Eger - hetente kétszer, 1912

1912-08-31 / 70. szám

\

Előfizetési árak:

Egész évre

___10 korona.

F

él évre .. .... 5 »

Negyed évre _ 260 » Egyes szám ára 10 fillér.

EGER

Szerkesztőség. Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények - -------- intézendők. —..........K

iadóhivatal:

Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők

HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

1912. — 70. szám.

XXXV. ÉVFOLYAM.

Szombat, augusztus 31.

Diploma, vagy szerszám?

Eger, 1912. aug. 30.

Már is kezdenek élénkülni városunk utcái. A beiratások ugyan még csak hétfőn kezdődnek, de a javítósok már bejöttek. Itt vannak azok, akik egy, vagy két tárgyból «könnyűnek találtattak“ az

t

évvégi leszámolásnál. Es jönnek hozzájuk majd azok, akiket kilincselés, könyörgés, a más intézetbe vitelnek ígérete csúsztatott át a nagy értékelésnél. Sajnos, az ilyen készültségü diák nem hogy fogyna, hanem inkább szaporodik.

Szomorú dolog, de igaz, hogy nálunk furcsán intézik el a szülők gyermekeik pályaválasztását. Rendes fenyegetés : Ha nem tanulsz, odaadlak inas/

nak! Es ha a gyermek nem tanul: — a szülő kilincsel, könyörög, szaladozik fűhöz-fához, javítóztat, ismételtet a bukott diákkal, de — a világért sem adná oda inasnak.

Az igazat megvallva, nem is helyeselhetnék, hogy csak a bukott, a tehetségtelen, vagy a lusta diákok menjenek

iparosnak; de viszont aggódva kell szemlélnünk azt a beteges diploma-hajszát, amely annyira általánossá lett nálunk. Szinte azt kell hinnünk, hogy minden szülő a diplomát tartja a boldogulás és a boldogság egyedüli eszközének.

Ennek a kóros és káros állapotnak egyetlen valódi magyarázatát tudjuk adni. Azt, hogy — mig a közmondás szerint: a munka nemesít — az ilyen botor szülők szerint: a munka lealacsomjű. Ezért nem adják a gyermekeket a kereskedői, vagy éppen iparos pályára. Ezt a balga vélekedést már a gyermekbe beleoltják s a felnőttek, a szülők, szinte egymással versenyezve ápolják. Igaz másrészt, hogy mikor a kunyorálással, megalázkodással, erőn felüli áldozatokkal megszerzett diploma csak száraz kenyeret ad, sok szülőnek és tömérdek volt gyarló diáknak jut az eszébe: jobb lett volna kereskedőnek, vagy iparosnak menni; helyesebb lett volna becsületes (és jól jövedelmező!) mesterséget kezdeni.

Az utolsó két évtizedben ugyan mintha egy kissé jobban érdeklődnék

ifjúságunk a reális pályák iránt, de azért a tudományos pályákon a tömérdek «hivatalos» között még mindig

r

elenyésző csekély a „választott.“ Es itt van a mi közéletünk számos betegségének egyik legjelentékenyebb forrása. A közhivatali pályákat elözönlik a diplomás emberek és ezt a körülményt maga az állam is szellemi uzsorára használja ki, midőn hosszabb, vagy rövidebb ideig tartó ingyenes szolgálatra szorítja azokat, akik hozzá folyamodnak állásért és akik a hivatali ranglétrán előre akarnak jutni.

Sokkal okosabban tenné tehát ifjúságunk, ha a kétes jövőt Ígérő diplomás pályák helyett a reális és jobb megélhetést biztosító iparos, vagy kereskedő pályára menne. Ennek azután az ország is nagy hasznát látná, mert ha az értelmesebb és munkásabb ifjúság is kezébe venné az iparos szerszámot, vagy a pudli mellé állana: ez a körülmény nagy lendületet adna a mi pangó iparunknak és kereskedelmünknek ; sokkal nagyobbat, mint holmi állami támogatás, mely mindig a súlyos

Az „EGER“ tárcája.

Derűs emlékek.

(Intimitások Samassa bibornokról.)

Nagy emberek jellemrajzához hozzátartoznak az apróbb intimitások is. Ezek nélkül nem teljes a kép, amit a nagy jellemek nagy alkotásairól alkothatunk.

Samassa József dr. bibornok-érsekről tömérdek ilyen intimitás forog közszájon. Még a Magyar Anekdota-kincs-be is jutott belőlük három darab. Csakhogy ezeknek az apróságoknak legtöbbje apokrif. Afféle százszor megcáfolt léhaságok, amelyek azonban, miként az elkopott leltári tárgyak a jegyzékben, állandóan felszínen maradnak a — felületes sajtóban.

Az imént elhunyt bibornok-érseket annyira ridegnek, magábavonultnak, zárkózott kedé- lyünek tartotta a világ, hogy szinte képtelennek hitték minden mélyebb érzelemre. Pedig a fagyosnak látszó külső alatt meleg szív, érző lélek lakozott.

Nagy alkotásai, élet-filozofiája, négyévtizedes egyházi kormányzása, politikai és közéleti szereplése mind ezt mutatja. A szigorú, következetes és minden üres külsőséget megvető élet-módjából «llesett intimitások is ezt bizonyítják.

Hajthatatlan, kemény és vasakaratu lélek volt, de nem érzéstelen. Kérlelhetetlen és talán tulkövetelő a kötelességek teljesítésében, de azért elismerte és méltányolta az érdemet is. Csak éppen a kötelesség és érdem között a határt vonta meg másképpen, mint ahogy azt mások gondolták.

És hálás is tudott lenni.

Ez pedig fokmérője a szív melegének. íme, a példa rá. Az intim jellemvonások sorozatát — mely az elhunyt bíbornok érseki, politikai és tanári működéséről mutat be apró eseteket, — ezzel kezdjük.

A múlt évben történt. Samassa József dr. egyik régi, hű cselédje ezüst menyegzőjét tartotta. A bibornok-érsek nem elégedett meg a megajándékozás által szerzett örömmel, hanem beteg ágyából, könyek között, megindítóan szép beszédet intézett régi hű emberéhez és elrendelte, hogy az ezüstmenyegző ünnepélyét a házi kápolnájában tartsák meg.

Mikor Deák Ferenc ajánlása folytán a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban miniszteri tanácsosságra volt kiszemelve, az akkori miniszter, Eötvös József báró, előbb azt kívánta, hogy Samassa József dr. fejtse ki előtte egyházpolitikai nézeteit. Samassa memorandumot irt, melyben főképpen az autonómiával és az egyetem jogviszonyával foglalkozott, hatalmas érvekkel bizonyítgatván, hogy a budapesti egyetem katolikus eredetű és alapú. Eötvös József báró az 1848-as törvény alapján azt hitte, hogy az egyetem kizáróan az államé és igy, amidőn megjelentek előtte Samassa barátai az emlékirattal, ezt azzal az üzenettel küldötte vissza: hogyha nem változtat a nézetén, nem lehet tanácsos.

— Hagyjátok itt a memorandumot, — mondotta Samassa.

Azután újabb jogi és történeti adatokkal kibővítve, ezzel a nyilatkozattal küldte vissza:

— Quod scripsi, scripsi. (Amit Írtam, megírtam.)

Tudomására jutott ez Deák Ferencnek is, aki igy üdvözölte:

— Józsi, eddig szerettelek, most becsüllek is.

Mint osztálytanácsos olyan szigorú és lelki- ismeretes volt, hogy még az udvari körök protek-