Eger - hetente kétszer, 1913
1913-07-23 / 59. szám
1913. julius 23. EGER. (59. sz.) 3 megállapított díjak ezentúl egészen Egerváros közjövedelmei lesznek és a közpénztárba fizetendők. Hivatalos használatra, hatóságok megkeresésére kiadott bizonyítványok, bizonylatok, kivonatokért és hitelesítésért, valamint a szegénységi bizonyítványokért díjat szedui nem szabad. Magánfelek részére kiadott bizonyítványok, kivonatok kiállításáért, hitelesítéséért a következő díjak szedhetők: a) ha az okirat egy oldalra terjed 4 K, b) ha ennél terjedelmesebb 6 K, c) aláírás hitelesítéséért fejenkint 1 K, d) becs- és értéklevelekért 100 korona értékig 1 K, 500 korona értékig 3 K, 1000 korona értékig 4 K, 2000 korona értékig 6 K. 2000 koronán felül minden megkezdett 2000 korona érték után 1 koronával több, de a díjak összege 50 koronát meg nem haladhat. Ezen díjak azonban a közpénztárba fizetendők és azoknak 30% -a a kiállítókat illeti s az részükre negyedévenkint utólagosan ki- utaltatik, 70% pedig a város közjövedelme. Külön megbízás nélkül egy városi alkalmazottnak sem szabad hivatalos pénzeket, értékeket átvenni, vagy visszatartani, hanem minden fél közvetetlenül a közpénztárba utasítandó. A közpénztári tisztség tagjai óvadék letételére ezentúl nem köteleztetnek. A közpénztár jelenben alkalmazottainak tiszti óvadéka ezen szabályrendelet életbe léptétől számított 8 napon belül visszaadandó. A város magánvállalatainál alkalmazott pénzkezelők óvadéka tekintetében az eddigi gyakorlat fenntartatik. Egy naptári éven belül az elüljárót négy heti, a segéd- és kezelőszemélyzet tagjait két heti szabadságidő illeti, aminek engedélyezését nem kell kérniök, hanem minden év április havában, annak 15-ikéig kell a polgármesternél jelentkeznie annak, aki az év folyamán szabadságidejét élvezni kívánja, Halaszthatatlan magánügyek végzésére, az itt megszabott szabadságidőbe annak idején beszámítandó, és legfeljebb három napra terjedhető szabadságot a polgármester adhat. A polgármester, ha szabadságát kiveszi, azt a képviselőtestületnek idején bejelenti. Itt meghatározott szabadságidő-tartamnál hosszabb szabadságot csak a képviselőtestület adhat. Rendkívüli szükség esetén a közszolgálat érdekében, a szabadságon lévő elüljáró, segéd- és kezelőszemélyzet tagja visszarendelhető, ki is szabadságának ki nem töltött, részét utólag, de még azon évben igénybe veheti. Altiszteknek, szolgáknak nyolc napi szabadságot a polgármester engedélyez. tönkre? Miért vett el? Azt akarja, hogy itt- honn egyen meg a moly? — Édesem, — szólt szerényen a férj, — nem azért mondtam; de tény, hogy a pénz elfogyott. A beteg kollégák helyettesítéséből nem lehet brillírozni. Takarékoskodnunk kell, ha élni akarunk. Az ilyes párbeszédek ezután napirenden voltak, sőt minden nap erősbödtek. Nem sokára sírásra fogta a dolgot az asszonyka, majd las- sankint valóságos dühöngést jeleneteket rögtönzött, melyek a férjet is méregbe hozták, s örökössé vált a csata. Az ilyen állapot azonban nem tarthat soká, s valóban nem is tartott. — Ilyen emberrel nem lehet egy fedél alatt lakni. Sajnálom, hogy férjhezmentem hozzá. De változtatok is rajta! így tört ki végre Amanda, s otthagyta férjét, aki bizony nem nagyon szaladt utána. Sikerűit egymást kölcsönösen rnegutálniok, s hat hónap múlva a hölgyecske válópert indított. Mikor Károly megkapta a válőkeresetet, keserű humorral kiáltott