodott. Hát bizony én erről nem feledkeztem meg, de nem is egészen igy áll a dolog. A népesség számának szaporodása a lefolyt 60 év alatt (1850—1910.) nemcsak hogy nem haladja meg a 75%-ot, hanem valamivel az 58°/o-on alul marad. És ennél még sokkal lényegesebb, amiről viszont az én t. barátom feledkezett meg, hogy amilyen arányban szaporodott a lefolyt félszázad alatt a népesség száma, azt jóval meghaladó arányban organikusan emelkedett a választók száma. A választókat illetőleg 1881-et megelőző statisztikai adatok nincsenek birtokomban; de az már előttem fekszik, hogy a lefolyt 30 év alatt (1880—1910.) a polgári népesség 32%,-kal, ugyanazon idő alatt (1881 — 1911.) a választók száma több, mint 45%-kai emelkedett. A népesség szaporodását kétszer esz- komptálni, egy rókáról két bőrt lenyúzni nem leheti * * * Nagyon sajnálom, hogy t. barátomnak a többi — kevésbbé jelentős részletkérdésekre vonatkozó — állításaival helyszűke miatt már nem foglalkozhatom. Zárszavak gyanánt t. barátom példájára én is egy axiómát állítok fel: Amilyenek a választók, olyan a parlament. Politikailag éretlen választók politikailag éretlen parlamentet hoznak létre. S amely állam parlamentjében a tudatlanságon és müveletlenségen nyugvó szenvedély talál otthont, az az állam befelé nyomorult, kifelé az éhes szomszédok kész prédája. HÍREK. Eger, 1913. január 28-án. Tájékoztató. Január 28—29. A Kereskedelmi és Iparkamara tagjainak választása Egerben és Gyöngyösön. „ 29. A szimfonikusok hangversenye. Február 1. Ismeretterjesztő előadás a Kér. Iparoskörben. „ 1. Az „Úri Banda“ estélye. „ 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony. „ 2. Ismeretterjesztő előadás a főreáliskolában. „ 2. A Kát. Legényegylet jelmezestólye. „ 2—3. Országos vásár Gyöngyösön. „ 3. A Hevesmegyei és Egervidéki JótékoAy Nőegylet jelmez-estélye. „ 3. Hónapos állatvásár Egerben. „ 3. Hatvani főszolgabíró tárgyalási napja Apoon. „ 5. Hamvazó szerda. „ 5. Katonai utóállítás Egerben. „ 5. Tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja Tiszaigaron. „ 9. Ismeretterjesztő előadás a főgimnáziumban. „ 9. Országos vásár Poroszlón. „ 10. Közigazgatási bizottság ülése. „ 10—11. Országos vásár Hatvanban. „ 10. Pótervásárai főszolgabíró tárgyalási napja Nagybátonyban. „ 11. Katonai felülvizsgálat Egerben. „ 15. Ismeretterjesztő előadás a Kér. Iparoskörben. „ 15. Egri főszolgabíró tárgyalási napja Kápolnán. „ 15. Hevesi főszolgabíró tárgyalási napja Kiskörén. „ 15—16 Hangverseny a főreáliskolában. „ 16. Jubiláris ismeretterj. előadás a főgimnáziumban. Személyi hír. Szmrecsányl Lajos érsek, titkára, Kriston Endre, kíséretében szombaton, a délutáni vonattal érkezett, vissza székvárosába Budapestről. Érsekünk mindvégig részt vett a püspöki kar tanácskozásaiban s egyike volt annak a háromtagú bizottságnak, amely Vaszary Kolozs lemondott hercegprímástól, a latin és görög szert. róm. kát. magyar püspöki kar nevében, pénteken elbúcsúzott. Kinevezés. A pénzügyminiszter Pécsi Jenő dr., egri pénzügyi fogalmazót, állomáshelyén való meghagyása mellett, pénzügyi segédtitkárrá —, Hrabovszky Géza p. ü. segédtitkárt és földadó-nyilvántartási biztost az egri pénzügyigazgatóságnál, alkalmazásában való meghagyása mellett, pénzügyi titkárrá nevezte ki. — Krivoss Árpád dr., pénzügyi fogalmazógyakornok a székesfővárosi adófelügyelőségnél, végleges minőségű fogalmazó lett. Az Egri Club tisztujítása. Az Egri Club vasárnap délután tisztújító közgyűlést tartott. Elsőnek Szmrecsányi Lajos érseket díszelnökké választották meg s az erről szóló díszok iratot küldöttség adja át majd Eger főpásztoráoak. A Club uj tisztikara, a megejtett választás eredményeként a következő: elnök Majzik Viktor alispán; alelnökök Ridárcsik Imre prépost-kanonok és Divéki Zsigmond alezredes ; igazgatók: Isaák Gyula vármegyei főjegyző és Puky József alezredes; jogtanácsos: Lipcsey Péter dr., kir. közjegyző; ügyész: Kolossváry István dr., ügyvéd ; pénztárnok : Magyary Pál; ellenőr: Majzik János; felügyelő: Hevesi Gusztáv; jegyzők: Demuth Sándor és Martinovich László dr. Megválasztották végül a 60 tagból álló választmányt is. Irodalmi gyűlés. Az Egri Egyházmegyei Irodalmi Egyesületnek f. évi február hó 3-án, d. u. 6 órakor lakásomon tartandó választmányi gyűlésére a választmány tagjait tisztelettel meghívom. Tárgyak: Érsek ur ő excellenciája 20 db. arany jutalmának odaítélése; Mindszenty költeményeinek gyűjteményes kiadása ügyében intézkedés; az Egri Népkönyvtár pályázataira beérkezett dolgozatok bírálóinak kijelölése; folyó ügyek. — Eger, 1913. jan. 27. — Dutkay Pál, elnök. A francia góthikáról tartott alapos készültségi igen érdekes előadást a főreáliskolában Böröczffy Kálmán tanár. Előadó mindenekelőtt a góthikus templomstilus keletkezését világította meg, különösen hangsúlyozva, hogy a csúcsíves stilus a román építömüvészetböl keletkezett és pedig Franciaországban. Azután
