Eger - hetente kétszer, 1913

1913-07-23 / 59. szám

2 EGER. (59. sz.) 1913. julius 23. díjazás, vagy ajándék elfogadása; hivatalos pénzek; tiszti óvadék; adókedvezmény; sza­badságidő; betegség; intézkedés munkakép­telenség esetére; lemondás, hivatalból nyug­díjazás, felmentés; felfüggesztés, a hivatal- vesztés következményei; rendbírság. — A má­sodik fejezet a javadalmakat szabályozza a következőkben: a fizetési osztályok; a fizetési osztályokba nem sorozottak javadalma; a fizetés és a lakáspénz folyósítása; a visszatérítések; a védkötelezettség esetén fennálló igények; a napidijak és utazási költségek; fizetési elő­legek; jutalmazás. Ezekben ismertetvén a szervezkedési sza­bályrendelet vázlatát, térjünk át a városi tiszt­viselők és alkalmazottak szolgálati pragmati­kájára, mely tulajdouképen a szabályrendelet II. részének I. fejezete. ' . Mindenek előtt meg kell jegyeznünk, hogy a képviselőtestület a tisztviselők fizetésének rendezése alkalmával (1912. december 24.) ki­mondotta, hogy megüresedés esetén a főszám­vevői és a két rendőrfelügyelői állást meg­szünteti és helyettük egy számvevői, egy rendőr- tiszti és egy rendőrfogalmazói állást szervez. A jelenlegi főorvos és orvos az alapítványi női kórházban s a főorvos még az Irgalmas rend egri kórházában is kórházorvosi szolgá­latot teljesítenek. Ez a személyükhöz kötött engedmény hivatali utódjaikra már nem lesz kiterjeszthető és egyébként is a város köz- egészségügyét, az uj egészségügyi szabály- rendelet életbeléptével egy ügyvezető orvos és két kerületi orvos látja el. A számvevőség ügyköréből az adókezelés az uj szervezkedési szabályrendelettel szervezett városi adóhivatal ügykörébe megy át. A fogyasztási pénztárnál is megszüntetik a pénzkezelést, amelyet szin­tén a közpénztárba helyeznek át és így a fo­gyasztási adóhivatalnál a pénztárnoki és ellen­őri állás megszűnik. Az uj városi adóhivatal főnöke egyik városi tanácsos lesz. Az uj szervezkedési szabályrendelet szerint tehát a város tisztviselőinek és alkalmazottai­nak létszáma a következő lesz: 1 polgármester, aki egyúttal árvaszéki elnök; 1 főjegyző, egy­ben helyettes polgármester és tanácsi előadó; 1 rendőrkapitány; 4 tanácsos, akik közül egyik árvaszéki előadó, másik az adóhivatal főnöke; 1 ügyész; 1 ügyvezető orvos; 1 mérnök; 1 számvevő; 1 pénztárnok; 1 első oszt. al­jegyző; 1 alkapitány; 2 kerületi orvos; 1 községi biró, egyúttal közgyám; 1 ellenőr; 1 állatorvos. Segéd és kezelőszemélyzet: 2 másod oszt. fo­galmazó; 1 másod-pénztáros; 1 rendőrtiszt; 2 számtiszt; 4 adótiszt; 3 iktató; 1 kiadó; 1 irattárnok; 6 végrehajtó; 9 írnok; 1 út- mester. Fizetési osztályokba nem sorozott, rendszeresített állásban levő tisztviselők (a ja- vadalmi hivatalban): 1 üzletvezető, 1 könyvelő, 1 felügyelő; kezelő személyek : 6 dijnok, 1 bába, 2 hegybiztos, 1 heiypónz-ellenőr, 1 vámellenőr; altisztek, szolgák: 6 becsüs, 2 husbiztos, 7 bor- ellenor, 1 menbazfelügyeló, 1 vágóhídi őr, 9 hajdú, 3 kezbesito; rendórlegénység: 1 őr­mester, 2 szakaszvezető, 5 tizedes, 12 első oszt. rendőr, 20 másod oszt. rendőr. Szegőd- ményesek ideiglenes alkalmazásban: 10 vámőr, 2 utkaparó, 28 hegyőr, 1 háziszolga, 1 pecér. Ezenkívül szerződés mellett alkalmaz a város 1 kertészt is és végül az állományhoz tartozik 12 negyedmester is. A szolgálati idő az eskütételtől számítta- tik. Az ideiglenesen alkalmazottak és azok, kik akár szóbeli, akár írásbeli szerződéssel nyernek városi alkalmazást, esküt nem tesznek. Akinek vallási meggyőződésével az eskü ellenkezik, az az 1886. XXII. t. c. 85-ik sza­kaszában írt fogadalmat tartozik letenni. Mindenik városi alkalmazott a város