Eger - hetente kétszer, 1912

1912-04-17 / 31. szám

2 EGER (31. sz.) 1912. április 17. Már pedig olyan szervezetek segí­tésénél, mint aminők a községek és városok, csak egyetlen biztos mértéke lehet a segítségnek, vagyis az az arány, mely az illető város szükséglete és jö­vedelme között van. Ezt tessék megfigyelni és akkor Egernek, sajnos, mindjárt nagyobb lesz a segélyre való „rászorultsága“. Egy havi közigazgatás. — A közigazgatási bizottság ülése. — Hevesvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn délelőtt 10 órakor tartotta április havi rendes ülését a vármegye székházának kis­termében. Az ülésen Kállay Zoltán dr. valóságos belső titkos tanácsos, főispán elnökölt. A napirend a szokásos havi jelentések fel­olvasásával kezdődött, melyek során tudomásul vette a bizottság, hogy a közegészségügy álla­pota a vármegye egész területén kedvező; az állategészségügy is kedvező fordulatot vett, mert a szarvasmarhák között a száj- és köröm­fájás megszűnt és egyéb bajok is csak szórvá­nyosan fordulnak elő. A közadók befizetése a múlt évi állapotokéhoz képest annyiban javult, hogy az egyenes adókból 15,690 koronával több folyt be, mint tavaly. A jövő havi ülés határidejét május hó 13.-ra tűzték ki. Az uj pénzügyigazgató. A pénzügyminiszter leiratban közölte a közigazgatási bizottság­gal, hegy az elhunyt Szentmiklóssy Ödön he­lyére Lipovniczky István drt. nevezte ki egri kir. pénzügyigazgatórá. Az ülésen jelen volt uj kir. pénzügyigazgatót az elnöklő főispán melegen üdvözölte, aki kijelentette, hogy min­den igyekezetével arra törekszik, hogy a vár­megye pénzügyi adminisztrációjában a teljes ren­det továbbra is föntartsa és hogy az adózó közönség és az állam-kincstár érdekeit össze­egyeztetve, mindkettőt kellőképen megvédje. A fegyelmi választmány kiegészítése. Ugyancsak Szentmiklóssy Ödön halálával a fegyelmi vá­lasztmányban is megüresedett egy tagsági hely, amelyre, szavazólapokkal, az uj pénzügyigazga­tót, Lipovniczky István drt. választották meg. Erdősítések. Az erdészeti bizottságnak, a vár­megye területén levő kopár és vízmosásos te­rületek tavaszi befásítására vonatkozó terve­zetét elfogadták és a fásítások eszközölheté- sére 1,000,000 ákác-csemetét kérnek a föld- mivelésüfi'yi minisztertől A kivándorlás. Március hó folyamán 121-en, illetve a hozzájuk tartozó családtagokkal együtt 155-en kértek és 101-en kaptak útlevelet. A legtöbb kivándorló (34) a tiszafüredi járásból jelentkezett. Ut-ügyek. Wind István és Polacsek Jenő egri lakosokat Eger város hatósága arra kö­telezte, hogy a megállapított utca-vonalba épí­tett uj házaik előtt az épület-falak és az asz­falt-gyalogjáró között felmaradt hézagokat a saját költségükön aszfaltoztassák be. Ez ellen mind a ketten fölebbeztek és a közigazgatási bizottság kimondotta, hogy ilyen esetekben az aszfaltozás költségeit a város köteles fizetni, mert a háztulajdonosok az utcakiépítés alkal­mával reájuk kirótt hozzájárulásokat már ki­fizették, a további fentartás pedig a várost illeti. — A törvényhatósági utakra 118 drb. kilométer-jelző oszlop beszerzését és 46 beton­áteresztőnek vasbetétes beton-fedőlappal való átépítését rendelte el a bizottság, a közutakra szállítandó pótkavics felosztására vonatkozó tervezet elkészítésére pedig bizottságot kül­dött ki. A korcsmák záróórája. Graefl Jenő bizottsági tag szóvátette azokat a tűrhetetlen állapotokat, amelyek megyeszerte dívnak a községekben, hogy t. i. a korcsmái záróórákat sehol sem tartják meg és az éjszakai dorbézolások, duhaj­kodások, verekedések, ablakbeverések és utcai utonállások úgyszólván napirenden vannak. Az alispán megígérte, hogy szigorú rendeletet ad ki a községek elöljáróinak és a csendőröknek a korcsmái záróórák pontos ellenőrzése és a közrend helyreállítása iránt. A végtelen por. — Az „Eliássy-bank“ összeomlása. — (A legújabb Ítélet.) II. Tenger a pénz, melyben sok minden el- sülyed: hűség, erény, jog, tisztesség, becsület! — mondja a költő. Eliássy Ferencnél jobban talán senki sem igazolta ezt az axiómát. Ha- | nem az a határtalan bizalom, szinte vétkes ellenőrzés-hiány is páratlanul áll ám, amelyben Éliássy sáfárkodásait részesítették a bukott bank ügyvivő-igazgatói és egyéb tisztviselői, főként pedig az ellenőrzésre elsősorban hiva­tott igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok. Erre nézve igen jellemző egyik tekintélyes fővárosi napilapnak