fel: — íme, feleségem már nincs; de perem már van. — Ez volt az ő első pere. Szokolay János. Ez a szabályrendelet-tervezet, az előkészítésére kiküldött bizottságnak csütörtökön délelőtt és délután, majd folytatva szombaton délelőtt tartott ülésein ment keresztül először a tisztító-tűzön. Megállapította a bizottság, hogy a szabályrendeletben tervezett uj állásszervezések 13,000 koronájába kerülnének a városnak és így azt javasolja a közgyűlésnek, hogy a négy tanácsosi állás közül egyet szüntessen meg. (De hát akkor mi lesz az adóhivatallal, amire pedig föltétlenül szüksége van a városnak ?) Fölmerült az a nézet is, hogy miután a készülő uj városi törvény Eger városát bizonyára a törvényhatósági városok sorába fogja emelni és ekkor úgy is újra kell átdolgozni a szervezkedési szabályrendeletet: vájjon nem lenne-e célszerű, ha egyelőre nem is módosítanánk a meglevő régi szabályrendeletünket ? A mi nézetünk az, hogy a reménybeli holnapi túzokért, ne szalasszuk el a mai — verebet. Eger város közgyűlése. Eger város képviselőtestülete szombaton, julius hó 26-án, közgyűlést tart. Előkészületek a restaurációra. A város tisztújító közgyűlését, megelőzően, tudvalevőleg, a városi képviselő-választást is meg kell ejteni. A városi képviselőválasztók névjegyzékét most állították össze és az érdeklődők megtekinthetik a városi iktató-kiadó hivatalos helyiségében. Az összeírás szerint a választók összes száma most 4405. Érdekesnek tartjuk megjegyezni itt, hogy 1905-ben 4337, 1908-ban pedig 4351 volt a választók összes száma. „Egy választás körül.“ Ez alatt a cim alatt Halász Soma úr a Hevesvármegyei Hírlap f. évi 57. számában nagy mohósággal sietett — az „fgeF'-ben megjelent cikkemből kifolyóan a tények és valóság elferdítésével, helyesebben letagadásával — ütni a nagy dobot annak az irányzatnak, mely irányzatot az előrelátó és higgadtan gondolkozó magyar tanítóság sohasem fog magáénak vallani. De gustibus non est disputandum, azért hát t. cikkíró űr kövesse tovább, zavartalanul lelke sugallatát; cirkulusait ez irányban nem kívánom megzavarni. A békés, helyes és igazságos ügynek azonban, melyet testtel-lélekkel magaménak vallók, melyet védeni kötelességemnek ismerek, tartozom azzal, hogy t. cikkíró úr ferdítéseit a maga értékére leszállítsam. A „Tanítók Országos Szövetségéinek elnöke és tisztikara nem szorul az én védelmemre, mert a tények nagyon is világosan beszélnek. Tessék elolvasni az elnök és ti>zti- kar három éves sáfárkodásáról szóló főtitkári jelentést; tessék tudomásul venni és elhinni, hogy ezt a jelentést a jul. 7-én tartott tanács- gyűlésen (még a radikálisok is) egyhangúan elfogadták (elismerve ezzel egyúttal a kifogástalan és célirányos tevékenységet): akkor eredménytelenségről, plane tehetetlenségről csak a tényeket nem ismerő és legmélyebben elfogúlt ember beszélhet. Ismétlem : mindent egyszerre elérni nem lehet. Nagy tévedés mindent az egyesületi elnöktől várni, a sikertelenségeket az elnök számlájára írni. Főkép, ha tőle a támogatást épp’ akkor vonják meg, mikor arra a legnagyobb szüksége lenne. Amint látom, s amint cikkíró úr is vallja, hirdeti elvtársaival együtt, itt tulajdonképen nem is az elnöki működés mikéntjéről van szó, hanem a baj ott rejlik, hogy az újból megválasztott elnök közben szakfelügyelő lett. Ezt a méltán megérdemelt elólépést Önök akként igyekeznek feltüntetni, mintha