Eger - hetente kétszer, 1912
1912-09-25 / 77. szám
2 EGER. (77. sz.) 1912. szeptember 25. Megyegyűlés. Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága hétfőn, szeptember hó 30-án, délelőtt 10 órakor Egerben, a vármegyeház nagytermében tartja rendes évnegyedes őszi közgyűlését. Az alispán a közgyűlés tárgyjegyzékét, mely 403 ügyet tartalmaz, szombaton küldötte szét a megyebizottság tagjainak. Ezzel a tárgyjegyzékkel kapták kézhez a megyebizottsági tagok az alispán jelentését is a vármegye múlt évi közállapotáról. A jelentés az idén is termetes kötethez hasonló és belső tartalma felöleli a vármegyei közigazgatás valamennyi ágazatát. Az érdemes és értékes munkával egyébként külön és behatóan kívánunk foglalkozni lapunkban. Hevesvármegye közállapota. — Alispáni jelentés az 1911. évről. — I. „. . . A magyar közigazgatás rossz. Lassú, részrehajló, megbízhatatlan. A közigazgatási hatóságok tagjai udvariatlanok, sőt kíméletlenek. Zaklatásukkal elkeserítik a közigazgatási hatóság elé kényszerített ügyfeleket. . . A kivándorlásnak, a munkahiánynak, a munkásviszonyok rosszabbodásának tisztára a közigazgatási hatóságok az okai. Mert ez a hatóság többnyire ellenfélnek nézi a népet, melyet pofozni, bo- tozni kell. A népet nem védi senki. Kulturai- lag, gazdaságilag minél inkább elhanyagolt a nép, annál rosszabb a közigazgatás; mert ahelyett, hogy emelnék a népet a közigazgatási hatóságok, inkább visszaélnek a tudatlanságával. . .“ Ezeket a kemény szavakat olvassuk egy népnek szánt újságból, csaknem egyidőben azzal az eseménnyel, hogy vármegyénk nagy- tudásu, tevékeny és előzékeny alispánja, Hevesvármegyének 1911. évi közállapotáról szóló jelentését mutatja be a vármegyei törvényhatósági bizottság tagjainak. Soha jobb alkalom a dolgok komoly mérlegelésére, az eltérő nézetek tisztázására és az elmélkedésre! Hát csakugyan olyan rossz a magyar köz- igazgatás ? Isten ments! . . . Az idézett kritika nagy általánosság keretében mozog. Nem egyes vármegyéknek a többinél talán elhanyagoltabb és igy elmaradottabb közszolgálatát aposztrofálja, hanem az egész magyar közigazgatás fölött mondja ki a lesújtó ítéletet. És ez az, ami a kritikában igazságtalanság. Mert, Istennek hála, vannak még jól kormányzott és jól adminisztrált vármegyék Magyarországon a súlyos kritika ellenére is. Példa reá Hevesvármegye. És ha csak ez az egy lenne is a kivétel — aminthogy nem az; — és ha csak ez az egy szolgálna szívesen követett mintául a többinek (aminthogy — mások mondják — sok tekintetben mintául szolgál) az önkormányzat elvének helyes és szabatos kivitelében: az elül idézett kritika már akkor is igazságtalan, mert kivételek nélkül általánosít és elhallgatva a jót, mindenütt és mindenben csak a rosszat látja. A kritika pedig, ha igazságtalan, már nem kritika, hanem — ráfogás. Nem azt mondjuk ezzel, hogy a magyar közigazgatásnak nincsenek fogyatkozásai. Vannak. Ámde hol találunk fogyatkozások nélküli, tökéletes közigazgatást ? Ezt kizárja a haladó korszellem, mely itt is, mint mindenütt a világon, folyton újabb meg újabb igényeket támaszt. És ha igazságosak akarunk lenni, el kell ismernünk, hogy nálunk, Magyarországon sem tehetnek egyebet a közigazgatás kodifiká- torai, mint tesznek másutt, t. i. szüntelenül javítják, pótolgatják a jogosult igényekhez képest a közigazgatásban fölmerülő