Eger - hetente kétszer, 1912
1912-06-01 / 44. szám
Előfizetési árak: Egész évre.. _ 10 korona. Fél évre .........: 5 » • N egyed évre ~ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceuminyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 44. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. Szombat, junius 1. Parlamenti béke. Eger, 1912. május 31-én. Ha a magyar parlament Szent Istvántól kezdve olyan szervezetű lett volna, mint ma és úgy működött volna, mint a legutóbbi években: már a második milleniumot ünnepelnénk. Igen, mert a háborús évek duplán számítanak; már pedig nálunk újabban szinte állandó a parlamenti háború. Értsük meg jól, hogy nem a parlamenti küzdelem folyik szinte megszakítás nélkül, hanem a háború, a maga egész pusztító mivoltában. Elvégre minden alkotmányos államszervezetnél természetes dolog, hogy az elvi ellentétek, az eltérő meggyőződések, amelyek szerint más és más utón lehet biztosítani a nemzet boldogulását; a különböző szempontok, amelyekről a szóban forgó kérdéseket vizsgálják, — mind okot adnak a küzdelemre. Mindenütt van többség és kisebbség, vagy más szóval: kormányon levő párt és ellenzék. Min- denik a maga igazát, a saját felfogásának helyességét vitatja és minden törvényes eszközzel iparkodik az ellentábort a maga meggyőződése felé hajlítani. Ez a törekvés teremti meg a küzdelmet. A parlamenti küzdelemtől azonban lényegesen különbözik a parlamenti háború. Ez nem érvel, hanem üt; nem gyógyítani akar, hanem sebet ejt; nem Az „EGER“ tárcája. A kápolnai csata. A kápolnai csatasíkon minden évben ünnepet ül a hazafias kegyelet. Dús aratása volt itt a halálnak hatvanhárom évvel ezelőtt. Vérrózsáktól piroslott a csikorgósra fagyott határ hótakarója : a magyar szabadságharc legvéresebb csatája zajlott le e téreken 1849 február 26-án és 27-én. És erre ne emlékeznénk?... Emlékezünk és ezért ünnepelünk. Két napon át dörgött az ágyú. "Windisch-Grätz császári fővezér Gyöngyösről indult az osztrák sereggel, mely 24,000 emberből és 147 ágyúból állott. A magyar hadak a verpelét-káli vonalon állottak. Dembinski fővezér nagyon jól választotta meg a csatateret; hanem a harcvonalat hosz- szabbra szabta a kelleténél. A honvéd balszárny ugyanis Kál községnél állott, a középhad Ráépít, hanem rombol; nem az egy cél felé terelő közös szeretet a rugója, hanem a gyűlölet. Végre pedig a háború jogán minden eszközt megengedhetőnek tart, amellyel a másik pártnak fájdalmat okozhat, a másik pártot lehetetlenné teheti. Sajnos, ilyen parlamenti háború folyik nálunk már másfél évtizednél hosz- szabb idő óta. Es mivel a háborúnak természetes folyománya a béke, a béketárgyalások is olyan sűrűn folynak, mint a háború. Valóságos, becsületes békét azonban ritkán kötnek. A becsületes béke megkötésénél ugyanis el nem engedhető a becsületes szándék, amely azonban a mi parlamenti békekötéseinknél ritkán van meg. A szövegezésben is lehet hézag, lehet olyan kifejezés, amelyet kétféleképen is lehet értelmezni. (Sőt némelykor éppen törekszenek arra, hogy legyen is ilyen kétértelműség a békepontok között.) Előfordul az az eset, hogy a következmények folyamán zavaró mellékkörülmények jelentkeznek, non putarem-ek állanak elő, amelyeknek kisebb, vagy nagyobb ellentét a vége. Ezeket az ellentéteket a mi parlamenti életünkben nem elsimítani akarják; nem arra törekszenek, hogy a pártokat elválasztó szakadékokat áthidalják; — inkább azon dolgoznak, hogy az ellentétek kiélesedjenek, az