Eger - hetente kétszer, 1912

1912-05-18 / 40. szám

Előfizetési árak:

Egész évre- _ 10 korona.

Fél évre

_____ 5 »

N

egyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér.

Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények =■ ■— = intézendők. =====

Kiadóhivatal:

Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők

HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP.

1912. — 40. szám. —===== XXXV. ÉVFOLYAM. Szombat, május 18.

Példaadás.

A Király-díjért való küzdelem össze- esődítette a főváros sportkedvelő népét, a felső tízezrektől kezdve a nyomorult, de spekulálni, nyerészkedni vágyó olcsó- helyes publikumig. Képviselve volt tehát itt minden társadalmi réteg, és ezt az érdeklődést könnyen a lóverseny-sport népszerűségének javára írhatnék, ha nem ismernők azokat a körülményeket, amelyek mágnesként vonzzák a mezőre azokat, akik a könnyű munka, a semmittevés emberei és akik utolsó, vagy éppen kölcsönvett garasaikat teszik fel valamelyik büszke paripára a gondtalan pénzkereset biztos reményében.

De hát mindez csak az alsó tízezrek dolga, ki törődik azzal, ha nem volt jó a tipp, ha a játékszenvedély a züllésbe, a romlásba, vagy öngyilkosságba kerget néhány rosszul spekuláló szegény ördögöt, vagy néhány családot romlásba sodor a rosszul lovagolt büszke paripa?... Ez a sportoló fővárosok népének speciális baja, — tegyenek róla azok, akiknek kezeikbe adatott a hatalom az emberek ügyes-bajos dolgainak intézésére.

De az arisztokrata népet, meg a művelt középosztályt, ugy-e bizonyosan tudjuk, hogy nem a szerencsejáték vitte ki a verseny mezőire? Oh nem, hisz’ hírlapjaink nyíltan, sőt büszkén hirdették, hogy a Király-díj napján összegyűlt sokadalom, persze, ennek hölgyközönségéről van most szó, nemcsak a lóverseny-sport iránti vonzalomból gyűlt össze, hanem egy sokkal kedvesebb, esetleg bosszúságos alkalomból: bemutatni a sok fényesebbnél fényesebb, díszesebbnél díszesebb, kincseket érő tavaszi toalettet, páváskodni benne a világ előtt, megbámulni a másét, esetleg irigyelni a szebbet, a díszesebbet, a drágábbat.

A magyar mágnás világ anyagi állása bizonyára megengedi ezt a drága passziót, talán a magyar iparnak is van belőle búságos haszna, hanem hogy az anyagi állásra nézve a felső tízezrekkel össze nem hasonlítható művelt középosztály mennyire utánozza öltözködésben a mágnás világot, azt szintén a Király-díj napja mutatta meg.

így megy ez aztán lefelé a példa erejénél fogva. A polgárleány, a munkásnő csakúgy a legelső divat szerint öltözködik, mint a legelső úri dáma, mert ruhára tollas kalapra muszáj pénznek lenni! Nem a kenyérért dolgozik ma már sok, nagyon sok nő, hanem toalettért — és minél inkább távolodik a családi tűzhelytől, annál kedvezőtlenebb lesz a nő szociális helyzete, mert az általa megkeresett pénz cifra rongyra pocsékolódik el...

/

Evekkel ezelőtt egy okos mágnásasszony propagandát akart csinálni vérei között a karton ruhának, az egyszerű kendőnek, meg a dísznélküli kalapnak. Sajnos, semmi eredménye sem lett a hamupipőkésdi játéknak, sőt kikacagták és kigúnyolták érte a céhbeli asszonyok.

Pedig, mindjárt de másra fordulna a világ, ha az egyszerűség jellemezné a mi arisztokráciánk asszonyainak és leányainak öltözködését, ha mindenki az észszerüség, tisztesség, takarékosság határain belül öltözködnék a művelt középosztály hölgyei közül. Nem lenne annyi szerencsétlen, elégedetlen teremtés a világon; boldogabb volna a családi élet; és szociális tekintetben elsőrendű haszon lenne osztályrészünk ... De ki tudná még elsorolni ennek a hasznát, — amiről pedig beszélni, valóban, falra hányt borsó.

