Eger - hetente kétszer, 1912
1912-05-11 / 38. szám
1912. május 11. EGER. (38. sz.) 3 az iskolának, amely nem akarja ismerni az Istent, kiöli a gyermek leikéből a hitet, a vallásosságot. Abban az iskolában tanulta Bonnot ezt az életelvet; abban az iskolában, amelyről egy gyilkosságért halálraítélt francia katona gyónta sírja szélén a végrendeletében, hogy „lelkét már gyermekkorában megmérgezte az iskola. Egy éretlen és értetlen tanító gúnyos szavakkal, szívtelen és üres kritikával ölte ki leikéből a hitet, a nélkül, hogy az élő vallásosság helyébe más érzést tudott volna beléje oltani, ugyanoly hathatósai, megnyugtatót, irányitót, egyensulyozót. A régi hagyományok és az uj, gyökértelen kétség közt ingadozva elvesztette erkölcsi érzékét, el a mértéket tetteinek mérlegelésére. Otthon, a szülei házban, ódivatú anyja a maga együgyü igazságaira ta- nítgatta. Az iskolában pedig egyebet sem hallott, mint a kinyilatkoztatott valláson, a tíz- parancsolat igéin, a hitben való megigazodáson mulató gunyszót. így maradt iránytű nélkül, mire kilépett az életbe.“ És így akar nevelni a szabad iskola, mely abban keresi a boldogság lehetőségét, hogy megszabadítsa az embert a „vallás béklyóitól.“ Köszönjük szépen, de ebből a boldogságból igazán nem kér a józan ember. * Az 1912. évi képviselőválasztók. A belügyminisztérium e héten tette közzé kimutatását az 1912. évi képviselőválasztók számáról. A múlt 1911. évben 1,197,726 választója volt Magyarországnak, az idén pedig 1,221,741 van, vagyis a múlt évihez képest 24,015 a szaporodás. Heves- vármegyében az idén 16,766 embernek van országgyűlésiképviselőválasztó joga (tavaly 16,398-nak volt); a szaporodás tehát 378. A választók száma így oszlik meg: 1911-ben 1912-ben Eger .... 2112, 2302, Gyöngyös . . . 1285, 1301, Nagyfügedi kerület 2073, 2139, Gyöngyöspatai „ 2893, 2913, Kápolnai „ 3196, 3146, Poroszlói „ 2581, 2674, Pétervásárai „ 2258, 2301. Egerben 190-nel szaporodott a választók száma, Gyöngyösön csak 16-tal, a nagyfügedi kerületben 66-tal, a gyöngyöspataiban meg csak 20-szal; de a poroszlóiben 93-mal, a pétervá- sáraiban pedig 43-mal van az idén több szavazó, mint amennyi tavaly volt. A kápolnai választókerületben meg éppen fogyott a választó 50-nel. * kelt a fecske, — hogy ha én nem jövök többé vissza, sohasem lesz tavasz.“ „Ha nem volnánk éneklők, az emberek éhen hagynának veszni bennünket,“ — vélik a verebek, amikor elhordták az odaszórt morzsákat. „Csak mindig előkelőén,“ kiáltja a kakuk, mikor tojásait az idegen fészekbe rakja. „Hogy kacagnának az emberek, — kot- kodácsolja mérgesen a tyuk, — ha vasárna- ponkint minden parasztnak a fazekába egy-egy IV-ik Henriket kívánnék ,. .!“ „Mindenkinek a magáé“ — zsémbelődik a pulyka, mikor a többiek elől fölfalja a legjobb falatokat. „Mily hálátlan a világ!“ — panaszkodik a kotlós tyuk. „Kolumbusnak régen van már szobra, de annak a tyúknak, amelyik azt a hires tojást tojta, máig sincsen.