Eger - hetente kétszer, 1912
1912-11-27 / 95. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre ____ 5 » Ne gyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények -—... = intézendők. = K iadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 95. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. —Szerda, november 27. Politikai hazugságok. Eger, 1912. nov. 26. „ . . . Nálunk majd minden ember politikus, pedig a politikus majd mindig ferdít; akkor is, mikor igazat akar mondani. Az ő füllentései többnyire jóhiszemüek; azért nálunk nagyon tisztelik a politikust, bár nem igen hisznek neki. Ő ugyanis az igazságot következetesen összetéveszti azzal, ami neki kívánatos és közállapotainkat olyanoknak látja, amilyeneknek pártpolitikai szempontból szeretné. “ Ezeket mind elhisszük Herczeg Ferencnek, ki igy beszél a jövő évi Mikszáth-Almanachnak előszavában. Elhisszük neki, mert hiszen ő is politikus, ő is képviselő éveken át. Csak azt nem hisszük, hogy a politikust nagyon tisztelik nálunk; meg azt, hogy a politikus füllentései többnyire jóhiszemüek; ezeket ugyanis csak ő mondja és — vegyük elő az ő érvelését — azért mondja, mert igy szeretné látni. Egyebekben persze igaza van. Lássuk csak a Herczeg Ferenc többi igazát néhány példában ! A kormányon lévő párt csak arra esküszik, azért megy keresztül tűzönvízen, amit ő tart jónak; csak az ő gondolataiból, eszméiből, terveiből, javaslataiból származhat az országra, a nemzetre jó és üdvös. Semmi sem jó azonban, ami a túlsó oldalról, az ellenzéktől jő, mert az csak kárt tehet, szerencsétlenséget, nyomorúságot hozhat. Innét van azután, hogy tűzzel- vassal küzd az ellenzék ellen még akkor is, amikor a kisebbség nyilvánvalóan jót akar. Ha az ellenzék magatartását vizsgáljuk: ugyanezt tapasztaljuk. Szóról- szóra, betűről-betűre ugyanezt. Jöhetne a mindenkori kormány tyúkkal-kaláes- esal; hozhatna kézzelfogható jót, hasznost, üdvösét: akkor sem kell. Nem kell, mert ő hozza. Es az ellenzék tűzzel-vassal harcol ellene, minden lehetőt elkövet, minden követ megmozgat, mert — szerinte — csupán neki lehet igaza, a kormány pedig csak gonoszban törheti a fejét. Az „ellenzék“ szót a maga betűszerinti jelentésében értelmezi és mindenre azt mondja „nye pozvolim. “ A kormánypárt padjaiból beszélhetnek a legokosabban, a legszebben: az ellenzéki újságok ledorongolják a szónokot is, az érveit is; viszont a kormány lapjai nevetségessé iparkodnak tenni az ellenzék Ciceróit és Demos- theneseit is, kikiáltván róluk minden rosszat, kétszer-homoru lencsén nézve (sőt el is hallgatva) erényeiket, jó tulajdonságaikat. Nem is olyan régen történt, hogy a kormány akarta az általános, egyenlő, titkost. Akkor az ellenzéknek nem kellett és hazaárulót, békebontót látott Kristófyhan, ki ezt vallotta programm- jául. Később fordult a kocka: a koalíció került uralomra és négy év alatt semmit sem csinált ennek az elvnek érdekében; annyira nem csinált semmit, hogy az eszme hívei kénytelenek voltak ellenzékbe menni. Hamarosan utánnuk mentek azok is, akik nem akarták megcsinálni az uj választójogi törvényt és most ők döngetik érte legjobban a kormány kapuit . . . Az a kérdés most már, hogy mikor hazudott egyik párt is, meg a másik is: akkor, amikor akarta (vagy nem akarja); vagy