Eger - hetente kétszer, 1913
1913-07-19 / 58. szám
2 EGER. (58. sz.) 1913. julius 19. ben összehalmozott a szerző. Nem unalmas, hanem szórakoztat; nem fáraszt, hanem felfrissít. Olvasni élvezet; tanulni belőle gyönyörűség; követni a tanításait nemcsak okosság, hanem hazafiasság is. Rendet a határban! — A fiilemüle-pörök alkonya. — Eger város képviselőtestülete elé a múlt szombaton uj szabályrendelet-tervezetet terjesztettek, amely a mezőgazdasági és mezőrendőrségi rendtartás érdekében készüli. Nem tárgyalták le a tervezetet, mert erre már nem volt idő, és mert többen kívántak hozzászokni a paragrafusokba szedett uj rendtartáshoz. Ezért máskorra halasztották a megvitatását. Hogy mire irányulnak a még el nem mondott hozzászólások: nem tudjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy egy kis rend nagyon is ráfér már a mi határunkra, nehogy mindenki azt tegye ami éppen neki tetszik és ami másoknak — nem tetszik. A torzsalkodás, per-patvar napirenden van a mi határunkban és bizony egyre sűrűbben ismétlődnek nálunk az úgynevezett fülemüle- perek, amelyek Arany János recipéje szerint támadnak és senkinek sem használva, csak arra alkalmasak, hogy megbontsák a kölcsönös egyetértést és jóviszonyt a különben igen derék, békés és jószándéku szomszédok között. A mezőgazdasági és mezőrendőrségi rendtartásról készült szabályrendelet elsősorban azoknak az apróbb nézetkülönbségeknek és bosszantásoknak kíván gátat szabni, amelyekből rendesen ártalmas ellenségeskedéssé és haraggá duzzadnak a féket vesztett indulatok. Ezúttal a megalkotandó uj szabályrendelet tervezetét mutatjuk be olvasóinknak. A célja az, hogy a törvény korlátái között, a helyi viszonyok figyelembe vételével, a város külső határában a rendet biztosítsa. A törvényesen megalakult hegyközség területére és a legelőkre természetesen nem vonatkozik az uj tervezet, mert ezeknek az ügyeit külön statútumok szabályozzák. Az uj rendtartás mindenekelőtt a szomszédoknak egymás iránt való Jogait és kötelességeit körvonalozza. Az erre vonatkozó rendelkezések a következők: Uránusz, s végül a titokzatosság homályába I burkolózva a Neptun. — Ezzel elhagytuk a bolygók világát; vessünk még egy tekintetet az elhagyott tájak felé. Földünket már nem látjuk; a Nap is csak halvány, pislogó mécsként tűnik elő. Új világ tárul elénk: az álló csillagoké. A kilométeres, mértföldes számítást abban hagyjuk. — Sok munkát adna, tehát itt már a fény-évvel mérünk. (Egy fényév az a távolság, amelyet a fény egy év alatt befut.) E megállapodás után folytassuk utunkat 40,000 mértfóldnyi sebességgel haladva másod- percenkint. A csillagképeket már nem tudjuk megkülönböztetni, csak izzó napokat látunk, melyekhez képest a mi Napunk csak „kismiska.“ Legközelebb érjük a Centaurus alfáját, mely 4 fényévnyire van tőlük. S igy jönnek sorba: a Hattyú 61-ese 7, a Sirius 17, a Pegazus 85-öse 60, a Wéga 96 fényévnyi távolságban. Nagyságukról fogalmat alkothatunk, ha tudjuk, hogy a Capella átmérője 13-szor, az Arktuniszé 100-szor nagyobb a napénál. így akad utunkba 1000, 1500 millió izzó és kihűlt nap. Végre 20,000 fényév alatt elérjük az égi világokat átkaroló óriási gyűrűt: a Tejutat, millió és millió napjával. Két szomszéd között a mezsgye (barázda) legalább 