Eger - hetente kétszer, 1913

1913-06-14 / 48. szám

2 EGER. (48. sz.) 1913. junius 14. ros uj nyugdíj szabályrendeletének tervezete. Közvágóhidi es husvágási szabályrendelet ter­vezete. A belügyminiszter rendelete a harmadik orvosi állás betöltésére vonatkozóan és ezzel kapcsolatban a városi orvosok szo'gálati teen­dőire vonatkozó szabályrendelet tervezet. A bér­kocsisokkal megkísérelt vámegyesség ügye. Az „Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület“ meg­keresése az Egerben létesítendő középiskolai internátus részére évi-segély megszavazása iránt. Ezeken kívül még 20 egyéb apróbb ügyet tár­gyal a közgyűlés. A Hevesmegyei és Egervidéki Nöegylet múlt éve. — Részletek Rátvay Géza dr. titkári jelentéséből, amely­nek első részét, a Samassa József blbornok-érsekre vonat­kozó lendületes és értékes megemlékezést, lapunk f. évi 42. számában közöltük. — Ä vezetőség az egylet ügyeit egy rendes és egy rendkívüli közgyűlésen s három vá­lasztmányi ülésen intézte el. Az 1912. évi május 22-én, Mednyánszky Sdndorné elnöklete alatt, megtartott rendes évi közgyűlésnek kiemelkedő mozzanata volt Szmrecsányi Lajos érsek üdvözlése koadjutor- érsekké történt kinevezése alkalmából. Ä tit­kárnak napirend előtt tett indítványa alapján egyhangú lelkesedéssel mondotta ki a közgyű­lés, hogy ő excellenciáját felirattal üdvözli. Ez üdvözlést május 27-diki kelettel Med­nyánszky Sándornéhoz, mint az egyesület al- elnökéhez intézett levelében köszönte meg a főpásztor, ki a többek között így ír: » ... A hála és öröm forrása nem az a meg nem ér­demelt elismerés, melyet a túláradó jóság a múltra nézve nyilvánítani kegyes; hanem egye­dül az, amit a megtisztelő figyelemből a jövőre nézve merítek, midőn a sok sebből vérző tár­sadalom bajait megérteni tudó s azokon segí­teni mindig kész melegszívű Őrangyalok karát, a jótékony Nőegylet lelkes hölgyeit, feladataim körében munkatársakul birhatni reményiem, kik­nek részéről bizalomteljesen el kell várnom, hogy ha kineveztetésem alkalmából rokonszen- vök nyilvánításával megtisztelni kegyesek, tény­leges működésem idején sem vonják meg tőlem nagybecsű támogatásukat; ki viszont örömet fogok találni nemes céljaik előmozdításában...« Ä főpásztor levele nagy örömet keltett az egye­sület vezetőségének körében. Ä múlt évi rendes közgyűlés másik fontos tárgya a tisztikar és választmány megválasz­tása volt, mivel három évi megbízatása lejárt. Mielőtt azonban a választás megejtetett volna, elnöklő alelnök bejelentette, hogy dr. Ury Józsefné, az egylet elnöke és Fógel Ágostonná, az egylet egyik alelnöke, tisztségéről lemondott, és bemutatta lemondó leveleiket. »Koromnál fogva — írja a búcsúzó elnök — nem vagyok immár képes úgy vinni az egylet elnökségét, mint óhajtanám, ugyanazért kérnem kell a mélyen tisztelt közgyűlést, hogy annak további vitelétől engem felmenteni kegyesked­jék. Az egylet érdekében áll, hogy fiatalabb vállakra nehezedjék a teher, melynek viselésébe immár belefáradtam. Egyrészt illő, hogy abban más is, és pedig ifjabb erővel osztozzék, de másrészt az egyletnek érdeke is úgy hozza magával, hogy pihentebb erővel legyenek annak ügyei vezetve.