Eger - hetente kétszer, 1912

1912-08-24 / 68. szám

4

2

előtt intézett a főkáptalan tagjaihoz és a középponti papsághoz.

A megható és fölemelő beszéd, hű magyar fordításban, a következő:

„Végére jutottam a halandó ember életútjának, amint Dávid próféta mondja. Atyai szívem szeretetével köszönöm nektek hűségte- ket, szerető érzésteket s fáradozásaimmal közre- munkáló szives támogatástokat.

Csak néhány szót intézhetek még hozzátok. Megannyi buzdító intelmeimhez csak egyet fűzök még: az égieket keressétek szüntelen, amik nem veszendők, mint az emberi dolgok s nem köti őket időhatár, mert hiszen bár a legtündöklőbb emberi dicsőség számára is szűk korlátok szabvák s nemcsak nem örökkévaló az, de még nem is tartós: az ember múlása homályba vonja s az utókor feledékenységében megsemmisül. Holnap beszélnek még az emberről, azután megfeledkeznek róla.

Nyolcvannégy esztendőmmel elértem életem véghatárát. Életemben gyakorta intettelek benneteket s most még egyszer hangsúlyozom, hogy hivatástok kötelmeit buzgón és serényen tölt- vén be, ezzel az élet legfőbb javáért, a megnyugtató öntudatért küzdjetek, hogy elmondhassátok : elégedett vagyok önmagámmal, és pedig méltán ! Méltán, ismétlem, mert még az elvetemült is lehet önmagával megelégedett, de ebben az a legfőbb, hogy a megelégedés megnyugvása méltó legyen. Ne tántorítson meg titeket, ha a rosszakarat olykor látszólag diadalra jut s legnemesebb szándékaitokat meghiúsítja és hátráltatja; mit sem árt, ha hivatásunk ily tevékenysége minden életerőnket fel is emészti, csak véglehelletünkig joggal mondhassuk, hogy önmagunkkal méltán meg vagyunk elégedve.

Ismételten köszönetét mondok nektek.

Isten áldása veletek, egyházmegyém egész papságán, szívből szeretett munkatársaimon s a főegyházmegye hívő népén; a Mindenható uj meg uj kegyelmeit halmozza reátok szüntelen.

Imádkozzatok érettem és tartsatok meg szives jó emlékezésiekben!“

Eger város gyásza.

Eger város képviselőtestülete csütörtökön délelőtt V2II órakor rendkívüli közgyűlést tartott Jankovics Dezső kir. tanácsos, polgármester elnöklet alatt, amely közgyűlésnek egyetlen tárgya annak a mélységes gyásznak méltó formában való kifejezése volt, amelyet a város közönsége Samassa József dr. bíbornok-érseknek, Egerváros díszpolgárának halálán érez.

A rendkívüli közgyűlést Jankovics Dezső polgármester a következő meleg szavakkal nyitotta meg:

Tisztelt Képviselőtestület!

Mélyen meghatva jelentem, hogy Samassa József dr. bíbornok Érsek úr ő eminenciája, városunk díszpolgára, Szent István napjának első órájában jobb létre szenderült. Csodálatra méltó életereje hónapokig küzdött a súlyos kórral, mely szervezetét megtámadta és tüneményes életének fonalát elmetszette. Harminckilenc évvel ezelőtt foglalta el az egri érseki trónt és négy évtizeden át olyan dísszel viselte a magas méltóságot, mint dicső elődeinek bármelyike.

Már fiatal korában feltűnt kiváló tehetsége, nagy tudománya és mély bölcsessége, mely tulajdonságai országos hírt és sok barátot szereztek Neki hazánk legkiválóbb vezérférfiai között. Közismeretü tény, hogy az akkor már agg Deák Ferenc is barátai közé sorozta és nagyrabecsülte az az időben még fiatal Érsekünket.

