Eger - hetente kétszer, 1912

1912-08-31 / 70. szám

2

EGER. (70. sz.)

1912. augusztus 31.

betegnek a mesterséges táplálását juttatja eszünkbe.

Milyen nagy baj az, hogy nálunk a középiskolát részben, vagy egészben elvégzett ifjaknak igen csekély százaléka viszi a maga műveltségét az ipar, vagy pedig a kereskedés szolgálatába! Külföldön erre nagyon sok a példa és ott a legelőkelőbb családok fiai is szi- vesen mennek ipari pályára, holott nálunk a meggazdagodott iparos és kereskedő is hivatalnoknak neveli a fiát és egy élet munkájával szerzett virágzó üzletét potom áron adja el másnak, ahelyett, hogy fiát ültetné bele, mint valami domíniumba.

De nem folytatjuk tovább ezt a sokszor megírt panaszt; hiszen úgy sem akarnak okulni belőle. Mindamellett: ha csak egyetlen szülőt terel is e cikkünk helyesebb gondolkodásra s egyetlen ifjút is a helyesebb pályára, — hasznos szolgálatot tettünk a nemzeti boldogulásnak.

Városi ügyek.

— Eger város közgyűlése. —

Eger város képviselőtestülete csütörtökön, augusztus hó 29-én, délelőtt 10 órakor népes közgyűlést tartott Jankovlcs Dezső kir. tanácsos, polgármester elnöklete alatt, a város közházának nagy termében.

A közgyűlés napirend előtt való felszólalással kezdődött. Tóth Csepregi Ferenc a vendéglők és kávéházak szabályrendeletére volt kiváncsi. És kifogásolta annak egyes szakaszait. Fölvilágosították, hogy a szabályrendelet még csak tervezet, amelyet úgy is tárgyalni fognak.

A napirend során a következő ügyeket intézték el:

Bérleti ügyek, szerződések. Pető Ignáccal a

ciójának is elleneszegült, amikor egy-egy javadalom szabályellenes adományozásáról volt szó. Egy ízben, amikor nézete ellenére keresztülment a dolog, kijelentette: csinálja meg maga a miniszter a fölterjesztést, mert ő bizony nem működik közre olyasmiben, ami meggyőződése ellen való.

A Bach-kormány alatt a germanizáló osztrák szellem ellen foglalt állást egy latinnyelvü röpiratában, amelyben csúffá tette az egész rendszert. Egy aulikus érzelmű főpap magához citálta és megleckéztette jól az alattvalói kötelességekről, majd igy fejezte be intését:

— Annyit pedig előre mondhatok, reve- rendissime, hogy önből sohasem lesz püspök.

— De magyar maradok minden körülmények között! — válaszolt határozottan Samassa.

Ghyczy Kálmán, Komárom város ország- gyűlési képviselője, az 1870. évi költségvetés során kifogásolta a katolikus iskolákat, mire Samassa József dr. ekkép felelt a katolikus tanintézetben nevelkedett ellenfélnek:

— Ugyanazon iskolákban, melyeket a katolikus klérus állított és ápolt, nyerte el a nemzet ama nagykorúságát, melyben oly esehalaspiactéri bolthelyiségekre kötött szerződést, továbbá Farkas Gáspárral, Holló Andrással, az Eger-putnoki helyiérdekű vasút építési fővállalatával és Mihalicza Ferenccel, köztéreladási ügyben kötött szerződéseket elfogadták. A tanács előterjesztésére a behajthatatlannak bizonyult boltbér-hátralékokat törölték. A megyei nagy-kaszárnya mellett elterülő katonai gyakorlótér bérletére vonatkozóan a hadügyi kincstárral kötött szerződést elfogadták és pedig úgy, hogy a Zsidótemetőnél levő 30 kát. hold gyakorlóterület holdjáért évi 25, a kaszárnya melletti 21 holdért pedig, mert ezt vásárterületnek is használja a város, holdan- kint évi 10 korona bért fizet a katonai kincstár. Hanák Gyula főjegyző az uj helypénzsze- dési szabályzat behozataláig a piactéren fizetett bérösszegeknek beszüntetésére vonatkozó indítványát visszavonta és igy nem is tárgyalták azt. Rada Ferenccel és nejével köztérvételi ügyben méltányos szerződés kötésére a tanácsot fölhatalmazták. Az egri alapítványi női kórház alatt elvonuló közcsatorna átépítésére a vállalkozóval kötött szerződést elfogadták.

Fizetés javítás. A kövezetvám bizottság javaslatára Kecsmár Mihály vámőrnek fizetését 50 koronával fölemelték, tekintettel a Feketesasnál levő nagy forgalomra, ahol szolgálatot teljesít. Tóth András vámőr szintén fizetésjavítást kért, de nem kapott, mert a kisebb ja- vadalmazásu városi alkalmazottak javadalmazását a belügyminiszter úgyis rendezi és ez a fizetés-rendezés az 1913. évben életbe lép. Hasonló okból utasították el a családos városi díjnokoknak, valamint Balázs Ignác és Kovács András hegybiztosoknak családi pótlék megszavazása iránt való kérelmét is. BomaJózsef és Szabó Miklós városi számtisztek, továbbá Si- monyi Károly közpénztári ellenőr családi pótlék iránt való kérelmét azért utasították el, mert az igényjogosultként bejelentett családtagoknak részint keresetük, részint vagyonuk van.

