Eger - hetente kétszer, 1912
1912-10-05 / 80. szám
2 EGER. (80. sz.) 1912. október 5. Csak ügyeljünk arra, hogy az alkotandó sajtótörvénybe okvetetlenüi belekerüljön ez a szakasz. Mi ügyeljünk; minket érdekel, mert csak a mi vallásunkat bántják, csak ezt gúnyolják, becsmérlik, — a másét nem. (W Hevesvármegye közállapota. — Az alispán jelentése az 1911. évről. — III. (Tűzrendészet. Közegészségügy.1 Hevesvármegye tűzrendészen viszonyai az 1911. évben tetemesen javultak. Különösen a megelőző tűzrendészet fejlődésében nagy a haladás. A lakosság a szalma- és takarmányféléknek célszerű elhelyezésére kezd figyelmet fordítani, mely által a községek tűzbiztonsága lényegesen javul. A minimális tűztávolságot például az 1910. évben még 1279 gazda vette igénybe, 1911-ben már csak 452; a csendőrök és elöljáróságok 1910-ben 265 egyént jelentettek föl tűzrendészeti kihágásért, 1911-ben 199-re olvadt le ezeknek a száma. A külső rakodóhelyek kijelölésével ma már igen sok község foglalkozik; a községek belterületén fákat ültet a lakosság; az épületeket zsúp és nád helyett tűzálló anyagokkal fedik és a házi tűzoltószerek beszerzésétől s a kapitányviz kéznéltartásától sem idegenkednek. A tűzoltáshoz szükséges vizet ma már 65 artézi kút és 146 bővizű kút szolgáltatja a vármegyében. Hatvan községben 3 artézi kutat, 9 más községben 13 bővizű kutat és egy vízmedencét létesítettek az 1911. év folyamán, összesen 15,550 korona költséggel. Tűzoltási eszközök beszerzésére 17,436 K 39 fillért, szertárak építésére és átalakítására 2460 K 82 fillért áldoztak a községek. A tűzoltók összes száma 9540, akik közül 1466 önkéntes tűzoltó és 44 egyesület kebelében működik, 7996 kötelezett tűzoltó 73 szervezet keretében, 64 gyári tűzoltó 4 gyári tűzoltóságnál és 14 fizetett tűzoltó. A két rendezett tanácsú város és a 115 község összesen 33,940 K 26 fillért áldozott a tűzoltói célokra, melyből a tűzoltóságok segélyezésére 23737 K 78 fillér fordítódott. A tűzoltói segélyalap összege az 1911. év végén 26,332 korona 92 fillérre növekedett. Költő volt. Poézise „a nemes és gyöngéd hangulatok, a hazaszeretet, a lelkesedés, a magasra törő vágyak és remények tolmácsa;“ önmagáról mégis igy énekelt: „Hervadt virág vagyok, villámsujtott ágon.“ És költészetét igy jellemezte: Dalaim csak gyönge szirmok voltak Vérző szivem piros rózsafáján. Ugyan ki lelkesedik manapság a „hervadt virág“-ért, avagy a költőnek maradt tövisért? És jöttek az „uralkodó vélemények“ és kialakult a „közérzület zsarnoksága,“ amely ellen Kapácsy Dezső nem védekezett soha. Pedig a világ forgott ő körülötte is. Uj nemzedék váltotta föl a régit. Uj időkkel uj emberek és ezekkel uj eszmék és uj ideálok léptek a régiek nyomába. Kapácsy Dezső azonban maradt a régi. Nem értették meg, hát nem törődtek vele. Ezért dalolja fájó lemondással: Megcsalt az élet, s nincsen ír, mi hozna Mély szív-sebemre enyhet, gyógyulást... És igy gondolkozott: Megfásult lelkem, s rideg éjjelében Hiába kérem csillagért az észt... Megtört bizalma, bite és reménye — Nincs többé semmi, ami élni készt. Tűznél és gyakorlatnál az év folyamán 9 sebesülés történt. A tűzesetek száma 333 volt az 1911. évben. A kár 932,996 