Eger - hetente kétszer, 1913

1913-06-04 / 45. szám

I

Előfizetési árak: Egész évre_ _ 10 korona. Fél évre _ _ - 5 »

Negyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér.

R

Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények - intézendők. ■ ■ ■ ■ - =

Kiadóhivatal:

Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők

HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

1913. - 45. szám. === XXXVI. ÉVFOLYAM. =-^~ Szerda, junius 4.

Önmagunk iránti kötelességeink.

— Demkó György dr. prépost-kanonok, jogakadémiai igazgató évzáró beszéde. —

Megszoktuk már, hogy az érseki jogakadémia évzáróin a napi értéken messze felül emelkedő szózatot halljunk Demkó György dr. rektor-kanonoktól, ki harminchárom év óta foglalkozik a főiskolai neveléssel, oktatással; megszoktuk, hogy alkalmi beszédei maradandó beesüek, mert az elmélet és gyakorlat helyes összefonódásából s a közélet jelenségeinek figyelembevételével, — a szükségletek felismerésén és magasabb erkölcsi célok szolgálatában — épülnek föl.

így intézett vasárnap is egy hatalmas szózatot jogakadémiánk ifjúságához a magasabb szellem - erkölcsi világrendből: az önmagunk iránt tartozó kötelességekről. A szélsőségekben járó altruizmus és egoizmus fogalmának megállapítása után, a kettő között lévő arany középszert jelöli meg a helyes ut gyanánt, mert

«... Minden embernek elsősorban önmagával szemben vannak kötelességei és csak azután, másodsorban, a társadalommal szemben. Ezt sugallja a velünk született önszeretet erkölcsi törvénye, amely önszeretet mindaddig, míg a jogos korlátok között marad, jónak és helyesnek tartandó. Ellenben, ha a jogos korlátokat túllépi, önzéssé lesz. Ha valaki a maga javát tudatosan a mások megkárosításával igyekszik elérni, a csúnya önzés bűnének vádját vonja magára. Azért becsüljük meg az önmagunk iránt tartozó erkölcsi kötelességeket ; mert aki ezeket sem becsüli, ezeket is elhanyagolja, attól semmikápen nem várhatjuk, hogy teljesíteni fogja a társadalom iránt való kötelességeit. Az ilyen embernek nincs többé erkölcsi értéke.»

Az önmagunk iránti kötelességekről azután a következőket mondotta Demkó György dr.:

«Vannak kötelességeink lelkünk iránt, ennek felsőbbrendű tehetségeivel szemben. Vannak testünk iránt, ennek alsóbbrendű tehetségeivel, — erőivel, — az élettel és az egészséggel szemben. Vannak kötelességeink jó hírnevünkkel, — becsületünkkel szemben; vannak végül az önfenntartásunkhoz szükséges anyagi javakkal szemben.

Mindezen kötelességeink közül szellemi kulturmunkánkban leginkább érdekelnek bennünket a lélek és ennek tehetségei iránt tartozó kötelességeink. Lássuk ezeket röviden közelebbről.

Az embernek legjelesebb lelki tehetségei az értelem és az akarat; mert ezzel a kettős tehetségünkkel vezetjük és kormányozzuk összes többi tehetségeinket és e két legfőbb tehetségünkre irányulnak összes többi tehetségeink. Éppen azért ezek kiképzésére vagyunk elsősorban a természeti törvény által kötelezve úgy magunkkal, mint a társadalommal szemben.

1. Ami az észtehetség kiképzését illeti: minden ember köteles mindazon ismereteket elsajátítani, melyek reá nézve az életben elfoglalt állásából folyó kötelességeinek teljesítéséhez szükségesek. És ezek a mindenkire nézve szükséges ismeretek a következők :

a) Minden emberre nézve feltétlenül szükséges, hogy az Istent és vallási kötelességeit megismerje. A gyakorlati élet mintegy kényszeríti az embert, hogy részint elmélkedés, — részint mások vezetése utján megértse, hogy milyen viszonyban van legfőbb Urával szemben és hogy ezen viszonyból folyólag mik az ő kötelességei, melyeket azután mindenkinek állásához és ismereteihez mérten a lehető legjobban teljesítenie is kell.

