Eger - hetente kétszer, 1912
1912-05-04 / 36. szám
2 EGER. (36. sz.) 1912. május 4. életében az ő társadalmi és állami reprezentánsai, képviselői, tényleges megvalósítói is.“ «Igazán érdekes, amit uraságod elmondott. Majd gondolkodom felőle. Ajánlom magamat,» — mondotta a második ur. r ... Épp’ a Kossuth Lajos-utca megállóhoz érkeztünk. Ránéztem az első urra és megemeltem előtte búcsúzóul a kalapomat. Eger város közgyűlése. Eger város képviselőtestülete szombaton, május hó 4-én, délelőtt 10 órakor a város közháza nagytermében rendes közgjűílést tart, amelynek napirendjéből kiemeljük a következő fontosabb ügyeket: A vallás- és közoktatásügyi miniszter leirata az egri áll. főreáliskola fenntartási költségeihez fizetendő hozzájárulás ügyében. A Vöröskút- utca csatornázása. Az élelmi cikkek vásárlásával iparszerben foglalkozó egyének vásárlásának korlátozása tárgyában alkotott szabály- rendelet kihirdetése. A polgári iskola építési költségeinek megállapítására kiküldött bizottság jelentése. A Hevesmegyei Siketnéma Intézet részére átengedni kért közterület ügyének IlI-ad ízben való tárgyalása. (Vásártér). A választók névjegyzéke. Hevesvármegye öt választó kerülete (Poroszló, Nagyfüged, Kápolna, Gyöngyöspata és Pétervására) ország- gyűlési képviselőválasztásra jogosított lakóinak 1913. évre kiigazított ideiglenes névjegyzékeit és a kihagyottak névjegyzékét, minden egyes nagyközségben és a körjegyzői székhelyen, a törvény értelmében f. évi május hó 5. napjától kezdve közszemlére tették ki. A vármegye középponti választmánya felhívja az érdeklődők figyelmét arra, hogy a névjegyzékek kiigazítására vonatkozó felszólamlások május hó 15-ig, az azokra esetleg teendő észrevételek pedig május hó 16-tól 25-ig adhatók be az illető községházánál. A névjegyzék ellen saját személyét illetően bárki felszólalhat s ezenkívül is mindenkinek jogában van azon választókerületben, melynek ideiglenes névjegyzékébe fölvétetett, bármely jogtalan fölvétel vagy pedig kihagyás miatt, úgy a saját, mint más személyét illetően felszólalni. Egy beadványba több egyénre vonatkozó felszólalás is foglalható és a felszólalónak beadványáról kívánságára térti vevény adandó. Az ideiglenes névjegyzékeknek és a kihagyottak névjegyzékének másodpéldányát a középponti választmány székhelyén Egerben, a megyei levéltárban (Megyeház II. emelet) az említett határidőben szintén közszemlére teszik és ott délelőtt 9 órától délután 1 óráig mégtekinthető és lemásolható. A katolikus főiskolai körök és a hazafiság. — Endrey Béla előadása a kassai diák-kongresszuson. — Ha a hazáért aggódó és vallását minden körülmények közt megvalló ember figyelemmel kiséri társadalmi életünket, • lehetetlen, hogy meg ne döbbenjen azoktól a hullámoktól, amelyek a hazáját és vallását szerető ifjúságot fenyegetik. Elmondhatjuk, hogy végveszélyhez nem volt olyan közel Szent István országa — még a hitújításkor sem, — mint aminő közel most van. És a mostani még azért félelmetesebb, mert készületlenül is talált bennünket, mivel nem ismertük fel mindjárt csirájában a veszély nagyságát. Fordulóponton áll most az anyagi és erkölcsi világ minden nagy kérdése. Meg akarják dönteni bizonyos elemek a nemzetünkről, a hitünkről, a becsületről és az erkölcsről alkotott legszentebb érzelmeinket, még a családi élet tisztaságát sem kiméivé. És ezek a mitsem kímélő áramlatok feszítő