Eger - hetente kétszer, 1913
1913-05-10 / 38. szám
EGER. (38. sz.) 1913. május 10. 2 Köszöntőm Bell Miklóst. A mai nehéz, súlyos pénzviszonyok között, amikor az élet küzdőporondjának a szélén betegen, erőtlenül nyög a vállalkozás szelleme: a mi kicsiny falucskánknak a szélén csoda történik. Ott a szürkéssárga föld felett lapátok, csákányok villannak meg a tavaszi napfényben s egy merész lélek százankint-ezrenkint bocsátja a koronát a gép pöffögő torkába. Ezelőtt ügyet se vetettünk arra a sárgásszürkés és kékszínű földre. Elmentünk fölötte közönyösen; olyikunk meg sem állt egész — Amerikáig. Nem gondoltunk arra, hogy abban az — esős időben sokszor megszidott — földben valakinek nagy álmokat szövő, gyönyörű gondolatoktól izzó lelke szunnyadozik s egyszer csak kipattan belőle, élénkbe áll és szerszámot ád a kezünkbe, gépeket indít meg köztünk, hogy testbe öntse gondolatait. Nem gondoltuk, hogy igénytelen falucskánk határában „kék gyémántok" várnak egy merész, szakavatott kézre; hogy egyszer majd a magyar agyagipar örvendetes fejlődésének dokumentumaképen kiragadja a földből és oda tűzze őket magyar hazánk szegényes ipari ruhája fölé. És úgy történt, ahogy nem gondoltuk. Nagyszabású gőzüzemű tégla-, cserép és agyagáru gyár épül Mátraderecskén. Dörzsöljük a szemünket mintha kápráznék, mondván: ugyan igaz-e ez? Mert mi valahogy oldalt estünk a haladó, fejlődő világnak utjától s ha gondolt is valaki reánk eddig a világból, az csak az állam pénzszomjas lelke lehetett, amely mindig igyekezett keskeny szíjjacskákra hasgatott hepe-hupás földjeink jövedelmét lefölözni. Azután meg az az iszonyatos nagy víz, amely néha hajóóriásokkal csillapítja éhségét, az mormogott ide hozzánk sok küzdelmes, nehéz, verejtékes napnak alkonyúlatán. Mormogása csoda-kincses világról zenélt s így esett meg az, hogy másnapra kelve mindig több és több embert vitt el tőlünk a hajnali vonat idegen, messzevilágba. Most azonban más zene járja nálunk. Az agyagőrlő gép kattogása kideríti felleges arcunkat s a magasba, a kék ég felé kúszó gyári füstoszlop meg-meghajló karcsú teste mintha integetne messze-messze idegenbe szakadt véreink felé, hogy jöjjenek haza. Az „EGER“ tárcája. Oltárodra bús orgonát hozok. Édes anyám, Te Május-Királynő, Oltárodra bús orgonát hozok. És könnyeimnek harmatjában, Bánatos lelkem fájva felzokog. Akartam hozni fehér virágot: Hószín csengőkkel gyöngyvirágokat, De lelkemben fehér dal helyett Lila szárnyakkal bánat-dal fakad. Leventéddé, óh, mikor avattak, Nem volt lelkemben más, csak fény, öröm, De azóta fehér szárnyaimmal . . . Eltévelyegtem sok, sok tűz-körön. S most eljöttem ismét oltárodhoz, Májusnak fényes, fehér Asszonya, Hódolatom most Teelőtted Egy csokor halvány-lila orgona. Mert a lelkem most csak igy virágzik... Oltárodra bús orgonát hozok, De orgonámnak illatában Az én bánatos, bús lelkem zokog . . . .r .5. És reánk nézve ez a legfontosabb a gyárban. A gyártmányok kiválósága, olcsósága, nálunk másodrendű kérdés. A fő az, hogy akkor, amidőn már csaknem kénytelenek voltunk kivándorolni kenyér után, itt helyben uj jövedelmi forrás nyilt meg a számunkra, ahol most még csak ötvenen-hatvanan, de később két-három- százan találnak télen, nyáron, az év minden szakában biztos kenyeret. Akinek a nevét e szerény sorok fölé Írtam, hamarosan megváltoztatja községünk külső képét. Az egyhelyhez való kötöttség boldog nyugalma és a keresetből származó jólét csillogása lesz nálunk az uralkodó-szín nemsokára. De én, aki közelebbről ismerem őt, szentül hiszem, hogy a belső lelki világra is nagy hatást fog gyakorolni köztünk. Már is áhitatosabb, mélyebb a templomban istentiszteletünk, mert ő előttünk imádkozik. Páratlanul jószívű és buzgó katolikus ember, mellén a 3 éve Dyert „Pro Ecclesia et Pontifice“ pápai érdemkereszttel. Programmjába vette, hogy pár éven belül felépítendő nagyszabású gyárában népkonyhát és kápolnát fog épí'eni, ahol a munkások lelki felfrissülést nyernek majd a munka kezdetén. Bell Miklós tehát nemcsak dolgoztatni,' de nevelni is akar. Ezt pedig remélni merjük tőle, mert személyes tapasztalatok alapján győződtünk meg kiváló gondolkozása felől. Nevezetesen elvezérelt többünket abba a községbe, ahonnét ő hozzánk származott s bemutatta azoknak az altruisztikus munkáknak az eredményét, melyeket kifejtett. Többek között elvezetett az általa alapított és a mostani súlyos viszonyok között is gyönyörűen prosperáló néptakarékba. Itt megilletődve láttuk, hogy a helyiségben a főhelyen egy feszület függ a falon. 