Eger - hetente kétszer, 1912
1912-04-13 / 30. szám
2 EGER. (30. sz.) 1912. április 13. A végtelen pör. — Az „Eliássy-bank“ összeomlása, — (A legújabb ítélet.) I. Huszonegy oldalnyi, apró betűkkel, sűrűén írt Ítéletet olvasunk a vagyonbukott „Egri Kereskedelmi és Iparhitelintézetügyében, amelyet a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint az igazságügyi miniszter által kiküldött bíróság, és mint kereskedelmi bíróság hozott, és amely Ítélet azért vált szükségessé, mert a bukott-bank volt igazgatósági- és felügyelőbizottsági tagjai (vagy azok örökösei) ellen 851,418 korona töke és járulékai iránt indított, és később (1904-ben) 775,113 koronára leszállított kereskedelmi perben hozott első- és másodfokú bírósági ítéleteket, a m. kir. Curia 1904. évben feloldotta. Ebből az alkalomból, — mielőtt az Ítélettel foglalkoznánk, — érdekesnek tartjuk a bonyolult és immár 12 éves per előzményeit ismertetni, annál inkább is, mert még ma is igen sok az érdekelt, aki vagy mint részvényes, vagy mint betevő, vagy mint igazgató- sági, esetleg felügyelőbizottsági tag, vagyonának jelentékeny részét elvesztette a szilárd alapokon állónak és virágzónak hitt pénzintézet váratlan és hirtelen összeomlása miatt, és amely katasztrófa akkor egész pénzpiacunkat megrendítette és válsággal fenyegette. * 1900. év február 3-án, — a pénzintézeteknél szokásos mérleg közzétételének mellőzésével, — egy hirdetmény jelent meg a helyi lapokban, mellyel Luga László alelnök-igazgató, március hó 4-én délelőtt 10 órára, közgyűlésre hívta meg az Egri Kereskedelmi és Iparhitelintézet részvényeseit, hogy megállapítsák a XXVII-dik üzleti év anyagi eredményét. Ezt a közgyűlést azonban nem tartották meg, mert a pénzintézet főkönyvelője Éliássy Ferenc, három nappal a közgyűlés előtt, február hó 28-án — főbelőtte magát. Futó tfizként terjedt el a városban az ön- gyilkosság híre és kinos megdöbbenést keltett mindenfelé, mert Éliássyt mindenki rendezett viszonyok között élő, jómódú embernek ismerte, akinek a vagyonából és jövedelméből bőségesen telt a költséges passziók fedezésére is. Az a revolvergolyó azonban, mely a legkedélyesebb hangulatban, bizalmas jóbarátok között átmulatott éjszaka után, berekesztette Éliássy pályafutását, és záró pontot helyezett egy köztiszteletben álló, szeretett és becsült IV. — Hivem, — olvasd! A pásztor elolvasta a vádat... — Ha erről van szó, engedje meg Felség, hogy számot adjak mindenről 1 És írásokat hozatott elő ... — lm’, a töretlen irathalmaz mindenről. Felséged atyja irta alá jóváhagyását. És sorra vette valamennyit... V. Kincstáráról beszélt a király ... — Felség, a pásztornál tenger kincs van! — Honnan gondoljátok? — Beavatottak mondják, hogy van palotájának egy része, ahová még csak közelíteni se enged senkit. — Hallottam! — Nemde, Felség, ha a pásztornak nem volna mit rejtenie, nem zárná el palotájának azt a részét sem ? Töprengett a király ... — Híveim, a pásztorhoz megyünk ! férfiú életfolyására: — egészen mást mondott és bizonyított. A jómód, a vagyon, a ragyogás, az előkelő, biztos föllépés csak tetszetős külső máz volt, mely alatt a romlás, a teljes erkölcsi és anyagi züllött ség rejtőzött , és a bűnbe merült lélek hidegen, számító következetességgel és könyörtelenül fosztogatta áldozatait. Az öngyilkosságot követő napokban, sőt heteken át, egyébről sem beszéltek az emberek, mint erről a kinos esetről, és uton-utfélen nagy izgatottsággal tárgyalták úgy az öngyilkosságot és az azzal összefüggő részleteket, mint még inkább a bukás örvényébe sodort Kereskedelmi és Iparhitelintézet ügyét. És méltán. Mert Éliássy az Iparbanknak 25 éven át, tehát csaknem alapítása óta az élén állott mint ügyvezető főkönyvelő, és a bank élete úgyszólván egybe volt forrva az ő életével. Hozzájárult ehhez a pozícióhoz az a feltétlen bizalom is, mellyel iránta mindenki viseltetett. És igy történhetett, hogy a különben agilis és igen ügyes ember letért a becsület útjáról, hűtlenül kezelte a pénzintézet vagyonát, és — amint egyik hátrahagyott levelében maga is irta, meg a vizsgálat is megállapította, — éveken keresztül hamis mérlegekkel palástolta egyre nagyobb összegekre rugó sikkasztásait. A legutolsó mérleg differenciáit azonban — mert már nem volt képes tovább titkolni, — elhibázott, szerencsétlen életével egyenlítette ki. Halála a banknak is, melynek élén állott, végső pusztulását okozta, mert. ez a bank, melyet egyébként is jelentékeny sorscsapások értek (pl. a Grünbaum-féle csődben és a Schwarc S. W.