Eger - hetente kétszer, 1913
1913-06-04 / 45. szám
4 EGER. (45. sz.) 1913. junius 4. Még azt is mondta, hogy két hét múlva visszajön s elmondja majd, mit üzent a fia. Banyikné mindenben teljesítette az ismeretlen cigányasz- szony kívánságát és két hétig várakozott a vissza- jövetelére. Persze hogy nem jött. A rászedett asszony csak ekkor jött rá a turpisságra és panaszt tett a csendőrségnél a furfangos cigányasszony ellen. A csendőrség erélyesen nyomozza ugyan a lelketlen csalót, de hát kitudja, hol szedi az rá most a még mindig bőséges számban található hiszékeny embereket. Apró krónikák. Menekülés a halálba. A hatvani temetőben, az édes apja sírján megölte magát Papp István fiatal, 21 éves cipészsegéd. A fejének irányzóit revolver lövéssel egyik verzió szerint gyógyíthatatlan betegsége, másik verzió szerint boldogtalan szerelme elől menekült a halálba. — Az apezi csete-paíé. Apcz községben hat malomalatti politikus között nézet- eltérés támadt és négyen közülük (Iványi János, Zólyomi András, Hegedűs Pál és Kovács András) uay elverték a másik kettőt (Bedő Jánost és Berecz Mihályt), hogy hetekig nyomhatják az ágyat. Azt talán mondanunk sem kell, hogy mind a hatan még legénysorban vannak. — Borzalmas halál. Boczonádon a Gosztonyi-féle tanyán megégett egy Majorszki Benjámin nevű 4 éves gyermek, aki május hó utolsó napján délután az udvarukon levő disznóólba bujt játszani és magára gyújtotta az ólat. A gyufát az édes apja kabátjából szedte ki, mely az ólba volt akasztva. A tüzet csak későn vették észre és mire eloltották, a beszakadt izzó tető alatt a boldogtalan gyermek szénné égett. — Öngyilkos leányok. Gyöngyösön két leány pusztította el magát a héten. Az egyik Csépány Róza, aki özvegy édesanyjával lakott együtt, azonban állandó volt közöttük a civakodás az örökség miatt, amelyet a 27 éves nyomorék leány ki akart venni, hogy vele másfelé kísérelje meg boldogulását. Az anyja erről persze hallani sem akart, ami a leányt annyira elkeserítette, hogy iőbelőtte magát. A másik öngyilkos leány Straxler Anna, aki 15 doboz kénes gyufát áztatott marólúgba és megitta. Rettenetes elhatározásáról nem nyújtott semmi felvilágosítást. Cselédleány volt; lehet, hogy ezért unta meg az életét. — Garázda katonák. Gyöngyösön egy Varga József nevű közhuszár, aki egyébként töbszörösen büntetett cigány, az istállóból ellopta egyik huszártizedes ládáját és a benne talált pénzt és értékesebb holmit elmulatta. Egerben Reitmann Dezső gyalogos berúgott fővel nagy botrányt csinált vasárnap éjjel a Kaszinó-utcában, ahol a katonai őrjárattal összetűzött. A részeg katona megelőzően már minden utcában, ahol átbotorkált, skandalumot csinált és a bajonettjé- vel fenyegette azokat, akikkel találkozott. A századosának is ellene szegült, amidőn ez el akarta venni az oldalfegyverét. Az őrjárat végre ártalmatlanná tette a botránycsinálót. Mindkét katona, a hűvösre kerüli. — Póruljárt vásáros. A gyöngyösi országos vásárban megbokrosodott Csépány János lova és a megriadt állat vadul vágtatott a menekülő vásárosok között. Az Erzsébet-templomnál a kirakott zománc-edények közé tévedt és elesett, azonban oly szerencsétlenül, hogy maga alá rántotta a Stammer Lajosné edényárust, akinek a lába eltörött és a keze is több helyen megsebesült. Rövid hírek. A gyöngyösi közkórház bajai. A gyöngyösi közkórháznál a pénzkezelés körül — mint annak idején jelentettük — nagymérvű szabálytalanságokat konstatált a belügyminiszter kiküldöttje és ezért a pénzkezelő tisztviselők ellen fegyelmi vizsgálatot rendelt el a vármegye közigazgatási bizottsága. A vizsgálat most van folyamatban és azt a helyszínén Puchlin Lajos tb. főszolgabíró, mint kiküldött vizsgáló- biztos vezeti. — Államsegély. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter a Hevesmegye területén levő nyári menházak részére 1150 K államsegélyt engedélyezett. Brindza Béla épület- és bútorasztalos, temetkezési vállalkozó. Eger, Makiári út 15. sz. saját házában. Állandóan kapható fa- és érc- koporsó, szemfedél, koszorú, gyertya és az összes temetkezéshez való cikkek. Elvállalja mindennemű temetkezésnek rendezését a legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig. Gyászkocsikkal kívánatra vidékre is szolgál. Színház. A farkas. Erről a szenzációs sikert aratott darabról sokféleképen írtak fővárosi lapjaink, egyesek valóságos dicshimnuszt zengtek róla, érdemein felül; mások szerényebb hangon emelték elismerésre méltó tulajdonságait, de összességben mindenkinek tetszését megnyerte (értvén mindenki alatt elsősorban Pestnek színházlátogató közönségét). A budapestiekre vonatkoztatva, ezen a nagy sikeren nem is csodálkozhatunk, hiszen a szerző számításból egyenesen nekik irta, tárgyában, felfogásában, érzelmeiben s főleg nyelvében (mert hogy ez a nyelv nem általánosan irodalmi, az bizonyos) teljesen az ő ízlésüket szolgálja. Hősében (Dr. Kelemen) a pesti társadalom bizonyos rétegének ismerős típusát állítja elénk kitünően jellemezve, az ügynökösködő pénz-sóvár ügyvédet, aki feleségét, a csudaszép asszonyt, nem tudja szerelmével magához láncolni, hát a pénz bűvös erejével igyekszik megtartani; mert mint önmaga bevallja, ő nem tud „egy“ forró szerelmi vallomást „kivágni,“ hanem tud két év alatt „egy milliót csinálni.“ Mielőtt azonban idáig jut, az első felvonásnak, mindennapisága ellenére is érdeües jelenetein keresztül, beteges féltékenységében előbb a nyilvánosság előtt, előkelő vendéglői környezetben, majd családi otthonukban jól megkínozza hűtlenséggel vádolt feleségét. Ezután következik a fantasztikusan megszerkesztett második felvonás, az egész darabnak hatásban legjobban kiemelkedő, de szerkezetileg, a cselekvény lélektani fejlődését illetőleg legkevésbbé indokolt része: az álomjáték, melyben az előzőleg álomra gyötört asz- szonyért más és más alakban eljön régi imádója, úgy, ahogyan levelében megígérte; eljön, hogy férjétől régi szerelmét elhódítsa. Az álomban ez sikerül is. Most azután következik a megoldás : a kiábrándulás. A szép álom után a prózai, közönséges, lehűtő valóság. Az utolsó felvonásban az asszony álomvilága összeomlik, a maga valóságában jelenik meg előtte a régi ideál, egy közönséges tucatember, sőt szánalmasan félszeg alak, aki hogy teljes legyen a csalódás, még mint inas is ügyetlennek bizonyul. Az asszony megmarad egyszerű, házias feleségnek, a férjet pedig a való látása kigyógyítja betegségéből, a féltékenységből. A mindennapi élet jelenetével kezdődik, ugyanott végződik a mese, csak a környezet és hely változik. Nem mondtuk még meg, hogy miért kapta a darab „A farkas“ címet, bizonyára a férj meséjéről, mely a farkasról szól s melyben a saját képzelt sorsát allegorizálja. Erre az egész mesére a darabban vajmi kevés szükség van, igaz, hogy enélkül nem lehetett volna a darabot így elnevezni, de ez az ötletszerűség még a cim kedvéért sem indokolt. Ami az eljátszását illeti, e tekintetben a szerző csak hálás lehet Stella iránt. A képzelt imádó (Szabó György) szerepében a darabnak minden hatást- keltő eszközét érvényrejutatta nagy művészetével. Különösen ki kell emelnünk az álomjáték változó alakításaiban, hol rendkívül színes, eleven, jellemző volt. Hozzá méltó volt a feleség szerepében (Vilma) Harsányi Margit, játékában öntudatos, emellett az álomnak és valónak gazdag, szines változatait érzelmeiben hűen tolmácsoló; elismerésre méltót nyújtott Vidor is (Dr. Kelemen) tökéletesen átérzett, s mpgértően kifejező alakításával. Kisebb szerepükben hatásosak voltak Niczkyné (A kegyelmes asszony) Doktor (A titkár úr) s a többiek. Ezúttal a rendezőt is méltán megilleti a dicséret. A közönség pedig zsúfolásig megtöltötte a nézőteret és meleg ünneplésben részesítette a vendégszereplő művészt s a vele együtt játszókat. Pénteken este „A farkas“-t Stella vendégszerepléséhez méltó érdeklődés mellett, megismételték. A