Eger - hetente kétszer, 1912
1912-10-30 / 87. szám
Előfizetési árak: Egész évre, __10 korona. F él évre.......... 5 » N egyed évre _ 260 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség : Lyceum, 26-ik szám, hová a lao szellemi részét illető közlemények = intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 87. szám. A piaci drágaság ellen. — Termelők és fogyasztók szövetkezése.* — Hogy a városok milyen intézmények utján gondoskodjanak a lakosság élelmezéséről, azt ezúttal nem fejtegetem, csupán annak a megállapítására szorítkozom, hogy ma már sem a városok vezetői, sem maga a közönség nem várhatja tétlenül az élelmezési viszonyok javulását. így a helyzet csak rosszabbodnék és azok a bajok, amelyek miatt a városok lakói méltán zúgolódnak, a tűrhetetlenségig fokozódnának. Célom ezúttal azoknak az irányelveknek megállapítása és ama módozatoknak megjelölése, amelyek segítségével a mezőgazdasági termelők szövetkezése a városi fogyasztók érdekeit is szolgálhatná. A termelőknek — nagyon természetes — szövetkezniök kell, mert máskép’ teljes lehetetlenség elérni azt, hogy a városi lakosság közvetetlenül a termelőktől szerezze be szükségleteit. Ha a mostani szervezetlen értékesítési viszonyok között sokkal nagyobb volna is az élelmiszer- termelés, a városi piacokon még sem mutatkoznék semmiféle áresés. A spekuláció ugyanis jól érti a módját annak, * Ez a cikk mintegy természetes folytatása lapunk legutóbbi vezércikkének. Tulajdonképen annak a tanulmánynak a kivonata, melyet a Magyarországi Szövetkezetek Szövetségének, a múlt hét második felében tartott közgyűlésén adott elő Meskó Pál, a „Hangya“ igazgatója. Az „EGER“ tárcája. Kövér Gyula kiállítása. Egerváros közházának nagyterme 8 napra elvesztette hivatalos jellegét. A falak mellett, körül kék alappal bevont állványokon s a középet három részre osztva még két másik állványon összesen 189 kép függ szinte túlságos tömötten. Legfeljebb tenyérnyi hely van közöttük s ott a tárgyat jelző, az árat feltüntető cédula, mely — szerencsére —fölöslegessé teszi a kellemetlen kezelésű katalógust. A hely szűk voltát és az anyag nagyságát figyelembe véve, a lehető legügyesebb elrendezésben mutatja be Kövér Gyula a maga 100 olajfestményét és tízzel kevesebb rézkarcát, kőnyomatát, linoleum- és fametszetét. A sorrend általában kronologikus, vagyis lehetően a keletkezés időrendje szerint következnek a képek s ez a stílusos kiállítás igy a művész fejlődésének is hű tükre egyszersmind. Balra a bemenettől azokat a képeket csoportosítja, amelyek jobbára impresszionista terXXXV. ÉVFOLYAM. miképen kell a termelőt és a fogyasztót kijátszani s minden hasznot magának megtartani. Ha azonban a városoknak is lesznek közélelmező vállalataik, akkor majd a spekuláció szerepe az élelmiszer-piacon teljesen megszűnik, mert a termelők és a fogyasztók szervezetei egymással közvetetlenül érintkezhetnek. A drágaság elleni védekezésben a falu megelőzte a várost. Körülbelül 1500 községben szervezkedtek már a fogyasztók, még pedig sikerrel. A városoknak tehát a falvak mutatták meg, miként kell a drágaság ellen védekezni. Ha pedig a heterogén városi fogyasztókkal bevásárló szervezeteket létesíteni nem lehet, maguk a városok keressék a termelő szövetkezetekkel való közve- tetlen kapcsolatot. A városok közreműködése, felügyelete mellett közélelmezési vállalatok szervezhetők s ezek gondoskodhatnak a piacok ellátásáról. Ezek azonban ne a részvényesek, hanem a fogyasztók érdekeit szolgálják. Az élelmiszer-kereskedők maguk is könnyebben összegyüjthetnék a szükséges terményeket, mert nem kell szen- zálokat tartaniok az áru felkutatásának