Eger - hetente kétszer, 1913

1913-06-04 / 45. szám

EGER. (45. sz.)

1913. junius 4.

ü

seggel van megáldva, soha sem szabad magában túlságosan elbizakodnia, sem embertársait lenéznie ; mert azok is ép’ oly eszes és szabadakaratú teremtményei az Istennek; erkölcsi tekintetben pedig sokkal értékesebbek lehetnek, mint az, aki őket lenézi. Az alázatosság erényével nem ellenkezik a minden ember szivébe oltott ama nemes vágy, melynél fogva az ember kiválóságra, hírnévre, — dicsőségre törekszik. Az alázatosságnak nem követelménye,hogy ezt a szívünkbe oltott nemes vágyat elnyomjuk; de azt megköveteli, hogy ezt a vágyat a józan ősz korlátái szerint mérsékeljük. Miként a kevélység, mely nem más, mint a kitüntetések után való szertelen vágy és törekvés, — gyökere és forrása a bűnnek: akként az alázatossággal mérsékelt hasonló törekvés alapja és forrása az erényességnek.

3. Az alázatosság erényével a legszorosabb kapcsolatban van a szerénység, mely külső magunktartását az ész követelményei szerint szabályozza. Az emberben mindennek észszerűnek kell lennie, következőleg külső magatartásának is. A külső ember természetes kifejezése kell, hogy legyen a belső embernek. Innét van, hogy a külsőből gyakran egészen helyesen következtetünk a belsőre; de megfordítva is helyes a következtetés.

A szerénység követelményei külső megjelenésünket illetőleg, állás, rang ős méltóság, nem ős kor szerint különbözők. Ezenfelül megjegyzendő, hogy külső szerény fellépésünk csak akkor igazán szerény, ha az a megfelelő belső érzelemből származik. És ez a külső szerény magaviseletnek megfelelő belső érzelem, az alázatosság; mig a kevélység szerénytelen ős zabolátlan fellépésben szokott nyilvánulni. A szerény embert éppen azért szereti és becsüli minden jó ember, mert természetszerűleg igénytelen és alázatos érzelmű.

4. Az embernek legfőbb kötelessége önmaga iránt az erkölcsi tisztaság megőrzése testben és lélekben egyaránt, melynek oltalmazója, hatalmas védője a soha senkitől nem tanult, — hanem a természetünkbe oltott, s velünk született szégyenérzet. Jaj annak az embernek, jaj annak, aki már szégyelni nem tud.

Az ember nem csupán szellemi lény, nem csupa angyal, hanem érzéki és szellemi lény együttesen. Az emberben a test és lélek a legbensőbben egyesült cselekvő oksági fő, azaz: testünkkel ős lelkűnkkel egyszerre cselekszünk. Innét a mi tökéletlenségeink; mert a test a maga alsóbbrendű érzéki ösztöneivel ős kívánságaival néha-néha úrrá lesz felsőbb rendű lelki tehetségeinken. Ámde ez a józan ész ellen van, melynek törvénye azt mondja, hogy az alsóbbrendű tehetségek a felsőbb ren- düeknek szolgálni tartoznak és nem megfordítva. Innét a kötelesség minden emberre nézve, hogy érzéki ösztöneit az ész uralma alá hajtsa, annak követelményei szerint szabályozza.

