Eger - hetente kétszer, 1913
1913-07-19 / 58. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre ___ 5 » N egyed évre _ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lay; szellemi részét illető közlemények - : intézendők. ■■ ■■ - : Kiadóhivatal: Lyceuminyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 58. szám. XXXVI. ÉVFOLYAM. Szombat, julius 19. Egy kitűnő könyv. Eger, 1913. jul. 17. A jelszavak hatása alatt a magyar publicisztika, a politikai irodalom elvesztette a maga elfogulatlan tisztánlátását és szinte egészen a pártérdekek és párttekintetek szószólójává lett. Ez által azután elvesztette nemcsak tár- gyiasságát, hanem szellemi emelkedettségét is és annyira elfogulttá lett, hogy nem képes a nemzeti élet egyes kérdéseit az egyetemes nemzeti érdek nézőpontjába állítani. A hivatásos és műkedvelő újságírók — tisztelet a nagyon csekély kivételnek — vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán tudnak szabadulni a pártember kicsinyességétől, szűk látókörétől és az elfogultságától. Ez okok miatt kell nagy örömmel fogadnunk az olyan könyvet, mint a Nemzetnevelés ,*) melynek nem mindennapi tehetségű és készültségű írója a Prometheus álnév alá rejtőzik s mely könyv tulajdonképen cikksorozat volt a Budapesti Hírlapban, amely most könyvalakban is kiadta. Ez a könyv — a minden oldalról felcsigázott szenvedélyek csatája köz*) Nemzetnevelés. Irta Prometheus. Nagy 8°, 115 lap. Bpest. 1913. Ara 3 korona ; kapható vagy megrendelhető minden könyvkereskedésben. ben — lelkes, tiszta, nemes, szenve- délytelen és elfogulatlan hangot szólaltat meg; olyant, aminőtől, sajnos, csaknem teljesen elszoktunk az utóbbi időben. A mának elszomorító jelenségei mögött a végső gyökérszálakig nyomozva, fürkészi ez a könyv gxyönge- ségünk okait, s átfogva a magyar nemzeti élet minden nyilvánulását, mindegyiknek mélyére száll, hogy a megtisztítás orvosszereit keresse. Lelki- ismeretes, sokszor a keserűségig kíméletlen boncolási módszerrel, a megfigyelés számára kínálkozó tömérdek tapasztalás felhasználásával jut el mindenütt a hajok forrásáig, hogy végül egyazon nagy közös kútfőben találja meg mindannyinak eredetét. A politikai torzsalkodás, az egyetemes érdekek és célok elhalványulása, a közerkölcsök meglazulása, a nemzeti közérzés el- hanyatlása, a társadalom dekompozi- ciója, faji hibáink és szerzett betegségeink képei sorra vonulnak el előttünk ezeken a lapokon s ijesztően, de igaz tükörben mutatják eltorzult vonásainkat. E cikkek írója túl van azon, hogy egyetlen politikai csodaszernek (akár az általános választójognak, akár másnak) megváltó hatásától várja a nemzeti élet regenerációját. Mert minden ilyen kísérlet csak mekanikus javítás és beavatkozás, holott a mi bajunk organikus természetű, hasonlatos a vérbajhoz, melyet nem lehet operációval gyógyítani. Prometheus csaknem ugyanolyan nagy morális és 'politikai erőfeszítésre hívja föl a mai magyar társadalmat, mint amilyet a bomlásnak és erőtlenségnek hasonló tünetei között annak idején Zrínyi kívánt tőle a török áfáimmal szemben: reformáljuk, azaz jobbítsuk meg magunkat minden tagunkban és minden erkölcsünkben. Ebből az erőfeszítésből az iskolának, a sajtónak, az irodalomnak, a tudománynak épp’ úgy ki kell vennie a maga részét, mint a nőknek, a képzőművészeteknek, a sportnak és a politikai intézményeknek. S hogy ez a nagy megújhodás tisztára a nemzet erkölcsi, lelki és szellemi magábaszállásán fordul meg, s hogy öntudatos, szívós és következetes társadalmi szervezkedéssel meg is valósítható: