Eger - hetente kétszer, 1912
1912-12-28 / 104. szám
EGER. (104. sz.> 1912. december 28. 2 adónemből együttvéve legalább 40 korona egyenes állami adóval van megróva: vagy ha 2. legalább 16 katasztrális hold földbirtoka (szántó, kert, rét, szőlő) van. A törvényjavaslat egyéb rendelkezései közül kiemeljük még a következőket: Az eddigi választók megtartják választójogukat mindaddig, amíg ugyanabban a községben, amelyben választók, a névjegyzékben őket tovább vezetik. A szavazás módja nyilvános lesz, kivéve a törvényhatósági városokat. Egyhelyben lakás alatt ugyanazon községben (nem választókerületben) való lakás értendő. Az irni-olvasni tudás igazolására a törvén} azt követeli, hogy a választó az elemi iskola VI. osztályú tankönyvéből mondatokat tudjon leírni és elolvasni. Az állandó alkalmazási idő tartamába — mondja a törvény — be kell számítani azt az i löt is, amelyen át az alkalmazott a munkaadó örökhagyójánál, vagy a gazdaságban, vagy az ipari, kereskedelmi vagy más vállalatban a munkaadó jogelődjénél volt alkalmazva. Ha az állandóan alkalmazott betegség miatt vált meg a szolgálattól és a betegség megszűntével hat hónapon belül ugyanazon munkaadóhoz visszatér, újabb alkalmazási idejét a közvetlen megelőzőhöz kell számítani. Az alkalmazásnak az üzem természetével járó időszaki szünetelése nem tekintetik az alkalmazás megszakításának. Az alkalmazás két vagy öt évi tartamát kitöltöttnek kell tekinteni akkor is, ha az alkalmazás az utolsó hat hónapon belül szűnt meg: kivéve, ha a) a munkaadó az alkalmazottat a törvény értelmében azonnal való elbocsátásra jogosító okból bocsátotta el, vagy ha b) az alkalmazott anélkül, hogy a törvény értelmében az alkalmazás azonnali elhagyására jogosító ok forgott volna fönn, alkalmazását önként elhagyja. Egyelőre csak egyetlen tényt állapítunk meg; azt, hogy egészében ez a tervezet alkalmas a komoly 'parlamenti tárgyalások anyagának, habár részlet- kérdésekben sok ellentétes vélekedést idézett elő már eddig is. Az igazoló-választmány ülése. Hevesvármegye törvényhatósági bizottságának igazoló-választ- mánya hétfőn, december hó 30-án, délelőtt 11 órakor Ridárcsik Imre prépost kanonok elnöklete alatt a vármegyei főjegyző hivatalos helyiségében ülést tart. A borellenőrző-bizottságok. A bor hamisításának és a hamisított bor forgalombahozatalá- nak tilalmazásáról szóló 1908. évi XLVII. t.-c. értelmében három évre (1913—1915.) újra megalakultak a borellenőrző-bizottságok, és pedig úgy, hogy a bizottságok elnökeit és 2—2 tagját a földmivelésügyi miniszter nevezte ki, 2—2 tagját pedig a vármegye törvényhatósági bizottsága választotta meg. A borellenőrző bizottságok (az első kettő a kinevezett, a második kettő a választott) a következők : 7, Eger rendezett tanácsú városban: elnök Gröber Ferenc nagykereskedő; tagok: Braun Károly városi tanácsos, Balkay Béla iparos, Hibay György dr. gyógyszerész és Végh Jenő dr. takarékpénztári pénztáros. 2. Gyöngyös rendezett tanácsú városban: elnök Szabó Béla bankigazgató; tagok: Rosenfeld Emil bankigazgató, Csépány József birtokos, ifj. Borhy Bertalan birtokos és Csala Sándor nyug. járásbiró. 3. Az egri járásban: elnök Ficzere József érseki uradalmi főintéző (Eger); tagok: Gesz- tes Lajos érseki uradalmi főerdőmester (Felső- tárkány), Kánitz Gyula dr. ügyvéd (Eger), Jurcsek Győző jószágigazgató (Kompolt) és Bakonyi Ignác tiszttartó (Kápolna). 4. A gyöngyösi Járásban: elnök Borhy György udvari tanácsos (Gyöngyös); tagok : Haraszthi Oszkár földbirtokos (Visznek), Szohner Lajos dr. földbirtokos (Karácsond), Csala Sándor nyug. járásbiró és Bokros Sándor dr. járási orvos (Gyöngyös). 5. A hatvani Járásban: elnök Balázsovich Oszkár földbirtokos (Pusztamonostor); tagok: Liszkay Lajos községi főjegyző (Apc), Politzer Jenő birtokos (Csány), Papp József iparos és Janovitz József gyógyszerész (Hatvan). 6. A hevesi járásban: elnök Lipovniczky Pál földbirtokos (Heves); tagok: Spitzer Vilmos földbirtokos, Popovics Lajos takarékpénztári pénztárnok, Bazsó Tivadar dr. tb. járási orvos, j községi orvos és Petheő Gyula fölbirt. (Heves). 7. A tiszafüredi Járásban: elnök Kékessy Dezső földbirtokos (Tiszafüred); tagok: Kérészy Berna ref. lelkész (Tiszanána); Szekerka Miklós föld- birtokos, Lipesey Ákos földbirtokos és Wágner Lajos bérlő (Tiszafüred). 8. A pétervásárai járásban: elnök Fejér Alajos földbirtokos (Sírok); tagok: Keller Béla uradalmi kasznár (Pétervására); Práff Ferenc földbirtokos (Bükkszék); Altorjay Dezső uradalmi intéző és Komáromy Barnabás urad. intéző (Nádujfalu). 