Eger - hetente kétszer, 1913
1913-06-14 / 48. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. __ 10 korona. Fél évre .......... 5 » N egyed évre _ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. EGER Szerkesztőség : Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények " = intézendők. : Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1913. — 48. szám. ... —------ XXXVI. ÉVFOLYAM. ------ Szombat, junius 14. A sajtószabadság. Eger, 1913. junius 13. A legutóbbi napok sok érdekes eseményt, adatot hoztak a magyar sajtó- szabadság történetéhez. Mindjárt a hét elején jelent meg az a kormány-rendelet, mely az Az Est utcai elárusí- tását az egész ország területére betiltotta. Csütörtökön reggel pedig három ellenzéki lapot foglaltatott le és koboztatok el királysértósért az ügyészség indítványára a vizsgálóbíró: a Pesti Hírlapot, a Népszavát és a Független Magyarországot. A hajnali órákban rendőrök, detektívek nyargalászták be a fővárost és valóságos idegfeszítő, izgalmas munkát végeztek, hogy megakadályozzák a három királysértő reggeli napilap szétküldését a nyomdákban, a postán és a vasúti pályaudvarokon. Sőt elmentek a trafikokba, kávóházakba, az összes nyilvános helyekre, ahol ezeket a lapokat tartják, a rendőrök pedig még az utcán sétáló közönség kezéből is elkobozták a lapot. A Pesti Hírlap «Az elaggott király» címen, a Népszava «Kezdődik a tatárjárás, kezdődik a harc» címen és a Független Magyarország «Kezdődik a rémuralom» címen Írtak királysértő vezércikkeket. Az „EGER“ tárcája. Falusi idill. (Személyek: Moórné, körjegyzöné. Szép 30—32 éves asz- Bzony. Gyönyörű termete van. Lucy, a körjegyző lánya. Szép, nagyszemü, karesu teremtés. Nemrég jött haza Becsből, ahol nevelőintézetben volt. Hosszú áll. tanító. Könyvmoly. Filozófiai rendszer felállításán dolgozik. Róza néni, a Hosszú gazdasszonya, 50 év körül. Mantyi a Róza néni lánya. Csinos kis fruska. — Színhely : falu Görbeországban. — Idő: a XX. század eleje.) I. (Róza néni a konyhában kötöget. Hosszú fáradtan, sáppadt arccal belép.)] Róza néni: Jézus! A tanító ur! Hát hogy került haza ? Hosszú (leül, csodálkozva): Hiszen megírtam, hogy jövök. (Haragosan.) Nem is vártak a vasútnál. Róza néni: Az óvónő elfogta a levelet . . . Hosszú (közbevág): Hihetetlen! Mantyi (belép): Ni, a tanító ur! Hosszú: Mi van a levelemmel? Mantyi: Épp’ most voltam az óvónőnél. Tegnap jártam a postán és azt mondja a főnök ur: „No, mit írt a tanító ur; hogy van, mikor | A vizsgálóbíró utasítására a rendőrök automobilokon hordták be a rengeteg lapszámokat. A Pesti Hírlap azután később a vezércikk helyén üres lap-oldallal jelent meg. Midőn e lapokról s az említett cikkekről írunk, kijelentjük, hogy nem ismerjük az inkriminált cikkek tartalmát és kitételeit s igy nem ebből a 'szempontból foglalkozunk velők. Ha valóban királysértés van azokban a cikkekben, igen helyesen tették, hogy lefoglalták, elkobozták és terjesztésüket megakadályozták. Elvégre Magyarország alkotmányos királyság és mig ilyen a kormányformája — érvényben levő törvényeink szerint — a király személye szent és sérthetetlen. A mi fejünk tehát egyáltalán nem fáj sem a Pesti Hírlap, sem a Népszava, sem a Független Magyarország miatt. Sőt tovább megyünk; az Az Est terjesztésének korlátozására is azt kell mondanunk: de- buisset pridem. E kijelentésünk természetes folyománya annak, hogy mi az Az Est hangját, irányát, szellemét sohasem tartottuk áldásosnak a köz szempontjából. Ellenkezően: mindig az volt a felfogásunk, hogy ez a lap többet árt, mint használ és éppen úgy típusa a sajtószabados- ságnak, akárcsak a Népszava. E megjön haza?