A testi és lelki tisztaság tehát nem csupán keresztény erény, hanem a józan ész követelménye is, melyet minden ember a mértékletesség gyakorlása által szerezhet meg. Innét a kötelessége minden embernek, hogy magát úgy az étel-italban, de főleg az italban, mint az érzéki gyönyörök élvezetében megtartóztassa; mert különben akár az ital, akár az érzéki gyönyörök mértéktelen élvezete lealacsonyítja őt az oktalan állatokhoz, amennyiben nem lesz többé képes alsóbb rendű tehetségeit az ész uralma alá hajtani. Ez pedig nem méltó az emberhez, Gondoljunk csak azokra a felette nagy károkra, amit az érzékiség zabolátlan élvezete, különösen az alkohol és a testi kéj élvezete az emberiségben okozott? ! Menynyi egyéni ős mennyi családi élet ment már tönkre ez úton?! Mennyi értékes talentum ; mennyi sok magasabbra hivatott szép élet veszett el az érzékiség hullámaiban ?! És mert ez a mértékletesség nem velünk született erény, hanem csak folytonos gyakorlat által szerezhető meg: köteles minden ember folytonos önmegtagadás és kitartó türelem által a mértékletesség erényét elsajátítani. «Sustine et abstine!» — mondták már a pogány bölcselők kortársaiknak. És mert nincs teljesen hatalmunkban, hogy az érzékiség ösztöne fölött a győzelem biztonságával uralkodjunk : minden embernek a józan ész által parancsolt kötelessége, hogy távol tartsa önmagától mindazt, ami érzéki vágyait, — kívánságait felébreszthetné, — hogy ne mondjam, — felcsigázhatná ; egyúttal, hogy fölhasználja mindazt, ami által testi kívánságait, érzéki ösztöneit fékentarthatja. Ennek a kötelességnek ismét további folyománya, hogy az érzékiség bűnére vivő alkalmakat mindenki köteles kerülni. Minden ember köteles tehát testi és lelki tisztaságára és szégyenérzetére vigyázni, nehogy szándéka ős akarata ellenőre a rossz kívánságoknak benne lappangó szikráját valamikőpen lángra lobbantsa. Minden ember köteles tehát érzékszerveire vigyázni, azokat fékentartani, hogy olyasmit se ne lásson, se ne halljon, ami erkölcsi bukását okozhatná. Gondoljunk csak arra, hogy egyetlen egy erkölcstelen kép, vagy könyv, avagy egyetlen egy szemérmetlen szini- előadás mennyi ártatlan szivet és lelket képes örökre megrontani! Ebhői az is kiviláglik, hogy mennyire bűnösök, mennyire megvetendők és üldözendők azok, akik minden erkölcsi érzékből kivetkőzve, a hitetlenséget és erkölcstelenséget lehelő sikamlós regényeket, elbeszéléseket, leírásokat, fajtalan képeket és szobrokat terjesztik az ártatlan ifjúság között, vagy akik szemérmetlen szinielőadásokkal a nép erkölcsi tisztaságát megmételyezik, főleg akik mindezekből ipart űznek! . . .»

Hevesvármegye háztartása. A május hó

16-án tartaudó törvényhatósági bizottsági közgyűlés tárgyalja majd Hevesvármegye háztartásának 1912. évről szóló zárószámadását. A gazdasági és pénzügyi szakosztály a zárószámadást

521,081 kor. 61 fill, bevétel,

526,939 kor. 02 fill, kiadás, és így 5,857 kor. 41 fill, fedezeti hiánnyal elfogadásra ajánlja, mert összehasonlítva a zárószámadást az 1912. évre jóváhagyott költség- előirányzattal, a bevételben és kiadásban előirányozott 349,273 kor. 62 fillérrel szemben, a takarékosság elvét az egész vonalon érvényesítve találva, ténylegesen a bevétel 392,192 K 49 fillér a kiadás 396,750 K 11 f. összeget mutat és így összesen: 4,557 K 62 fillér az a kiadási többlet, mely a költségvetési előirányzattól eltérő:

47,476 K 49 f. több kiadásból és

42.918 K 62 f. több bevételből származik. Ez a 4,557 K 62 f. több kiadás egyébként a

zárószámadás végső vagyoni állásában fedezetet talál. A háztartási alap 1912. évi zárlata ugyanis

53,746 K 68 fill, cselekvő,

52,824 K 65 fill, szenvedő és így 922 K 03 fill, tiszta cselekvő vagyont mutat. A költségvetés túllépése tehát semmi zavarra nem szolgáltat okot.