újabb meg újabb hiányokat. Hogy visszaélések, részrehajlások, zaklatások. is történnek? Lehet. De hát hol nem történnek visszaélések, részrehajlások, zaklatások? Olyan egyéni bűnök ezek, amelyeknek nem kizárólagos talaja a magyar föld és amelyek, egy kis körültekintéssel, más egyebütt inkább föltalálhatok, mint a — magyar köz- igazgatásban. * Hevesvármegye alispánja, Majzik Viktor, más képét nyújtja a magyar közigazgatásnak. Most készült évi jelentésében, mely immár a tizenegyedik évi jelentés az ő kormányzásának ideje alatt, Hevesvármegyéről azt konstatálja, hogy benne „közigazgatásunk nyugodt s fejlődő szellemben haladt, és hogy a múlt évben is történtek oly alapvető munkálatok, amelyek annak idején — remélhetőleg már a közelijövőben — a közjó javára szolgálhatnak.“ Mintha csak cáfolatnak készültek volna ezek a szavak a világba dobott felelőtlen általánosításokra. Pedig mindössze a becsülettel és jól elvégzett munka önérzetes jellemzése az egész. Mert becsületes és jó munkát végzett a köz érdekében vármegyénk tisztviselői kara a múlt évben is. Híven és pontosan teljesítette kötelességét mindenki a közigazgatás ezerágu, nehéz munkájában és vármegyénk rendezett viszonyai a bizonyságok arra, hogy nálunk a köz- igazgatás igenis a közjóiét emelésén fáradozik, nem pedig a nép romlására, a közönség jóhiszeműségével és bizalmával visszaél. Majzia Viktor alispán jelentése az 1911. évi közigazgatás munkálkodásának és Hevesvármegye közállapotának hű tükre. Régi szokásunkhoz híven, ezúttal is bemutatjuk olvasóinknak a jelentésből mindazt, ami a közönséget érdekelheti. Kulturális és gazdasági elő- haladásunkról, vagy közéletünk e fontos két momentumának koronkénti állapotáról jó és szükséges tudomást szereznünk. Megnyugvást ad ez a múltban kifejtett fáradozásokért és újabb ösztönzés a jövő küzdelmeire. * Vármegyénk történetében a múlt év nem szerepel kiemelkedőbb mozzanatokkal. A csendes, jótékony munkálkodás esztendeje volt. Egy-két följegyezni való eseménye mégis akad. Őfelsége a múlt év julius 31-én kelt legfelsőbb elhatározásával Kállay Zoltán dr-t, vármegyénk főispánját a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül belső titkos tanácsosává nevezte ki. Több mint két évtizedes odaadó és önzetlen munkálkodás méltányolása ez a kitüntetés, amely reánk, hevesvármegyebeliekre nézve azért becses, mert a jutalmazott két évtizedes munka kizáróan a mi érdekünkben és javunkra fejtődött ki és izmosodott — érdemmé. Legfelsőbb királyi kitüntetésben részesültek még: Jankovics Dezső Eger város polgár- mestere és Turtsányi Gyula dr. Hevesvármegye tiszti főorvosa, akiket közhasznú szolgálataikért királyi tanácsossokká nevezett ki a magyar király; Szórád Györgyöt, Átány község biráját, pedig hosszú évtizedeken át tartó érdemos közszolgálatáért a koronás ezüst érdemkereszttel tüntette ki. Volt részünk a gyászban is. A kérlelhetetlen halál Puky Miklós, Kilián Ernő, Mersitz Kálmán, Gosztonyi Béla és Remenyik Kálmán megyebizottsági tagokat ragadta el tőlünk. Minthogy a törvényhatósági bizottság 1910. év végén ujraalakult, 1911. év január hó 9-én ujraalakultak a különböző választmányok és bizottságok is. A közigazgatási bizottságnak Keglevich Gyula gróf és Ridárcsik Imre lettek az uj tagjai, mig az állandó választmány a saját kebeléből Keglevich Gyula grófot, Kassuba