akkor, amikor nem akarta (vagy akarja). Menjünk tovább! Az egyik párt azt veti a másiknak a szemére: egészségtelen, lehetetlen a szövetkezéstek, mert a hazátlanságot hirdetők nem lehetnek testvérek a hazafiakkal, a proletárok nem barátkozhatnak az ezerholdasokkal, az ultrademokraták az arisztokratákkal! Erre a másik így felel: egyesülésieknek nincs, nem lehet erkölcsi alapja, mert a liberalizmus nem árulhat együtt a konzervativizmussal, a szabadgondolkodó a vallás hívével . . . Az „EGER46 tárcája. Szöktetés. — Angol eredeti után Schiff Péter dr.-tól. — VII. 4. Hosszú szenvedés után végül meghalt Mr. Peter Houghteling s ismerősei igen kiváncsi szemmel nézték rokonait a temetésen; de Mr. Appletonon most is rendes nyugalma látszott, míg lady Appleton természetesen sűrű fátyolban volt s így még mindig nem oszlott el a bizonytalanság, amellyel mindenki várta az elhunyt végrendeletét. Anny egész biztosra vette, hogy férje lett az általános örökös, akivel együtt elmehet Ne- vadabe s az újságok közölni fogják képét, aláírva : — Elházasíttatott tíz évre Nevadabe. — Mindamellett elhatározta, hogy egy centet sem fogad el ebből s igen elkeseredett, amikor arra gondolt, hogy életét a távol nyugati területeken, mint dajka éli majd le a komoly természetű, de — s ezt maga a lady is elismerte — mélyen érző férje oldalán, akinek életét így kellemetlenné fogja tenni saját gyermekeivel. De minden aggodalma megszűnt, amikor Mr. Lawson, az elhunyt ügyvédje, értesítette őt arról, hogy Mr. Houghteling minden pénzét neki hagyta, mig Mr. Appleton, a tulajdonké- peni rokona, csak a lakóházát s berendezését nyerte el. — Most minden megváltozik, — gondolta magában a gazdag lady, — megbocsájtok Jim- seynek, hogy el akart engem hurcolni a „vad“ nyugatra s itt élünk. Lesz most már szebb autónk s egy francia soöőr, meg szakács; hisz’ előkelő ház nem is lehet el e nélkül. Jimsey azonban nem is volt kiváncsi arra, hogy bájos felesége, mit fog csinálni nagy vagyonával s tovább is végezte dolgát s tervéről sem tett le. Ez nagyon bántotta Mrs. Appletont s így Mr. Lawsonnak ezt üzente: — Mondja meg neki, hogy már únom azt az ósdi házát s berendezését. És még az nap szállodába költözött, ahol jó barátja Anthony March naponta meglátogatta. Végül azonban megúnta ezt az életmódot is. — Mr. March — mondá neki egy szép napon, — nincs szükségem soha többé jelenlétére; a közönség ön miatt igen rossznak tart. — Mióta törődik azzal, hogy mit hisznek az emberek ? — jegyzé meg Tony. — Kedves Annyi künn áll az autóm, jöjjön egy sétára! — Susan helyett engem . .. — Dehogy is 1 Nagyon jól tudja, hogy én Susant, . . igen, hogy én soha sem szerettem, csak . . . hm, csak önt! És most úgy látom : egymáséi lehetünk, mert Jimsey nem is törődik már önnel s nyugatra megy . . . — Mégis elmegy ? És ezt honnan tudja ?... — Azt hittem, tudja; mert nem titkolja tervét. Aláírt egy szerződést s így öt évre megy nyugatra Peyton ezredes birtokára. De ön nem mehet, Anny! Gondolja meg, mily szépen élnénk itt mi . . . — Énnekem ilyenekről soha többé ne beszéljen — mondá ingerülten Anny. — Én valósággal gyűlölöm már; menjen s maradjon távol tőlem! Nem venném el, ba maga volna az egyetlen férfiú a nagy mindenségben 1 Néhány pillanat múlva leült és levelet ir
