Eger - hetente kétszer, 1913
1913-07-19 / 58. szám
1913. julius 19. EGER. (58. sz.) 3 Május 1-től november 1-ig trágyát, vagy szemetet a szomszéd kunyhójához 15 méternél, nyaralóknak nevezhető épületekhez 20 méternél közelébb elhelyezni, vagy ott hagyni nem lehet, különben a sértett fél kivánatára a tanács a rakományt tulajdonosának költségére és veszélyére a hatóságilag kijelölt trágyarakodó helyek egyikére elszállítana. A megengedett helyre lerakott trágyát, szemetet a tulajdonos földdel köteles befedetni. Tizenkét paragrafust tesznek ki a szabályrendelet-tervezetben ezek az intézkedések. A 13. és 14. §-kal áttér az utakra és így szabályozza ezt a kérdést: Kocsi közlekedésére szolgáló utak eredeti szélességükben kiszélesítendők. Tilos a munkásoknak az út megrövidítése céljából idegen szőlők barázdáin, utain, vagy sövényein átjárni. Ha valamely út kiépítését a gazdaközönség birtok-arány szerinti többsége kívánja, az esetben az út a birtokosság terhére kiépítendő. Az utak és hidak fentartására alapul szolgálnak: a) a vadászati jog bérösszege; b) városi közmunkaváltság címén befolyó összegből a képviselőtestület által évenkint a külső utak fentartása és kiépítésére megszavazandó összeg; c) az érdekeltségre birtokarány szerint kivetendő építési költség ; d) a hegyőrbér bevételekből esetleg évenkint uj utak építésére adandó összeg. Az építési költségek egy részét a létesítendő útalap terhére előlegezhetik. A hozzájárulási arány megállapításánál irányadóul veendő, hogy a Il-ik osztályba sorozott rétek és földek az I-ső osztályba sorozott szőlőkre vetendő összeg \ részét, a III-ad osztályba sorozott parlagok, erdők, legelők pedig az 7* részét kötelesek viselni. A kirovandó adó a birtokokra 3 fokozatba osztályoztatik: I. osztály: szőlőbirtok, II. osztály: szántóföldek, rétek, III. osztály: egyéb földek. A 15. §. a kutakra és forrásokra vonatkozik. Eger város külső határában közterületen már most meglévő, vagy ezentúl létesítendő kutak és források Eger város közönségének tulajdonát képezik és mint közvagyon a tanács kezelése alatt állanak és leltárba veendők. Használatuk a gazdáknak meg van engedve, de a használók a tanács által elrendelt javítás, vagy tisztítás költségeihez birtokarány szerint hozzájárulni tartoznak. Új kutak ásatását, vagy források feltárását a képviselőtestület rendeli el és a tanács útján az érdekelt birtokosok költségére foganatosíttatja. Ezután a munkaidőt szabályozza a rendtartás. A 16. §. ugyanis így szól: Ha a munka tartamára nézve más világosan ki nem köttetett, mindig egy napi munka értendő. A napszámos munkanapja, ha az iránt a felek között más megállapodás nem létesült, napkeltétől napnyugtáig számíttatik, mely időre a napszámosok délben egy egész órai, április 15-től szeptember 30-ig pedig reggel és délután is egy-egy félórai szünidő számíttatik. Emellett az az ősrégi helyi szokás fen- tartatik, hogy szüreti munkálatok alatt még szeptember 30-ika előtt is, a reggelizés a munka megkezdése előtt történik és az uzsonnázás elmarad. A határ felosztását a 17—19. §-ok szabályozzák. A külső határ az őrzés tekintetében négy kerületre, a kerületek pedig pásztorjárá- j sokra osztatnak fel. 1-ső kerület az Érsekkerttől a kistályai határig a Tihamér alatt elvezető országút és a Galagonyás alatti legelő szóiéig terjed; 2- ik kerület Szőlőske puszta és Eged erdő; 3- ik kerület az Eger folyótól jobbra elvonuló szőlőhegyek (vízen innen); 4- ik kerület az Eger folyótól balra elvonuló szőlőhegyek (vízen túl). A kerületekben a felügyeletet a hegybiztosok gyakorolják. A határ őrizetére fölesketett mezőőrök és hegyőrök alkalmaztatnak. A mezőőrök járása a város déli és északi részén elterülő rétekre és szántóföldekre, a hegyőrök járása pedig a szőlőhegyekre és azok aljára terjed ki. Ez egri érsekség és az egri főkáptalan az eddigi gyakorlat szerint külön mezőőröket tarthatnak és azokat saját alkalmazottaik által ellenőriztetik. Ha külön mezőőröket tartanak, a községi mezőőr tartási költségeihez hozzájárulni nem kötelesek. Az egyes pásztorjárás birtokosainak is, ha ebben egyetértenek, joguk van gyümölcs, vagy szőlőérés idején, a községi hegyőr mellé saját költségükön bojtárokat fogadni, akiknek költségeihez birtokarány szerint járulnak, azonban ezen körülményt a városi tanácsnak bejelenteni tartoznak. A szabályrendelet utolsó szakaszai a hegybiztosok, a mező- és hegyőrök és az ellenőrző hatóságok teendőit, jogkörét és kötelességeit írják elő a következő fontosabb rendelkezésekkel: A város által felfogadott mező- és hegyőröket közvetlenül a hegybiztosok ellenőrzik. Kötelesek a mező- és hegyőröket kötelességeikre kioktatni, ellenőrzési könyveiket he- tenkint legalább kétszer a határban megvizsgálni és láttamozni s az esetleges visszaéléseket azonnal bejelenteni. Kötelesek a város határaira felügyelni és a határsértéseket bejelenteni. Kötelesek