Domokost és Ficzere Józsefet szakosztályi elnökökké választotta meg. A tisztviselői karban a következő változások történtek: Dobóczky Dezső pétervásárai szoigabiró lemondott állásáról és helyébe Mik- lóssy Aladár közigazgatási gyakornokot választotta meg a közgyűlés. Közigazgatási gyakornokká Kállay Miklóst, a nyugdíjazott Csömör István pétervásárai utbiztos helyére pedig Mata László igazolványos altisztet nevezte ki a főispán. A kezelő személyzetben Dely Bálint és Strasser Zsigmond Írnokok, továbbá Gaál Mihály rendszerinti dijnok elhunytak, Melcher Lajos írnokot pedig nyugdíjazták. Helyökbe írnokokká Hamar Gyula, Nagy Gyula, Fekete Tibor és Iványi László; rendszerinti dijnokokká pedig Diviaczky Károly, Vojtsek Imre és Csáky Géza neveztettek ki. A tiszteletbeli állásokra Papp-Szász Tamás dr. megyebizottsági tagot, továbbá Mártonffy Lajos és Lipcse,y Tamás szolgabirókat tiszteletbeli főszolgabirákká, Konrád Géza dr., Szamt Dezső dr., Szőke Ernő dr., Vas Manó dr., Heimler Ede dr., Ott Péter dr., Kurcz Jakab dr., Radványi Jenő dr., Székely Dezső dr., Végh József dr. és Gleichman Lajos dr. ügyvédeket pedig tiszteletbeli alügyészekké nevezte ki a főispán. Ezek a tiszteletbeli al- ügyészi állások azért váltak szükségessekké, mert az uj rendőri büntető eljárás életbeléptével, tehát 1911. január 1-től kezdve, minden egyes rendőri büntető bíró mellett, egyes meghatározott ügyekben, tiszti ügyészeknek kell képviselniük a közvádat. Szervezeti változás annyiban érte a vár- megyét, hogy állategészségügyi tekintetből a Budapest székhellyel működő III. kerület felügyelőségéhez lett beosztva, továbbá Eger székhellyel külön gazdasági felügyelőséget kaptunk előbb Holló György, utóbb pedig Perlaky Elemér vezetésével. A törvényhatósági élet a múlt év folyamán szokatlanul élénk volt. A közgyűléseket állandóan nagy számmal látogatták a törvény- hatósági bizottság tagjai, aminek a pártpolitikai erőkifejtések voltak az okai. (A január 9-iki rendkívüli közgyűlésen az első szavazatnál pl. 304 szavazatot adtak le; ennyi képviselő már régóta nem volt együtt a vármegye székházának gyűlésiemében!) A törvényhatósági bizottság a rendes négy évnegyedes közgyűlésen kívül, öt rendkívüli közgyűlést is tartott és összesen 2109 ügyet intézett el. A köz- igazgatási bizottság 12 ülésben 2474, az árvaügyi fellebbviteli küldöttség 12 ülésében 81, a pótadó felszólamlási bizottság 7 ülésében 32, a fegyelmi választmány 3 ülésében 10, az erdőügyi albizottság 3 ülésben 20, a tiszti nyugdij- választmány 4 ülésben 10, a községi jegyzői nyugdijválasztmány 4 ülésben 10, az igazoló választmány 3 ülésben 23, a biráló választmány 4 ülésben 19, az egészségügyi bizottság 3 ülésben 4 ügyet intézett el. Az állandó választmány és ennek pénzügyi és közmunkaszakosztályai a törvényhatósági bizottság közgyűléseit készítették elő, mig a központi választmány 5 ülésben 27 ügydarabbal foglalkozott, melyek az országgyűlési képviselőválasztók 1912. évi névjegyzékének összeállítására vonatkoztak. (Érdekesnek tartjuk itt megjegyezni, hogy Hevesvármegye hét választó- kerületében a képviselőválasztók összes száma 1912-ben 16,781, tehát 393-mal több, mint volt az előző esztendőben. Az egyes választó- kerületekben igy oszlik meg a választók számaránya: a gyöngyöspatai választókerületben 2913, a kápolnaiban 3146, a nagyfügediben
