Eger - hetente kétszer, 1912
1912-11-30 / 96. szám
Előfizetési árak: Egész évre- _ 10 korona. Fél évre ......... 5 » Negye d évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények —----- ■= intézendők. ■ : K iadóhivatal: Lyceuminyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 96. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. — Szombat, november 30. Elmélet és gyakorlat. Eger, 1912. nov. 29. Vasárnap reggel szorongásig megtelt Budapest legnagyobb temploma, a Szent István-bazilika. Az ország minden részéből ezrek és ezrek hallották Eger érsekének szavát; ezren és ezren okultak emelkedett gondolatain, mélyreható fejtegetésein. Ha nem foglalnák le a kedélyeket a folyton fenyegető háborús hírek; ha nem sajátítaná ki a gondolkozást a világháború lehetősége és a politika: bizonyára országos figyelmet keltenének Szmrecsányi Lajosnak vasárnap hangoztatott axiómái. „A vallásosság nem igazi vallásosság, hanem gyakorlati éppen úgy, mint a vallástalan álláspont álmentségeül sokszor hangoztatott becsület.“ Vagy: „Tagadom, hogy becsület lehetne az olyan becsület, amely csupán elméleti.“ Fejtegetésre, boncolgatásra érdemes mély igazságok, amelyeknek súlyát növeli, hogy az egész ország színe előtt hangzottak el s értéküket fokozza, hogy az ország egyik legelső egyházi méltósága mondotta. Valóban, ha az elmélet és gyakorlat nem azonosak: a vallásosság és becsület kérdésében legkevésbbé sem födhetik egymást. A gondolat, az érzés, a lélek értéke tettekben fejeződik ki, tehát tettek által nyer értéket. Tudhatja valaki a hittant és erkölcstant elejétől végig, de ha nem aszerint él: — nem vallásos; kisújjában lehet valakinek a párbajkódex, de ha nem becsületes a tetteiben : — nem becsületes. Nem elég hinni, hanem a parancsokat is meg kell tartani; nem elég a becsületet ajkainkon hordani és tettekben nem nyilvánítani! A nemes lelki tulajdonságoknak nem a hangoztatása, hanem a gyakorlása fontos. Az erény magában véve nem pozitirum. de akarattal már erő. A vallásosság, a becsületesség erősödése, fejlődése és fenmaradása is a gyakorlástól függ, nem az olvasástól, az elméleti műveléstől. A gyakorlásnak olyan szerepe van az életben, mint csontrendszerünknek a testben. Az elmélet tetszetősebb alakot adhat, de ez csak a hús; a test összeomlik a csontok néllfl^ éppen úgy, mint az elméleti vallásosság és elméleti becsület gyakorlati alkalmazás nélkül. Nemcsak imádkozni kell, hanem dolgozni is. Óra et labora! — A jótékonyság — elvben csak holt kincs, amelyből senkinek sincs haszna. — Minden Demosthenesnél jobban beszél a tett. — Virtute et exemplo! Ne csak erénnyel, hanem különösen példával hassunk. Az elméleti igazságot halomra is döntheti az élet. Aki például pénzért vesz el egy leányt s miután vagyonát elpazarolta, tűrhetetlenné teszi számára az életet, vagy pedig elválik tőle: a párbaj-kódex szerint korrekt ember ugyan, de a valóságban hitvány, becstelen. Az ilyen elméleti becsület nem tudja kiheverni a rajta esett súlyos sértést, hanem belepusztul a kicsi tű- szurásba is; a gyakorlati becsület sebe azonban, bár eleinte fáj, lassankint beforr, begyógyul, mert a lélek alapjában véve egészséges. Teljes igazsága van tehát Eger érsekének: „A vallásosság nem igazi vallásosság, ha nem gyakorlati.“ „ Tagadom, hogy valóban becsület lehetne az olyan becsület, amely csupán elméleti.11 A vallásosság és becsület értéke nem attól függ, hogy mennyi doktrína van valakinek a fejében, hanem attól, hogy abból mennyi birt átmenni a vérébe s hogy mennyiben volt képes gyakorlat utján megszerezni, megerősíteni az elveket. Ülések a vármegyén. Közeledik december 16., Hevesvármegye téli rendes évnegyedes közgyűlésének határnapja, amelynek napirendjére egymásután készítik elő a tárgyakat a különféle bizottságok és választmányok. Az állandó Az „EGER44 tárcája. Adveniat!.. Fejemre lila selymet terítek ... * * Zokogó lelkem felajzom . . . Kipengetem a vágyók énekét, . . . Kifáradva a hosszú harcon . .. * * * Én jó Uram! Sötétbe vész az ének, Hangtalanok a nagy éjszakák . . . Ó, mint a hajnalok varázsa, , Pirosra váltan a nagy, égő Élet, Én jó Uram! . . . Adveniát! . . . Én jó Uram! Vágyó a titkok álma, S elszórták lelkűk aranyát. Sok ezredéven vakon rohannak . .. Ó, beteg lelkek megváltó Világa, Én jó Uram! . . . Adveniát! . . . Én jó Uram! Félve keresnek Téged, És átkutatják a nagy éjszakát; De nem a Te utaidon járnak! A Te szerelmed, amely el nem éget . . . Én jó Uram! . . . Adveniát! . . . Én jó Uram! Beteg az embereknek lelke . . . És eltitkolják szívük panaszát . .. És átkacagják a világot, A lelket, mely a sátánt leverte . . . Éo jó Uram! . .. Adveniát! . . . Én jó Uram! Lelkünkre leszállt a hó, S megöli a lét tavaszát. Minden virágát fakón letarolta . . . A Te világod, a megváltó Való . . . Én jó Uram! . . . Adveniát! . . . * * * Fejemre lila selymet terítek. Vágyódó lelkem leajzom. Megváltó világod várva, . . A vágyók vágyó álmát alszom . . . ... r... ö. A haldokló ország fénykorából. (Mecset-mondák.) Boszporusz kék ege alatt az enyészet szelleme kísért . . . Kelet gyöngye, a büszke Konstantinápoly, még teljes pompájában tükröződik az Aranyszarv fodros hullámaiban; karcsú minarettjein a nap rátűző sugárkévéiben káprázatos fényben ragyog a félhold; az utcákon pezseg az élet; a kertek felől jól ápolt, színdús virágok mámorító illatát hozza magával a szellő, és a muezzin messzeható hangon énekli a mecsettornyok erkélyéről megszokott ima-dalát: — La ilah, ill Allah! . . . Hanem a soktornyu város napsütéses derűjébe már belévegyült a halál árnyéka. Él és virul még minden keletnek e szépséges kapujában : hanem az élet már küzd az elmúlással és a virulásban már benne van a hervadás, a pusztulás, a halál . . . * ügy látszik, tradíciója a haldoklás ennek a szép városnak. Nincs még ötszáz éve, csak négyszázötvenkilenc, amikor egyízben már haldokolt. Akkor Bizánc volt a neve és tornyain a kereszt tündökölt. Ámde jött a félhold és leszorítva a keresztet, a hatalmas Ozmán birodalom középpontja lett a leigázott keresztény város. 1453 május 29-éu volt az utolsó mise remekbe készül tfőtemplomában,az AjaSzófiában, mely azóta az izlam konstantinápolyi főmecsetje lett.
