Eger - hetente kétszer, 1912
1912-05-08 / 37. szám
A. Előfizetési árak: Egész évre----10 korona. F él évre.......... 5 » N egyed évre .. 2‘60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 37. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. Szerda, május 8. Majzik Viktor kitüntetése. A Budapesti Közlöny egyik legközelebbi száma hozza a királyi kézirat szövegét, amellyel Majzik Viktor hevesvármegyei alispánnak, a közszolgálat terén szerzett érdemei elismeréséül, f. évi április 25-én kelt elhatározásával, a III. osztályú vaskorona-rendet adományozta őfelsége. Aki ismeri Hevesvármegye közigazgatásának mintaszerű voltát; aki tudja, hogy vármegyénket országszerte példakép gyanánt emlegetik és aki tisztában van avval, hogy e vármegye hatalmas gépezetének Majzik Viktor a lendítő kereke: azt egy cseppet sem lepi meg ez a kitüntetés, sőt azon csodálkozik, hogy csak most jött és nem sokkal előbb. Majzik Viktor ugyanis nemcsak állására nézve, hanem munkáját tekintve is az első tisztviselője vármegyénknek. Mint a régi nagy hadvezérek, elül jár a tüzvonalban és a küzdelemre maga mutat példát katonáinak, akiknek érdekeit — ha munkásak, ha becsülete-, sek — körömszakadásig védelmezi. Fáradhatatlan, buzgó, ezer felé figyelő, nagy és kicsiny dolgokban egyaránt körültekintő, akinek roppant sokat köszönhet Hevesvármegye. Innét van, hogy a vármegyében, sőt annak határain túl is, éppen annyira tisztelik, mint amennyire szeretik érdemes, munkaszerető tisztviselőtársai. A tiszteletet hatalmas energiája, a szere- tetet érző szive szerezte meg. Kötelességtudásával csak vallásos és családi érzelme vetekedhetik, meg a lelkesedése, amely minden szép, nemes, igaz ügyért a legerélyesebb tettekben nyilvánul. Majzik Viktor általában a tettek embere. Az a meggyőződése, hogy legjobb nemzeti 'politika — a munka; ebben keresi hazánk boldogulásának lehetőségét. A politikai pártvezérkedés éppen nem volt kenyere sohasem. Nem jelszavas politikus; nem emberek után megy, hanem eszméket követ és pedig nagy kitartással még akkor is, amikor megfontoltságát szívesen hajlandó félremagyarázni a türelmetlen gyanúsítás. A pártokon felül állva, de az ösz- szességért dolgozva már túl van vármegyei szolgálata ötödik lusztrumának felén, amidőn ez a királyi kitüntetés éri, még pedig nem politikai érdemekért, hanem valóban a „közszolgálat“ érdekében kifejtett nagy és értékes munkásságáért. És ez a kitüntetés annál becsesebb, mert jóval megelőzte polgártársainak osztatlan becsülése, kitüntető tisztelete, állandó elismerése. * Tarosai Majzik Viktor 1866-ban született Nagyfügeden. Izig-vérig hevesmegyei ember, aki nemcsak itt született, nemcsak vármegyénkben végezte iskoláit, és vármegyénk szolgálatában töltötte el férfikorát, hanem akinek már hét őse, közelebbről pedig a nagyatyja és édesatyja is Hevesvármegyét szolgálta. Nagyapja, Tárcsái Majzik Imre, aki nem közönséges tehetségű poéta és festő is volt egyszersmind, 1814-től mint főadószedő szolgálta Heves- és Külsőszol- nok törvényesen egyesült vármegyéket és szerepelt mint alispánjelölt is. Édesatyját, Tárcsái Majzik Viktor nagyfügedi földbirtokost, előbb a vármegye tb. aljegyzőjét (1844.), szolgabíráját (1847.) az alkotmány visszaállításakor, 1859. dec. 12-én a tárnái járás főszolgabírájává választották, majd — mivel a vármegyék működését már 1861. novemberében felfüggesztette az abszolutizmus — id. Majzik Viktor is visszavonult. E visszavonultságából 1867-ben ismét a közszolgálat terére hivta a közbizalom. 