50 centiméter széles legyen és ahhoz az érdekelt szomszédok közösen és egyenlő arányban kötelesek hozzájárulni. A mezsgyevonal közepén függőlegesen húzott egyenes vonal képezi a határt. Mindenkinek joga van a tulajdonát képező földbirtokát elkeríteni. Barázdás szomszédok azonban e joggal csak azon megszorítással élhetnek, hogy a kerítést a határvonalhoz 75 centiméternél közelebb nem tehetik, s hogy a kerítés egy és fél méternél magasabb és élő sövény nem lehet. Az utak mentén birtokosok pedig a vízlevezető árok partjától csak 50 centiméter távolságban tehetik le a kerítésüket, de sem a kerítés minősége, sem annak magassága tekintetében korlátozva nincsennek, kivévén, hogy gyalogutak mentén tüskés sodronyt nem alkalmazhatnak. Oly dülőutaknál, melyen csak egy kocsi közlekedhet, élő sövény, vagy más kerítés csakis előzetes hatósági engedély mellett létesíthető. Szőlőtelepítésnél a szőlővesszőket a határvonaltól legalább 75 cm. távolságra szabad ültetni. A 75 centiméteren belül ültetett szőlőt az ültető, a sértett szomszéd kívánságára, ennek felhívásától számított 8 nap alatt eltávolítani tartozik, különben a sértett panasza folytán, az ültető költségére és veszélyére eltávolítandó. A határvonaltól 5 méteren belül fát ültetni tilos. Törpefákat ugyanazon vonaltól 2 méter távolságra szabad ültetni, de köteles annak birtokosa a fákat 3 méter magasságon felül levágni. Ezen szabály ellenére ültetett, valamint az ültetvényekre kártékony, vagy árnyat vető fát, ha a legallyazás célra nem vezetne, a sértett fél kívánságára, ennek felhívásától számított 8 nap alatt, a tulajdonosnak ki kell vágnia, különben költségére és veszélyére a hatóság által eltávolítandó. Közös barázdába fát, vagy cserjét ültetni nem szabad. A közös barázdán eddig felnőtt fák és cserjék az ellenkező bizonyításáig, a barázda birtokosok közös tulajdonának vélel- meztetnek. Haszonvételük a birtokosokat közösen illeti, a gyümölcsöt egymás tudta nélkül le nem szedhetik, — és közös megegyezés nélkül egyikük sem vághatja ki. Ha azonban a fa az ültetvényekre kártékony, a legallyazás pedig célravezető nem volna, vagy ha az ágak eltávolítását az egyik tulajEz — emberileg szólva — a világmindenség határa; ezentúl már a távcső is csak elvétve láthat valamit. Szívünk megdobban, szemünk révedezve tekint az ismeretlen homályba; van ott még élet: a messze távolban 90 millió fényévnyire pislákol egy-egy mécsfény. Érjük el őket: soha nem látott hatalmas napok, izzó lávatengerek viharzanak bennük. Elhagyva ezeket is, menjünk tovább, tovább 40,000 mfld. sebességgel. — Nem akad már utunkba semmi; mindenütt egyforma félhomály és néma csend! Nem ijedünk meg, rohanunk tovább, egyre tovább a mérhetetlen űrben. Nem tudjuk hová, merre: keletre-e, nyugatra-e, felfelé vagy lefelé; csak tovább, tovább, rohanjunk évezredeken, évmilliókon át. — Haladtunk már valamit? Nem, még egy lépést sem tettünk ... S ha örökkön örökké mennénk, akkor sem mondhatnánk, hogy valamelyes utat megtettünk. Szívünk szőrűi, keblünk nehezen lélegzik: a végtelen lét titokzatos, borongós sejtelme nehezedik ránk. Itt vagyunk a végtelenség előcsarnokában. „Dans le vestibule de 1’ infini.