Eger - hetente kétszer, 1913
1913-08-02 / 62. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. - 10 korona. Fél évre _ _ _ 5 » Negyed évre — 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lay szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. - 62. szám. -= XXXVI. ÉVFOLYAM. =- Szombat, augusztus 2. Utóhang. Eger, 1913. aug. 1. Még egyszer visszatérünk a szervezkedési szabályrendeletre, melyet szom- baton tárgyalt városunk képviselőtestülete. Helyesebben: az elintézés módját tesszük itt most szóvá, mert az sem egészében, sem pedig egyik-másik részletében nem volt mindennapi. Általánosságban foglalkozva a dologgal, mindenkit méltán lephetett meg az a par forsz letárgyalás, mely se- hogysem volt összhangban az előzményekkel. A szervezkedési szabály- rendelettel ugyanis valósággal futólépésben végeztek. — Mint tudvalévő, minden — vele kapcsolatos — kérdést, vagy ügyet évek óta ahhoz a bizottsághoz utaltak, amelyet a szervezkedési szabályrendelet módosítására küldött ki a képviselőtestület. Ez a bizottság olykor-olykor hallatott is magáról; gyű- lésezett s bizonyára komolyan tárgyalt nagyon is komoly teendőjéről. Munkájának összegezését tervezet alakjában ki is nyomatta s végső megbeszélését a múlt hétre tűzte ki. A bizottság utolsó gyűlése csütörtökön volt, vagyis akkor, amidőn a tervezet tárgyalását a szombati képviselőtestületi gyűlés napirendjére már ki is tűzte a polgármester. Az állandó választmánynak ennélfogva egyetlen délutánja maradt arra, hogy ezt a roppant fontosságú és nagy terjedelmű javaslatot letárgyalja és mint közvetetlen megelőző fórum a képviselőtestület elé vigye. Az állandó választmány — mint a képviselőtestületi tárgyalások előkészítője — véleményünk szerint, egyik legfontosabb bizottsága városunk köz- igazgatásának. Minden ügy a kezén megy keresztül s fontosságát nagyjában már összeállítása is mutatja. Azokból áll, akik a legnagyobb érdeklődést mutatják városunk ügyei iránt s kiknek egyúttal egyénisége is olyan súlyú, hogy határozataiknak, javaslataiknak érvényt is tudnak szerezni. Ennek egyébként már az is biztosítéka félig- meddig, hogy minden társadalmi osztálynak vezetői egyszersmind tagjai is az állandó választmánynak. Nos, ennek a fontos szervnek alig volt szerepe a szervezkedési szabály- rendelet megalkotásában. Ami volt, az is szomorúan érdekes volt. A szervezkedési szabályrendelet módosítására kiküldött bizottság csütörtöki ülésében kimondotta, hogy egy tanácsosi állást be kell szüntetni; másnap az állandó választmány úgy vélekedett, hogy maradjon meg mind a négy tanácsosi állás. Ezt a javaslatát azonban szinte szóhoz sem engedték jutni a képviselőtestületi gyűlésen, sőt maguk az állandó választmány tagjai is más javaslattal hozakodtak elő. Csodálatos, — igen helyesen jegyezte meg egyik városatya, — hogy az állandó választmánynak 18 órával előbb hozott javaslatát senki egyetlen szóval sem támogatta, sőt nem is védte . . . Gondolkozva e dologról, arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ennek a kapkodásnak, napról-napra változó vélemény-kialakulásnak és nagy bizonytalanságnak egyedüli oka a — megmagyarázhatatlan sietség volt. Az a sietség, mely érthetetlen az éveken át tartó lassú előkészítés után annál is inkább, mert hiszen szerv, szabályrendeletünk tulajdonképen csak avval módosult, hogy belekerült a tisztviselők fizetésrendezése. Tulajdonképen semmi más változtatás nincs rajta. . . . Ilyen par forsz tárgyalásokból — igazán nem kérünk, mert ezek nem válhatnak a köz javára, nem eredményezhetnek megnyugtató határozatokat. És mi lesz, ha például majd a vízkérdést, vagy a többi életbevágó ügyet is ilyen módon akarják dűlőre juttatni? Az „EGER“ tárcája. Homoki levelek. Ballószög (Hirös város) julius 30. v Esztendők óta a „hirös város“ homokján töltöm a nyarat. Vagy tán’ nem is a nyarat, mert a nyár fogalma immár lassan-lassan ismeretlen lesz a XX. század gyermeke előtt. Mert nyárról az idén ismét szó sincs. Úgyszólván szakadatlanul esik az eső, fúj a szél, akár október végén, borszűrés után. De hát azért „nyaralunk“, akármilyen hideg, lucskos is az idő s áltatjuk magunkat, hogy talán már holnap kisüt a nap, s izzadni fogunk, amúgy igazában. De az a bizonyos holnap csak nem akar elérkezni s így napról-napra csak nő bennünk az elkeseredés . . . Azért, hála Istennek, minden a régi. Kis tanyánk képe nem változott; benne és környékén ugyanazok az emberek. Öreg szomszédunk, Kakuk János, minden esztendő nyarán, mikor először meglát odakünn, nagyot sóhajt, s úgy ad hálát a jó Istennek . . . Nem azért, hogy engem lát, vagy hogy egészségben ismét a homokra kerültem, hanem azért, hogy ő még él, s hogy egy esztendő ismét szerencsésen elsuhant a feje fölött. Azt hiszem, hogy az öregnek az én megérkezésem az új esztendő — nem igen lévén ott semmi kalandárium-féle bolondság — no meg most az idő is olyan nagyon stílszerű az új esztendőhöz. Azonban az is lehet, hogy mikor kérges kezével az én tintás kezemet szorongatja, felvillan a lelkében bizonyos reminiszcencia-féle. Mert hisz régi szomszédok vagyunk. Ezelőtt vagy 20 esztendővel az ő gyerekei jártak át hozzánk s viszont mi, gyerekek, ő hozzájuk játszani, most pedig az én kis cselédeimhez jönnek az 6 unokái, a Maris, a János, a Palkó. Persze az ismerkedés nagyon hamar meglett a gyerekek között, de azért szemmel látható a kis tanyaiak lámpaláza, amikor a portánkra lépnek. Lányom, a kis Zsuzsi, városi gyerek s négy esztendős mivoltának ellenére, helyén van a nyelve is, meg neki sem természete húzódozni a „föld népétől“. Lassan-lassan, de a szó szót követ, s megindul a játék. Arrébb vonulnak, hogy ne | igen legyenek szem előtt; de, persze, ott az | én szemem s a fülem is: hátha látok, hallok valamit! Zsuzsi otthon van s elég önző is, meg udvarias is ahhoz, hogy ő vigye a szót. — Hát, hát énekejjünk! — mondja ő egri zsargonnal. — No jó, de mit? mondja Marcsó, Jankó, Palkó. — Hát izé e, a szép asszonyt! S már kezdi is: Szép asszonynak kurizálok, kurizálok, kurizálok; A világnak fittyet hányok, fittyet hányok, fittyet . . . — No hát mondjátok ! Na! Kérdőjel lesz mind a három idegen gyerek. Mert szép asszonyról talán már hallottak, de mi lehet az a kurizálok, no meg mi lehet az a fitty? Örök rébuszok ezek a hirös városbeli gyerekek előtt. No de hogy is lehet ilyen „ének“-kel előhozakodni! Ezt igazán nem menti még a Zsuzsi városi volta sem. — Hát ti nem tudjátok ezt az „ének“-et?-r- Nem bizony. — Hát az iskolába nem tanultátok? — Nem bizony! — Hát mit tanultatok ?
