Eger - hetente kétszer, 1912
1912-09-25 / 77. szám
Előfizetési árak: Egész évre_ _ 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség. Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények — = intézendők. Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. XXXV. ÉVFOLYAM. Szerda, szeptember 25. 1912. — 77. szám. Az egri érsek beköszöntője. — Szmreesányi Lajos füpásztori körlevele. — Samassa József bibornok-érsek halála után, a harminc napos egyház- megyei gyász elmúltával, Szmreesányi Lajos, az uj egri érsek, hatalmas, szép latin klasszicitással megirt körlevélben fordul papságához szeptember 21-dikén. Még fájdalommal telt szívvel, de a szeretet meleg hangján szól mesteréről, kinek utódja lett még augusztus 20-án. Mindamellett csak most, szeptember 21-én — éppen azon a napon, amikor őfelsége előtt letette az esküt — bocsájtóttá ki hatalmas lendületű székfoglaló körlevelét. Mintha csak e várakozással is kegyeletét akarta volna leróni; kegyeletét, mely kifejezést nyer a körlevélben is. Körlevelének minden szaván megérzik a nagy bibornoknak, az egyházmegye közös atyjának elhuny tán érzett mély fájdalma. De az a fájdalom erőt is ad neki, mikor azokhoz intézi szavait, akiknek sok éven keresztül munkatársa volt, most pedig a Gondviselés intézkedéséből vezérük, atyjuk lett. «Örömmel vallom be — Írja — hogy bizonytalan lépéseimet, melyekkel a kiváló és nagy elődök hirétől neves főpapi székre lépnem kellett, biztosabbakká tette a bölcs isteni Gondviselés azon rendelkezésére való emlékezés, amely megengedte nekem, hogy oly elődnek közvetlen utódja legyek, aki istenadta és saját kiváló szorgalmával kiművelt lelki és értelmi képességekkel gazdagon felruházva, mindig azon fáradozott, hogy a katolikus hit igazsága a reá bízott hívek lelkében megerősödjék és mindnyájan fölismerjék azt a törvényt: hogy az Egyháztanító hivatalának és tekintélyének egész lélekkel és készséges akarattal engedelmeskedni kell; aki dicsőséges uralkodásának vége felé a legnyugodtabb lelkiismerettel vallhatta: hogy a hit épségét minden kártól megőrizte folytonos munkával és feszült virrasztással, » Lelkét fölemeli az a tudat, hogy nagy tettekben oly jeles férfiú nyomdokain járhat, aki korának méltó dísze volt s aki sugárzó napként világította 1 be az utat, amelyen neki is haladnia kell s akihez ő harminc éven keresztül szoros kötelékkel volt fűzve. Nincs más vágya, mint hogy nagynevű mesterének, hű tanítványaként, kövesse példáját. Nagy elődjének szent örökségét cson- kíttatlanul akarja megőrizni, melynek ismeri jól megművelt földjét, szőlőjét és virágzó vetését. A maga részéről is fentartja azoknak a kiváltságoknak, rendelkezéseknek érvényét, amelyeket életében tett mestere és mindenkit megerősít az elődje által nyert kedvezésekben. Félve foglalja el főpapi székét, de fülébe csengenek halhatatlan elődjének szavai: törekednünk kell, hogy kötelességeinket serényen és kitartással teljesítsük. Nagy és nehéz kötelesség hárul reá, amihez égi segélyre van szüksége s ezért kéri papjainak segítő imádságait. Az evangéliumhoz, a szent kánonokhoz, zsinati határozatokhoz szigorúan fog alkalmazkodni; azért papjaitól is azt kéri, követeli, hogy munkájuk, életük főszabálya legyen: az anyaszentegyház szellemének, parancsainak megfelelni. Ma, mikor annyi sokféle ellenség törekszik az igaz hit eltörlésére s napról- napra szaporodnak az igaz hit ellenségei, minden igyekezettel és állásuk tekintélyének fölhasználásával kell oda törekedniük, hogy a tudomány álarca alatt föllépő téves tanok visszaveressenek. De ez csak akkor sikerül, ha a Szent- irás és hagyomány forrásából merítve, e kettős vérttel fölfegyverkezve küzdünk s megtanuljuk belőlük: mivel tartozunk az Istennek, az egyháznak, a hazának, társadalomnak és polgártársainknak. Figyelmezteti papjait, hogy az egyház tanítása szerint, miként a püspököknek a Szentszékkel összeforrva kell lenniök, úgy a papoknak és hiveknek püspökeikkel a legszorosabb egyetértésben kell cselekedniük és élniök. „. . . Hiszem, hogy Ti egyetérte- tek velem ebben, akik midőn az érseki székben utóddá választattam, kiváltkép azért kerestetek föl üdvözlő soraitokkal, mivel meg voltatok győződve, hogy hű maradok ahhoz a szellemhez, amely negyven éven keresztül ezen főegyházmegye életét és előhaladását irányította, mely szellemet Ti nagyrabecsültetek, amelyhez én is teljesen ragaszkodtam és amelytől elszakadnom nem áll többé hatalmamban: az Ur azon szellemétől t. i., amely József bibornok, a hőn szeretett főpásztor életében, szavaiban és cselekedeteiben nyilatkozott meg. “ Majd buzdítja papjait, hogy példás életmód által jó példát adjanak és a haldokló előd szavait kövessék: «Az égiekre törekedjetek!» Tanuljanak szorgalmasan, mert a vak is látja, hogy semmiféle győzelmi reményt sem lehet meríteni máskép abból a küzdelemből, melyben az ellenség a tudomány minden neméből szerzett fegyverekkel lép a csatasorba. Bizalmát helyezi főkáptalanába, kanonokaiba, akik mindig készek voltak áldozni, ha az egyház és haza kívánta, és kikkel három évötödön át, mint a káptalan tagja, együtt munkálkodott. Bízik lelkészeiben és együttes munkájukban. «A szeretőiben egyesülve» szól hozzájuk: «... az én nagy erősségem lesztek és feltaláljátok bennem a Titeket szerető atyát.» Majd szeretettel fordul a papságra készülő ifjak nevelőihez és a szerzetes- rendekhez, melyeknek tagjai magában a fogadalomban találják föl az isteni kegyelemnek segítő erejét, amely őket hivatásuk méltó betöltésére képesíti. A körlevél végén emlékezik meg arról a régi szép szokásról, mely szerint az uj főpásztort ünnepélyesen iktatják székébe. De mivel ő eddig is együtt élt az egyházmegye papjaival és koad- jutorrá kinevezésekor a pápai bullát minden templomban felolvasták, az ünnepségeket kikerüli annyival is inkább, mert az oly időre esett, mikor nemcsak az egyházmegyéje, de az egész ország szomorúan gyászolja és siratja nagy elődjét. Körlevelét igy fejezi be: „Titeket mindnyájatokat, jóllehet távol vagytok, de szivemhez közel álltok, nagy szeretettel ölellek kebelemre és teljes szivemből adom rátok atyai áldásomat, kérve az irgalmas Istent, hogy a Ti s az egyházmegye javára irányuló törekvéseimet és az én fáradozásommal egyesült munkátokat áldásának harmatával termékenyítse.“