1912. — Az év története. — I. Az idő végtelen láncolatában uj láncszemhez értünk. És a régi? Megvan még, de már elkopott. Múzeumi tárgy lett az emlékeink között. Minden esztendőnek megvan a maga karaktere, amelynek jegyében elraktározódik az emlékezet nagy tárházában. Ennek a most letűnő esztendőnek az volt a végzete, hogy minden téren és minden vonatkozásában rossz legyen. Szinte jó, hogy véget ér, és hogy már csak négy nap van belőle. Az igaz, hogy a nyomorúságból, a küzdelemből bőven kijutott más években is. Ámde az 1912-dik év mérlege arról tanúskodik, hogy az a kicsi jó, ami a sors könyvében máskor még javunkra volt Írva, most ez is hiányzik. A nagy drágaság nem csökkent, sőt a rossz időjárás miatt gazdasági válság, a háború réme miatt kereskedelmi, ipari és pénzügyi nehézségek szakadtak a nyakunkba. Eddig is drága volt minden, de legalább volt hitel, és ha másként nem tudott, kölcsön-pénzzel segíthetett magán a megszorult ember. Most a hitel is megingott, a pénz is megdrágult. A társadalmi békét már régen földulták a kiélesedett osztályharcok ; ebben az évben a politikai visszavonások és pártvillongások az egymással szemben álló társadalmi osztályokat is elemekre bontják. Az irodalom forrong, keresi az uj hangot, az uj közszellemet, amivel még senki sincs tisztában. Holnapnak nevezi a ma alkotásait, pedig az igazi „holnap“ még ideálnak sem alakult ki a népjogok kiszélesítéséért folyó küzdelemben, egyszerűen azért, mert még mindig a régi bálványokon ül a hazug demokrácia. Az oltárterítő. — Angolból. — Az árverező helyiségek az utolsó helyig zsúfolva voltak. A XV., XVI. és XVII. századból eredő, nagyszerű, értékes kézimunkák kerültek árverezés alá. Az ajtó közelében háromtagú csoport állott ; egy házaspár és egy magas, karcsú, gyászruhába öltözött nő. Mig a házaspár, (mely kétségkívül csak kisérő gyanánt csatlakozott a gyászos hölgyhöz,) gyakran az elárverezendő tárgyakkal megtelt helyiségekbe vonult rövid pihenőre, az érdekes sötét alak egy pillanatra sem távozott elfoglalt helyéről. Olykor bepillantott a kezében tartott katalógusba, de tekintetét leginkább az árverezőre és arra a tárgyra függesztette, melyet árverés miatt, alkalomadtán felmutattak. Néhányszor idegesen hajolt előre és feszülten figyelt, azután ismét hallgatag lett. — Jó lenne, ha legalább öt percre a szabad levegőre jönnél ki velünk, — igy biztatta barátnője, karjába kapaszkodva. Egy órától állasz már itt és most mindjárt négy óra lesz. Egészen kimeríted az erődet! A gyászruhás nő fájdalmas mosollyal fogadta a gyöngéd részvétet... Sok minden megváltozott körülötte az utolsó tíz év alatt, meny- nyegzője óta; az ajkai és szemei körül képződött vékony ráncok, számtalan átvirrasztott éjről, keservesen hullatott sűrű könnyekről tanúskodtak. És mikor most a két jó barátnő tekintete találkozott, a kisebbiknek és gyöngébbnek mégis feltűnt Irma csodálatos szépsége. — Nem megyek! Hátha éppen ez öt pere alatt kerül a sor arra, amit már oly régen, figyelemmel várok! Figyelj csak... talán éppen most. — 991-ik szám! — hangzott az árverező harsány kiáltása. — A legsajátosabb, legértékesebb egyházi hímzés! ... Ez az oltárterítő a XV. századból származik és eredetileg a mo- denai herceg tulajdona vob. Valódi kincs a műértők számára! Kétszáz márka!.. Háromszáz márka! Irma fájdalmasan felszisszent, mialatt görcsösen szorongatta barátnője kezét... — Négyszáz márka! így szólott tartózkodó, tompa hangon, melyet a benső megindulás szinte remegővé tett. Az első sorokban ülő úr azonnal magasabb ajánlatot tett; igy emelkedett a megajánlott összeg kettőjük között szédítő gyorsasággal, mintha élet-halál harcot vívnának egymással. Irma lázas remegést érzett minden tagjában ; vigasztalan kétségbeesés vett erőt rajta... — Hagyd abba’, Irma! — suttogta Annie. Halálba hajszolod magadat azért az ócska holmiért . . . azután helyzeted sem engedi meg ezt a pazar fényűzést. — Ezerkétszáz márka! Ki ad többet? — rikácsolta a kikiáltó. — Ezerháromszáz! — Irma! Irma! ne tovább! Henry, kérlek, ne engedd! — Kedves uram, tegye meg nekem a szívességet es figyelje meg, ki az, aki velem ilyen makacsul folytatja a versenyt, — igy szólt a halálrasápadt Irma barátnőjének férjéhez. — Szívesen megteszem, bár aligha lesz eredménye, mert az illető, úgy látszik, határozottan ragaszkodik az oltárterítőhöz. — Én is ragaszkodom! Felverem kétezer márkáig! — Ezerhatszáz! — szólt oda rekedten. És igy folyt a tusa tovább . . . — Ezer nyolcszáz! Ezernyolcszáz márka a drága ereklyéért! . . . Senki többet? Mi az? nem hallom . . . — Ezer kilencszáz! . . Ezer kilencszáz. .. először!