az illető a kitüntetést a tanítóság érdekeinek elárulása fejében kapta volna. Dehát, az Isten szerelméért, tudni kellene a t. cikkíró urnák és nagynevű fegyvertársainak, hogy az újból megválasztott elnök fővárosi tanitó s mint ilyen nem a kormánytól kapta a szakfelügyelőséget, hanem a fővárostól. Ilyen kétes értékű az önök érvelése mindenben. Ne merészeljen ma sorainkból senki valamelyes csekély előnyhöz jutni, mert önök bízvást „áruló“ nak bélyegzik, erre el lehet készülve mindenki. Mélyen sajnálom ezeket a gyerekes és felháborító okvetetlen- kedéseket, mert ilyesmit más foglalkozási ágaknál nem tapasztalhat az ember. Cikkíró urnák a választásról a lapokból kihámozott vélekedése — kritikán aluli, mert az Ön által „feketesereg“ címmel megtisztelt tábornak egyáltalában nem volt félteni valója s nem eszelt ki semmiféle trükköt. Méltósá- gosan, intelligens emberekhez méltóan viselkedett. Ellenben a lármás radikális had volt az, amely úgyszólván kötéllel fogta az embereket, amely a 4—5 biharmegyei kiküldött képviselőt két óra hosszáig tartó tombolással és terrorral nem engedte szóhoz jutni s végre kitessékelte a tanácskozás terméből. Ami engem illet — egész nyugodt álmai lehetnek a t. cikkíró urnák, amennyiben — úgy nekem, valamint négy másik kiküldött képviselőtársamnak nem a választmány nyújtotta a megbízatást, hanem az egyesület közgyűlése. Tessék elhinni; de ha még most is tamáskodnék, olvassa el vármegyénk tanítóegyesületének hivatalos lapját, a Hevesmegyei Tanügyet. Ennek legutóbbi (julius 15 diki) száma közli a folyó év júniusában tartott közgyűlés hiteles jegyzőkönyvét, melynek VIII. pontja (76. oldal) igy szól: „VIII. Elnök kéri a közgyűlést, hogy a tanítók Országos Bizottságába kiküldendó tagokat válassza meg. Közgyűlés a tanítók orsz. bizottságában való képviselettel megbízza Havas Pál elnököt, Csontos Alajost, Csepreghy Gyulát, Vargha Tivadart és Vadász Lajost. — Ezen határozat az Orsz. Bizottság elnökségével közöltetik.“ A többiekre nézve pedig egész egyszerűen csak utalok a szövetség igazgató-tanácsának jul. 6-án tartott gyűlésére, melyen a radikálisok és Ön szerint a „maradiak“ — kivévén a bi- harmegyeieket — egyhangú határozattal rendben találták a képviselői megbízóleveleket, tehát a választás nagyon is törvényes volt. Ezt nem lehet elvitatni semmiféle csürés-csa- varással. Nos, mit szól ezekhez, alaposan érvelő ellenfelem ?! Amit t. cikkíró úr továbbá a lapokban az elnök képességeiről, kijelentéseiről stb. olvasott, az nagyon érdekes lehetett Önnek, azonban fölötte megörvendeztetett volna minket, maradiakat, ha a lapforrásokat is megemlíti, mivel a tisztességes vitában igen lényeges dolog tudni: honnan fűj hát a szél ? Az „azt mondják“, a „lapok azt Írják“ stb. — nem lehet érv komoly vitában, mert hisz’ éppen az Ön vádjaiban is nyilván látható a gondos alaposság, a lelkiismeretes igazság- szeretet, amely különben egész pártjukat jellemzi. A tanítói bankalapításról s ahhoz fűzött kritikákról és lefogásokról pedig jobb nem is beszélni. Az elnöknek ezt az életrevaló és nagyon dicsérendő törekvését a tanítóság teljesen cserben hagyta. Néhány fővárosi és pár vidéki tanító részvényes csak abban, s igy nem értem cikkíró urat, mikor oly indignálódva beszél a tanítóság megkárosításáról, mikor a bank „tartozik“ és „követel“ rovatában a tanítóság részéről alig van több bejegyezve a zérónál?
