Eger - hetente kétszer, 1913
1913-07-05 / 54. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre _____5 » N egyed évre _ 2’60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap . szellemi részét illető közlemények - intézendők. =^= Kiadőhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 54. szám. XXXVI. ÉVFOLYAM. Szombat, julius 5. A polgári fiu-iskola. Eger, 1913. jul. 4-én. Lezajlott tehát az 1912/13-dik tanév is, és küszöbén állunk az 1913/14-dik iskolai esztendőnek, azonban Egernek még mindig nincsen — polgári fiúiskolája. . . LHogy miért nincsen? Erre a kérdésre bajos lenne megfelelni. . A közönség óhajtja, a város kívánja, a tanügyi körök alig tudják nélkülözni, a hatóságok állandóan dolgoznak, határozatokat hoznak, instanciákat írnak az érdekében, sőt a minisztérium sem zárkózik e] ennek a reánk, egriekre nézve égetően szükséges iskola-tipusnak fölállítása elől és mégis ott állunk ma is, ahol a kezdet kezdetén voltunk s nem tudjuk: vájjon lesz-e hát, avagy nem lesz polgári fiu-iskolánk? . . . Ötödik éve vajúdik már ez az ügy, nem számítva azokat az évtizedeket, amióta mint jámbor óhajtás él a közvéleményben az egri polgári fiu-iskola kérdése. Azóta már harmadszor cserélt gazdát a miniszteri bársonyszék a kultuszminisztériumban. Apponyi Albert gróf után Zichy János gróf jött, ezt pedig Jankovich Béla dr. váltotta föl. Egyikök sem utasította el a város kérelmét, sőt Zichy János gróf, aki egyébAz „EGER“ tárcája. Meglátogattál, én Uram. Meglátogattál, én Uram. . . Rajtam van súlya a kezednek. Töviskoszoru köríti szivem, S szemem könyei megerednek. Miért? nem kérdem soha én. . . Elviselem súlyos keresztem; Csak ezt a három kis virágot Ne bántsad én mellettem. Meg ne sápadjon soha arcuk; El ne borúljon lelkűk fénye; Kacagjon édes kicsiny ajkuk, Amig szivemnek hull a vére. Akkor, — akármily nagy lesz terhem, Mit bűnömért kell hordanom: Elviselem, mert lelked fényét Az ajkukról lecsókolom. Filius. ! ként országgyűlési képviselője is Egernek, határozottan kijelentette, hogy Egert kultur-metropolissá óhajtja fejleszteni. A polgári fiu-iskolát azonban nem kaptuk meg. Pedig nagy szükségünk lenne reá. Sok mindenféle iskolánk van, olyan azonban nincsen, amely a polgárság szellemi és erkölcsi súlyának emelésére szolgálna. A tudományos életpályák előkészítésére két középiskolánk is van; ámde mit csináljon, hová menjen az olyan gyermek, akinek sem kedve, sem hajlama, sem módja vagy tehetsége nincsen a tudományos pályákra való készülődéshez? Eddig az volt a gyakorlat, hogy az olyan tanulók is a gimnázium vagy reáliskola alsó osztályaiba özönlöttek, akik csak két, három, legföljebb négy évet szándékoztak tölteni a középiskolák falai között. Ez eredményezte azt, hogy középiskoláink alsó osztályai szinte lehetetlenül zsúfoltakká lettek. Egyébként is ősrégi iskola-város lévén Eger, olyan nagy vonzó erőt gyakorol messze vidék tanulóira, hogy meglévő iskoláink nem képesek befogadni minden jelentkezőt. Igen sokan kiszorulnak, ami ismét egy okkal több a polgári fiu-iskola fölállítására, mert az a körülmény, hogy a meglévő iskola kevés a tanulni váA nótás város. Budapest környékén a népéletet félszázaddal ezelőtt különösen jellemezte, hogy még azok is, akik magyarul gondolkoztak, érzelmeiket — akarva, nem akarva — németesen fejezték ki: azaz germanizáltak 1 A magyar szabadságharc lezajlása után nem igen volt közkelete a dalnak. Akik egy- egy nótácskára rágyújtottak, hát a dallam természetszerűleg nem fejezte ki magának a szövegnek igazi értelmét. Mintha bizony az éneklésben minden magyar embernek úgy kellene gondolkoznia, mint ahogy a nóta mondja: Három alma, meg egy fél: Kérettelek; nem jöttél! Ugyan kérem, hol van itt a logika? Az abszolut-korszak alatt, a többi közt, legdivatosabb nóta volt Váczon: Jaj de szépen hegedülnek, Fáj a szivem fenékig ; Soh’ se tudom elfeledni Azt a kis lányt: a régit. Hallgató magyar dal volt ez, amelynek utólsó szavát — jóllehet, még nem is pitymalgyók befogadására, egyetlen modern, kultur-államban sem lehet elfogadható ok arra, hogy elzárjuk a tanulni vágyók elől a haladás és a kultur-törek- vések útját. Viszont azonban az is lehetetlen helyzet és meg nem engedhető dolog lenne, ha az iskolák túlzsufolásával veszélyeztetnők a tanulmányi rendet és a tanítás eredményét. Már pedig a polgári fiu-iskola hosszas huza-vonája miatt egyik vagy másik eshetőséggel számolnunk kell. Mindkét középiskolánk az ország leglátogatottabb tanintézetei közé tartozik. A kiváltságos ciszterci rend főgimnáziumának alsóbb osztályaiban (bár a tömegesen jelentkezők közül a gyöngébb bizonyítványuakat föl sem veszik) évről-évre 80 körül van a tanulók létszáma. Az állami főreáliskolában pedig minden évben párhuzamos I. és II. osztály működik, hogy biztosíthassák valamiképpen a tanítástervben ^ előírt tananyagnak sikeres elvégzését. És még így sem jut hely mindenkinek, aki a magyar kultúra sáncaiban akarja fölvértezni magát az élet küzdelmeihez. Hát ez tarthatatlan állapot. Ebből meg kell találnunk a kivezető utat, mert különben kulturális érdekeink vannak veszélyeztetve. lőtt a zsidó-emancipáció hajnala — sokan odamagyarázták, hogy a zsidó Reginát (Régi) kellett alatta érteni, aki azóta rég nagymama, ha éppenséggel szépmama nem lett. — Lesz még szőlő lágy kenyérrel! emlegette a kiegyezést megelőző időben Katinka grófnő, az Andrássy Gyula felesége; meg a mi jeles tanárunk, Vass József piarista, aki ekként biztatott: Majd kitavaszodik! Hazafias dalokat Pesten, Váczon és Esztergomban leginkább a más vidékről ideszakadt diákok énekeltek; azok is csak úgy titokban, ha néha-napján a Naszál-hegyre, vagy a cselőtei erdőbe kirándulást terveztünk. „Honnan jössz te oly leverten, hej, pajtás ? Mért sír egyik szemed jobban, mint a más ?“ Olyan megszokott mélabus nóta volt ez abban a nyomorúságos időben, amelyben nem volt szabad a hazát emlegetni; különösen magyar nótákat harsányan eldalolni, ha — mint ebben az esetben is — a nóta refrénja az volt, hogy a magyar nemzetnek nagy és mély sirt ástak Világosnál. És ha valaki mégis eldalolta, hát igen könnyen a sötét kóterba került. Úgy emlékszem, a Hubay Gusztáv szintársu-
