Eger - hetente kétszer, 1913

1913-07-19 / 58. szám

1 4 a rosszabb eset az, ha megtartják őket, mert ezek azután a kiállításoknak valódi paródiái, ahol raktárszerü összevisszaságban liin-lom hal­mozódik föl, melyről a komoly szaklapok a megbotránkozás és visszautasítás hangján szok­tak megemlékezni. Ebből önként következik, hogy a külföldi kiállítási ügynökök majdnem kivétel nélkül, oly kétes értékű kiállításokat kép­viselnek, amelyeknél a közönség érdeke egész mellékes, főcéljuk azonban saját üzleti érde­keiknek minél előnyösebb kielégítése, lehetőleg minél több kiállító-baleknek rekvirálása révén. “ * Megszűnik végre a színházi mozi-bérleti A kép­viselőtestület, igen helyesen, nem várta be a színházi mozi-bérlet lejártát, vagyis október végét, hanem e hó végére felbontotta az egyes- séget (szerződés t. i. még mindig nem volt). Amint örvendünk a színház felszabadulá­sának, azonképen örvendünk annak is, hogy volt ilyen bérlet. Legalább megtanulta a város, hogy ne kapkodjunk 1 — 2 ezer korona haszon után — fontos és nagy érdekek kockáztatása mellett és azoknak az árán. * Márkus Emilia adósságai. A napokban egy kis hirecske járta be a lapokat. Márkus Emilia, a kultuszminisztériumból jövet elájult, és ideg­görcsöket kapott. Az elájulás magyarázatául a következőket rebesgetik: A múlt év során Márkus Emilia anyagi helyzete tarthatatlanná vált; a megszaporodott hitelezők agyonzaklatták, megrohanták és min­denét lefoglalták. A magánhitelezők beérték volna összesen 58,000 koronával; maradt volna ugyan ennél is nagyobb adósság, de a színháznál és a szín­házzal kapcsolatos alapoknál. A művésznő kér­vényt intézett a kultuszminiszterhez, melyben kérte, hogy az állam adjon a rendezésre 60.000 koronát. Ezt az összeget és a színházi alapok­nál fennálló tartozását vonják le a fizetéséből havonkinti részletekben s ebben az esetben maradna neki szabad rendelkezésre évi 28.000 korona, amiből gondtalanul megélhetne és zavar­talanul teljesíthetné művészi kötelességeit. A tervbe a kultuszminiszter nem mehetett bele, mert a legjobb akarat mellett sem ren­delkezett e célra a szükséges 60.000 koronával. Ma már a 60 ezer korona sem elég s mivel semmit sem adhatnak, — ezt mondták meg a művésznőnek, — elájult s ideggörcsöket kapott. Hej, ha minden embernek olyan idegei lennének, mint Márkus Emíliának, de tömér­deken hemperegnének ideggörcsben! Pedig mások nem is kívánják azt, hogy egymaguk- nak csekély 28 ezer koronácskájuk maradjon egy évre. Egész családoknak is be kell éruiök az ötödrészével, ha ugyan nem a tizedével; mégis megvannak, még sem csinálnak száz­ezrekre menő adó>ságot,. HÍREK. Eger, 1913. julius 18-án. Tájékoztató. Julius 21. Katonai utóállítás Hatvanban. „ 21. Országos vásár Verpelóieu. „ 28. Országos vásár Apezon. Augusztus 3. Országos vásár Tiszanánán. „ 4. Hónapos állatvásár Egerben. „ 4. A hatvani főszolgabíró tárgy. napja Apeon. „ 4, 5. Országos vásár Pásztón. „ 5. Katonai utóállítás Egerben „ 6. Kát mai felülvizsgálat Egerben. „ 6. A tiszafüredi főszolgabíró tárgyalási napja TiszaszSllősön. ,, 7, 8. Országos vásár Tiszafüreden. „ 11. A közigazgatási bizottság ülése. „ 13. A gyöngyösi föszolgabiró tárgyalási napja Gyöngyöspüspökiben. EGER. (58. sz.) Az Ur Jézus kínszenvedése és halála. — Élőszóval előadott passió-játék az oberammergaui min­tájára, melyet szinre alkalmazott és írt egy katolikus pap. Előadták a városi színházban julius 17-én. — Őszinte vallomást teszünk: aggodalommal tekintettünk a tegnapi passió-előadás elé, bár tudtuk, hogy az előadások magyarországi meg­alapítója, Keömley K. Gyula és az egyházható­ság megbízottja, Kiszely Imre liceumi tanár, szinte emberfeletti munkát végeztek a műkedvelők toborzása s betanítása és a darab rendezése körül. Ezeknek láttára sem tudott eloszlani az aggodalmunk, mert — hiába — igaz a köz­mondás: a fenségestől csak egy lépésnyire van a nevetséges. Ettől az egy lépéstől féltünk, de hála Is­tennek, fölösleges volt az aggodalmunk, mert az előadás a kellő színvonalon maradt. S ha mégis volt valami, ami zavaróan hatott lel­kűnkre, első sorban maga a színház volt, amely bizony jobbára a könnyűvérü Múzsa hajléka minden díszletével s ez alól az állandó hatás alól nem igen bírjuk magunkat kivonni. Nagy kár továbbá, hogy az egész mű nyelvezete igen- igen közepes. Art végül az összhatásnak egy­két résziét, mint például az angyal hosszas be­széde, az Olajfák hegyén verejtékező Jézushoz, azután Veronika hosszabb monológja, midőn az Ur arcképével megszentelt kendőt a kezében tartja. E kisebb és részben nem a rendezőktől vagy szereplőktől függő hibák, illetve fogyat­kozások mellett, az előadás elérte végső cél­ját: meghatotta a közönséget, mely zsúfolásig megtöltötte a színházat. A darab összeállítása és a szereplők név­sora a következő : Első felvonás. 