Eger - hetente kétszer, 1912
1912-04-17 / 31. szám
Előfizetési árak: Egész évre.- _ 10 korona. Fél évre ......... 5 » N egyed évre ~ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 31. szám. XXXV. ÉVFOLYAM. Szerda, április 17. Eger és a városok államsegélye. Eger, 1912. árprilis 16. / Általános megdöbbenést keltett tavaly az a hír, hogy a kormány Eger- városának, a városok állami segélyezésére előirányzott milliókból, sokkal kevesebbet juttat, mint amennyire számítottunk. Az első két millióból ugyanis 25 ezer koronát kaptunk, a harmadikból és negyedikből pedig már csak összesen 10 ezer koronát. A négy milliónyi államsegélyből tehát — a remélt 50,000 korona helyett — mindössze 35,000 korona jutott Egernek... Nagy baj minálunk, hogy a politikai váltógazdálkodás többnyire csak abban nyilvánul: dobjuk félre, amit az elődünk csinált és csináljuk másképen. Nem az a fő, hogy jobban, hanem az, hogy — másképen. A városok államsegélyének felosztási kulcsa is más lett, mihelyt Andrássy Gyula gróf otthagyta a belügyminiszterséget. Állítólag hibás volt az a kulcs, mert a felosztást az állami funkciók arányában eszközölte, holott a belügyminisztérium mostani adminisztratív államtitkára szerint: egyedül csak a rászorultságnak szabad irányadónak lennie a felosztási tervezetben. A még hátralevő négy milliónál megint újabb alapra helyezkedik a kormány — vagy végre talán majd a törvényhozás — amennyiben ezt az egész összeget a városi rendőrségek fejlesztésére fordítják. Ehhez képest — legalább igy hirlik — azok a városok kapnak majd legtöbbet a második négy millióból, amelyeknek rendőrségi kiadásai a legnagyobbak. (Innét keletkezhetett talán a rendőrség föltétien és mielőbbi államosításának híre.) Az eddigiekből most már két dolog világos; és pedig: a kormány a legteljesebb önkényességgel osztotta föl a harmadik és a negyedik milliót, továbbá, hogy a városok egyáltalán nincsenek tájékozódva az iránt, vájjon mi lesz a második négy millió felosztásánál a kulcs. . Mi például azt hirdettük eddig, hogy (a belügyi államtitkár szavai szerint) a rászorultság lévén az irányadó: — ne költekezzünk a rendőrségre, mert ha az teljesen rendben lesz a magunk terhére, akkor nem kapunk semmit. Hiszen — nem leszünk rászorulva. Most azután az tűnik ki, hogy akkor kapunk legtöbbet, ha mi magunk is a legtöbbet adtuk. Tessék ebben eligazodni! A baj gyökere itt sokkal mélyebben van, mint első pillanatra gondoljuk. Az a baj, hogy a városoknak nem a törvényhozástól megállapított kulcs szerint juttatják a segélyezést, hanem a kormányra bízzák. Nem lenne szabad megtűrnie a parlamentnek, hogy ilyen nagy összeget csak beállítanak a költségvetésbe s azt azután a kormány saját szájaíze szerint ossza fel, meghagyván 4 millióból nagy kegyesen 89 ezer koronát, hogy az országgyűlés ebből „eszközölhessen pótlásokat, ahol jónak látja.“ Az első két millió felosztásánál érthető volt a törvény utján való felosztásnak mellőzése, mert sürgős volt az ügy, de bizony azóta — ha máskép nem, novelláris utón — törvénnyel lehetett és kellett volna megállapítani a felosztás arányszámait. így nagyon félő, hogy az államsegély második részének felosztásánál is rosszul járunk. A „rászorultságé éppen olyan elasztikus meghatározás volt, mint amilyen kevéssé ellenőrizhető az, hogy mely városoknak legnagyobbak a rendőrségi kiadásai, mert hiszen a „nagy“ relatív fogalom. Az „EGER46 tárcája. Farkas Antal Erköltsi Iskolájából. Amit a bölcs mond... (Az „Erköltsi Iskoládban eredeti cime; Telhetetlen határ nólkül-való fösvénységtől okoztatott vakság.) I. — Mély dolgokról olvashatsz, jó öreg, hogy köszöntésemet sem fogadod! — Igaz, amit a bölcs mond: „Nem jó minden embernek, ha sok kincse és pénze vagyon, mert azt kárhozat követi.“ — És mégis az ellenkezőt tartják! — Igaz; de mondd: van-e, aki megelégednék széles e világ kincseivel ? — Uram, én kevesebbel is! — Látom, erősködöl... Barátom! A közelben tudok egy kincses barlangot. Odavezetlek. Kérlek azonban, hogy tevéid közül hatot adj nekem, a másik hatot azután tetszésed szerint rakhatod meg ... — Szívesen, válaszd a tetszőket! II. Mennek, mendegélnek ... — Jótevőm! Annyira megszoktam tevéimet, hogy majd a szivem hasad utánuk. Légy hozzám jó és adj vissza legalább... hármat! — Itt van; elég nekem három is! Tovább mennek, mendegélnek ... — Jó öreg! Kilenc tevém van, de lásd: ezen a sziklás utón egyik sem tud menni. Folyton hátranéznek társaik után ... Visszaadhatnál még kettőt! — Itt van; elég nekem egy is! Csak mennek, mendegélnek ... — Tizenkét tevém volt, és most egy híjával megyek haza... A Llubéliek azt mondják majd, hogyeldorbézoltam az utolsót... Visszaadhatnád ! — Te, hiszen annyi kincshez juttattalak, hogy egy teve hátán levőért akár ezer tevét is vehetsz ... — Igaz, igaz, de megismernék, hogy a tizenkettedik idegen! — Ám vidd hát, te kapzsi! Nem gondolok vele! Van azonban oly szerem, mellyel ha bedörzsölöm szememet, az egész világ kincseit meglátom... — Könyörgöm; adj belőle! — Nem én! — Nem? — Te, te ördögdobja! Megvertél jótettemért? Eliaboltad egyetlen kincsemet?.. Mohamed jutalmazzon érte! III. — Oh Mohamed! Könyörülj rajtam! Megelégszem tevéimmel, csak a szememvilágát add v vissza! — Elhiszed-e már, hogy kevés embernek való a kincs, mert csak kevésnek elég a meglevő?! — Könyörülj, megbántott jótevőm! — Nem segíthetek! Jószágaidat elhajtom; élvezzék mások! Annyit azonban mondhatok: menj Mohamed sírjához ... Évek múltával jő oda egy ember, aki a vakságot önként kívánja. Amint meghallod, kapd le a turbánját és tedd a fejedre, akkor ismét látsz ... IV. A) — Miért dolgozol oly erősen? — A szükség hajt rá, uram! Sok gyermekem van... — lm’, e kincsekkel megrakott teve!... Mohamednek, — sírjánál adj hálát! B) — Jó ifjú, de szomorúan jársz-kelszl — Hogyne járnék így, mikor sem pénzem, sem barátom, sem reményem!