korona, amiből 550,095 korona biztosítás utján megtérült. (A meg nem térült kár legnagyobb része Besenyőtelek községre esik, amelynek lakossága sem épületeit, sem terményeit nem biztosította tűzkár ellen és így a szeptember 15-iki nagy tűzvész által okozott 281,129 K kárösszegből csak 8,000 K térült meg.) A tűzesetek közül 124 tetőtűz, 110 kazaltűz, 20 kéménytűz, 28 szoba- és boltitűz, 51 egyéb tűz volt. A legtöbb tűzeset Egerben és Gyöngyösön volt (32—32); azután Ver- pelét következik 27, Tiszafüred 22, Hatvan 11, Tarnalelesz 11 és Tar 10 tűzesettel. Legtöbb kárt Bessenyőteleken okozott a tűz; Gyöngyösön 202,668 K, Hevesen 55,529 K, Tiszafüreden 53,170 K, Verpeléten 39,915 K, Mezőtár- kányon 26,795 K, Gyöngyöshalászon 26,000 K, Egerben 20,682 K, Vámosgyörkön 20,120 K volt a kár. A többi községekben előfordult tűzesetek kárösszege a 20,000 koronán alul maradt. A közegészségügy mérlege — sajnos — kedvezőtlenebbül zárul a vármegyére nézve 1911-ben, mint zárult az 1910. évben. Fer:őző- ragadós bajban megbetegedett összesen 4398 egyén és meghalt 490, tehát 1983-mal több betegülés és 240-nel több halálozás történt, mint az előző esztendőben. Különösen a vör- heny és a kanyaró pusztított nagy mértékben és pedig leginkább Eger és Gyöngyös rendezett tanácsú városokbau, azután a gyöngyösi járás községeiben. A difteritisz is sok bajt okozott (204 beteg közül 47 halt meg) s kivált Gyöngyösön és a hatvani járás községeiben szedte tömegesebben áldozatait. A trachomát sem sikerült leküzdeni. Sőt terjed; az Amerikából hazatérő munkások hurcolják be (akik kevés kivétellel, valamennyien ebben a veszedelmes szembetegségben szenvednek). Az év első felében 363, a másodikban 418 trachomás beteget gyógykezeltek, akik a két rendezett tanácsú városon kívül 38 községben oszlanak meg. Legfertőzöttebb a pétervásárai járás, mert itt 15 községben 213 a trachomás beteg. Egerben és Gyöngyösön 91 beteg a kórházakban van elhelyezve; valamennyi elmebeteg és a vidékről szállították be őket azon trachomásan. A vármegye területén összesen 54 orvos Visszavonult. Megfogyott testi és lelki erőkkel, idegenül élt ismerősei és számos tisztelője között, akik (bár az egész város ismerte) lassan-lassan — elfelejtették. Igaz, hogy régen volt, amidőn már igy énekelt: Ne várjatok tőlem, ne várjatok „uj dalt,“ Hisz’ fájó múltamé vagyok én egészen . . . S hogy mielőbb ón is a múlthoz tartozzam, Csak ez egy óhajom s erre vagyok készen .. . Hiába mosolyg rám az élet sok bája, Édes mosolygásuk nem bat a leltemig ; Oly tél az én éltem, melynek nincs tavasza, S szivem, halálomkor megkövülve lelik . .. Ámde azért ereklyékben gazdag, koszorúkkal, szalagokkal, kokárdákkal, képekkel, könyvekkel, féltve őrzött kéziratokkal ékesített szobácskájábán fölkereshette volna őt olykorolykor (amit nem tett) a kegyelet és akkor most, hogy meghalt, nem csodálkoznék a világ: — Hát még élt Kapácsy Dezső? Igen, élt; hanem most már nincs többé!.. * Kapácsy Dezső nyug. árvaszéki jegyző, Kapácsy Ferenc kegyes alapítványi ügyész és Csiky Amália (Csiky Sándor országgyűlési köpés 1 sebész működött. A gyógyszertárak száma 31, melyekben 29 önállóan kezelő gyógyszerészmester és 8 oki. segéd