Eger - hetente kétszer, 1912

1912-05-11 / 38. szám

2 EGER. (38. sz.) 1912. május 11. lenciája az alatt a 30 esztendő alatt, melyet Ö Eminenciája oldala mellett eltöltött, nemcsak közelről szemlélhette mesterének ez irányú mun­kálkodását, nemcsak megismerhette mesterének a messze jövőbe is henyúló terveit és szándékait, hanem rátermettséget mutatott és erőt is me­rített, ha kellene, azok megvalósítására. Mélyen t. Középponti Bizottság! A ker­tész hideg bámulattal gyönyörködik az idegen éghajlat igéző szinpompájában, de forró sze­retettel és magasztos kérkedéssel mutatja azt a bimbót, melyet önmaga ápolt és a saját kert­jében fakasztott virulásra. Ilyen édes és büszke örömet érez a jelenben az egri egyházmegye tanítósága s ennek képviseletében az „Egri főegyházmegyei r. k. tanító-egyesület,“ amikor ez egyházmegye talájából kinőtt bimbót lát kinyílni, amikor ez egyesület védnöki székét emberi számítás szerint már a jövőre is betöltve látja ennek az egyházmegyének a fiával, aki már ott állott az egyesület bölcsőjénél, mert hisz őibornok Érsek Urunk 0 Eminenciája tulajdonképen az 1883-iki újjászervezéssel ala­pította meg az egyesületet...“ Majd indítványt tett arra, hogy — mivel az egyesület képviseleti közgyűlése legfeljebb csak az ősszel jön össze és testületi tisztelgésről legfeljebb csak akkor lehet szó, — ezúttal föl­iratban üdvözölje a Tanítóegyesület az egri egyházmegye főpásztori székének várományosát. A gyűlés egyhangú lelkesedéssel helyeselte az indítványt és elfogadta az előterjesztett föl­iratot is, melyet Kelemen Lajos igazgató, vil. elnök szövegezett igen szépen. A pályatételek bírálóbizottságait a követ­kezőképen alakították meg: . az I. sz. tételhez (érk. 5 munka) Révész Károly elnöklete mellett Erdélyi Ágoton (Jász- ladány) és Gáspár István (Eger); a II. sz. pályatételhez (érk. 1 munka) Ke­lemen Lajos elnöklésével Bertha Kálmán (Po­roszló) és Fekecs Sándor (Eger); a III. sz. pályatételhez (érk. 4 munka) Róvó Lajos elnöklésével Leskó József és Bíró Kálmán (Eger); végül a IV. sz. tételhez (érk. 2 munka) Szőke Sán­dor elnöklésével Fiák András (Mátraderecske) és Verrasztó János (Folyás). Az alapszabályok módosításához Venciell Ede elnöklésével, öt tagú bizottságot küldöttek ki (László József Hort, Timon Zsigmond Fel­német, Szabó Ferenc Jászapáti, Kelemen Lajos és Róvó Lajos Eger). A legközelebbi képviseleti közgyűlés meg­Az „EGER“ tárcája. Temetés. Hegedüszó, cimbalomszó, Szilaj nóta járjál — Most megy férjhez a falunak A legszebbik lánya. — Nóta .,. Mámor... A sok vendég Egymásra köszöntget, — Csak az ifjú menyasszony ejt Titkon egy-egy könnyet. Hegedűszó, cimbalomszó, Szilaj nóta járja!... — Most borulnak egy legénynek A koporsójára. Egy legényt a temetőbe Sirva most kisérnek .,. S egy menyasszony-koszorú van Koporsóján frissen-újan Annak a legénynek. tartását f. év októberire javasolta a bizottság és kimondotta, hogy a tanítói fizetés-ügyre vo­natkozó törvénytervezet ell^n, amely nagyon sérelmes a katolikus tanítóságra, feliratot intéz a kormányhoz, az országgyűléshez és ennek támogatására, s a törvényjavaslat sérelmes pont­jainak megváltoztatása érdekében kifejtendő munkára az egyházmegye területén megválasz­tott országgy. képviselőket fölkéri. E határozatnak kimondásával végződött a gyűlés. Vezércikk témák. (Politikai széljegyzetek). II. 2. A titkos szavazás. Amióta az általános titkos választói jog meg­oldásának kérdése, vagyis inkább: kérdésének megoldása (mert ez a kettő nem minegy!) napi­rendre került, azóta a titkos szavazás állandó beszélgetési téma minden rendű és rangú tár­saságban, ahol politika nélkül nem eshetik meg a társalgás. Miként kellene és lehetne (ez a kettő me­gint nem mindegy!) ezt a kérdést megoldani? Ez a főkérdés, és igazság szerint, majd csak ennek az eldöntése után kerülhetne sor a meg­oldás kérdésének feszegetésére. Hanem hát azért politika a politika, hogy a fogalmakat összezavarja. Ha nem igy lenne, vitatkozni sem lehetne. A magyar ember pedig szeret vitatkozni: ezért szereti a politikát. Abban az egyben ugyan egyetért mindenki, hogy a titkos