írásaiban és nagy szónoki tehetséggel elmondott beszédeiben leginkább a vallásosságot,

EGER. (68 sz.)

a hazaszeretetei és a tiszta erkölcsöket dicsőítette. Egész életét munkálkodásban töltötte el s köztudomású, hogy szórakozásúl pihenő óráiban is a régi latin klasszikusokat tanulmányozta. Hű maradt élete utolsó pillanatáig jelmondatához „fructus honoris onus“; magas állásának inkább csak a terheit érezte s kötelességének mindig és minden irányban megfelelt. Városunk közönsége a nagy halottban a legjobb atyát a város jótevőjét, képviselőtestületünk illusztris tagját s városunk díszpolgárát siratja.

Áldott legyen nemes életének emléke közöttünk mindörökké.

Bátor voltam a képviselőtestületet összehívni acélból, hogy részvétünk kifejezése és a temetésen való résztvétel módozatai felett tanácskozzunk.

Indítványozom:

Méltóztassék elrendelni, hogy nemes életének emléke jegyzőkönyvünkben megörö- kíttessék;

Érsekünk (Szmrecsányi Lajos) őnagy- méltóságához és a méltóságos főkáptalanhoz részvétirat intéztessék.

Méltóztassék elrendelni, hogy a képviselőtestület díszpolgárának elhalálozásáról gyászjelentést ad ki,

ravatalára koszorút helyez, s a temetésén a város gyászfátyollal beborított zászlója alatt testületileg vesz részt.

Az indítványt egyhangúlag elfogadták, és miután elnöklő polgármester még felkérte a képviselőtestület tagjait, hogy a temetésen minél számosabban jelenjenek meg, az ülést bezárta.

A vármegye részvéte.

Hevesvármegye közönsége és tisztikara nevében, mivel az alispán távol van, Isaák Gyula vm. főjegyző még aug. 21-én részvétiratot küldött a főkáptalanhoz. „Hevesvármegye törvényhatósága és tisztikara — mondja a részvéíirat — mélységes fájdalmának igaz érzésével járul a biboros érsek úr ravatalához“, mert „Törvény- hatóságunk a bíboros érsek úrban nemcsak a legnagyobb magyar főpásztort, nemcsak a magyar nemzet hazafiságtól duzzadó nagy fiát, hanem a törvényhatóságnak negyven éven át mindenkor mély tisztelettel és ragaszkodó szeretettel övezett tagját gyászolja“.

A végrendelet.

Samassa József dr. végrendelete 1908. március hó 24-éről van keltezve. Gyönyörű bevezető soraiban arról szól, hogy 80 éves kora távozásra inti. Az Isten akaratában való megnyugvással könyörög, hogy „ne szálljon Ítélet ítéletre szolgájával, hogy bűnbánó papjától el ne forduljon, bocsássa meg neki a múlt vétkeit.“ Majd igy folytatja: „Balga a gyermeki idő, hivságos a serdülő élet és sikamlós az ifjúkor. A férfi évek tettereje, becsvágya, a törekvés kihűl és lehanyatlik, ha nem tart föl az Ur. Kiben lehet a remény, bizalom, ha nem az ő megkönnyítő gyámolításában ? Kit nem nyomnak az élet súlyos terhei? Emlékezzünk az Ur szolgájának igéire, midőn a rómaiakhoz irt levelében ekként kesereg: Nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem ami rosszat gyűlölök, azt művelem. A könyörületes, hosszan tűrő és végtelen irgalmas Isten ne bűneim szerint cselekedjék tehát velem és ne gyöngeségem szerint fizessen meg nekem, mert az ő színe előtt igazul meg minden élő.