Az állandó választmány a pénzügyi szakosztály javaslatát és a bemutatott záró számadást szintén elfogadásra ajánlja a közgyűlésnek.

Két szabályrendelet.

(Eger város közvágóhidi és husvágási szabályrendelete. — Szabályrendelet a városi alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról.)

I.

A haladással és fejlődéssel együtt jár a meglévő közállapotnak, közrendnek és közigazgatási berendezkedésnek fejlesztése és ha kell, a megváltoztatása is. Uj igények, uj szükségletek támadnak a közélet terén, amelyeket nemcsak kielégíteni, hanem szabályozni is kell. A közérdek, igazság és méltányosság parancsolja a jogos igényeknek kielégítését. Ha a közterhek viseléséhez szükséges minden adózó polgárnak a hozzájárulása, akkor az adózó polgárok igényeinek és érdekeinek megfelelő újabb meg újabb szükségletek kielégítése viszont a közélet irányúására és a fölmerülő ügyes-bajos dolgok elintézésére hivatott közigazgatásnak a kötelessége. Ámde akármilyen jogos és méltánylást érdemlő is valamely igény, avagy érdek: ennek kielégítése nem történhetik a köznek rovására. Szabályozni kell a haladást is, a fejlődést is, hogy ez igazán hasznára váljék ne csak egyes, közvetetlenül érdekelt embereknek, hanem az egész közönségnek. Erre valók a szabályrendeletek, amelyeket az utóbbi időben sorra revízió alá vesz, megújít, módosít, avagy helyettük és mellettük egészen újat alkot a város hatósága és képviselőtestülete.

Ezúttal két uj szabályrendelet-tervezetet mutatunk be olvasóinknak. Egyik Eger város köz- vágóhídi és husvágási szabályrendelete, melyet részben a közönségnek közegészségügyi érdekei, részben az üj vágóhíd jövedelmeinek biztosítása tettek szükségessé. A másik szabályrendelet-tervezet humánus célokat szolgál és a város köztisztviselőinek, az altiszteknek, szolgáknak és a rendőrlegénységnek érdekeit is- tápolja. A címe: Szabályrendelet a városi alkalmazottak, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról. Ez a szabályrendelet a karácsonykor alkotott fizetés-rendezéssel függ össze. Akkor tisztviselőink fizetését az állami tisztviselők fizetésével tettük egyenlővé, most a nyugdíjügyüket rendezzük az állami tisztviselőkéhez hasonló módon.

A két szabályrendelet-tervezet lényeges intézkedései egyébként a következők:

7. A husvágás szabályozása.

A közvágóhídi és husvágatási szabályrendelet 36 paragrafusból áll. Az 1. §. kimondja, hogy „a város területén közvágóhídi kényszer alá tartozó állatok, úgymint: a köz-, vagy magán- fogyasztásra szánt szarvasmarha (bivaly, bika, ökör, tehén, tinó, üsző, borjú), továbbá a köz- fogyasztásra szánt juh (bárány), kecske (gödölye) és sertés (malac) levágása (leszúrása) csak a közvágóhídon történhetik. A vágatási időt a rendőrkapitány az érdekeltek és az állatorvos meghallgatása után állapítja meg. Vasárnap és ünnepnapokon a levágás csakis délelőtt 8 órától 10 óráig eszközölhető. Szent István napján, továbbá karácsony, husvét és pünkösd első napján a vágás szünetel.

A 2. §. a kényszervágásról intézkedik, mely a közvágóhídnak erre a célra kijelölt helyén bármikor eszközölhető. A 3—16 §-okban a közvágóhídra hajtott állatok elhelyezése, állatorvosiig való megvizsgálása, a levágás és feldolgozás rendje, a feldolgozott hús és egyéb állati rész (bőr, körmök, belek, szarvak) elszállítása, továbbá a hütőcsarnok használata van szabályozva.

A 17—20. paragrafusok a hatósági husszé- kek működésére vonatkoznak. A 17. §. kimondja, ■ hogy „a közfogyasztásra föl tételesen alkalmas