szavazás tulajdonképen nem is kérdés és a megoldása sem az; (erre rendesen a vita végén jönnek rá a vitatkozó felek.) Kérdéssé és vitássá csupán az teszi, hogy még nem mindenki tudja: miképen lehet azt — ki­játszani. Egy-két példát ideiktatok a följegyzése­imből : Ecséden történt, jóval ezelőtt. Megyebi­zottsági tagokra kellett szavazni a községhá­zán titkosan. A szavazást a jegyző úgy ren­dezte, hogy minden embernek a kezébe nyo­mott egy cédulát, melyre rá volt írva a meg­választandó jelölt neve. Az egyik választó ki akarta nyitni a cédulát. A jegyző hirtelen meg­fogta a kezét és rákiáltott: — Hozzá ne nyúljon kend, mert ha meg­nézi, akkor nem lesz titkos a szavazás. Nem is nézte meg sem ő, sem más, és az ecsédiek ilyen formában ismerik a titkos sza­vazást. Az állatok gondolatai. „Szeretnék egyszer olyan embert látni, aki nem nevet“ — mondotta egy idős majom a csa­ládjának, az állatkert egyik ketrecében. „Végy példát rólam“ — szólt egy vampir az uzsoráshoz, — „ha jóllaktam, abbanhagyom a vérszívást.“ „A munka után édes a nyugalom,“ — vélte a mopszli, miután sokat evett. „Most egy hölgyet tartok magamnak, aki hű és ovatos,“ — mesélte az öleb. „Jöjj ki a friss levegőre,“ — szólt be a macska az egérlyukba, — „tégy valamit az egészségedért is !“ „Szeretném, ha kevésbbé volnék csinos,“ — töprengett a nyúl — „akkor nem szaladná­nak utánnam a — kutyák11. Mikófalván másképen esett a titkos sza­vazás. Itt az egyik jelölt szavazó-céduláit előre kiosztogatták. Mikor azonban a választók sza­vazni mentek, a másik jelölt kortesei a szavazó­helyiség előtt más cédulát adtak át nekik az­zal a kijelentéssel, hogy: — Ezzel a cédulával szavazzanak kendtek, mert amazt már ismerik odabent! . . . Azt persze mondanunk sem kell, hogy titkos szavazás nélkül is lehet azt a jelöltet megválasztatni, akit éppen akarunk. Csak egy kissé több ügyesség, leleményesség és raffinéria kell hozzá. Egyik főszolgabíró például igy választtatta meg községi bíróvá a saját jelöltjét, aki pedig a falujabelieknek nem tetszett: Összehívatta a választókat a községházába. A nem éppen nagy helyiségben annyian szo­rultak össze, hogy mozdulni sem lehetett. Pád­ról, székről persze szó sem volt. A gyűlés meg­nyitása után a főszolgabíró a következőképpen rendelte el a szavazást: — Akik az én emberemet nem akarják, azok üljenek le. Persze hogy leültek volna valamennyien, de a nagy szorosságban még mozdulni sem tudtak, azonkívül, hogy nem volt hová leülniök. — No most — folytatta a főszolgabíró, — álljanak föl azok, akik bírónak akarják!... Mindenki állott (hiszen mást nem is tehe­tett) és így a főszolgabíró a jelöltet megvá­lasztott bírónak jelentette ki. A választást ugyan megfölebbezték, a fő­szolgabíró azonban így védekezett a felsőbb hatósága előtt: — Kérem, ez a legbecsületesebb választás volt. Még ellenpróbát is csináltam. A hét. Bonnot és az iskolai A társadalommal való küzdelemben a múlt héten elesett apacs-vezér végrendelete e szavakkal kezdődik: Hires em­ber vagyok . . . Nem akarunk itt szómagyarázatot adni, de mégis megjegyezzük, hogy az automobilos gonosztevő tévedett, mert ő nem hires, hanem „hírhedt“ ember volt. Hires csak annyiban, amennyiben gyakorlati téren, az életben való­sította meg az áltudósok anarkisztikus elveit. Bonnot a modern Franciaország gyermeke, a „reakciónak,“ a „konzervativizmusnak“ esküdt ellensége, ellenben a „radikális haladásnak“ hive egész a — gyilkosságig. Neveltje annak „Azelőtt szárnyasok voltunk“ — véli egy igás ló, amelyik hallott valamit a Pegazusról. „A fülemüle szebben dalol, mint én, de egyebet'nem is tud,“ — mondta a szamár. „A magunk fajtának is csak élnie kell“ — mondja a sas, — „ha egy fiatal nyulat fogott.“ „Általam lett Minerva a bölcsesség jel­képe,“ — mondja a bagoly. „Ha jóllakom, egyetlen legyet sem fogok bántani,“ — esküdözik a telhetetlen gébics. „Egyáltalán lehetetlenség, hogy olyan okos legyen valaki, mint amilyennek látszik,“ — véli a gimpli. „A macska egészen belébolondult az éne­kembe,“ — csicseregte a hiú kanári. „Mégis csak nagyon szomorú, — jajveszé-

Next

/
Thumbnails
Contents