Eger - hetente kétszer, 1912
1912-03-02 / 18. szám
Előfizetési árak: Egész évre- _ 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre _ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények • = intézendők. 1 = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 18. szám. A gyermeknevelésért. Eger, 1912. febr. 29. Vasárnap volt az évfordulója annak, hogy Párisban, 1848-ban kitört a feb- ruáriusi forradalom, illetve, hogy megszületett a második köztársaság. A győztes forradalmárok a Tuileriákban garázdálkodtak ; törtek, zúztak, romboltak, mert elvinni semmit sem volt szabad, de összetörni mindent... Eközben a trónteremben a megfutott polgárkirályt gúnyolja ki egy suhanó, aki a király öltözetében jelenik meg s akinek mókáit hangos kacaj kíséri. Ekkor, a nagy vidámság közepeit, belép egy ifjú; a kezében feszület van, melyet a mellékszobából hozott ki. — Le a kalappal! — kiált az ifjú, miközben a feszületre mutat. Es az imént még gyermekies pajzán népnek ajkán eláll a gunykaeaj. Levett kalappal hajolnak meg — a feszület előtt... s Milyen más világot élünk ma, amikor a békés polgárok sem hajlandók kalapot emelni az Istenember képe előtt! Nem forradalmárok kérkednek hitetlenségükkel, istentagadásukkal, hanem nyárspolgárok; pedig erre hat évtizeddel ezelőtt még a forradalmárok sem Az „EGER“ tárcája. A „Carnaval“ Nizzában. Nizza, 1912. február 24-én. Negyven év óta minden évben óriási pompával, fényes ünnepségek keretében tartják meg a farsangot Nizzában. Amit pénzzel, sok ötletességgel és a fölülmulhatatlan francia szellemességgel létre lehet hozni, az 13 napon át gyönyörködteti a szemet; de a fület . .. nem mindenkor ! A lármás zene, rikácsoló hangok, dobpergés, fütyülés, sipolás, trombitálás már magában erős próbára teszi halló-érzékünket. A farsangi szabadság leple alatt azonban még kétes ízű bókokat, élceket és harsány kacagást vagy síri üvöltést, dermesztő bömbölést is el kell viselni. Fáradt idegeknek nem ajánlatos mulatság; pláne, ha már több ízben kivette valaki a részét a nizzai farsangolásból, mint én! Nem is tekintettem volna meg ebben az évben, bár az előbbieknél jóval fényesebbnek Ígérkezett, ha a kis húgom, (aki tavaly ilyenkor még az „Angol kisasszonyok“ kitűnő egri intézetében készült a képesítőre) nem könyörög, hogy az ő kedvéért nézzek végig még egyszer mindent, így történt aztán, hogy a „Comité desFétes"-tői XXXV. ÉVFOLYAM. vállalkoztak. Nem vállalkoztak pedig azért, mert a helyzet elvadította ugyan őket, de lelkök mélyén ott szunnyadt a hit, az isteufélelem, amelyet gyermekéveikben ültetett oda a gondos szülő, az iskola, a környezet, az élet. Ma e jótékony tényezőknek kettője legtöbbnyire csak részben teljesíti magasztos kötelességét, holott a környezet és az élet teljes erejéből iparkodik lerombolni azt a keveset, amit a szülő és az iskola építeni tudott. A hit lanyhasága, az erkölcsi élet léhasága ma már oly szembeszökő, hogy a magyar katolikus főpapság együttes szózattal fordul a szülőkhöz. És bibornok- főpásztorunk intézkedéséből böjt II. vasárnapján, a terjedelmes egri egyházmegye minden katolikus templomában, felolvassák a magyar püspökkar szózatát, hogy „használjuk föl az eszközöket s állítsuk bele a nevelés munkájába az isteni erőket, hogy biztosíthassuk gyermekeinknek az Isten kegyelmét, a jó erkölcsöt, a tiszta szivet, melyben Jézus lakik... A tiszta szív mennyországa miatt szeresse az Ur a mi gyermekeinket; erkölcseik miatt szorítsa őket szent szívéhez s áldja meg úgy, hogy ne szakadjanak el tőle soha.