Eger - hetente kétszer, 1912

1912-08-24 / 68. szám

Előfizetési árak: Egész évre- ■_ 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre _ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség. Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények = intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceuminyomda, hová az előfize­tések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 68. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. =v- - Szombat, augusztus 24. Samassa József A fény után árnyék következik. És minél nagyobb a fény, annál nagyobb az árnyék. Éppen igy kísérője az öröm­nek is a bánat. Julius 23-tól egyszer telt meg és egyszer fogyott el a hold és ime, az akkori, örömre hivó harangzúgás a gyász hirdetőjévé változott. A Szent István nap első órájában felzúgó harangszó Eger bibornok-érse- kének a — természet rendje szerint bekövetkezett — halálát hirdette. A természet e rendjét jól ismerjük, most mégis nehezen nyugszunk belé. Hiszen olyan nagy szellemi és erkölcsi érté­kek szűntek meg, aminőknek elmúlá­sához nem vagyunk szokva! Egy vigaszunk mégis van! A Sa­massa József szellemi és erkölcsi nagy­sága mindenkor dúsan kamatozó érték lesz s igy — aző méltó utódjának szavai szerint — „ . . . Nincs ok a múlandó­ság fölött elmerengeni, melynek vele semmi köze. “ r Es legelőkelőbb lapjaink is — míg szinte szokatlan részletességgel írnak betegségéről és haláláról, addig — terje­delmes méltatásaikban, vezércikkeikben ugyancsak erre a végső következtetésre jutnak. De ugyanez a felfogás nyilvá­nul a százszámra érkező részvétnyilat­kozatokban is, amelyeknek sorát a ko­ronás magyar király és a pápai követ nyitja meg őszinte, meleg bánkódással és folytatja az egyházi és világi elő­kelőség minden számottévő tagja. Ki­olvasható e sorokból, hogy nem a hideg udvariasság diktálta, hanem a nagy veszteségen érzett bánat. Ez a szomorú hangulat ráneheze­dik az érseki palotára, az egész vá­rosra és az emberek lelkére. Az arcok­ról és sötét színű ruhákról mind ez olvasható le . . . Hí A gyász és kegyelet. Samassa József dr. nincs többé . . . Nagy lelke elköltözött közülünk, hogy el­foglalja helyét az örökkévalóságban; holttestét pedig mélységes gyásszal veszi körül a kor­társak kegyelete . . . Közéletünk sivár egyformaságában, fényes meteorként csillámlott az ő fenkölt szelleme. A meteor letűnt, sötétség azonban nem maradt utána, mert az igazán nagy szellemeket kerüli a homály és sohasem követi sötétség. Hasonlít az ó lelkűk a nagy fényforrásokhoz: a belőlük kiáradó világosság sohasem válik semmivé, ha­nem terjed tovább és mindig tovább a végtelen­ségbe. Ezer és millió leiken szűrődnek át; mindegyikben megihletnek, lángra szítanak egy-egy lappangó parázst, amelyek újabb vilá­gosságot, vegyi-összetételükben másfajta fényt árasztanak és keresik az alkalmas területet a to­vábbterjeszkedésre, hogy újabb és ismét újabb változatát hozzák létre a világosságnak. A fi­zikában energia ennek a neve; amely tovább él, változtat és alkot akkor is, amikor az erőket kisugározó nagy szellem törékeny földi hüvelye már megszűnt élni, amikor a szív többé már nem dobog és a teremtő agy sejtjei kihűltek. A közéletben másként hívják. Szebben, érthe­tőbben, kifejezőbben. így: halhatatlanság . .. A Zsoltárok édes nyelvén meg van írva az örök igazság: Boldogok, akik az Urban halnak meg, mivel ők pihennek és cselekede­teik utánuk következnek. Samassa József dr. igy halt meg. Emléke, neve, nagy szelleme, bölcsessége ezért halha­tatlan . . . 