irá­nyában hűséggel, felebbvalói iráuyában enge­delmességgel tartozik. Kötelessége a hivatali titkot megőrizni és hivatalos teendőit lelkiis­meretesen és szorgalommal végezni s nemcsak a hivatalos órákat pontosan megtartani és te­endőinek szentelni, de a szolgálat érdekében azon túl is munkálkodni. Az elüljárók és az összes többi alkalma­zottak a felek irányában előzékeny bánásmódra kötelezvék ; s tartoznak mindent kerülni, mi a hivatalos állás tekintélyét, a tiszteletet és bi­zalmat bármi részben megingatná. Tudakozódás esetén a feleket a szükséges, de hivatalos titkot nem képező felvilágosítással, értesítéssel ellátni kötelesek; és ha az mód­jukban, vagy hatáskörükben nem áll, a feleket útbaigazítani tartoznak. Tisztviselő hivatalosan nem járhat el és nem vehet részt oly ügyek előkészítésében, meg­vizsgálásában, elintézésében, melynek eldönté­sében reá, fel-, vagy lemenő ági rokonaira, vagy gondnokoltjaira haszon, vagy kár háro- molhat, vagy melyben mint tanú, képviselő, vagy közbenjáró működött, sem pedig olyan felek ügyeiben, kikkel ellenséges vagy peres viszonyban áll. Az illető tisztviselő az érdekeltségét a pol­gármesternek azonnal bejelenteni tartozik, ki alkalmas helyettesről gondoskodjék. Mindenik városi alkalmazott a hivatalos órákat pontosan megtartani köteles. E szabály alól csak azok vétetnek ki, kiknek a magán- ügyködés meg van engedve. Tilos a hivatalos órák alatt a hivatalból bármi ürügy alatt, vagy azzal a kifogással el­maradni. hogy az illető mulasztását hivatalos órákon túl a hivatalban, akár lakásán ufánpótolja. A hivatalos órák száma naponkint 6-ban állapíttatik meg. És ppdig reggeli 8 órától j délutáni 2 óráig megszakítás nélkül. A képviselőtestület, vagy a polgármester a hivatalos órákat, ha az ügymenet szükségessé tenné, naponkint legfeljebb két órával meg­hosszabbíthatja. A Gergely-naptár szerinti ünnepnapokon, a nemzet ünnepnapján (április 11.), valamint március 15-ikén minden hivatal teljes szünetet tart. Ellenben az országos vásárok a hivatalos órák megrövidítésére okul nem szolgálhatnak. Halaszthatatlan ügyek elintézése céljából, vagy közveszély idején a polgármester, az elül­járók, valamint a segéd- és kezelőszemélyzet tagjainak, sőt kivétel nélkül minden városi al­kalmazottnak tevékenységét a hivatalos órán túl és a szünnapokra való tekintet nélkül igénybe veheti. A szolgák munkaideje, — a kivételes ese­teken kívül, — naponkint 10 óra. Ha bármely állásnak ezen szabályrendelet­ben megállapított munkaköre időközben törvény, kormányrendelet, törvényhatósági, vagy városi szabályrendelet, képviselőtestületi határozat folytán új teendőkkel szaporíttatnék, a hozzá utalt munkát az illető alkalmazott fizetésének felemelése, vagy külön díjazás nélkül is elfo­gadni és teljesíteni tartozik. A közszolgálat érdekében mindenik elülj áró, segéd- és k^ze'őszemélv s a többi városi alkal­mazott ideiglenesen rendkívüli munkák teljesí­tésére is kötelezhető, anélkül, hogy ezért kü­lön díjazásra, vagy jutalmazásra igényt tart­hatna. Tilos minden oly foglalkozás, mely: a) minősége és a hivatali álláshoz való viszonya szerint az elüljárót, a segéd-, vagy kezelőszemélyzet tagját kötelességei teljesíté­sében elfogulttá tenné; b) a hivatalos állás jellegével és tekinté­lyével össze nem fér; c) idejét teendői rovására igénybe venné, vagy mások ienhatósága alá rendelné. Tilos magánfelek részére beadványokat szerkeszteni, vagy egyéb magánmunkálatokat teljesíteni. E szabály alól az orvosok, az ügyész, a mérnök, az állatorvos és a bába vétetnek ki, kiknek a magánügyködés meg van engedve. Pénzintézeteknél elnöki, igazgatósági és felügyelőbizottsági