Eger - hetente kétszer, 1913
1913-08-02 / 62. szám
Ii 2 EGER. (62. sz.) 1913. augusztus 2. Nők a páholyokban. — Feminista mozgalom a szabadkőművességben. — A szabadkőművesek kezdik érezni, hogy velük szemben a keresztény társadalom erélyesen szervezkedik s most már egyre nehezebb lesz halászgatniok a zavarosban. A keresztények nemtörődömsége okozta ugyanis, hogy ma a szabadkőművesség Magyarországon annyi helyre be tudott furakodni és oly sok jelentős poziciót tudott foglalni a rombolás számára. Ma már nehezen megy a szabadkőműveseknek a térfoglalás. Egyre erősebb táborba tömörül a szervezkedő kereszténység s ezzel szemben a páholyok nem fejlődnek; legfeljebb visszafelé. Elmúltak azok az idők, amikor a páholy olyan kisebb kaszinó-féle volt, melyben számos jóhiszemű úri ember is benne volt. Ma már mindenki tudja: mi a szabadkőművesség igazi célja s ezért nem is igen kapnak uj tagokat a keresztény úri társadalomból. Most más utón próbálják meg a keresztény értelmiséget behálózni: az asszonyok segítségével. Nem lesz érdekesség nélküli, ha ismertetjük azt a vitát, amelyet a magyar szabadkőművesség mintaképe, a francia szabadkőművesség, folytatott abban a kérdésben, hogy miképen állítsák be a nőket a szabadkőmüvesi munkába. Adjuk az ismertetést szószerint úgy, amint azt a szabadkőművesek hivatalos lapjában, a Keletben, megírta Murai Vilmos testvér. A francia Nagy-Oriens szövetségtanácsa körlevelet intézett a védelme alatt dolgozó páholyokhoz, melyben arra hívja fel ezeket, hogy tegyék tanulmány tárgyává azt a kérdést: miként és mily formában volna gyakorlatilag megoldható a nőknek a szabadkőművesség munkájában való aktiv részvétele ? E felszólításnak az az eredete, hogy egyik nagygyűlés tekintélyes kisebbsége a nőknek a szabadkőművességbe való felvétele mellett nyilatkozott. A legutóbbi nagygyűlés pedig hosszú és igen érdekes vita után 170 szóval 63 ellenében felszólította a szövetségtanácsot, hogy a fentjelzett körkérdéssel forduljon a páholyodhoz. A nagygyűlés előtt 359 közül 267 páholy válaszolt. Nagy többségük a javaslat ellen nyilatkozott. 9 páholy oda nyilatkozott, hogy az úgynevezett vegyes szabadkőművességgel, a „Le Droit Humain“ szabadkőműves szervezettel — — Óvasni, mög osztán számóui. — Aztán mit óvastatok ? Pénzt? Erre már Marcsó is, Jankó is, meg Palkó is nevetni kezdett, Zsuzsi pedig olyan lett, mint az ütszéli pipacs. Mintha csak érezte volna, hogy oda az úri tekintély! De azért Zsuzsi nem azért városi lány, hogy komolyan zavarba jöjjön: — Hát a pénzt is olvasni szokták, — mondja nekik csaknem „szónokolva“; ti még azt se tudjátok! No de majd megtanuljátok! Most meg játsszunk főzőcskét! S már szaladt is a babakonyhát hozni kifelé. A tanyai gyerekek pedig bambán néztek utána, aztán meg egymásra, a kis Mari meg kivette a hajából a fésűt, s megigazította a kis Palkó bozontos bundáját. Mégis úgy látszott, hogy nem csorbult semmit a Zsuzsa tekintélye. Aztán csakhamar jött Zsuzsi is a konyhával, a sok kis lábassal, meg apró bögrével. — Ne hát mit főzzünk? — Baracklekvárt, möggyeslepónt, epör- pástétomot. Fönn is terem mindjárt a fán az egyik gyerek s rázza, rázza, ahogy csak birja