« Végül szívélyes szavakkal kö­szönte meg az egylet tagjainak támogatását, buzgalmát, amellyel az ő munkáját úgy meg- könynyítették. A közgyűlés mély szomorúsággal fogadta az elnök lemondásának bejelentését és érde­meinek elismeréséül az egylet díszelnökévé megválasztotta. Ezután Fógel Ágostonná levele olvastatott fel, melyben — változott körülményeire való hivatkozással — lemond alelnöki tisztéről. E levéllel kapcsolatban titkár indítványozta, hogy az alelnök lemondását a közgyűlés ne fogadja el, mert a változott körülmények kény- szerűségének mielőbbi megszűnése várható. A közgyűlés lelkes hangulattal fogadta a titkár indítványát és az elnök Fógel Ágoston- nét az egylet alelnökévé egyhangúlag meg­választottnak jelentette ki. A közgyűlés ezután lelkesedéssel Dobrdnyi Lajosnét választotta meg az egylet elnökévé. Mielőtt azonban a tisztikar működését megkezdte volna, az új elnöknő anélkül, hogy elnöki székét elfoglalta volna, lemondott és a választás elfogadására rábírható nem volt. Ugyancsak Fógel Ágostonná alelnök is ragasz­kodott lemondásához. számában Istenről, Krisztusról és Szűz Máriáról! Koboztassák el akkor is; fog­ják pörbe és büntessék meg akkor is! Az olyan kormányrendelet és ügyész­ségi intézkedés, mely csak bizonyos szempontból üldözi a sajtószabadossá­got: bizony-bizony igen keveset ér. Többet mondunk: semmit sem ér, mert az okozatban akarjamegrendszabályozni az oknak bűneit. Ha a vallást és erkölcsöt engedik kiölni az emberek leikéből, a tekintély tisztelete önmagától megszűnik. Kezd­jék tehát a sajtó-rendszabály ozást ott! Pártértekezletek. A hétfői megyegyülést megelőző napon, vagyis vasárnap, junius hó 15-én, a vármegye törvényhatósági bizottságá­nak tagjai pártértekezleteket tartanak Eger­ben. A Hevesmegyei Nemzeti Munkapárt érte­kezlete este 7 órakor lesz a Széchenyi-szálló nagytermében, az ellenzéki pártokhoz tartozó megyebizottsági tagok értekezlete pedig ugyan­csak este 6ya órakor kezdődik a Kaszinó könyvtártermében. Ülések a vármegyén. Hevesvármegye tör­vényhatósági bizottságának junius hó 16-án tartandó közgyűlését megelőzően, a közgyűlés tárgyainak előkészítése végett, a tiszti nyugdij- választmány junius 12-én (csütörtök) délelőtt féltiz órakor Majzik Viktor alispán elnöklete alatt, a közmunka szakosztály pedig junius 13-án (péntek) déli 12 órakor Ficzere József elnöklete alatt ülést tartott. Az állandó választmány pénz­ügyi szakosztálya junius 14-én (szombat) délelőtt 9 órakor tartja ülését Kassuba Domokos elnök­lete alatt, az állandó választmány pedig ugyan­csak szombaton (junius 14.) ülésezik és pedig délelőtt 10 és délután 4 órakor a vármegye székhazának kistermében. Az állandó választ­mány ülésein Kállay Zoltán dr. belső ti'kos taná­csos, főispán elnököl. A számonkérö-szék ülése szintén szombaton, délután */44 órakor lesz a vármegyeház kistermében. Eger város közgyűlése. Eger város kép­viselőtestülete kedden, junius hó 17-én, délelőtt 9 órakor és esetleg folyiatóan délután 3 órakor a város közháza nagytermében közgyűlést tart, amelynek napirendjére a következő fontos köz­ügyeket tűzték ki: Egerváros háztartási szám­adása és különböző városi számadások. Eger vá­Hosszu ■ (Bánul.) Mantyi: Igen. De a mamám az mondta, hogy az nem lehet. Én is azt mondtam. Az óvónő veszekedett, de aztán elment