állások elfogadását a kép­viselőtestület engedélyezi, vagy tagadja meg. Tilos elüljárónak, segéd- és kezelőszemély­nek, valamint a többi városi alkalmazottnak hivatalos eljárásáért, vagy munkájáért akár előlegesen, akár utólagosan díjazást, vagy aján­dékot elfogadni. — A törvények, kormányren­deletek, törvényhatósági és városi szabályren­deletek által megengedett díjak szedésére, el­fogadására sem a tilalom, sem az alábbi kor­látozás nem vonatkozik. Árlejtési, szállítási feltételekért, vagy aján­lati mintákért eddig szedett és esetről-esetre irodájában a hivatalos órákat; de — senki nem nyitott rá ajtót. Onagysága pedig élvezni akarta előkelő helyzetét, amikor éppen követ­kezett a farsang. — Ugy-e, elmegyünk minden bálba? kér­dezte férjét. — El, el, felelte az. Hol van az a fiatal férj, ki meg tudná ta­gadni az ő édes kis felesége kérését? De titok­ban mégis azt gondolta: Elmegyünk, ha lehet. Ha lesznek ügyeim és pénzem! Még szorgalmasabban ülte irodáját s várta a klienseket. Azonban nem igen akadt más, mint néhány helyettesítés, ami pedig nem sok hasznot hoz a konyhára. Szerencse, hogy ezer koronája maradt még az örökségéből, s azt éldegélték fel most. Ha ez elfogy: mi lesz, — ha nem jönnek perek? A házat nem lehet megenni, sőt az is költségbe kerül, mert ha nem tatarozzák, leroggyan! A kis menyecske mindezekről nem tudott, sőt nem is akart tudni. Azt tartotta, miut Arany János: „Férfié az élet gondja.“ Az ő vágya a gondtalan élet volt. Ily jól indúlt az uj házasok életének folyása. — Vegye meg nekem ezt a kalapot, kérte onagysága a tekintetes ügyvéd urat. — Ezt, a zöld bársonnyal! Tudja, hogy ki nem állhatom a vöröset, amit ezelőtt három héttel vett. — Okvetetlen páholyt béreljen az egész színi idényre! Ott leszünk minden előadáson és anyukát is elvisszük, hogy ő is mulasson ! — Ha azt akarja, hogy a maga kis fele­sége legyen a bálkirálynő, akkor Budapesten varrassa az én ruhámat. M*g fogja látni, hogyan bámúlnak és irigyelnek majd engem. Ezeket ha lgatta a boldog férj, és teljesí­tette, míg lehetett. Végre az utolsó húszkoro­nását adta oda a divatárúsnőnek részletfizetésbe, mert abból a zöld kalap ára nem telt ki. — A tea-estélyre milyen uj kosztümmel fog meglepni? nyájaskodott Amanda. — Semilyennel, felelt Károly. Mit jelent ez? Az én uram bizonyosan tréfál, gondolta Amanda. — Gyönyörű, kiáltott nevetve. Talán azt akarná, hogy valami ócska rongyot vegyek fel! — Dehogy akarom! sőt inkább azt aka­rom, hogy el se menjünk. No, ez hihetetlen! Ok ne lennének ott ? ... — Ón, elmegyünk bizony kedves férjecs- kém. Meg se tudnánk itthon maradni. — Én pedig tudok; felelt a férj. Amanda meghökkent. Uracskája még sohse használt ilyen hangot. Mi baja lehet? . . . — Azután mit csinálsz itthonn azon a hosszú, unalmas estén? — Alszom, mint akinek jó a lelkiismerete; felelt Károly. — De én nem akarok aludni. Nekünk ott kell lenni! Mit mondana a világ? — A világ mondhat akármit, mi mégis itthonn maradunk. A kis feleség elhalványodott. Ez a beszéd közönséges udvariatlanság volt! — S miért ne lennénk ott ? . . .-------— Mert nincs pénzünk! — Óh, gondolta a kicsike, — tehát nem a szeretetlenség az ok! — Az semmi, mondá hangosan. Dolgozzék, s akkor lesz pénz. Még van idő hozzá, egész egy hét! — Dolgozzam ? Mit ? ... Egy sornyi mun­kám sincs. Ami kis pénzem volt, azt már régen elcicomázta az én kis feleségem. A zseb most már üres; reménytelenül áll előttünk a jövő! — Micsoda? Hát én cicomáztam el a maga vagyonát? kiáltott Amanda. Hát én tékozló vagyok? Alig hogy tisztességesen ruházkodom. Magának már ez is sok? Talán én tettem

Next

/
Thumbnails
Contents