0 maga azonban nincs többé. Csöndesen nyugszik immár; talán azért, mert hosszú életén át sohasem nyugodott. Agyában forrongottak az alkotó, buzdító és iránytszabó gondolatok. Elméjének fényes lángja kialudt, amely világított és hevített évtizede­ken át roppant távolságokra az emberi elmék, szívek és kedélyek megnyugtatása és boldogí- tása érdekében. Ott fekszik a ravatalon csön­desen, némán, mozdulatlanul. Egy egész világ abban a szűk koporsóban! És megfér benne a nagy ember, aki hatalmas egyéniségével alig fért bele egy nemzet közéletébe, amelynek ér­dekeiért küzdött, harcolt, amig élt. A ravatalánál azonban ott virraszt a mély­séges gyász és a kegyelet .. . Hétfőről keddre virradó éjjelen, Szent Ist­ván király ünnepének első órájában megkon- dult a harang a főszékesegyház tornyában és messzeható ércszavával hirdette az öt vár­megyére kiterjedő egyházmegye és négy püs­pökség nagy volt érsekének halálát. Másnapra kelve Eger város gyászba öltö­zött. A szent király ünnepének tiszteletére ki­dr. tűzött nemzeti szinü zászlók között egyre sű­rűbben jelentek meg a fekete gyászlobogók és szerdán reggel, amikor a nemzeti-zászlókat bevonták, egyszerre gyászoló fekete várossá alakult át az ősrégi érseki Metropolis. A nagy halottat az érseki palota puritán egyszerűségű Eszterházy-kápolnájában — mely' a rendszerinti egri egyház-fejedelmek házi szen­télye — terítették ki. Az odavezető utat azon­ban a mélységes gyász fekete pompájába öl­töztették. A palota bejáratától kezdve, amely előtt a díszbe öltözött kapus és a cs. és kir. 60. gyalogezred díszőrsége ügyel a rendre, egészen a kápolnáig komor, sötét, fekete minden. A fala­kat és a boltozatot fekete kárpitok borílják. Az ablak- és ajtó-függönyök szintén feketék. A folyosókon és lépcsőkön a szőnyeg is fekete. És ebben a szivet-lelket megülő sötét fekete­ségben egyedül a gyászfátyollal betakart vil­lamos lámpák derengő világossága jelzi az utat, amely a nagy halott ravatalához visz. És szerda déltől péntek estig ezeken a fekete folyosókon tolongott a gyászoló város és a nagy vidék ezernyi-ezer közönsége, hogy elbúcsúzzék Istenhez megtért főpásztorától. Az egyszerű ravatal a házi kápolna kö­zepén, közvetetlenül az oltár előtt, az oltár­képet helyettesítő nagy, remekmívű feszület alatt áll. A katafalkot fekete posztó takarja. Rajta egyszerű szürke érckoporsó, amelyben violaszinű miseruhában, érseki palástban, infu- lában fekszik Samassa József dr. bibornok ér­sek s kezében azt a feszületet tartja, amelyet boldog emlékű Kozma Károly v. püspök, fő­székesegyházi kanonok hagyományozott neki. Koporsójába tették azt a kis selyem kendőcs- két is, amelyet édes anyjától emlékül őrzött és minden útjában magával hordozott. Hadd vigye el utolsó útjára is! . .. A koporsó lábánál, fekete vánkoson a bol­dogult érsek egyházi méltóságának legfőbb jelvénye, a bibornoki kalap van elhelyezve és az égő viaszgyertyákkal környezett ravatal előtt levő imazsámolyon a középponti papság két-két tagja, egymást fölváltva imádkozik... Érseki körlevél. Szmrecsányi Lajos érsek augusztus 20-áról keltezett, 4450. sz. latin nyelvű körlevelében meghatott hangon közli az egyházmegye pap­ságával Samassa József dr. bibornok-érseknek halálát. És miután az elhunyt nagyságának fiúi kegyelettel hódol, elrendeli, hogy az egri főegyházmegye összes plébániai templomainak harangjai három napon át délelőtt és délután félóráig szóljanak s meghagyja, hogy mindenütt ünnepies rekviemet tartsanak Liberával. Végül pedig közli azt a klasszikus búcsúbeszédet, melyet az elhunyt főpap augusztus 8-án dél-

Next

/
Thumbnails
Contents