az a megjegyzése — mert a csődbejutott Egri Kereskedelmi és Iparhitel­intézet szenzációs bukásával a fővárosi lapok, annak idején, vezércikkekben foglalkoztak — hogy, ha ez a gazdálkodás és rendszerré vált ellenőrzési-mód még néhány évig tart, ak­kor az a tintatartó sem lett volna az intézet tulajdona, amelyből Éliássy a hamisított ada­tokat jegyezte. Mert a vagyonbukott pénzintézet könyvei és szánndásai, az alapítás első esztendejétől (1873) kezdve hamisak! Gáspárdy Gyula és Po- lánkay János hites szakértők, akiket az egri kir. törvényszék vizsgálóbirája, a hamis bukás­sal vádolt és csődbejutott pénzintézet könyvei­nek és számadásainak átvizsgálásával megbí­zott, valóságos bűnlajstromát állították össze a vétkes ügyvezetésből származó sikkasztások­nak, a minden áron való pénzszerzésre alapí­tott kétes és könnyelmű spekulációk révén be­állott üzleti veszteségeknek és részben a vak bizalomból, részben a szakértelmet nélkülöző gondatlanságból eredő egyéb bajoknak. Néhány adatát idézzük itt ennek a szinte hihetetlen bűnlajstromnak, amelynél örök pro­bléma marad annak eldöntése: vájjon a merész­ség volt-e nagyobb, amely megcselekedte, avagy a felületesség, amely észre nem vette hosszu- hosszu — 27 éven át! „A váltókönyvek berendezése olyan volt, hogy azokat kellőképen ellenőrizni igen nehéz lett volna. A pénztár-, illetve főkönyvből ki­hozott eredményeket csakis a vagyon és teher félévenkinti rendes leltározásával lehetett volna ellenőrizni, ami ... soha sem történt meg kel­lően.“ „A számadások összeállítását, illetve a vagyon nyilvántartását első sorban a váltóro- vancs nehezítette, amely, sorszám szerint, mint közönséges napló volt vezetve a kiadási keletek szerint, azonban az egyes tételeknek a rende­zése már nem a kelte szerint volt meg, sőt hi­vatkozás sincs arra nézve, hogy uj-e a váltó, avagy csak hosszabbítás ? ... De ez is csak az — Talán korhely vagy, fiam!? — Öltözetem, ugy-e, arra mutat?! Hja uram, semmiből, semmire sem jut az emberi — Itt a teve, fiatal barátom! Van rajt’ kincs bőven!... Hálaadásul Mohamed kopor­sóját látogasd meg! C) — Leánykám! Mit keseregsz itt az olaj­fák sűrűjében?... Talán segíthetnék rajtad! — Malmoje hűséget esküdött, de hogy mindenünk leégett, hallani sem akar rólam! — Bohó leány ! Itt ez a teve, vezesd haza! Használjátok a terhét okosan ... De jövendő férjed Mohamednek sírját fölkeresse! D) — Hát neked mi a bajod? — Oh uram, most olvasom, hogy kalózok rabolták el egyetlen hajómat! — Fogadd kárpótlásul e tevét... Akad rajta elég!... De ne feledj a próféta sírjához zarándokolni! E) — Ej, de szomorú arccal nézed az utca porát! — Hogyne búsulnék, mikor részeges fe­leségemnek, a pokolhoz hasonló gégéje miatt, annyira jutottam, hogy pék létemre, magam­nak sincs kenyerem! — Ez bizony furcsa állapot! Hanem itt ez a teve, vedd hasznát!.. A prófétának sírjá­nál köszönd megl F) — Szabó vagy, úgy látom! Mit állsz itt, a korcsma kapujánál, kezedben ollóval ? Valakit vársz talán? — Nem én! Szabó vagyok, azaz voltam, de öregségemre nincs munkám, a fiatalok el­kapkodják előlem! — Talán fiatalságodban sem kapkodtál utána? Azért ne busulj! Akad e tevén, amiből megélhetsz! Hanem Mohamednek sírját meglá­togasd ! G) — Bagdad bírája! Gondjaidra bízom e hat tevét! Egyet adj annak, akinek jónak lá­tod, a többit tartsd magadnál! H) — Malmoje, neked adom e tevét, de meg­hagyom, hogy feleségeddel házamba jöjj lakni! V. Mohamed sírjánál,.. — Te jó voltál hozzám, nagy próféta! Fogadd, viszonzásul, földmives gyermekedtől ez erszény pénzt!' — Ha mégegyszer annyit adnál, mint egykor adtál: e poharat arannyal hozná tele bús ifja híveidnek. — Kalózok rabolták el mindenemet, de megsokszoroztam adott kincseiddel, hálából, im’: tömjént és mirrhát hoztam ... — Mohamed! Panasszal jövök sírodhoz!.'. Részeges feleségem elitta már az adott kin­cseket ... Oh, szabadíts meg tőle! — Hatalmas próféta! Adj mégegyszer egy kinccsel megrakott tevét, fogadom: aranyos ruhát varrók neked; de így, egy cérnaszálat se hozhattam ... — Keserűséget hoztam, nagy próféta!... Miért adtál kincset a leánynak, hogy feleségül vegyem? Mióta a városbirónál lakunk: napról- napra tapasztalom feslettségét!... Oh, Moha­med, vedd el inkább szememvilágát! VI. ... És mikor Malmoje kimondta óhaját, a vak koldus egykori jótevőjének szavai szerint cselekedett.... Sándor Imre.

Next

/
Thumbnails
Contents