b) Ezen felül mindenkinek meg kell szereznie az ő élethivatásához szükséges ismereteket, melyekre majdan mint fölebb- valónak vagy alattvalónak, akár mint tanárnak, ügyvédnek, birónak, orvosnak, kereskedőnek, földbirtokosnak, iparosnak avagy közönséges munkásnak, vagy férjnek, avagy apának szüksége leend. Ezek az életben nélkülözhetetlen ismeretek velünk nem születnek, sem pénzért avagy kegyelemből meg nem szerezhetők ; hanem igenis velünkszületett az azok megszerzésére való képesség, az Istentől ajándékozott észtehetség, melynek tökéletesbítése a mi saját szorgalmunktól és fáradságos munkánktól függ. Isten nem hiába adta nekünk ezt a fényes talentumot és az Ő szándékának is megfelelően cselekszünk, ha észbeli tehetségünket folyton tovább képezzük. A látható külső világba elhelyezett tengersok rejtély is bizonyítja a Teremtő akaratát s az ebből folyó kötelességünket, hogy tudásvágyunkat az élethivatásunkhoz szükséges ismeretekkel gazdagítsuk.

Az élethivatáshoz szükséges szellemi kiképzésnél magasabb szellemi kiképzésre — hacsak ezt valami különös körülmény nem kivan ja — senki sem köteles. Mindazonáltal nagyon kívánatos és dicséretes, hogy szellemi kulturmunkánkat folytonos önképzés által szélesbítsük és mélyítsük. Mélyítsük, mondom, mert a szellemi kiképzésnél nem arra kell főleg törekednünk, hogy sokat tudjunk; hanem inkább arra,

hogy amit tudunk, azt jól és alaposan tudjuk. Non múlta, séd múltúm, — tartja a régi latin közmondás; mert csak azt tudjuk a magunk és mások javára értékesíteni, amit alaposan tudunk. Az ilyen kiképzés azután áldásos; mert megóv igen sok veszélytől és a legnemesebb szellemi élvezetek gazdag forrásává lesz. Bizonyos mérvű élvezet és szórakozásugyanisminden embernek szükséges. Szerencsés és boldog, aki szórakozását és felüdülését nem az érzéki élvezetekben keresi, hanem ismereteinek gazdagításában. Ilyen emberekre van szüksége a társadalomnak.

2. Nem kevésbbé fontos kötelessége az embernek önmagával szemben, az akarat kiképzése.

Az akarat lelkűnknek választási, vágyó és cselekvő képessége. Ennek a lelki tehetségünknek az a feladata, hogy az ész világítása mellett, vagyis az észbeli ismereteinkkel a legteljesebb harmóniában, vezesse és irányítsa összes többi felsőbb és alsóbbrendű tehetségeinket, az ész által megismert erkölcsi rend gyakorlati megvalósítására és így a szív és jellem kialakulására. Az akaratnak e fenséges célját ki-ki úgy érheti el, hogy folytonosan a jót választja, a jó után vágyakozik és a jót gyakorolja. Ezen folytonos gyakorlás által bizonyos könnyedséget és biztos készséget szerez az ember a- neki szükséges erényességre; mert bizonyos mértékben minden embernek szüksége van az erényes életre, nehogy a jó és a rossz örökös küzdelmében elessék és a rossznak hatalmába kerüljön. Az erényesség megszerzésére hatalmas eszköz a kötelesség lelki- ismeretes teljesítése. Aki kötelességeit állandóan és pontosan teljesíti, azokból nem enged: az minden nehézség nélkül lesz erényes.

De melyek azok az erények, amelyek gyakorlásában az akaratot képeznünk kell?

a) Az első és legfontosabb erény mindenkire nézve, az alázatosság. Félre ne értsenek. Talán úgy gondolják, hogy az alázatosságot csak a templomban szokás prédikálni és a keresztény erkölcstanban szokás tanulni. Az csak a szegény népnek való. Nagyon tévednek, Uraim, ha netán igy gondolkoznak. Az ész természetes világánál beláthatják, hogy ez a különben eminenter keresztény erény bizonyos mértékben minden embernek szükséges, mert noha az ember a teremtés koronája, a külső látható világ ura és királya, de mégis csak teremtmény, akit az Isten hatalmas keze a saját képére és hasonlatosságára teremtett, nemcsak, hanem állandóan fenn is tart és atyailag vezet. Éppen ezért minden embernek éreznie kell Istennel szemben a maga semmiségét; és noha I az Istentől sok jeles tehetséggel és képes