“ Híradás Amerikából. Szilvási Mátyás, aki egri ember, az Újvilágba ment szerencsét próbálni. Onnét irt levelet az Ohió-állambeli Lorain-ból egy egri papnak. Érdekes, amit a levelében mond az ottani viszonyokról: „... még májusig leszek itt, mert igen rossz munkám van; élet- veszélyes. A fizetés igen csekély, csak 1 dollár és 25 cent; a koszt meg igen drága. Egy hónapban keresek 25 dollárt. Igen csekély fizetések vannak; Amerikában igen rosszul megyen a munka. Már én is megbántam, hogy kijöttem, mert itten igen komisz munkák vannak, azért a csekély fizetésért...“ Szilvási Mátyásnak tehát 1 dollár 25 cent a napszáma, ami a mi pénzünk szerint 6 kor. 25 fillér. Szép summa, ámbár nálunk is van ilyentájt 5—6 koronás napszám, pedig nem is kell érette életveszélyes munkát végezni; ezenfelül az is bizonyos, hogy — bár nálunk is nagy a drágaság — itt mégis sokkal olcsóbb az élet, mint Amerika gyár-városaiban. Hogy valaki tetemesen nagyobb munkával keressen többet csak azért, hogy többet kelljen kiadnia elsőrendű életszükségleteinek fedezésére, — azért igazán nem érdemes kimenni Amerikába, mert könnyen megbánhatja az ember, amint hogy Szilvási Mátyás is megbánta. * A nemzeti gondolat kapcsa gyengül.... Erről panaszkodik Beöthy Zsolt a M. T. Akadémia ünnepi közülésén, amelyet vasárnap tartottak — igen gyér közönség érdeklődése mellett. Persze, igaza van legnagyobb esztétikusunknak. Sajnos azonban, nemcsak az Akadémia iránt jelentkezik ez a közönyösség, hanem minden téren. Ma szinte divat lett nálunk, hogy lekicsinyeljük, ami jeles szfikebb, vagy pedig tá- gabb hazánkban akad. Lekicsinyelni mindent: embert, irodalmi és művészeti, ipari és egyéb terméket — ez a fő! Ez jelenti azt, hogy „haladók“ vagyunk, hogy nem gubóztuk be magunkat. Édes Istenem! Mennyire érzi ezt nálunk mindenki, aki komolyan és csendben, a régi hagyományok alapján és nem a modern kozmopoliták szellemében dolgozik. Hogy lekicsinylik az ily — „régi világba való“ embert! Ez bizony, igaza van Beöthy Zsoltnak, a „legszembetűnőbben példázza közszellemünknek azt az elernyedését, azt a málladozását, melyben a nemzeti gondolatnak és a mivelődésnek az uj Magyarországot, a Széchenyi Magyarországát megalkotott kapcsolata lazulni látszik.“ * „Különös pechem van — panaszolja a büdösbanka, — akárhová megyek, mindenütt nagy bűz van.“ „Mi lett volna a sajtóból nélkülünk ?“ — sápogják öntelten a kacsák. „Nem igaz, hogy én a mellemet föltépem, hogy kicsinyeimet véremmel tápláljam,“ — bizonyítgatja a pelikán, — „de mert mindenki ezt állítja rólam, hinni kezdem, hogy van valami a dologban.“ „Csodálatosan félnek tőlem a berúgott gyomrok“ — hencegett a hering. „Csak azért kaplak be, hogy vizbe ne túladj“ — vigasztalá a cápa a vizbe esett négert. „Itt nagyon szép, itt maradok!