Eger - hetente kétszer, 1913

1913-04-05 / 28. szám

2

EGER. (28. sz.)

1913. április 5.

6. A természetben adott állandó segély az előző szakaszban megállapított pénzbeli tételeket meg nem haladhatja.

7. Közsegély következőkből állhat:

a) Rögtöni, illetve esetről-esetre való segélyezés, e segélyezést a polgármester vagy helyettese eszközli;

b) állandó havi segélyezés, melyet a szegényügyi bizottság minden hó első ülésén oszt ki;

c) kenyér, tűzifa, szén természetben való nyújtása, melyet a szegényügyi bizottság által megjelölt cégekhez a szegényügyi bizottság által kiállított utalványokkal folyósít;

d) étkezés nyújtása, mely a megjelölt helyeken a polgármester, vagy a bizottság utalványozása mellett történik;

e) szállókba való elhelyezés, a d) pont szerint intézendő;

f) ingyenorvoslás;

g) szülésznői segély ingyenes nyújtása;

h) ingyengyógyszer rendelése;

i) az ipar vagy valamely foglalkozás gyakorlásához szükséges és az illetőknek hiányzó kisebb szerszámok és eszközök záros határidőre a szeg.-bizottság által való kölcsönadása;

j) ruhának természetben való adása a szegényügyi-bizottság által;

k) szegényházakba, dologházba, árvaházba és egyéb jótékony-intézetekbe való felvétel, vagy ennek kieszközlése a tanács által;

l) ingyen temetés, melynek megadása a polgármester vagy helyettese Ítéletére bízatik.

8. Nem egri illetőségüeknek nyújtott segélyek költségeit az illető község a városnak megtéríteni köteles.

A 9., 10. és 11. §-ok a visszaélések meggátolására alkalmas családjogi és vagyoni viszonyok ellenőrzéséről gondoskodnak.

A II. fejezet a közjótékonysági igazgatás szervezetét szabályozza. És pedig így:

12. A szegényügyi igazgatás szerve a tanács, a szegényügyi bizottság, a szegényügyi nyilvántartó hivatal.

A tanács hatásköre a közjótékonysági ügyek ellenőrzésére és irányítására terjed ki.

13. A szegényügyi bizottság rendes tagjai a képviselő-testület közgyűlése által választott 10 tag, a felekezeti és magán jótékonysági intézetek megbízottjai, kerületi szegény-atyák, mint tanácsadók; ez utóbbiak az üléseken szavazattal nem bírnak. A bizottság üléseit he- tenkint az általa előre megállapított napon tartja.

14. A szegényügyi bizottság hatásköre a következő:

a) segélyezések ügyében a nyilvántartó hivatal és a szegényatyák előzetes felvilágosítása alapján intézkedni;

b) különösen gondoskodik a társadalmi tényezőknek a közjótékonyság ügye iránt való ébrentartásától, serkentéséről és hathatósabb eredmények elérése céljából a társadalmi erők tömörítéséről; gondoskodik továbbá a sajtó és a szegényügyre kiható más tényezők támogatásának biztosításáról, az általános segélyezésnek újabb és újabb forrásairól.

15. A szegény-atyai tisztség a fertálymesterekre bízandó, akik a kerületükben eszköz- lendő vizsgálatokon és a negyedbeli szegények feletti állandó felügyeleten kívül, figyelmüket negyedüknek minden egyes szegényügyi kérdésére kiterjesztik s fontosabb megfigyeléseiket, a kínálkozó alkalomhoz képest, a nyilvántartó hivatallal közük, illetőleg a szegényügyi bizottság ülésein előterjesztik.

16. A szegényügyi nyilvántartásnak az a feladata, hogy:

a) Eger város területén lakó összes és a vidéken lakó egri illetőségű szegényeket nyilvántartsa;

b) a hatóságoknak, jótékony egyesületeknek, intézeteknek s jótékony magánosoknak a segélyt kérők viszonyairól felvilágosítást adjon és szerezzen a szegényatyáktól beszerzett információk utján;

c) felhívja a hatóságok, egyesületek s az adakozó intézmények figyelmét azokra a szegényekre, akik nyomorban vannak, de társadalmi helyzetüknél fogva röstellnek segélyt kérni;

d) nyilvántartsa a város területén működő összes jótékony egyesületeket és intézeteket és ezek működését;

e) nyilvántartsa a jótékony alapítványokat, javadalmakat, megüresedett alapítványi helyeket, pályázatokat s ebből a nyilvántartásból felvilágosítást, útbaigazítást adjon azoknak a szegényeknek, akik ezekre az alapítványokra pályázni akarnak. Ezek a felvilágosíEgyébként is csak az önimádásig menő elfogultság írhat olyanokat, aminőket ez a két ur megereszt a Pesti Futárban, hogy t. i. Madarász Flóris dr. — talán mert az agyonra centralizált magyar irodalomnak nem a középpontjában él és ír — „minden tudás nélkül, teljes tájékozatlansággal ítél,“ s „egyáltalán nem Írástudó férfi.“ És míg Bródy Sándor nagyon jól tudja, hogy „ez az egri cisztercita tanár igen ritkán jár színházba (Egerben, a Kaszinóépületbe)“, addig Molnár Ferenc teljes nyugalommal írja, hogy „ez a cikk tudatlan, tájékozatlan, felületes és rosszhiszeműen elfogult . . .“

Érdekes,hogy — ugyanakkor (márc. 28-án) mikor e förmedvény íródhatott — a Szatmári megjelenő „Szamosu c. lapnak színházi rovatában levél jelent meg a Madarász Flóris dr. darabjáról az ottani színház titkárához intézve. Ott olvassuk Bodnár Gáspár tanítóképezdei igazgató lapszerkesztő és ismert pedagógiai író tollából a következőket:

Mélyen tisztelt Titkár Ur!