0, reá mutatva erre a sokaktól kicsufolt, megvetett vallási szimbólumra, igy szólt: —Látják, uraim, ez a mi vezérünk. Azért virágzunk, azért nem bukunk meg. Elfogódott lélekkel hajtottuk meg magunkat előtte és szívünben maradt ez a pár szava. Én tehát ezek után nagy vállalatához szerencsét kívánva, teljes szívemből üdvözlöm Bell Miklóst. Filius. Micike és Dezső. Irta S-né Mossóczy Mariska. L Meg vagyon írva, hogy a házasságok Égben köttetnek. A Micike és Dezső házassága legalább szintén ezt bizonyítja . . . Micike éppen csak hogy az iskolás sorba került, amikor anya nélkül maradt. Olyan korban volt, amidőn igen-igen nagy szükség van az édes anyára, kivált leány-gyermeknél. így vitték el a kis leányt Irma nénihez, falura. Ott azután otthont talált elveszett otthona helyett és Irma néni is szerető anyja lett a kis Micikének. Életének legboldogabb évei voltak azok, amelyek a jó néni szelíd, vonzó környezetében folytak le. És ehhez a boldogsághoz egyik tényező volt Dezső urfi is, az Irma néni fia. Pár évvel idősebb, mint a kis leány, de tetőtől talpig gavallér, aki tudta, hogy mik a „jól nevelt ifjú“ kötelességei a gondjaira bizott hölgy iránt. Félelem és gáncsnélküli lovagja lett kis játszótársának, Micikének, akivel együtt járták az erdőt-mezőt. Egy alkalommal gombázni mentek az erdőbe és Dezső váltig hangoztatta, hogy nem fél semmitől. Még a farkastól sem ijed meg 1 A hét. Eger felépítői. Valamikor ilyen címen tartott előadást b. e. Turk Frigyes a Kér. Iparoskörben. Ez az előadása meg is jelent legutóbb kiadott munkáiban (209—232 1.). Ez a hiteles történelmi alapon álló cikk fényesen igazolja, hogy mit köszönhet Eger püspökeinek és érsekeinek. És mégis azt irta az Esti Újság e héten egy — különben jóakaratának szánt — cikkben, hogy Eger, mely „az érseki palotát kebelében dédelgette, (Sic!) hosszú ideig rabja is volt annak. Az érsekség rengeteg anyagi és erkölcsi hatalma alatt a város mintha uj török hódoltságban élt volna . . .“ Ebben a tónusban folytatja a cikk b. e. Samassa József bibornok-érsek érdemeinek kisebbítését is. Nagyon jól esett tehát olvasnunk azokat a felvilágosító sorokat, amelyeket másnap közölt az említett lap a következőkben: „Az Esti Újság e hónap 7-iki száma az egri viszonyokkal foglalkozván, az ország kegye- letes emlékében élő Samassa biborosérsekröl úgy nyilatkozott, mintha Eger város érdeke ellen csökönyös kitartással ragaszkodott volna bizonyos berendezkedéshez, amely neki hasznára szolgált s e miatt a város minden kérését figyelmen kívül hagyta. Bár ugyané cikk szerint Eger város mintegy uj török hódoltságban élt az érsekek hatalma alatt, mégis a valóság az, hogy az érsekek nagy jóltevői voltak Egernek, a mely szellemi és anyagi előrehaladását nagy részben éppen nekik köszönheti. Mindegyik a maga fölfogása szerint, hathatósan mozdította elő a város érdekeit s közöttük előkelő helyet foglal el ebben is Samassa bíboros, akinek korszakára esett az 1878. évi ár- vizpusztitás, melyből a várost az ő hatalmas k*-ze emelte ki. Az ő idejében volt a közigazgatás és törvénykezés különválasztása, amikor az, hogy Egerben maradjon-e a törvényszék, azon fordult meg: lesz-e annak befogadására alkalmas épület?És e kérdést Samassa úgy döntötte el, hogy saját pénzén váltatta meg az érsekség törzsvagyonából az e célra alkalmas épületet. Az ő idejében pusztította el Eger szőlőhegyeit a fllloxera. A szőlőfelujítás munkáját ő indította meg, ilycélu segélyek, jutalomdi|ak és szőlőoltványok adományozásával. Ez időtájt továbbá egy vendéglőt ajándékozott a városnak. Nosza, nemsokára jött — melegtől lihegve a farkas, — az erdőkerülő jámbor kutyájának képében s a gyermekek felé tartott. Dezső pedig ill’a berek, nádak, erek — futott visszafelé. — Jaj, anyám, a kutya jön — szólt sze- pegve. Lett erre nevetés. Mikor azonban elmúlt a veszedelem, ismét a kis leány mellett termett a mi hősünk és most is, mint már annyiszor, a jövőről beszélt Micikével, akit már régen a feleségének szánt Dezső urfi. Micikének alaposan megcsappant a Dezső bátorságába vetett bizalma s ki is jelentette, hogy csak akkor lesz a felesége, ha nem ijed meg a kutyától. Dezső biztosította, hogy az ő házukat is nagy komondor őrzi majd. És hogyan félne ő, mikor már ember lesz . . . II. Micike szép hajadonná serdült s apjához került a fővárosba, mig Dezső a vidéken maradt és anyja postáján foglalkozott. Micike is a postánál kapott alkalmazást. Az új körben, melybe került, hej, de sokan áhítoztak kicsiny keze után. De mintha valami .mindig visszatartotta volna a nagy, elhatározó lépéstől. Pedig Dezsőt már öt éve nem látta és nem is gondolt a félbenmaradt gyermek-barátságra, Ígéretekre. A fiú, anyja hivatalát átvéve, dolgozott. A munka