a mezei károkat megvizsgálni, a mező- vagy hegyőrök becslését ellenőrizni, a kártevőket kinyomozni és feljelenteni. Felügyelnek a határban lévő kutakra és forrásokra, a közdűlő-utakra és az azokon eszközölt munkálatokra. Kötelesek szüretkor a termés mennyiségét a birtokosok szerint külön összeírni, s a birtokosok által helybeli italmérőknek, vagy bor- kereskedőknek eladott must mennyiségét külön összeírni és október hó 30-ig bejelenteni. Határkiigazításokba s egy szóval magánjogi ügyekbe még a felek felkérésére sem avatkozhatnak, s ilyen ügyekben el nem járhatnak. Amennyiben a tanács, az árvaszék, vagy rendőrhatóság által becsléssel bízatnának meg, azt szakismeretük szerint legjobb lélekkel kötelesek teljesíteni. — A hatósággal szemben csak a fuvardíjat számíthatják fel, magánfelek érdekében teljesített becslésekért a felektől a fuvarköltségeu felül egész napra négy korona, félnapra két korona napidíjat számíthatnak. Ha a fél a fuvart előállítja, azt vissza nem utasíthatják. Fizetésüket havonkint előleges részletekben a közpénztárból húzzák. Azokban az ügyekben, melyek hatósági beavatkozást igényelnek, első fokon a városi tanács, másodfokon az alispán, harmadfokon a vármegye közigazgatási bizottsága dönt. Manapság az újság a krónikás, amelyből megismerjük a rajtunk kívül folyó életet; az újság az iskola, mely által a felnőtt ember tovább tanul és művelődik; az újság a szószék, melyről a modern ember lesi és hallgatja az élet igéit __ N os, és mégsem törekszünk arra, hogy csak a jó, a tisztességes újság boldoguljon és — i boldogítson. A hét. A sajtó következetessége és a „Világ“ reklámja. Nevetnünk kellene, ha olyan szomorú nem volna, azon a gyarlóságon, amelyet a vidéki sajtó elkövet olykor-olykor. Elkövetik pedig még a „jól szerkesztett“ újságok is azt, hogy elveikkel homlokegyenest ellenkező hirdetéseknek adnak helyet. Olyanok, mint az erkölcsök mellett mennydörgő fővárosi lapok, melyek apróhirdetéseikben emberhúst árulnak szavankint 4—6 fillérért. Egyik vidéki lapban például időről-időre tartalmas (gyakran erőshangu) cikkeket olvasunk a szabadkőművesség ellen, de ugyanez a lap helyet ad a „Világ“ c. lap hazugságokkal teli következő reklámjának: „A Világ a legmodernebb és legelfogulatlanabb magyar napilap. Nyíltan, szabadon, minden előítélettől és hazugságtól menten harcol azért az uj életért, amely minden egészségesen gondolkozó, modern magyar ember célja. E cél tudatával lépett annak idején a közönség elé, amely gyorsan megszerette és igazat adott neki. Fel akarja szabadítani a tömegeket becsületes, komoly fegyverekkel megvívott harccal; az egyenlőség parancsoló igazságával akar könnyíteni a kiszipolyozott milliók terhein; az emberiességért, az ember tiszta és föltétien értékeiért száll síkra. Mindenki, aki a haladást, az ember értékeit, az igazi művészetet szereti: álljon be a Világ folyton növekvő táborába és gyarapítsa a meglevő erőt uj erővel.“ íme, a „legelfogulatlanabb“, „minden előítélettől és hazugságtól ment“, „becsületes, komoly fegyverekkel harcoló“ stb. stb. lap ilyen reklámokat kap még a keresztény szellemű lapoktól is csak azért, mert kegyeskedik cserepéldányt adni azoknak a lapoknak! Hja, ha ilyen módon harcolunk az igazságért s ha évi 16—18 koronáért igy adjuk fel az elveinket: akkor ne csodálkozzunk, hogy — hiába harcolunk. * Az Országos Kossuth Lajos-párt ellen, mely mint tudvalévő, a Nagy György köztársasági pártjából alakult, legutóbb Kossuth Ferenc szólalt fel. Nauheimben kelt levele tiltakozik ez ellen az elnevezés ellen s azt mondja, hogy az ő atyja nem köztársasági érzelmű volt, hanem a függetlenségért harcolt. Joggal tiltakozik ennélfogva az ellen, hogy a republikánusok a Kossuth Lajos nevével takarózzanak. * Egy kicsike pgyelmesség. A szombati ülésen régi hibát reparált a képviselőtestület: a főgimnáziumhoz aszfaltfeljáró utat csináltat,illetve kiszélesitteti az aszfaltot. Ezután esős időben nem jár majd bokáig érő vízben, habarékban naponkint kétszer (esetleg: négyszer) ötödfél- száz diák, hogy a templomba járókat ne is említsük. Bizony-bizony csodálatos, hogy az efféle, nagyon is közérdekű hiányokat ilyen lassacskán, ilyen soká veszik észre az intéző körök, holott ennek a háromszögnek kiaszfaltozását még a Széchenyi-utca burkolásakor meg kellett volna csinálni, ha nem — még hamarább. No de örvendünk, hogy legalább most észrevették és most segítenek rajta! * A kiállítási zugügynökök ellen ismét erős támadást intéz a miskolci Kereskedelmi és Iparkamara, midőn a következőket írja egy körlevelében : „Egy kiállítási ügynök újabban ismét kísérletet tett, hogy drága pénzért értéktelen okmányokkal és érmekkel tüntesse ki azokat az iparosokat és kereskedőket, akik hajlandók ennek a szélhámoskodásnak felülni. Az ügynökök által képviselt u. n. „kiállítások“ rendszerint nem tartatnak meg, ami a jobbik eset;