1867. április 30-án ismét tárnái főszolgabiróvá választották; 1875-ben a tiszanánai kerület országgyűlési képviselője, majd később 1881. jul. 12-én, Isaák László hirtelen halála után, egyhangú lelkesedéssel megválasztott alispánja lett vármegyénknek. De nem sokáig volt a kuruc Hevesnek első tisztviselője, mert „1885. febr. 25 én, mint emlékezetes múltjának egyik kiválóbb alakját, az alkotmányos magyar szabadság s a vármegyei önkormányzat egyik bátor harcosát, a tisztikar szeretett vezérét“ gyászba borultan kisérte örök nyugalomra a vármegye. Negyven évig szolgálta vármegyéjét és ott halt meg, ahol 60 évvel előbb született, — a vár- megyeházán. C-oda-e, ha Majzik Viktor, vármegyénknek mostani alispánja, szintén a vármegye szolgálatába lépett iskoláinak elvégzése után? Nem természetes volt-e, hogy szive, lelke, családi hagyománya odavonzotta, ahol elődei, atyja és nagyatyja oly buzgón, oly eredményesen munkálkodtak és köz-elismerést szereztek ? 1889-ben lépett a vármegye szolgálatába mint gyakornok, még abban az évben tb. aljegyző, majd szolga- biró. 1890-ben vette feleségül Lipovniczky Kálmán hevesi földbirtokos leányát, Irént, akivel, e szép lelkű magyar asszonnyal, családi élete a leg- példásabb és a legboldogabb. 1892. okt. 10-én már a gyöngyösi járás főszolgabirája, honnét 1897. okt. 18-án a vármegye főjegyzői, alig négy évvel később pedig, 1901. márc. 17-én, az alispáni székbe hivta a törvényhatóság osztatlan bizalma. Vezető állásának teljes súlyát, de minden befolyását és tekintélyét is arra használja, hogy vármegyéjének minél több szolgálatot tegyen és minden tekintetben fejlessze. 1901-től, egy évtizeden át, tervszerű határozottsággal fejleszti a törvényhatósági telefon-hálózatot. Elve a köz- gazdasági vérkeringés gyorsítása, intenzivebbé tétele; ezért támogatja a vasutak építését; az útépítésnek hatalmas programmja, amelyet idestova meg is valósít, nagyrészt tőle származik, valamint tőle származik a kiépítés, továbbá a fenntartás eszközeinek előteremtése: a vármegyei utak vámszedési joga és a törvényhatósági utak állami kezelésbe juttatása. Nagyrészt az ő tevékenysége teremti meg a vármegyei siketnéma- intézetet, továbbá az egri jegyzői internátust, mely előbbinek ügyvivő alelnöke, utóbbinak igazgatósági elnöke kezdettől fogva; a vármegyei Tűzoltó-szövetséget ő fejleszti életrevalóvá és általa mintaszerűvé vármegyénk tűzrendészetét. Nagy és soha el nem múló érdeme van a vármegye minden részében emelkedő munkásházak fölépítésében és az ő kezébe van most letéve vármegyénk kórház-építésének ügye, melyet bizonyára dűlőre juttat az ő vas-akarata. Évről-évre kiadott alispáni jelentéseiben nemcsak adatok halmaza, hanem melegség és élet van, amiért még az országos sajtó is kivételes figyelemmel foglalkozik velők, határozottan minta gyanánt ajánlva azokat más törvényhatóságoknak. E vázlatos munkasorozat megmagyarázza, hogy miért választotta alelnökévé a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete; miért tartott előadást ebben az egyesületben (Her- kules-fürdő, 1909.) éppen ő a közigazgatás legsürgősebb reform-intézkedéseiről; miért hívja meg a belügyminiszter minden fontosabb ankétre; miért választották meg az Orsz. Tüz- oltószövetség közigazgatási szakosztályának elnökévé stb. stb. Bensőséges tartalmat ad munkás életének, hogy nemcsak tisztviselőtársai és a közigazgatási tényezők meg hatóságok méltányolják az érdemeit, hanem mások is. Az Egri Clubnak például évek óta lelkes elnöke, a katolikus autonómiai országos bizottságnak — miként annak idején édes atyja — ő is tagja, de tiszteleti tagja sok egyesületnek, társulatnak, amelyek önmagukat tisztelték meg az ő megválasztásával. Bizonyosra vesszük, hogy haladása, kitüntetése csak egyelőre nyert betetőzést a most adományozott királyi kitüntetéssel, a III. oszt. vaskorona-renddel. A vasúti pályaudvar kibővítése. Uj állomás építése helyett egyelőre csak a vasúti pályaudvart bővítik ki. Ennyi az egész, amivel a Máv. az egri vasúti állomás közismert és sokat hangoztatott mizériáiu segíteni akar. A legtöbb baj a teherárúk ki- és berakásánál van. A szűk helyen alig lehet mozogni és a tolatások miatt a félig kiürített, vagy bevaggono- zott kocsikat nem egyszer kivontatják a rak.