Utcarendezés, útépítés. A Sasvár-utca veszélyes részének rendezését kérték az ottani lakosok. Bizottságot küldtek ki a szükséges munkálatok megállapítására. A várkapuhoz vezető aszfaltgyalogjáró és a hátsó várkapuhoz vivő feljáró kiépítését elrendelték, azonban a honvédelmi miniszterhez felterjesztést tesznek, hogy az útépítés költségeihez lelerészben játék bekövetkezésétől, minők az érdemes képviselő urat aggodalommal töltik el, többé nem tarthatni. Valahányszor ilyen vádat hallok, eszembe jut Phaedrus azon embere, ki éjjel a Jupiter-szobor előtt lámpában gyújtott világot, hogy annak fényénél szedhesse le a szobor ékességeit.

Németh Bertalan aggodalmasan fordult meg ülőhelyén, úgy fürkészte a hatást a szobor- fosztóhoz hasonlított képviselő arcán.

Fölszentelése után, 1852-ben, a nagyszombati gimnáziumhoz nevezte ki hatósága a 24 éves fiatal papot. Hírneves gimnázium volt ez abban az időben; sok jeles professzor működött benne és mégis, az ifjú, kezdő tanárt a legnehezebb tárgyak: az ó-kori nyelvek tanításával bízták meg. Erős pedagógiai tudással, megingathatatlan kötelességérzettel és igazságossággal „kezelte“ tárgyait és tanítványait, úgy, hogy egyik volt tanítványának följegyzéseiből ezt olvassuk róla: „Samassa nem ismerte a tréfát. Az egész osztály csupán csak neki tanult. Amit midőn Szuppan, az igazgató, szemére lobbantott a fiatal tanárnak, ez azzal mentegette szigorú és céltudatos tanári eljárását :

ruljon hozzá. A városház udvarán tervbevett aszfalt gyalogjárók kiépítését, a módosított tervek alapján, elrendelték. A Király-utca rendezését jövőre halasztották, ellenben a Fürdőutcában és a Baktai-ut folytatásában az aszfaltgyalogjáró kiépítését elrendelték a háztulajdonosok terhére, úgy, hogy a városra az előbbi utcában 2460 K, az utóbbiban 996 K költség háramlik az építési költségekből.

A villany-világítás. A városi villamos-telep igazgatósága részletes elszámolást terjesztett be a villamosművek kifejlesztésével járó költségekről. Maga a telep kibővítése, az uj gépek beszerzése és üzembe állítása 655,475 K 50 fillérbe került. A villamos-teleppel kapcsolatos jéggyár és a füzesabonyi villamos-vezeték kiépítése is jóval fölülhaladta az előirányozott

85,000 koronát, mert a tetemesen megnövekedett fogyasztás nagyobb mérvű beruházásokat igényelt. A fogyasztás növekedésével természetesen a bevétel is nagyobbodik, úgy, hogy egy-két év múlva a villamos-üzem nemcsak hogy kifizeti a reája fordított költségeket, hanem a város közjövedelmeit is jelentékenyen fokozza. A közvilágítás már most is ingyenes és a városnak egy fillérjébe sem kerül. A fogyasztók száma, a múlt évihez képest 100 °/o- kal gyarapodott. A közgyűlés tudomásul vette az elszámolást és az igazgatóság részéről, újabb beruházásokra kért 80,000 korona hitelt is megszavazta, mely összegből 60,000 korona az adósságok törlesztésére és 20,000 korona uj beszerzésekre lesz fordítva. Szóba jött a villamos-telep környékének elhagyatott, szégyenletes volta is. A telep igazgatója azonban erre nézve kijelentette, hogy az építkezések befejeztével a villamos-telep udvarát és környékét múlhatatlanul rendezi. Ezzel kapcsolatban jegyezzük meg, hogy a közgyűlés a Király-utcai lakosok kérelmét, hogy ott egy villamos-iv- lámpát állítsanak fel, most nem teljesítette, hanem erre nézve a jövő évben intézkedik. Tudomásul vette a közgyűlés a villamos-telep igazgatóságának azt a bejelentését is, hogy a füzesabonyi vasúti állomás villamos-világítását már üzembe helyezte.

Korpótlék. Barthos Károly városi tanácsos öt éve működik a közszolgálat terén. A közgyűlés a szokásos ötödéves korpótlék kiutalását tudomásul vette.

Nyomtatvány-szállítás. A városi nyomtatványok

— Inkább a helléneknek szolgáljunk, mint a németeknek!“ . . .

Teológiai professzor korában egy szép és nehéz kérdést adott föl valamelyik hallgatójának, és azután a nyitott ablakon kikönyökölvén, kinézett az udvarba. A kérdezett nem is felelt, hanem valósággal szónokolt; persze könnyen ment, mert a könyvből olvasta az egészet. Samassa élt a gyanupörrel és visszafordulva egy kissé gúnyosan kérdezte;

— Tisztelendő ur, el tudná-e ezt másodszor is ily szépen mondani?

— Miért ne? — válaszolt a kispap, — csak méltóztassék megint kinézni az ablakon!

Széchenyi Pál gróffal, aki 1882-től 89-ig földművelési miniszter volt, történt a következő eset. Az ifjú gróf akkor még kispap volt és a nagyszombati gimnáziumba járt. Egy napon meglehetős felelettel elégítette ki Sa- massát a görög nyelvből és ez által feljogosítva érzé magát arra, hogy a következő néhány leckeórán az Iliast az agrárpolitikával cserélje fel. De meg is adta az árát!

Másnap ugyanis belép az osztályba Samassa; odaáll a katedrához, végighordozza szik