annak bizonyításában a könyv szinte minden ellentmondást leszerel, minden kétséget elhárít s minden kishitűséget bizalommá tud változtatni. És mélyen járó bizonyításait egyszerű, világos, közvetetten nyelven adja; igen széles látókörre valló megfigyeléseit oly kellemes zenéjü előadásban közli, hogy szinte elfeledjük azt a sok tudományt és bölcsességet, amit e köny vAz „EGER“ tárcája. A végtelenség előcsarnokában. Meséket szövő sejtelmes nyári éjszaka van. Köröttünk, ím, minden csendes: szinte hallani az éjszaka pihegését. A költő ilyen estéről álmodozott mikor ezt írta: „Éj van, csend és nyugalomnak éje; — a magas menny holdas, csillagos.“ Valóban úgy van. Ezüstfényű holdsugár játszik a hódító orgonavirág színgazdag ágain, a levegőben vadludak gágognak, a csillagok mosolyogva köszöntenek bennünket, az álom megrablóit. Uraim, az az érzés, amely ilyen illatterhes éjszaka megszállja a lelket, ami édes és keserű egyszerre, felemelő és lehangoló: ez a végtelenség utáni vágy, az „örökkévalóság súlya,“ mely reánk nehezedik. Nos, Uraim, kíséreljük meg ezt a vágyat kielégíteni: csináljunk egy sétát a világűrben. Könnyen megtehetjük ; hűséges és szolgálatra kész vezetőnk van hozzá: a fény, mely másodpercenkint 40.000 mértföldnyi utat tesz meg. — Egy másodperc' alatt elhagyjuk a föld légkörét s gyönyörködve € szemléljük a csavarvonalban másodpercenkint 30 Km. sebességgel haladó Földet. A másik pillanatban a Hold suhan el mellettünk, kihűlt krátereivel 480,000 Km.-nyire a földtől. Még bennünk van a kihalt égitest által keltett nyomasztó érzés, mikor zúgva, zakatolva száguld el mellettünk egy ismeretlen szörnyeteg: egy „világcsavargó“ üstökös. Szinte halljuk, hogy zihál a melle, ami nem csoda, hisz naponta négy millió kilométert kell megtennie — és most már éjfél felé van! Hozzá még meg kellett küzdenie a ragyogó szépségű Vénusszal, aki mindenáron magánál akarta tartani, — mint Kirke Odysseust. Majd jön a „személykörüli miniszter“, a Merkur, mely állandóan ott sütkérezik Nap őfelsége aranyporos bíborában. Nyolc perc múlva elérjük naprendszerünk középpontját, a Napot: a világosság, az élet terjesztőjét; hatalmával ő tartja féken a többi bolygókat. Érdemes közelebbről megtekinteni. Térfogata 1.200,000-szer nagyobb, mint a földé. Súlya egy quintillió 879.000 quadrillió kgr. Melege képes volna a földet beburkoló 13 méter vas- I tagságú jégpáncélt megolvasztani. Haragja impozáns módon nyilvánul. 19Q7. november 13-án 500.000 Km. magas lángoszlop tört ki belőle, másodpercenkint 350 Km. gyorsasággal haladva. A Napot elhagyva, meglepetve állunk meg: ismét itt vagyunk a földnél. — De mintha valamivel nagyobb volna. — Ah, valóban feltűnnek rajta Lowel csatornái, partjaiknál Slipher szorgalmas emberei köszöntenek bennünket. Véres háborúk szimbóluma az: a Mars. Hűvös szellő csap meg, amint elrohan mellettünk: — csakugyan, az ottani lényeknek be kell érniök mínusz 32° C. hőmérséklettel. Lassú méltósággal közeledik most a „Világok óriása“, a Jupiter, díszes kísérettel — mint a keleti fejedelmek — az aszteroidákkal, „szétzüllött világok romjaival,“ mint Flammarion mondja. Közvetetlen környezetében van családja — nyolc holdja, — amelyek közül az utolsót Melotte fedezte fel 1908. jan. 27-én. Ő, a Nap „nagy- követje“ gondoskodik a napbirodalom fényének emeléséről. — Roppant vonzóerejével megreud- szabályozza a világbirodalom csavargóit: az üstökösöket; — a Halley-félét is ő tette visszatérővé. Ót követik a nagybirodalom kültagjai: a Szaturnusz felhőszerü gyűrűivel, majd az
