Eger - hetente kétszer, 1912

1912-12-04 / 97. szám

Előfizetési árak: Egész évre- _ 10 korona. Fél évre .......... 5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények — intézendők. — : Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 97. szám. Háborús törvények. Eger, 1912. dec. 3. A miniszterelnök szombaton a Ház elé törvényjavaslatot terjesztett, mely a háború esetéről szóló kivételes intéz­kedéseket tartalmazza; helyesebben: nemcsak háború esetén, hanem már az elrendelt katonai mozgósítás, az elő­készületek biztosítása végett is érvénybe lép ez a kivételes törvény. Mellőzve itt a hadkötelezettségre és a lovak s járó- müvek szolgáltatására vonatkozó két törvényt, ezúttal csak a 19 szakaszból álló első javaslat rövid tartalmát adjuk a következőkben: Kivételes hatalommal ruháztatik fel a kor­mány háború esetén. (1—3. §§.) Kormánybiztosokat nevezhet ki, ki igénybe­veheti a csendőrséget, rendőrséget, pénzügy- őrséget és erdészeket is, olyan intézkedésekre is, amelyek hatáskörükön kívül esnek. (4. §.) Megsemmisitheti a kormány azokat a tör­vényhatósági intézkedéseket, amelyek a háború érdekeire sérelmesek. (5. §.) Elkobozhat olyan tárgyakat magánegyé­nektől, amelyek háborúban veszedelmesek le­hetnek. (7. §.) Megállapíthatja az élelmiszerek legmaga­sabb árát, hogy be ne álljon az élelmiszer­uzsora. (7. §.) Elkobozhat szükség szerint táviratokat, leveleket, postaküldeményeket. (8. §.) Megakadályozhat a háborúra károssá vál­ható népgyüléseket. (10. §.) Szigorú előzetes cenzúrát állapít meg a sajtótermékekkel szemben. (11. §.) XXXV. ÉVFOLYAM. Módosítja a büntető bíráskodást, az esküdt- birósági intézményt úgyszólván teljesen meg­szünteti háború esetén és egy csomó ügyet a hadbíróság hatáskörébe utal. (12—17. §§.) Végül parlamenti felhatalmazás nélkül is gondoskodhatik hitelről, utalványozásokról. (18. §•) Akik visszaemlékeznek az 1878-diki okkupációra, azokat egyáltalán nem lepte meg ez a javaslat, mert hiszen ugyanily értelemben rendeleti utón in­tézkedett a kormány akkor is. Ha tehát most törvényben akarja biztosíttatni a siker lehetőségét, azt csak helyeselni lehet. Ezért nem érthető a sajtó egy részének feljajdulása és a statárium emlegetése. Hiszen ezek a javaslatok jobbára más müveit államok hasonló törvényeinek másolatai és oly termé­szetűek, hogy a megjelölt esetekben elkerülhetetlenül szükségesek is. Tulajdonképen ott volt a baj, hogy eddig is nem törvény szabályozta e téren a kormány jogait és kötelességeit, hanem holmi titkos kormányrendele­tekkel intézték el ezeket a nagyon is fontos ügyeket. Fölösleges attól tartani, hogy amint e javaslatot pár nap alatt megszavazzák s a király szentesíti, — azonnal életbe is lép. Erről szó sem lehet! Az intéző hatalom csak ott és annyiban lépteti életbe ezt a törvényt, ahol és amennyi­Szerda, december 4. ben az elkerülhetetlenül szükséges lesz. Semmi értelme nem lenne annak, ha például a 12. §. alapján megszüntetné az esküdtbirósági intézményt, illetve felfüggesztené a működését és a had­bírósághoz tenné át az eddig ideutalt ügyeket. Ez bekövetkezhetik, de csak esetleg és bizonyára igen nagy, szinte végső szükségben. Vagy: a 7. §. az élelmi szerek árszabásának jogát a kor­mányra, illetve annak közegeire ru­házza. Igen, de csak arra az esetre értendő ez, hogy ha egyesek lelketlen uzsorából, tiltott módon akarnának nye­részkedni a mások nyomorúságával, vagy az általános szükséggel. így vagyunk a többi résszel is. A 11. §. például nem függeszti fel a sajtószabadságot, de megszorítja olyan lapoknál és folyóiratoknál, amelyek nem akarják respektálni a kivételes állapotok által teremtett kivételes in­tézkedéseket, illetve kötelezettségeket. A háborús javaslatoktól, illetve tör­vényektől nincs okunk félni, hanem a háborútól — igenis van. És ha egy­általán jogos felszólalás lehet a há­borús javaslatok ellen, az a hadköte­lezettségi korhatárnak nyolc évvel való kiterjesztése miatt lehet. Az igazoló választmány ülése. Hevesvár­megye igazoló-választmánya hétfőn délelőtt ülést tartott Ridárcsik Imre prépost-kanonok Az „EGER“ tárcája. Levelek egy Déma könyvből. /. Levél egy eldalolt nótáról. (Valahol, távol, akácok sírtak, S a holdvilág kínt reszketett) — Emlékszel-e a nóta hangjára, Hogy átitatta lelkedet? (Valahol, távol, akácok nyíltak Egy fényesszemű éjjelen) És a nótában benne sírtak: A hit, remény és félelem. (Valahol, távol, akácok susogtak Egy álom-terhes hajnalon) Emlékszel-e, hogy elméláztál Azon az illatos dalon? (Valahol, távol, akácfa hervad, Mint fakó álom hull a lomb) Hogy a Te nótád mért lett enyém ; Hogy mért siratlak : — jól tudom. II. Levél egy futó gondolatról. ügy végig szaladt a lelkemen, Hogy a szememben könny fakadt, Mint mikor néma rejtelem Megbénít egy piros tavaszt. (A Te lelked is megütötte? A Te szép lelked is sajog?) Az én lelkemnek bűs szülöttje, Mint futó szél az ablakot? írd meg, mit mond a titkos ég, És milyenek a jegenyék ? III. Levél a megértésről. ügy, néha hozzám jön a bánat, Borús egeknek felhős árnya. S megtépi rózsaszín ruhámat. Illatos koszorúm széttépi, Fekete fátyolt borít rája A bánat fakó zúzmarája. Rászáll feketén én lelkemre, Mint vészes éjek, véres álma. (Ha engem lelked elfeledne!) Ó, mennyit sírok méla éjjel Könny-öntözte fehér párnán, Nálad nélkül, lélek-árván! Ma éjjel a megértésről Ezt a kis levelet Írtam. (Emlékezz meg: telesírtam.) IV. Levél a dalolásokról. Kezembe veszem hárfa-lelkem S az akácfáknak pengetem. Végig viharzik hűron s kobzon, Mint sikoltás az életem. S mint rab-lelkeknek rab imái, Oly vérezők a dalaim, (Mint ki sír az élte után Óceánok partjain.) Mint kit tövissel borítnak S aki féli már a kort. Olyan síró, olyan méla Mindenik fájó akkord. A mennyi könny, a mennyi bánat Tetézi rózsaszín ruhámat!

Next

/
Thumbnails
Contents