céljából, miután a szövetkezeti értékesítő középpontoktól mindig tájékozódást szerezhetnek a termelési helyekről és a vevőket váró élelmiszer-készletekről. Sőt mékek és a legkorábbi keletű alkotásai. És jóllehet nein vagyunk hívei ennek az iránynak, itt is találunk figyelemreméltó, értékes képet. A 13. számú (Enterjör lámpással) például meglep a piros ajtófüggönyön átszűrődő fény érdekes hatásával. Alig harmadik hozzá a 22. számú (Terraszon), mely épp’ úgy megkap átlátszó levegőjével, mint alább a 24. számú (Napsütéses utca Caprlban). A 28. számú képnek (Rubaszáritás Granadában) bizonyára sok sikerét köszönheti Kövér Gyula. Fölötte a 27-ik kép (Szilváéi leányok) sötét, erdővel borított völgyrészlet, melynek üde színezése ragadja meg a figyelmet; a zöld háttérből csak a négy leány világos alakja válik ki. Érdekes képek azután a következők: 29. sz. (Piazza Signorina), 32. sz. (Naplemente Pompejiben), 36. sz. (Számáras asszony) és 33. sz. (Veronai részlet). Egymás nélkül, külön- külön — tekintve a tónusok különböző voltát — bizonyára jobban hatnának, de igy is elárulják az értéket. Az olasz ég azurkéksége és a kristálytiszta levegő mellett, Jeltünő Kövér Gyulának az építészeti rajzban és a távlattanban való jártassága. A legutóbbi képnél (33.) a lefokozott színek hatnak meglepően, mig a 36. Szerda, október 30. a kisebb kereskedők is szövetkezhetnek, hogy szükségletüket a falusi termelő- szövetkezetektől rendelhessék meg. Hogy megteszik-e ezt a városi kiskereskedők ? Nem tudom. De ha nem teszik, akkor továbbra is rabszolgái maradnak a nagyobb vállalkozóknak. A szövetkezeti értékesítő középpontok legsürgősebb feladata a már működő szövetkezetekben a termelő csoportokat szervezni, hogy egy-egy községben nagyobb mennyiségű élelmiszer termeltessék. De a termelést vaktában, minden előrelátás nélkül fejleszteni nem lehet, mert akkor egyes cikkekben túl- produkció keletkezhetik. Vigyázni kell tehát, hogy a termelés a keresletnek megfelelő legyen. Ha a városok szervezve lesznek a lakosság ellátására; ha mielőbb megteremtik az élelmiszer beraktározásához szükséges nagyarányú intézményeket: akkor nem a külföld fogyasztja el a magyar földön termelt legjobb falatokat, hanem a mostan leginkább panaszkodó városi fogyasztó. Ha azonban a városok úgy akarnak a panaszkodó fogyasztókon segíteni, hogy a közvetítők sokasága valahogy meg ne haragudjék; ha azélelmiszer-szenzálok- nak és közvetítőknek nagyobb befolyásuk lesz, mint néhány millió városi fogyasztónak: akkor minden marad a régiben. Szidni fogják továbbra is a számúnál a napsütéses távlat követeli ki a tartós figyelmet. Ugyancsak ezen az oldalon van a 43. számú, olasz tárgyú kép (Laguna morte), melynek fedetlen, átlátszó színei határozottan mutatják a lehető legszerencsésebb, valóságos prima színválasztást. E képek közé akasztott két mezőkövesdi képet: 37. sz. (Matyó asszony) és 38. sz. (Kövesdi babák)-, ezekkel majdnem szemben szintén két pompás ilynemű képet látunk (52. sz. Himzö matyó asszony és 53. Matyó anya gyermekével), melyeket már előzőén megvásárolt Katinszky Gyula prépost-kanonok. Itt említjük meg a bemenetnél a jobb sarokban levő három mezőkövesdi tárgyú képet, u. m: Piros függöny előtt (184. sz.), Vasárnap délután (185. sz.) Mezőkövesdi búcsú (182. sz.) cimüeket. Ez utóbbi a templomból kitóduló mezőkövesdieket ábrázolja s a szinpompa roppant gazdagsága és a tömegmozgás nem engedte meg a naturalista termék részletes kidolgozását. A középső rövid folyosóban különösen három kép méltó a figyelemre; és pedig: Utcai kép Capriban (54. sz.), mely pompás verőfényével tűnik fel; az 57. számú (Bio del Trovaso) i