-féle szökésnél elveszett 64,000 korona!) ezt az igen súlyos csapást elviselni és kiheverni nem bírta. De ne szaporítsuk a szót. Lássuk közelebbről azt a nagy bajt és anyagi zavart, amelyet egy lelketlen ember szédelgései zúdítottak városunkra. Összesen 851,418 korona a hiány, amelyet a vizsgálat megállapított. A szakértők a bukott bank könyveit és számadásait kezdettől, vagyis az alapítás évétől, 1873. augusztus havától átvizsgálták és arra a szomorú eredményre jutottak, hogy a 27 esztendő 219 darab üzleti könyve és számadása az első tollvonástól kezdve úgy volt vezetve és kezelve, hogy majdan alapul szolgálhassanak a tervszerű sikkasztásoknak és alkalmasak legyenek a bűnös manipulációk palástolására. A köny v- vezetésben különösen 1880-tól kezdve nagy a zavar és homályosság, ugyannyira, hogy a váltók ellenőrzése, amelyeknél a sikkasztás törVI. Sokáig járták a rengeteg palota gyönyörű termeit, visszhangos folyosóit... — És ez a rész? — Felség, ezt kértem kegyül! — Látni óhajtom! — Legyen a Felséged kívánsága szerint, — és felnyitotta a vasajtókat... Lázas izgalommal lépett be a vendégsereg ... Itt cserép-, amott faedény; az egyik sarokban deszkából összerótt ágy, durva lepedővel és pokróc takaróval ... — És ez az ajtó? — Kincstáramba nyílik! — Látni szeretném! — Felség ... — Miért e titkolás ? — Legyen a Felséged kívánsága szerint... Felségedet bebocsájtom, de az urak ... — Barátom! Ha eddig is mindent velem láttak, illő, hogy ezután se maradjanak el tőlem... — lm’ Felség, — kincstáram! tént, vagy amelyek a sikkasztások palástolására fedezetül használódtak fel, teljesen illuzó- rius. Csak példaként említjük, hogy azok a váltók, amelyek visszleszámítolás alá kerültek, nem az intézetnél, hanem állandóan Éliássynál voltak, vagyis, ha az érdekelt fél az ilyen váltót rendezte, ez nem került a váltótárcába, hanem Éliássy kezei között maradt, sőt igen sokszor a felek nem is a pénztárnál, hanem direkt őnála rendezték ügyeiket és így történhetett meg, hogy úgy a törlesztésből, mint a kamatokból szinte szabadon sikkaszthatott. Megtörtént nem egyszer az is, hogy a nagyobb váltók állandóan Éliássynál lévén, azokat olyankor is visszleszámoltatta, amikor az intézetnek nem volt szüksége pénzre, hanem neki kellett a pénz és az így értékesített váltókat azután a lejáratkor, az intézettel rendeztette. De nemcsak a váltóknál, hanem a betétkönyveknél is nagy volt az össze-visszaság és a rendetlenség. És a hamisításoknak és sikkasztásoknak egész láncolata derült ki a betétkönyveknek kezelése körül is. A laza és hozzá nem értő ellenőrzés persze az intézet évi mérlegeinek készítésénél a legszembetűnőbb. Ezek a mérlegek az 1876. évtől kezdve egytől-egyig mind hamisak!... Az összeomlás pillanatában igy állott a bank zilált financiája: terhelte az intézetet: 248,920 K alaptőke, 357,343 K 26 fillér értékű visszleszámítolt váltó, 1.010,314 K 69 fillér betét és kamat, összesen tehát 1.616,577 K 95 fillér teher. A vagyon ellenben mindössze 765,159 K 95 fillérre zsugorodott össze, melyből 71,081 K 16 fillér volt az ingatlanok értéke, 1500 K az értékpapír, 659,161 K 44 fillér a váltó, 16,426 K 23 fillér a pénztárkészlet, 7002 kor. az előleg és zálog és 9789 K 12 fillér a jelzálogkölcsön. A veszteség tehát 851,418 korona, amely összeg erejéig az egri kir. törvényszék, mint csődbíróság 1910. március 9-én az Egri Kereskedelmi és Iparhitelintézet ellen megnyitotta a csődöt, mely, szinte előreláthatóan, azt a szomorú eredményt dokumentálta, hogy az összes érdekeltek veszítenek. Veszítenek a részvényesek, veszítenek a betevők, veszítenek az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjai, akiket a törvény szerint a bank értékeiért és üzeméért teljes vagyoni felelősség terhel. Minden kis hetilapot, melynek csak 3—400 előfizetője van, legalább Is két-háromezer ember olvas. Ha rossz ez a lap: 2—3000 embert ront minden száma; ha jó: ugyanannyit oktat és nevel. Az egyik szögletben pásztorruha, a másikban tarisznya; itt furulya, ott pedig bot függött... — És a kincsek ? — Felség, minden szögletben látható egy! Ezek az én kincseim! Akkor használtam őket, midőn a Felséged atyja magához hívott... Felség! Akkor még nem éltem panaszos irigység között... Tudom, hogy méltatlanul szolgáltam Felséged házát, engedje meg tehát, hogy elhunyt királyom és Felséged ajándékait ittlevő fiatal barátaimnak adjam. Ok érdemesek rá. .. Még nem nyertek ugyan csatákat, még ősz hajuk sincs tisztes gondok miatt, de mégis érdemesek reá... És én? Egykori gazdám fiához megyek leélni napjaimat.., — Bocsáss meg! — Királyom!... Könnyezve borult össze a király és az alattvaló.... A kiséret pedig szégyenülten távozott.... (Befejezés a jövö számban.)