1. Ünnepélyes bevonulás Je­ruzsálembe. 2. Bucsuzás Bethániában. 3. Utolsó ut Jeruzsálem felé. 4. Lábmosás és az utolsó vacsora. — Második felvonás. 5. Az áruló Jűdás. 6. Jézus az Olajfák hegyén. 7. Jézus a főta­nács előtt. 8. Jézus Pilátus előtt. — Harmadik felvonás. 9. A szent keresztút. 10. Jézus a ke­resztfán. 11. Epilog: Exsurge. 12. Végül Apo­theosis (zárótableau). I. Prolog: Miatyánk. II. Prolog: Utolsó kenyér. III. Prolog. IV. Prolog: Keresztút. V. Prolog: Exsurge. Szereplők: Krisztus — Stella Gyula. Mária — Nagy Mariska. Magdolna — Eátvay Olga. Veronika — Müller Kornélka. Apostolok: Já­nos — Volf Marianne. Péter — Barta István. I. Jakab — Fógel Zoltán. András —Légmán Lotár. Simon — Szabó Oszkár. Bertalan — Nemecsík Aurél. Máté — Barta Andor. II. Jakab — Krémer N., Márk — Remenyik Béla, Fülöp — Cselényi Jenő és Judás — Kömley K. Gy. Kaiphás főpap — Rátvay László. Fa­rizeusok : Náthán — Misik László. Phares — Sebők N. Amonn — Petrik Jenő. Juhai — Jecs Gyula és Lévi — Légmán Leó. Cirenei Simon — Pataki István. Nikodemus — Grimm Miklós. Pilátus — Szabó Béla. Gábor főan­gyal — Léginán Lenke. Fővezér — Király Béla. I. katona — Cselényi István. II. katona — Sárossy István. Jeruzsálem leánya — Bú­zás Lujza. Hírnök — Gyen-s Gyula. írnok — Csoor Dezső. Angyalok és Jeruzsálem leányai: Szétsényi Mártuska, Bíró Mariska, Bóhm Márta Bayer Margitka, Cseléuyi Mariett, Dobay Sá­rika, Eperjessy Irénke, Fábián Sárika, Far­kas Valéria, Fehér Valérka, Heriug Etelka, Kálnoky Etelka, Kállay Alice, Kosztolányi Gabriella, Kosztolányi Angela, Kosztolányi Tek­la, Misik Rózsika, Misik Mariska, Pálmay Pálma, Pataki Etelka, Pál Margit, Reitmann Ilonka, Szalay Livia, Szász Etelka, Simonyi , Irma és Vadász Karola urhölgyek. 1913. julius 19. Első sorban kell megemlítenünk Stella Gyulát, mint aki valódi művészettel oly ma­gasra emelkedett, hogy szinte feledtette velünk emberi voltát . Az oktató, a lemondó, a szenvedő, az alázatos és fenséges Jézus járt-kelt előttünk három óra hosszáig . . . Keömley Gyula Judása minden legaprólékosabb részletében tudatos művészettel, mély átértéssel és átérzéssel ki­dolgozott alakítás, melyben megrázó erővel hat a lelkiismeretfurdalás, a mardosó önvád. Mária szerepére szinte lehetetlen lett volna alkal­masabb személyesítőt találni Nagy Mariskánál, b. e. Nagy László ezredes leányánál. A fáj­dalomtól roskadozó Szűz kétségbeesett panasza, szörnyű szenvedése a lelkekbe hatott és jele­netei a legszebb részét tették az egész elő­adásnak. A Nagy Mariska játéka láthatóan lei­kéből fakadt s azért tudott oly roppant sikerrel szólni a lelkekhez. A magánszereplők közül ki kell még emelnünk Rátvay Olgát (Magdolna), Müller Kornélkát (Veronika), Volf Mariannát (János apostol), Légmán Lenkét (Gábor főan­gyal); továbbá: Rátvay Lászlót (Kaiphás főpap), kinek kifejező, tudatos játéka általános elis­merésre talált, a farizeusok és apostolok sze- mélyesítőit és Szabó Bélát (Pilátus). Nem lenne teljes az érdemek méltatása, ha külön is föl nem jegyeznénk a prológok szép előadását, valamint meg nem említenénk az előadókat: Megó Klárikát (L), Pét Ilonkát (II.), Altorjay Mancit és Nánássy Noémit (III.), Misik Erzsébetet (IV.), végül Szétsényi Mártát és Farkas Valériát (V.). Valamennyien nagy hatással adták elő a magyarázó költeményeket. A színfalak mögötti énekszámok, melyeket Láng József dr. kisért harmoniumon, szépek, bensőségesek voltak s külön is ki kell emel­nünk a Komáromi Pál „Ave Máriá“-ját. Az előadást igen előkelő közönség nézte végig, melynek soraiban ott láttuk városunk sok előkelősége között Begovcsevioh Róbert püs­pököt és Ridárcsik Imre prépost-kanonokot. Pénteken este megismétlik az előadást és tervben van, hogy vasárnap délután, ha az idő kedvező lenne, az Érsekkertben is előadják. Egyházmegyei hírek. Szmrecsányi Lajos érsek Michalek Manó kanonokot, az angolkisasszonyok egri intézete tanítónőképzőjének és felsőbb le­ányiskolájának igazgatóját, ezen tisztétől fő­pásztori elismeréssel felmentvén, helyébe ezen iskolák igazgatójává Petrovits Gyula apát-kano­nokot, egervárosi plébánost nevezte ki. To­vábbá : Törcsváry Tivadart a tiszántúli kerület r. esperesévé, Huttkay Lipót drt a jogakadémiai » . \

Next

/
Thumbnails
Contents