a tiszteletes urék- hoz és ott addig beszélt, míg a papné azt nem mondta, hogy jó, menjen oda a kisasszony. Most ott lakik. Hosszú: De hát mi baja annak az óvónőnek ? Mantyi: Jaj, annak sok baja van. Csak tudná a tanító ur, mit beszélt a jegyzőéknek. . . Hosszú: Mit ? Mantyi (nevet): Hogy a tanító ur azt mondta, hogy neki olyan szép alakja van. Hosszú (nevet): Folytassa. Mantyi: Hogy csak az óvónő miatt nem ment a tanító ur Zörgésre igazgatónak. Hosszú (bosszúsan): Dehogy! A kántorság tartott vissza. Nem volna szabad nyaram. — Mondott még mást is ? Mantyi (mosolyogva) : Igen. Hogy mikor egyszer ott volt nála a tanító ur is, meg Lucy is és a tanító ur nem kisérte el Lucyt, hát szerette volna a tanító urat . . . Hosszú (türelmetlenül): Csak ki vele! Mantyi (bátortalanul): Megölelni. Hosszú (kacag): Ki mondta ezt magának ? Mantyi: Lucy mondta. De az óvónő mást is mondott. Hogy mikor meg egyszer elkisérte a tanító ur Lucyt, hát azután nem akarta beereszteni. Hosszú: Rettenetes! (Mérgelődve.) Mi baja annak a szerencsétlennek ? (Óvatosan suttogva.) Csak talán nem féltékeny Lucyra ? Mantyi: De bizony az a baja. Fél, hogy a tanító ur szerelmes lesz Lucyba! Hosszú (nem tudva : nevessen, vagy mérge­lődjék-e?) De miért? Hisz ő már van 40—45 éves. Sovány, hervadó asszony. Azaz: szalma­özvegy, mert az urától különválva él. Mi baja velem ? Ott a négy macskája, a kedvenc sereg... Az ördög . . . (elhallgat). Mantyi (nevet): Semmi mást nem akar, de igazán semmi mást, mint hogy minden férfi az ő szépségét csodálja, neki hódoljon. Minden férfi, ... a tanító ur is! Hosszú: No, abból se lesz semmi. Nem va­gyok olyan buta, őrült . . . Róza néni (belép): Az ágy meg van vetve, a szoba meleg. Hosszú: Akkor lefekszem. (Vánszorogva el). II. (Gyönyörű tavaszi nap. Hosszú befordul a jegyzőék udvarára. Kopogtat. Moórné ajtót nyit). Hosszú: Kezét csókolom! Megengedi, nagy­ságos asszonyom ? (Parfümös üvegcsét vesz elő, vigyázva megöntözi a Moórné kezét, ruháját.) így ni! Moórné: Köszönöm. Tessék leülni! Lucy még templomban van. Jobban van már? Hosszú: Kissé jobban. És hiszem, hogy rö­videsen rendbejövök. Igen rosszul voltam. Azt hittem, valami tüdővész. Mindig arról álmodtam. Moórné (nevet): Egész jól néz ki! Hosszú: Folyton a napon ülök. Fekete va­gyok, mint, egy cigány. Lucy (nevetve, vidáman jő): Jó napot! Hosszú: Van szerencsém! Szabad? (Meg­öntözi). Lucy: Köszönöm. Tessék leülni! Moórné (ennivalókat szed elő): Tessék. Itt a torta. Ott a csók. Mi tetszik: likőr vagy bor ? (Mindkettőből tölt.) Tessék ! Hosszú: Tessenek parancsolni. (Esznek. Kóstolgatják a jó bort. Szünet). Moórné (kínál): Még! . . . Tessék! Hosszú: Köszönöm! Nem kérek. — Ki az? Moórné: A szolgáló szólt a konyhából. Par­don! (El). Hosszú (Lucyhoz): Hogy vannak az óvónővel ? Lucy: Csak úgy: se jól, se rosszul. Hosszú: Érdekes, mi mindent össze-vissza fecsegett az az asszony, ügy haragszom rá. Nem is tudnék ránézni. Lucy: Roppant sokat tart magáról. Azt hiszi, mindenki utánna bolondul. Azt beszéli, hogy a mamám is féltékeny rá, a papné is. . . Hosszú: Nevetséges! Da roppant érdekes volt az az aggódó, szorongó igyekezete is, mely arra iráuyult, hogy én kegyeddel ne beszélhes-

Next

/
Thumbnails
Contents