“ Mondom: nekünk nem írt semmit. I „De bizony, mondja a főnök, írt az. Tegnap küldtem ki az óvónőnek.“ Mondom: mi nem kaptunk semmit. Pedig ő biztosan kiküldte, mondja a főnök. Menjek el az óvónőhöz és kérdezzem meg. Hát elmentem az óvónőhöz. Kérdezem: hol a levél. „Miféle levél ?“ Hát a tanító ur levele. „Én nem láttam.“ — mondja az óvónő. De már akkor vörös volt, mint a rák. Mondom: a főnök ur ideküldte, hát itt kell lenni. Neki nem küldte, azt mondja. Én erősíthettem, hogy de bizony csak itt kell lennie a levélnek. „Nálam nincs. Különben se lehet benne semmi titkos“ — azt mondja. Hosszú: Igaza volt. Nem volt ott semmi titkos, csak az, hogy ma várjanak az állomásnál. Róza néni-. Ha tudtuk volna . . . Hosszú: Bizony, a sok betegség alaposan megviselt. Alig bírtam az állomástól bemászni. n Még jó, hogy épp’ jött a jegyző is. 0 volt, szegény, a koldusvezető. Az ő karjára támaszkodva jöttem egész idáig. Mantyi: A jegyző ur igen finom, jó ember. Nem igaz, mama ? Róza néni: De igaz! győződésünkből azután szintén természetesen folyik, hogy minden olyan lapot, amely a sajtószabadság szent jogával visszaél, irgalmatlanul meg kell fékezni, s korlátozni kell zabolátlansá- gát. Amilyen áldás ugyanis a jó irányú sajtó a haladásra, a közre, a helyes, a jó és nemes ügyekre: olyan kártékony az a hang, az az irányzat, az a szellem, amely napjainkban úrrá lett a sajtóban. Minden helyes erkölcsi érzékű ember, minden elfogulatlan politikai felfogású és kifejlett jogórzékü polgár csak örvendeni tud azon, ha az eltévelyedett irányt a helyes útra szorítja a kormány- hatalom, de szerényen meg kell jegyeznünk, hogy a kormánynak és ügyészségnek ez a — különben tiszteletreméltó — buzgalma necsak akkor jelentkezzék, mikor reá nézve kellemetlen a sajtó, vagy mikor a király fölként személyét akarja sárral bedobálni, — hanem jelentkezzék ez a buzgalom akkor is, amikor a katolikus vallást gúnyolják, becsmérlik, rugdalják azok a bizonyos lapok, és az erkölcsöt tépik durva kézzel vagy tapossák a sárba a tömeg röhögése közben. Tessék a kormánynak és az ügyészségnek azt is észrevenni, mikor a Népszava olyasmit ír, mint egyik utóbbi (jun. 7.) Hosszú (nyögve): Rakjon tüzet, Róza néni, hogy az ágyba bújhassak, mert mindjárt összerogyok. Az az óvónő! Róza néni (részvéttel): Szegény tanító ur ! (Tüzet rakni el.) Mantyi: Miért jött haza a tanító ur, ha olyan beteg! Hosszú (sóhajt): Már a kórházban nem volt semmi bajom. De az ut igen összetört. Meg aztán a kőrösvári állomáson nagyon sokat kellett várni. Megfáztam. Nagyon hideg volt a váróterem. Mantyi: Szegény tanító ur! Lehet, hogy itt is megfázott, míg a vasúttól bejött. Hej, az az óvónő . . .! Meghűlt a tanító ur . . . Hosszú: Lehet. Hisz még csak február vége van. (Szünet.) Csak már lefekhetném! (Sóhajt. Szünet). Mi újság itthon? Van helyettes? Mantyi: Igen, egy kisasszony. De mennyi komédia volt miatta az óvónővel. Hosszú: Az óvónővel? Megint? Mantyi: Igen. A tanfelügyelő azt telefonálta neki, hogy keressen lakást a kisasszonynak. Hát eljött ide és azt mondta, hogy a kisasz- szony itt fog lakni.