“ Itt az üres tér, mely minden irányban a végdonos ellenezné: a másik tulajdonos a tanácsnál engedélyt kérhet arra, hogy tulajdonos társának előzetes értesítése után a kártékouy fát kivághassa és abból az őt illető részt elvihesse. A fáról idegen területre hullott gyümölcs nem a fa tulajdonosáé, hanem azon telek tulajdonosáé, melyre hullott, s annak felszedése végett a fa tulajdonosa a másik telekre át nem léphet. Az utak mentén kihajló s a közlekedést akadályozó ágakat, tüskéket a birtokos levágatni és az útról eltávolítani köteles. — Gyalogutak mentén lévő tüskés sodronykerítések másnemű kerítéssel cserélendők ki. Kunyhókat és más épületeket a határvonaltól 5 méter távolságnál közelébb, disznóólakat és istállókat pedig 10 méter távolságnál közelébb építeni nem szabad. E szabály azonban az érdekeltek szabad egyezségét ki nem zárja. A sértett fél a szabály, vagy megállapodás ellenére végrehajtott építkezés miatt a törvény rendes útján keressen elégtételt. A vízjogról szóló törvény rendeletéinek szem előtt tartásával a víz levezetéséről a birtokosok tartoznak gondoskodni, oly módon, hogy a vizet lehetőleg kikövezett, avagy pázsittéglával kirakott barázdákban a legközelebbi árokba, vagy út melletti folyókába vezessék. Amennyiben ez két, vagy több szomszédot érdekelne, közösen tartoznak azt foganatosíttatni. A közös barázdán lévő sankfogó gödröket a birtokosok kötelesek tisztán tartani s a vízrongálások által okozott károkat közösen és sürgősen helyreállítani. A víz által a közös barázdába hordott és ott felhalmozódott fold a közös barázdának tulajdonosai a mezsgyevonal hosszának arányában illeti. Sankfogókat a közös határon a birtokosok csak közös egyetértéssel készíthetnek. Vitás esetekben a városi tanács dönt. Ha felhőszakadás, záporeső, hóolvadás következtében a magasabban fekvő területből a víz ereje által valamely birtoknak felismerhető része, vagy szőlőtőke, fa, karó elszakíttatnék és a szemben, vagy alább fekvő birtokhoz vitetnék, a volt birtokos az ekként elszakított földnek, tőkének, fának, karónak továbbra is tulajdonosa marad, feltéve, hogy ezen tulajdonjogát az elszakadás napjától számított 15 nap alatt igénybe veszi. Ellenkező esetben annak tulajdonába megy át, akinek földjéhez a víz sodorta. telenig terjed; mi nem jelölhetünk neki határt, ahol megszűnjék. Végtelen és örök egyben, mert a testek létezését megelőzi, s azok elmúltával elenyészhetetlenül megmarad. Szemben áll vele az ember, az „én“ ; azzal a mikrokozmosszal, amit a valóságból képzeteivel, fogalmai tartalmával lefoglal. A végesség ez érzete reagál akkor, ha az „örökkévalóság súlya“ nyomja a lelkünket. A végtelenség világában idő nincs. „Csak az emberi értelem veszi számba az események egymásután való folyását, ami az idő fogalmának konkrét formája. Mielőtt ember lakta volna a földet, idő, emberi értelemben, nem volt“ — mondja Platz. Éreznünk kell, kogy a végtelenséggel szemben a mi világunk eleuyésző semmiség ... S eszünkbe jut Jób éneke: „Éjfélkor fényesség támad Isten körül, félelmetes fönség — Őt, a mindenhatót mi fel nem foghatjuk“. # * * íme, keleten sápad már az ég. Valahonnan a messze távolból, ringató, búgó angyalmuzsika hallik. Térjüuk hát mi is nyugovóra, hogy a „hajnal utáni álom gyönyörű mámorában“ részünk legyen. Jó éjszakát! Virág József.