Hálásan köszönöm, hogy módot adott nekem a „Hajótörés“ című értékes színdarab elolvasására.

És éppen ezért szives készséggel engedek kérésének, hogy néhány méltányló megjegyzést tegyek a darabra.

A tárgy kényes. Talán ritka is. ilyen miliőben a magyar, de idegen színpadon is. De hát édes Istenem! A pap is az életben él. A társadalomban. Öt is folyton körülveszik az élet hullámai. És annál jobban és annál biztosabban, mentői magasabb műveltségű, mentői inkább belekerül az élet értékeibe. Hús és vér a pap is. Gyöngeségekkel tele és nagy, tiszteletreméltó áldozatai közt is úgy emelkedésében, mint bukásában az embert kellene nézni és nem az angyalt, akinek sem küzdenie, sem érdemileg győznie, sem buknia nem lehet.

Ez a darab tiszteletreméltó kérdésbe nyúl azért. S ha nem is égig csapó és pokolig ható drámai hullámokat mozgat: olyan darab életet tár fel, amelynek csendesebb, vagy zajlóbb hullámai nemcsak a pap esz- ményiségeit, de a társadalmat is érintik. A kérdést, amit ez alkalommal oly felemelően, vigasztalóan és jólesően old meg a szerző: a közönség legtöbbnyire tévesen fogja fel. A világ a pappal tart; még tapsolja is, mig küzdelmével, bátorságával bukásáig nem ér. Aztán otthagyja vergődésében részvétlenül. És elitéli. A papot ma csak bukásában, tévedéseiben, gyengeségeiben viszik színpadra. Szánandó alaknak. A megvetésnek, a farizeus képének megtestesítőjeül. A közönség nem is sejti, hogy a papnak mily tiszteletreméltó drámai küzdelmei vannak. És hogy

tások időről-időre a hivatal külső falán elhelyezett hirdető táblán függesztendők ki és a segélyekért beadott kérvények vagy pályázatok a polgármesterhez címezve a szegéayügyi hivatalhoz nyújtandók be;

f) feljegyezzen a hatósági és társadalmi jótékony tevékenység körébe eső minden jelenséget és adatot, amelyre a szegényügyi közigazgatásnak, statisztikának avagy a szaktudománynak szüksége van.

17. A szegényügyi hivatal a városi rendőrkapitányi hivatal keretébe tartozik.

A III. fejezet egyetlen paragrafusa (18. §.) a koldulást a város egész területére nézve megtiltja.

A IV. fejezetben pedig a közsegélyezés költségeinek fedezéséről gondoskodik a következőkben:

19. A közsegélyezés költségeit: a) az e célra szolgáló alapítványok kamataiból, b) az e célra tett adományokból, c) a kihágási pénz- büntetésekből és bírságösszegekből, továbbá az engedélyezési és mutatványozási díjakból, d) a szegényalapból és a szegényalapot törvények és rendeletek szerint illető egyéb jövedelmekből, e) persely-gyűjtésekből kell fedezni.

20. A szegényügyi bizottság a város ösz- szes házaiban minden szombaton persely-gyűjtést végez kiválasztott és kerületenkint beosztott szegények utján. Üzletekben perselyeket helyez el.

21. A gyűjtést egyesek és testületek megválthatják, 2 K-tól 100 K-ig terjedő összeggel; a megváltási és az önként felajánlott adományok fejében a fél táblácskát kap, ezzel a felírással : „Megváltott perselymentesség.“ A díj megváltása senkire nézve kötelező nem lehet. A megváltott perselydíj újságban nyugtázandó.

22. A kibocsátott perselyekről, perselymegváltásokról, befolyt perselygyüjtésekről egyöntetű, mintaszerinti nyilvántartás készítendő a nyilvántartó hivatal által s a begyűjtött pénz a rendőrkapitány utján a központi városi pénztárba azonnal befizetendő.

Fűzzünk a tervezethez megjegyzést? Nem füzünk.

A szegényügy rendezése olyan égető kérdés, hogy a megoldására minden eszközzel törekedni kell! . . .

bukásában is legtöbbször nem szánalmat, de a legnemesebb emberi részvétet érdemli.

Ez a darab a pap lelki harcát magasabb felfogásban állíija elénk. Ez a harc az oltár, az édesanya és egy szeretett, tiszta, fehérlelkü nő körül folyik. Ahol a nő számít az anyai szívre. Pedig éppen ez a szív téríti őt meg és érteti meg lépésének súlyát és helyzetét. A nő szivét, szerelmét, jogát nem győzik le az anya, az oltár és a papnak épségben maradó hite, de megnyerik és — önmagának és a férfinek győzelmére segítik.

Gyönyörű jelenetek vannak a darabban. Életigazságok, melyek sok téves felfogás, ellenére szinte elementáris erővel követelik a maguk helyes felfogását.

A közönség e darabban rokonszenvre fog kelni a pap, a becsületes, nyílt, őszinte embernek küzdelmei iránt. ítélni fog és látni, hogy miként minden embernél az egész ember megértésére van szükség, hogy róla igazságos Ítéletet mondhassunk: úgy különösen a pap életét, helyzetét nem szabad egyoldalúan felfogni. És ha eljő a hajótörés, a szabadulás, ha nem is hőssé, de megtisztulná és gyémántjelemmé izzíthatja.

Én a darab előadásától sok jót, szelíd, megnyugtató hatást várok. És lelkemből óhajtom, ajánlom, hogy mindenki megnézze. Azok is, kik a papokat becsülik, szeretik és hivatásuk mélységeit ismerik. És azok is, akik a papot gyűlölik és éppen e gyűlölet