ékként fúródnak testünkbe és ha nem igyekezünk minden erőnkkel a baj elhárítására, akkor szilánkokra szakad szét a régi hagyományokon álló keresztény magyar ifjúság. Minden erejével össze kell tehát fognia a keresztény, a hazafias ifjúságnak, mert sikert elérni csakis keresztényi hazaszeretettel lehet és így tömörülve emeljük föl bátran a vallásban és hazaszeretetben példányképünknek, Szent Imrének, zászlóját és ez alá csoportosulva, megnövekedvén hitünkben, megerősödve hazaszeretetünkben, meg fogjuk harcolni a nagy harcot hitünkért, hazánkért, az idegenből ide vetődött, nemzetköziséget és vallástalanságot hirdető hadak ellen. Ne hízelegjünk magunknak semmiben; távolítsuk el szemünkről a hályogot; nézzünk és lássunk! Keressük az okokat, a hibákat, a saját hibáinkat. Mert hibáink vannak; hiszen csak igy lehetett, hogy a régi, a dicső ősök unokái, odahagyva a régi tradíciókat, félre dobva minden szent érzésnek kútfejét, a vallást és a legnemesebb érzelmet, a hazaszeretetet — s önmagukat marva —- öntestüknek rákfenéi lettek. Valljuk meg az igazat, hogy az ifjúság, kikerülve az életbe s örülve a szabadságnak, felül a nagyhangú frázisokat hangoztató embereknek és megfeledkezik a legszentebb kötelességéről, a hazaszeretet és a vallás ápolásáról és szereplési vágyból holmi (állítólag nyugati műveltséget hirdető) szövetségekbe lép, hol örömmel fogadják az uj „tehetségeket.“ Itt mindenféle uj szórakozásokkal, a tudomány mezébe öltöztetett sötét, rosszakaratú tudatlansággal, világot és emberiséget megváltó nagy eszmék meghamisításával igyekszenek az ifjúi szivekből kiölni a két legszentebb érzést; durva kezekkel tépik le egész valójukról e könnyen félrevezetett seregnek idealizmusát, az ifjúi ártatlanság mázát. És mikor már — a sok magasztos eszmét mind meghurcolva előttük, lelkűkből kiöltek minden szép és nemes iránti érzést : akkor önző céljaik elérésére csupán eszközül használják s oly tömegnek tekintik, melynek vállain emelkedve (és kik mögé állva) nyíltan hirdethetik minden társadalmi rendet fölforgatni akaró törekvéseiket. Ugyanilyen irányban működik, sajnos, a sajtó nagyrésze is, mely, úgyszólván, irányítja az ifjúi lelkeket. A legnagyobb része e termékeknek oly kezekben van és oly irányban működik, hogy méltán tekinthetjük e nemzet- és vallás-bomlasztó mozgalom fő harcosának. Visszaélve a gondolatközlés szabadságával, durva kézzel markol bele mindenbe, ami szép, ami jó, ami nemes; nem tekintve tudást, tekintélyt; nem ismerve semmi szentet; bemocskolva mindent, ami egy ifjúi lelket lelkesíthet, elveszi a kedvet a kitartó munkától és „modern“ tanokat hirdetve, minden erkölcsi tartalmat kiöl a lelkekből. Eltompítja szivükben a kötelességérzetet, bemocskolja legszentebb, legmagasztosabb érzelmeiket és a családi élet legszentebb összekapcsoló érzelmeit, a szeretetet és szerelmet, csupán állati ösztönné aljasítja le. És ezeknek az erkölcsi bajoknak terjedése olyan, mint a kanyargós folyó útja, melynek irányát csak az első fordulóig követhetjük, azután eltűnik szemeink elől, s valamint ez, úgy e bajoknak útja is kiszámíthatatlan, mert senki sem tudja követni egy-egy szennyes sajtó- vagy irodalmitermék, esetleges rossz példának hatásait. Kezdetben ez a hatás lassú, majd gyarapodik, majd átszivárog az irodalomba és megjelenik a művészetben is; sőt arra is vannak szomorú példáim, hogy az egyetemi