kis kezével az eperfa koronáját ... Az eper meg ahol t. i. nőket is felvesznek a szövetségbe, — hivatalos összeköttetést kellene létesíteni, 10 páholy pedig azt kívánja, hogy az e szervezetbe tartozó páholyok látogatását meg kellene engedni, ami eddig tilos. A páholyok nagy többsége nemcsak a nők felvétele ellen, nemcsak a vegyes szabadkőművességgel való összeköttetés létesítése, hanem tisztán női páholyok léteMtése ellen is állást foglalt. A bizottság, mely e kérdéssel foglalkozott, a páholyok többségének véleményét ajánlja elfogadásra, bár nem fogadja el a felhozott ösz- szes okokat, pl. azt, hogy a nők a titoktartás kötelezettségének nem tudnának megfelelni. Igen sok nehézség merül fel ezen a téren. Hogy lehetnének pl. szabadkőművesek azok a nők, akiknek férjük bármi oknál fogva nem lehetne, vagy nem lenne azzá ? A férj beleegyezése volna-e szükséges a nő felvételére vonatkozóan, vagy sem? Stb. A bizottság azonban nem kívánja a nőknek sok téren oly becses közreműködését nélkülözni s abban a véleményben van, hogy emelni kell a nők társadalmi helyzetét, intelligenciájuk nívóját. Érdeklődést kell náluk kelteni a „munkáink“ iránti értekezleteken, szabadkőmüvesi ünnepélyeken stb. Lassan-lassan és nem egy csapásra kell azokat a szövetség munkájában való közvetetlen részvételre megnyerni és előkészíteni. A bizottság a következőket proponálja: 1. Ejtessék el jelenleg a nőknek a szabadkőművességbe való felvétele. 2. Érdeklődést kell kelteni a nőknél a szabadkőművesség humanitárius alkotása iránt. 3. Elő kell készíteni a nőknek a szabadkőművességbe való fölvételét szabadkőmüvesi összejövetelek, konferenciák, népszerű főiskolai előadások, stb. utján és végre: 4. vissza kellene vonni a N. 0. körlevelét, amely a vegyes páholyok látogatását tiltja. Ezzel szemben beadatott a következő indítvány : A Nagy-Oriens védelme alatt dolgozó minden páholy előzetes jóváhagyással felveheti házszabályaiba azt a határozatot, hogy nőket a szövetségbe felvesz és a szabadkőmüvesi munkához bocsájt. Az igy felvett nők más páholyt csak ak- j kor látogathatnak, vagy magukat csak akkor hull, mint a jótékony eső, a gyerekek pedig szedik és eszik a sok finom fekete epret. Csakhamar aztán olyan szurtos lesz mindegyiknek a képe, mint a szerecsenfiuké, persze meg a ruha is. Mind napszámra lehet mosni, kénezni s még szerencse, hogy van elég esővíz a mindennapi házi mulutsághoz. Mondani sem kell, hogy a „főzőcskéből“ semmi sem lett; egyszerűen elfelejtették a nagy eprészésben. A barack, meggy, alma, körte, amit összeszedtek a nagy dinom-dánomra, még mind ott volt széthányva a gyepen; nem kellett abból bizony egy szem se a gyerekseregnek. Hát ilyen a becse a jó gyümölcsnek a homoki gyerekek előtt. Hogy miért? Titka a gyermek- léleknek! Talán intenzívebb az élvezése, nem kell rágni, aztán édes, mint a méz . . . Lehet, hogy ez az ok. Persze a fekete-epres ruha bosszúságot vált ki a familia öregjeiből s elhatározzuk, hogy a kaput be fogjuk zárni. Lélek az ajtón se be, se ki! Igen ám, de mi itt a kapu? Minden, csak nem akadály. Másnap már egyszerre nagy csend lett a ház körül: a gyerekek eltűntek, mint a kámfor. Pedig be van zárva a kapu. Gondolkozik aztán az ember, hogy milyen is a gyerek. Minden szomszéd affiliáltathatják, ha ezt az illető páholy házszabályai megengedik. A szabadkőművességbe felvett nőknek ugyanazok a jogai és kötelességei volnának, mint a férfiaknak. A párisvidéki páholyok kongresszusa állást foglalt a nők felvétele ellen, de a délvidéki páholyok kongresszusa éppen ellenkezően nyilatkozott. A nők fölvételének szószólója volt az a t.’