Fennen hirdetve vallom, hogy keresztsé- gemtől mindvégig megtartottam a szent, ősi rom. kát. hitet, amelyben élni és halni akarok. Ezután pedig, ha valaki ellen életemben valamit vétettem; ha valaki irányában szóval, vagy tettel keményebben jártam el; ha valakit meg1912. augusztus 24.

szomorítottam, egyszóval: ha valaki ellen valamit vétettem: kérem őket azon irgalmasság reményében, amelyet ítélő birájuktól s az Úrtól várnak, hogy mindazt feledjék el, a méltatlanságot bocsássák meg, engesztelődjenek ki az elhunyt iránt.“

Meghagyja azután, hogy temetésén a gyász komoly szerénysége, nem pedig a világi pompa érvényesüljön; hogy a halála és temetése közötti időben az érsekségi kegyura- sági templomokban miséket szolgáltassanak Vagyonának egy. harmadát a Kollonics-féle egyezmény szerint, egyházi célokra hagyja. A vagyon többi részének általános örökösei: rokonsága. Végrendeletében Eger város szegényei javára 20.000 koronás alapítványt tesz. A siketnémák egri intézete javára 10.000, a budapesti vakok intézete javára 10.000, aSzent- László-intézet javára 4000, a Szent-István-Tár- sulat javára 2000, az egri irgalmas kórházban egy betegágyra 6000, a női kórház ágya javára 6000, az egri Angolkisasszonyok leánynevelőintézete számára 2 leány nevelésére 32,000, a miskolci Irgalmas Nővérek leánynevelő-intézete javára 24,000 kor.-t hagyományozott. Az összes plébánosoknak és adminisztrátoroknak egy-egy aranyat. Egyházi hagyatékai közt azoknak az espereseknek, kiknek évi fizetése nem haladja meg a 2000 koronát, évenkint 400 kor. fizetéskiegészítést, az újonnan kinevezendő minden plébánosnak 1000 koronát hagyományozott berendezkedés céljaira. Az egri érseki gyermek- internátus (Foglár-intézet) javára 10.000, az egri érseki tanítóképző-intézet javára 20.000 koronát hagyományozott. Családi alapítványai között van még egy 110.000 koronás alapítvány, melynek kamatai, ha a család kihal, katolikus iskolás gyermekek neveltetésére fordítandók. Az elhunyt biboros, (mint már megírtuk) végrendeletében akként intézkedett, hogy temetése napján 2000 koronát osszanak ki Eger város szegényei között valláskülönbség nélkül.

A koporsó-tétel.

Csütörtökön reggel 9 órakor Debreezeni János apát-kanouok ünnepélyes gyászmisét végzett a főszékesegyházban, utána a papság Szmrecsányi Lajos érsekkel együtt az érseki palota kápolnájába vonult, ahol a halotti zsolozsmákat és a koporsóbatétel szertartását végezték el, azután pedig lezárták és beólmozták a nehéz érckoporsót.

Ettől kezdve a közönség már csak a zárt koporsójához juthatott a nagy halottnak, amely koporsó egyetlen ékességét a fejénél elhelyezett infula képezte.

Gyászjelentések.

A bibornok-érsek haláláról Szmrecsányi Lajos egri érsek és a főszékesegyházi káptalan a következő gyászjelentést küldötte szét:

Szmrecsányi Lajos egri érsek, a főszékesegyházi káptalannal együtt, mély fájdalommal jelenti, hogy főmagasságú Dr. Samassa József úr, a Római Szentegyház Szent Márkról címzett Áldozár-bibornoka, Egri Érsek, Valóságos Belső Titkos Tanácsos, a Szent István-rend Nagykeresztese, Hittudor, a Magyar Tudományos Akadémia Igazgató-Tagja, 1912. évi augusztus hó 20-áuak első órájában, a keresztény kötelességek teljesítésére az utolsó szentségek fölvételénél fönséges példát adva, áldásos életének 84-ik, áldozópapságának 61-ik, érsekségének 40-ik évében az Urban elhunyt. A nagy halott földi maradványai folyó augusztus hó 24-én reggeli 9 órakor, ünnepi gyászmise után, az egri főszékesegyházban fognak eltemettetni.

Kelt Egerben, 1912. évi augusztus 20-án.

Isten legyen az ő nagy jutalma!