katedra sem mentőhely. És e keresztény- és hazaellenes irányzatnak ez az úgyszólván előttünk álló példája a piacon mint szociáldemokrácia, a tudományban mint történelmi materializmus, a társadalomban pedig mint szabadkőművesség jelenik meg. E nemzet- és hazaellenes áramlatoknak fő rugója az önzésben rejlik. Elmondhatjuk pedig, hogy ha az önzés elterjed az ifjúságban, akkor ez a testület nemzet-, haza- és társadalomellenes lények testületé, mert az önzés azt öli ki szivünkből, amivel az egyházunknak és hazánknak leginkább tartozunk — az áldozatkészséget. Szálljunk hát szembe az önzéssel, mert az önző emberekre nemcsak nem számíthatunk, hanem éppen az önzők azok, kik a haza és vallás végromlását akarják megindítani, hogy a zavarosban halászva, a fékevesztett tömeg dicshimnuszai között kielégítsék a — saját érdekeiket. Most egy őszinte szót! Lássuk be, hogy nem dolgozunk eleget, hogy bizony kissé tanulatlanok vagyunk; pedig hát a dolog nélküli, tanulatlan ifjúságnak lelke elfogult; nincs meg benne az, ami érzelmeinket, tetteinket szabályozza, vagyis — a biztos lelkiismeret. És e nélkül ■olyan a lélek, mint valami elhanyagolt kert, ahol az elhatalmasodott dudvák elnyomják a nemes növényeket. Tanuljunk, munkálkodjunk! A tanult, a gondolkodó fő nem indul szenvedélyteli harcra, hanem mindig megmarad nyu- godtnak, öntudatosnak és nem ül fel hangzatos jelszavaknak sem a napi életben, sem a politikában. A tanult, a gondolkodó fő nem fogja soha a másik politikai pártot, melynek elvai esetleg nem egyeznek az övéivel, hazaárulással vádolni. A tanult, a gondolkodó fő nem fog segíteni, hogy az amúgy is fékevesztett tömeget hangzatos jelszavakkal még jobban felingerelje, mert az azután mindent elsöpör, ami szent, ami magasztos, ami közel áll szivünkhöz. Nem; hangzatos politikai jelszavakkal, vagy a politikai munkát megakadályozni akaró tüntetésekkel, radikális és ultraradikális jelszavak hangoztatásával és az e melletti agitálás- sál az ifjúság nem fog soha hazát menteni, sőt, mondhatom, ezekkel csak hazát dönteni lehet! Nem kell, azt hiszem, erről sokat beszélnem; hiszen mindnyájan ismerjük a népkedélyek változékonyságát és a tömeg féke- vesztettségét, mely bizony igy is gyakran nyivánul; de mondjuk csak, mi lenne akkor, ha a fékevesztett, hazáját, vallását mindenkor odahagyó és minden vallás-erkölcsi és társadalmi rendet felforgatni akaró tömegnek kezébe még fegyver is kerülne ? Mi lenne, ha az igy politi- kaian és társadalmian szervezett tömegek élén ott látnánk újból, a magát mindenütt jól érző és az „ubi bene, ibi patria“ elvét legjobban érvényre juttatókat, kik a saját előnyeikért mindenre képesek? Nem, a gondolkodó keresztény ifjúságnak felnyílván a szeme, nem fog pártolni és nem is pártolhat soha ily irányzatokat, mert él még lelkén és szivén a lelkiismeret és a mindenre kész hit és hazaszeretet szava! . . . Hol van hát a segítség?! Törekedjünk jól megalapozott ismeretekre, hogy a fölületes állításokat s a tudomány mezébe öltöztetett szubjektív vélekedéseket kellő kritikával fogadhassuk, s vértezetten találjanak bennünket a vakmerő tévtanok. Ápoljuk a vallásosságot és azokat az erényeket, amelyeknek segítségével jó hazafiakká fejlődhetünk. Tiszteljük a tekintélyt és gyakoroljunk szigorú önkritikát, tehát óvakodjunk az elbizakodástól; fékezzük szenvedélyeinket, válogassuk meg eszközeinket.