. is, aki azt mondta, hogy föl kell venni a nőket már most, mert később talán majd a nők nem jönnek sorainkba. S ha a nők nem lesznek szövetségünkben, igen könnyen ellene lehetnek és ez a hatalmas erő igen nagyon hiányozhat majd annak idején. Egy másik t.\ a nők felvétele ellen azt a kérdést vetette fel, hogy az üdv csak a szabadkőművességben található-e fel, annyi demokratikus milieu van, — mondja — a szabadgondolkodók ligája és ezernyi más szervezet, ahol a nők érvényesülhetnek, fejtsék ki egyelőre ott áldásos tevékenységüket. Több t.\ hozzászólása után a nagygyűlés a bizottság javaslatát fogadta el, névszerinti szavazással. Beadatott a bizottság javaslata mellett 183, ellene 104 szavazat. (A jelentés külön-külön közli az igennel és nemmel szavazók névsorát.) A közgyűlés ezután nagy szótöbbséggel elhatározta, hogy a vegyes páholyok látogatására vonatkozó tilalmat hatályon kívül helyezi. Bizonyos, hogy ez a szabadkőműves feminista mozgolódás hozzánk is eljut; de a keresztény nők közt nálunk ez a mozgalom — bizton reméljük — árulókat találni nem fog. A hét. Szegényház után — díszsírhely. Az eszéki szegények házában Lay Félix, valamikor Eszék város társadalmi és művészeti életének vezetője és irányítója, halt meg a napokban 75 esztendős korában, mindenkitől magára hagyottan, nagy szegénységében. Lay atyjától jól jövedelmező olajgyárat örökölt, ezt azonban eladta s művészeti tanulmányoknak szentelte magát. Nagy gyűjteményt szerzett délszláv műhimzésekből, e gyűjteményét nagy feltűnést keltett tudományos munkában is ösmertette. Később az eszéki jól fel van szerelve kutyával, 3—4 van mindegyiknek. Olyan némelyik, mint az ordasfarkas, aztán még sem félnek tőle. Pedig ugyancsak szaladnak az emberek után s közelednek feléje, még pedig nem a legnagyobb barátsággal. De talán figyelemből és kutyahálából nem bántják a gyerekeimet? Valószínű. Mert nyáron, mikor kiköltözünk, az egész Ballószög kutyája odajár a mi szemétdombunkra csontot rágni. . . Még hozzá finom csirkecsontot. Mert a mi szomszédaink is csak akkor esznek csirkét, hogy ha beteg van a háznál, vagy pedig maga a csirke, vagy tyúk lett reménytelen beteg . . . Ilyenformán kutyauraságék ritkán jutnak jó falatokhoz. De már nem is irok többet, csak azt kérdem : mi újság Egerben ? Ugy-e nem félnyola* kor söprenek már a főutcán, (hisz most nem mennek a gyerekek iskolába); ugy-e nem muzsikálnak most a Lyceum mellett hétfőn meg pénteken a kézmű-árus tótok ? (Hisz most nincs előadás a Lyceumban!) Remélem a tejárús asszonykák is vígan hordozzák a megkeresztelt tejet; kedves kofaasszonyaink sem pihentetik bájos szájukat. — Pedig azokra, t. i. a szájakra, jobban mondva a nyelvekre, is ráférne már egy kis pihenés. Vén palóc.