“ — kiáltott a légy, amikor a lépre ragadt. Stettenheim Gyula. A biciklisták ellen erős szavakkal kell ki tegnap egyik laptársunk. Igaza van, midőn panaszkodik: őrületesen száguldoznak az utcákon (nagyon pompás e célra az aszfaltozott kocsi-út!), nem csöngetnek, este nem gyújtanak lámpást stb. stb. Midőn e panaszt teljes egészében aláírjuk, csak avval toldjuk meg, hogy a m. kir. postán csodálkozunk leginkább, melynek telegramm-ki- hordói egyáltalán nem használnak kerékpárjaikon lámpást. Nem lehetne erre a postásokat rászorítani ? Avagy talán gyöngébb lesz a fájdalom, ha a m. kir. posta biciklije gázolja el az embert ?! HÍREK. Eger, 1912. május 10-ón. Tájékoztató. Május 13. A közigazgatási bizottság ülése. „ 13. Pétervásárai főszolgabíró tárgyalási napja Bükkszenterzsébeten. „ 13—15. Keresztjáró napok. „ 13—15. írásbeli érettségi a föreáliskolában. „ 14. Gyöngyösi főszolgabíró tárgyalási napja Karáesondon. „ 15. Országos vásár Pótervásárán. „ 15. Az egri főszolgabíró tárgyalási napja Kápolnán. „ 16. Áldozócsütörtök. „ 17., 18., 20. írásbeli érettségi a főgimnáziumban. „ 17. A hevesi főszolgabíró tárgyalási napja Kiskörén. „ 19—20. Országos vásár Gyöngyösön. „ 20. Katonai utóállitás Hatvanban. „ 21. A háziezred ünnepe. (Asperni csata 1809.) „ 22. Hevesm. és Egervid. Nőegylet közgyűlése. „ 25. Jogakadémiai Kör majálisa. „ 26. Pünkösd vasárnapja. „ 27. Pünkösd hétfője. „ 27. Országos vásár Poroszlón. „ 28—31. Osztályképesítő vizsgálatok az érs. tanítóképzőben. A miskolcziak hódoló felirata Szmrecsányi Lajos érseki koadjutorhoz. Miskolcz város katolikus közönsége még március hó 17-én tartott diszgyülésén határozta el, hogy Szmrecsányi Lajos püspököt, érseki koadjutorrá történt kinevez- tetése alkalmából, hódoló fölirattal fogja üdvözölni. A művészi alakban készült díszalbum, amelyben a hódoló fölirat van, a múlt héten jutott el a rendeltetési helyére. Az album díszkötése sötétkék moaré selyemből készült, fehér bock-bőr betéttel és aranyozott bronzkerettel; ezen belül négy sarokdiszités van, a középen a a Szmrecsányi-család cimere a püspöki jelvényekkel, alatta szalagdiszítésen a püspök jelmondata: „Fructus oneris honor“ — valamennyi domborművű tüz-zománc kivitelben. A fölirat lapjai arany zsinórral vannak a táblához fűzve. Az album megőrzésére való kazetta mahagóni fából készült, sötétkék plüss béléssel, fölül metszett tükörüveggel és zárható aranyozott lakattal. A diszalbum, mely tisztán magyar múiparosok munkája, egyike a legfinomabb alkotásoknak és Morzsányi József budapesti hírneves díszmüvest vallja mesterének. A szép iniciálékkal, dús ornamentikával díszített fölirat Madáchy Istvánnak, a miskolczi kir. kath. főgimnázium tanárának, munkája, amely úgy rajzban, mint színben igen harmonikus, művészi és igen érdemes alkotása a jeles tehetségű festő-művésznek. A hódoló föliratot aláírták: Záb- rátzky György esperes-plebános, Rétay Kálmán plébános, Szepessy Béla az alsó egyház főgondnoka és Knaute Rezső a felső egyház főgondnoka. Keresztjáró napok. Ősrégi szokása a katolikus egyházuak, hogy az Áldozócsütörtök előtti három napot, hétfőt, keddet és szerdát, imádságba merülve tölti. A hívek sokasága ünnepi menetben, könyörögve jár egyik templomból a másikba és a Mindenható áldásáért esedezik. Ez az ősrégi szokás Franciaországból ered, ahol az ötödik században, 469 táján, Vienne szentéletü püspöke három napi böjtöt és köz- ájtatosságot rendelt el azért, hogy az akkor sűrűn ismétlődő sorscsapásokat az Ur szüntesse