elválasztó űr pedig minél szélesebb és minél tá- tongóbb legyen. polnánál, a jobbszárny Verpelétinél, és az előre tolt különítmény Síroknál foglalt állást. Ha tehát számba vesszük, hogy az egész Tárná mentét mindössze 17,000 honvéd tartotta megszállva, könnyen kiszámíthatjuk, hogy a két mérföld széles csatatéren minden lépésre csak egy honvéd jutott. Igaz, hogy ez a fölállítás csak előkészület volt a harcra, azonban — sajnos — Dembinski, a hidegvérű, számító, ősz lengyel vezér ezúttal elszámította magát. Épp’ egy nappal előbb következett be az ütközet, mint ahogy ő számította. Azt hitte ugyanis, hogy a főhadiszállásáról kimozduló ellenség csak másnap, február 27-én, kezdi a támadást és igy 26-án Görgeyvel és táborkarával Egerben ebédelt Lévay kanonoknál. Egyszerre csak heves ágyudörgést hallott. Nem akart hinni füleinek és boszusan zsörtölődött, miközben lóra ült, hogy a harc színhelyére vágtasson: — Ezt rosszul csinálták ; erre még nagyon korán van; nem így akartam ! . . Az ágyúzás Verpelét felől hallatszott. Az osztrákok kezdték a támadást, akik Wrbna És ennek nem csupán a politikai intrikusok az okai, (mert, kivált nálunk, nagyon jó és hálás foglalkozás az in- ! trikusság,) hanem oka az egész megromlott parlamentarizmus, oka a sok bűnnel vádolható közfelfogás. Beteg a közélet is, beteg a parlament is. Egyik a másikat, a másik az egyiket rontotta meg kölcsönös munkával és jobb ügyhöz méltó buzgalommal. Egyikből is, másikból is hiányzik az őszinte, a becsületes önzetlenség. Hiányzik pedig oly mértékben, hogy igen ritka esetben játszanak nyílt kártyával; nagyon ritkán beszélnek és cselekszenek mellékgondolat nélkül. Ezért nem bízunk mi a parlamenti békében, amelyet maholnap már megkötnek. Állandó úgy sem lesz, mert nálunk megváltoztatták a Vegetius szenten ciájából eredt közmondást és igy értelmezik: Si vis bellum, para pacem; — ha háborút akarsz, köss békét. A béke meglesz; de hogy újra csak háború sarjad belőle, az bizonyos. A városi zeneiskolára vonatkozóan, a szerdán tartott bizottsági ülés azt a javaslatot terjeszti a képviselőtestület elé, hogy elvben mondják ki a megalapítást, 1913. őszén nyissák meg s egyelőre egy jeles igazgatót és egy tanárt alkalmazzanak jó fizetéssel, hogy az intézmény fejlődése biztosítva legyen. Az iskola helyéül szinte önként kínálkozik a Barkóczy-épület, mely az uj siketnéma-intézet fölépülésével úgyis fölszabadul. Az első évek kiadásai mintegy tízgróf altábornagy parancsnoksága alatt, délután 2 órakor érkeztek a csata színhelyére és Cso- rics tábornok hadosztálya azonnal rávetette magát a magyar haderő jobbszárnyára. A Wyss- és Colloredo-dandár a debrői erdőt rohanta meg, melyet Máriássy védett, de Poltenberg segítségével sem tudta megtartani. Az erős rohammal egyidőben, Kápolnánál, a Klapka vezénylete alatt álló középhadat is ágyúztatta az osztrák balszárny. Máriássy János hadosztályát rettenetes ágyútűz pusztította; a hős honvédek azonban ennek ellenére is, a kompolti erdő bírásáért vívott harcban, emberfeletti erővel küzdöttek. Máriássy megtizedelt hadosztálya merészen előrenyomult és az osztrákok közé ékelte magát. Ez az elhatározó lépés megtörte a varázst és az osztrákok kezdtek kiábrándulni a biztosra vett győzelem mámorából. Wyss ugyan rohamra vezényelte a dsidásokat Máriássy fáradt hadoszlopai ellen, hanem szerencsére Sze- kulics négy huszár-százada véresen visszaverte az osztrák lovasság rohamát. Ekkor már esteledett és a mindinkább