“ A körlevél bevezetésében megemlíti azt az ünnepségekre két-két tribün jegyet utalvá- nyoztattam ki magunknak és önmegadással kisértem mindenfelé a kiváncsi kis egri leányt. Carnaval őfelségének ünnepélyes bevonulása február 8-án este 9 órakor történt és hálátlan alattvalói 20-án este 10 órakor, — miután vidám uralma alatt félholtra mulatták magukat, máglyán megégették. így történik minden évben; tehát XL. Carnaval sem kerülhette el az elődeinek sorsát. A világ legrövidebb, de legvigabb uralmu fejedelme, minden évben más-más alakban tartja bevonulását kedvelt városába, Nizzába. Az elmúlt év eseményeiből szokták kihalászni a legnevezetesebbet. Az idén a világhírű „Joconde", Leonárdo de Vinci mestermüve, Monna Lisa portraitjának az elrablása adta meg az eszmét. A mese ez: I. Ferenc király szelleme találkozott az Örök Boldogság honában, a Sfax partján, a tavaly megégetett Carnaval leikével. — Kedves Cousin, szólt hozzá, miután önnek módjában van minden évben visszatérni a földre, nem lenne hajlandó egy missiót elfogadni? — Comment done?! mondta XL. Carnaval — azaz a negyvenedszer testet öltő szelleme, semmi sem szerezhetne több örömet, mint önt lekötelezni, mon eher Cousin . . . Szombat, március 2. a mind gyakrabban felhangzó panaszt, hogy az ifjúság romlik és erkölcsi érzülete gyengül. Ebből kifolyóan rá akar mutatni egyes mulasztásokra és nehézségekre, melyek a nevelést akadályozzák ; ugyanakkor azonban a szülők figyelmébe akarja ajánlani azokat a természetes és természetfölötti eszközöket, melyek nevelési munkájukat és annak sikerét biztosítják. Maga a körlevél Krisztus e mondásából indul ki: „Engedjétek a kisdedeket hozzám jönni I" Ennek a krisztusi mondásnak háromféle értelmezését adja; nevezetesen: 1. Jézushoz menni annyit jelent, mint tiszta lelkűnek és erkölcsösnek lenni. S minthogy a nevelés munkája a szülőké, a szülők életükkel adjanak példát a gyermekeknek. Tanítsák gyermekeiket tiszteletre, fegyelemre és önmegtagadásra; hangoztassák előttük folytonosan, hogy van, amit szabad és van, amit nem szabad tenniök. Szoktassák őket rendre és mértékletességre. 2. De annyit is jelentenek a fentebb idézett krisztusi szavak, hogy meleg, eleven gyakorlati vallásosságra kell a gyermekeket nevelni. Ezen fárad az iskola és a hitoktatás, de ne hiányozzanak e munkából a szülők sem. Mert amire valakit nevelni akarunk, arról nem elég beszélnünk, hanem ha keresztény életről és nevelésről van szó, akkor nekünk magunknak kell keresztény életet élnünk s azt példánkkal a gyermekek leikébe oltanunk. 3. Krisztushoz úgy járulnak igazán a gyermekek, ha gyakran járulnak a szentségekhez, igy kiváltképen a gyónáshoz és a szentáldozáshoz. Erre Ferenc király elpanaszolta a fölötti bánatát, hogy Monna Lisa portraitja, amelyért ő a nagy festőnek tizezer tallérokat fizetett annak idején és amelynek a földi pénz-értéke most milliókat tesz ki, vakmerő rabló által elemeltetett a „Louvre“ museumból. Kérte Carnavalt, vegye üldözőbe a tolvajt és szerezze vissza azt a pótolhatatlan kincset. Hogy a dolog könnyebben sikerüljön, odakölcsönzi pompás ruházatát és győzelmes kardját. . . így történt, hogy Carnaval őfelsége az idén I. Ferenc király külsejével jelent meg: fekete bársony toque óriási piros tollal; piros selyem „pour point“, dús fehér selyem „Crevés“ kel és drága hímzésekkel . . . Jobbjával erélyesen mutatja a menekülő tolvajt: Fogjátok el! Ez már tengerre száll a második szekéren és gúnyos vigyorgással fricskázik az üldözők felé ... A harmadik, pompásan sikerült, nagyon mulatságos szekér az üldözőket viszi: elül a rendőrfőnök élethű alakja, rendes egyenruhájában. Óriás rendőr kutyák (a fejükön rendőr sapkák), körül pedig a Louvre őrei bóbiskolnak az igazgató úrral az élükön; ennek a nyakába a csalafinta tolvaj, az üres keretet emlékül visszahagyta. Ezek a hivatalos szekerek. Rengeteg pénzbe kerültek és igazi művészi kiállításuak!