működik. Az okleveles szülésznők száma 190, az igazolványosaké 19. Kórház 4 van a vármegyében: Egerben 2 (2012 beteg, meghalt 172), Gyöngyösön 1 (2097 beteg, meghalt 169) és Pásztón 1 (741 beteg, meghalt 82). Az alispán vármegyénk két fürdőjéről is megemlékezik. Párádon összesen 1660, Mátra- füred klimatikus gyógyhelyen pedig 228 volt a vendégek száma az 1911. évben. Ezután meleg szeretettel ismerteti a vármegye által Hatvanban, Hevesen, Egerben, Gyöngyösön és Tiszafüreden építendő közkórházak ügyét. A terv mindenütt rokonszenves fogadtatásra talált és igy valószínű, hogy a tervezett uj kórházak közül a legelső már legközelebb föl is épül — Hatvanban. A hét. „Nincs sugara, nincs ereje a napnak.“ Ezt a fájdalmas kijelentést halljuk úgyszólván az egész esztendőben. Panaszkodik mindenki, de különösen a földmivelő nép, melynek munkája — mivel nem éri az Isten áldást osztó napja — sokkal kevesebbet hoz, mint más években. Ezt a rossz időjárást különösen augusztus hó elejétől érezzük. A legközelébb elmúlt két hónap alatt legfeljebb 2—3 tisztességes, nyári meleg nap volt; legalább is 45 nap volt olyan (vagyis 75%), amelyen egyáltalán nem láttunk napot, a többin is jobbára csak bujkálva jelentkezett a fényes égi vándor. Az állandó rossz időjárás okáról P. Riegl Sándor kalocsai jézustársasági tanár, közve- tetlen megfigyeléseket és tanulmányokat tett. A kalocsai Haynald-obszervatóriumban ugyanis megfigyelte, hogy az idei nyár legtisztább napjain sem volt az ég tiszta kék. Mindig valami acélszürkeség jellemezte az ég színét. Ebből azután valami olyan anyag létezésére következtetett, amely vagy a föld légkörében, vagy a világűrben van elterjedve és akadályozza a levegő színének teljes érvényesülését. A kalocsai obszervatóriumban egy üveggömbbel fogják fel a napsugarakat s az igy összegyűjtött napsugarak kiégetik az üveggömb alá helyezett papirlemezt, ezzel mintegy jelezvén a nap útját. Ebben az esztendőben nem volt ereje a napsugárnak és nem égette ki a papirost, mint viselő testvérének) fia, született 1839. április 8-án Egerben és összes iskoláit is itt végezte. 1853-ban az egri papnevelő-intézetbe vétetett föl és mint növendékpap folytatta tanulmányait 1859-ig; ekkor, mint III. éves hittanhallgató, kilépett az intézetből, mire jogot végezett az egri Líceumban. 1867-ben Hevesvármegyetb. aljegyzővé, 1869-ben harmad-, 1870-ben másodaljegyzővé, 1872-ben pedig árvaszéki jegyzővé és előadóvá választotta. 1890. december 27-én nyugalomba lépett. Hevesmegye társadalmi és politikai küzdelmeiben tevékeny részt vett, a közművelődési egyleteknél, (mint jegyző, alel- nök stb.) szintén közreműködött; különösen a jótékonysági téren, mint ismert buzgó gyűjtő, nagy érdemeket szerzett. A vármegye törvényhatósági bizottságának és Eger város képviselőtestületének is számos évig tagja volt. — Mindszenty Gedeon költővel kötött barátsága ösztönözte őt, hogy költeményeivel nyilvánosságra lépjen, melyek a következő lapokban, évkönyvekben és gyűjteményes munkákban jelentek meg: Mátra (1864. Vári és Sirály álnevek alatt), Képes Újság (1864—67.), Pesti Hölgydivatlap (1865—67.), Családi Kör (1865-től 72-ig), Divat (1866—67.), Egri Népkönyvtár