gúnyvacsora. Akik szombaton a nézőteret megtöltötték (ha nem is egészen, mert bizony a páholyokban elég kevesen voltak), azt hisszük, inkább Erdős Renéenek az olasz nyelv gyönyörű zenéjét elevenen éreztető művészi fordítását s a finom lírai hangzású, költői szépségekben pompázó nyelvet élvezték, mint magát, az érzéki ösztönök vadságát, szinte állatias szenvedélyek viharzó tombolását, a kegyetlenül gonosz tréfát, a marcangoló gúnyt kifejező drámát. Azt várnók, hogy Sem Benelli történelmi hátterül a renaissance virágkorát, az „il magnifico“ névvel megtisztelt Medici Lorenzo idejét választva darabjában, e kor szellemétől áthatva a testi és lelki erők hatalmas, merész fellángolását mutatja be. Azonban erősen csalódunk, mert itt a quattrocento- ból csak az állatias emberi erők kegyetlen durvaságát látjuk, s ezeknek az erőknek az összeütközésében nem a magasabb, eszményibb, tisztább szerelem a mozgató, hanem a közönséges, vad érzékiség. Ez tombol végig az egész darabon, egyes jeleneteiben a bujaság fertőjéig sülyedve (különösen a második felvonásban), mellette s kíséretében az eszeveszetten dühöngő oroszlánerő; közbe-közbe brutális ordítás, tőrvillogás és a marcangoló, kajánul kacagó gúny, mely a legkegyetlenebb tréfára is képes, mikor az érzékiségtől elvakulva, testvérgyilkossá teszi a hőst. Ennyit a darabról, az előadás egy-két külső szépséghibát nem tekintve jó volt, sőt Stella és Vidor játéka sok tekintetben művészivé is avatta. Az előbbinek szerepéhez (Neri Chiarmentesi) kiválóan megfelelő volt külső megjelenése, hangja egyaránt; a sokszor rendkívül erős szenvedély kifejezésében is tökéletes, az utóbbi ezúttal már másodízben győzött meg bennünket, hogy a kifejező képességnek s a mélyebb átérzést és megértést kívánó előadás egy-két külső szépséghibát (díszletezés, öltözés) nem tekintve, jó volt, sőt egyeseknek játéka sok tekintetben művészivé is avatta. Elsőnek Stellát emeljük ki, mint akinek szerepéhez (Neri Chiarmentesi) kiválóan megfelelő volt egész egyénisége; nemcsak megjelenésében, hangjában, hanem a sokszor rendkívül erős szenvedélyig fokozódó drámai érzéseknek kifejezésében is tökéletes. Utána alakításának értékében Vidor következik (Gianetto Malespini), aki ezúttal már másodízben győzött meg bennünket, hogy a kifejező képességnek s a mélyebb átérzést és megértést kívánó játéknak birtokában van. Most Doktorról (Trinea) is elismeréssel emlékezünk meg, csak hangjának modulatiójában van valami komikai íz, melyet, úgy látszik, megszokottság miatt a komolyabb alakításban sem tud nélkülözni. A nőknek csak kisebb szerep jutott, de igy is a megszokottan jók voltak Harsányi, Retteghy egyaránt. Czigánybáró. Tiszta szerelmi romantikával átszőtt régi ismerős történetét s hozzá Strausz- nak kedves zenéjét élvezhette vasárnap este a nem valami nagyszámú s nem is igen lelkesedő közönség. Pedig a játék is odaadó, buzgó volt. A főbb szerepekben kifogástalanok voltak Pásztor Feri (Saffi), Füredi Ilonka (Arzena), általános derültséget keltő Rátkai (Zsupán), ezúttal elég ügyes s énekében is tisztább volt Solti (Barinkay), igen hatásos Szalma (Gábor diák), azonban az énekes szerep Hatvani Mariskának (Czigna) néni nehézséget okozott; jó volt Bátori (Gróf Carnero) s még a cigányok is. Hétfőn este Évát újra megismételték elég nagy érdeklődés mellett. T. A. Színházi műsor: Junius 4. Szerda: A cigányprímás, operette. „ 5. Csütörtök: Lakájok, vígjáték. „ 6. Péntek: A miniszterelnök, komédia. „ 7. Szombat: Bál az udvarnál,operette. „ 8. Vasárnap: Bál az udvarnál. Felelős szerkesztő: Breznay Imre. Laptulajdonos: Egri érseki líceumi nyomda. Pályázati hirdetés. Egy nagyobb iparvállalat élelmezési intézete "borpian.ee Irezelőt keres. — Hosszabb gyakorlattal biró pincemesterek előnyben részesülnek. — Ajánlatok fizetési igények megjelölésével és okmány-másolatokkal felszerelve R. E. 0. jelige alatt e lap kiadóhivatalához benyújtandók.