A példa vonz! A mágnásasszonyok megtehetnék a magyar társadalomért azt az áldozatot — hogy jó példát mutatnának a divat terén, ugyancsak művelt hölgyeink is, kik lássák már be hogy ez az őrültség nem mehet már tovább. Anyagi romlás, összeroppanás lesz ennek a vége előbb-utóbb, ha majom természetű társadalmunk irányító helyről jobb példát nem kap!

A sajtó irányítja az emberek gondolkodását és érzéseit, kisajátítja a közvéleményt, befolyásolja a kormányzást, politikát, törvényhozást, a választásokat, a gazdasági viszonyokat; egyszóval: az embereket és intézményeket a maga képére és hasonlatosságára alakítja.

És még a legjobb érzésű, legjobb irányú emberek közöl is oly kevesen tőrödnek avval, hogy — éppen a fenti okokból — csak a jó sajtót kellene, sőt lenne szabad támogatni.

Sajnos, ebből nagyon kevés jutott nekünk, katoll- I kusoknak.

I

NAGY LÁSZLÓ

1857—1912. 1

Igen soká érezhető, nagy-nagy ür támad Eger város társadalmi életében, amikor ezt a kedves két szót: Nagy Laci, komor szövegezéssel, a szinte szokatlan Nagy László alakban, hideg sírkőre Írja a szomorú valóság. E tisztes név viselője már negyedik évtizede olyan lényeges tartozéka volt Egernek, hogy az egri főutcát, az Egri Klubot, a közérdekű társulatokat és általában az egri társadalmi életet a maga sok-sok változatú vonatkozásában, igazán szinte el sem lehetett képzelni a Nagy Laci vidám arca, kedves beszédje, természetéből szinte önkéntelenül folyó és percről-percre megnyilvánuló tevékeny jóakarata nélkül.

Katona volt és pedig hivatásos, kiváló képzettségű, meleg bajtársi érzéstől áthatott vitéz katona. Boszniában vonta először magára felsőbbségének kiválóbb figyelmét. Amikor onnan méltó dicsőséggel és hadnagyi csillaggal visszatért, azóta csak néhány hónapra volt egyszer szolgálatra Mármarosszigetre vezényelve, különben mindvégig Egerben maradt egész az ezredesi rangig. Régi egri családból házasodott a budapesti születésű fiatal tiszt; Mossóczy Jánosnak, a szatmári püspökség egri ügyészének Anna leányát vette el. Példaszerű házaséltüket három kedves gyermekük tette még boldogabbá.

Jó szíve sok nehéz munkát, súlyos feladatot rótt reá. Valóban általános szokássá fejlődött már az Egerben, hogy kivált a szegényebb néposztálybeliek minden ügyükben hozzá fordultak az első tanácsért. Tőle tudakolták, melyik ügyvédhez menjenek ? eladják-e a házukat, földjüket vagy ne adják? viszál- kodó házasfelek őt kérték fel békebirónak, szegény diákok általa iparkodtak megélhetésükhöz támogatást szerezni, ... de ki tudná azt mind elszámlálni, hány ezer esetben, hány ezer bajba került ember tapasztalta a Nagy Laci jó szíve résztvevő melegségét, az ő okos tanácsát, útbaigazítását, támogatását, felebaráti szeretetének áldozatos, szüntelen gyakorlását. Aztán még csak a neve ünnepélyesebb formájával sem igen tisztelték meg. Neki magának szemébe mondta az egri kapás:

— Mondtam én, hogy a Nagy Laci ezredes ur kisegít a kátyúból.

Hanem ő ezért sem neheztelt, hiszen a neheztelésre egyáltalán be sem volt a lelkivilága rendezkedve.

A Zvornikból Egerbe visszakivánkozó 60-as közlegény címezni is úgy címezte a közbenjárásért esdeklő ákombákomos levelét: Méltó- ságos Nagylaci László ezredes urnák, Eger.

Hosszú katonai pályája valódi példája volt a buzgó kötelességteljesítésnek, megédesítve a legénység szíves tiszteletadásával, a tisztbaj- társak odaadó ragaszkodásával s a feljebb-