Eger - hetente kétszer, 1912
1912-03-23 / 24. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre -------- 5 » N egyed évre ~ 2'60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. = Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1912. — 24. szám. ——------ XXXY. ÉVFOLYAM. r^rr..,^_ Szombat, március 23. A z Egri Kát. Patronázs-Egyesület. Az a cím, amit e sorok fölé irtunk, egy uj egyesület címe, amely egyesület ugyan még nincs meg, de pár nap múlva meglesz, mert meg kell lennie. A közszükség parancsolja. Lelkiismeretes ember ugyanis nem képes rá, hogy összetett kezekkel, tétlenül nézze a társadalom sok erkölcsi baját, és vafcon remélje valamely ideálisan megrajzolt jövő társadalmi rend bekövetkezését; mert ezeken a bajokon segíteni, embertársainak nyomorúságán enyhíteni és ezáltal egy szebb és boldogabb életet élő társadalom létrejöttét előmozdítani: a mai társadalom keretében is módjában áll. Csak éppen a szétszórt és elszigetelt társadalmi erőket kell életrehivni és ügyesen csoportosítva a köz érdekében munkába is állítani. Nos, hát az Egri Kát. Pafcronázs- Egyesület szervezőbizottsága ezt a célt tűzte maga elé, amikor — mint már irtuk is — március hó 25-éré, vagyis Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén (jellegzetes dátum!). délután 5 órára az egri társadalom minden számottevő tényezőjét és munkaerejét értekezletre hívta össze, hogy egységes szervezetbe sorakoztatva munkásságukat, nemes harmóniába hozza a társadalom java érdekében. A megalakulás nem fog nehézségekbe ütközni. Hiszen a Patronázs- szervezet intenciója sem más, mint minden nemesen érző és gondolkodó egyén vágya és óhajtása külön-külön, tudniillik: a lélekmentés és ezáltal a társadalom bajainak orvoslása. Sőt többet mondunk: ha valahol, itt, ennek az egyesületnek keretében érvényesülhet leginkább a szövetkezésben rejlő erő. Mert amihez — minden igyekezetünk ellenére — egyenkint kevesek vagyunk, fölvehetjük és föl is vesszük a harcot, mint Egyesület, a szeretetlen és éppen ezért gyülöletet-szító társadalmi-elha- gyottság; a vagyont, testi erőt és erkölcsöt pusztító alkoholizmus; a köz- megelégedést sorvasztó lakásínség és drágaság; a kivándorlás következtében jelentkező nélkülözések; az elhanyagolt gyermeknevelés; a gyermekek kínzása . és erejüket meghaladó foglalkoztatása; az iskolakerülés és egyéb olyan megrögzött bajok ellen, amelyeknek csökkentésével egyrészről az immár tarthatatlanná vált kriminalitást törhetjük meg, másrészről a közállapotok javulását, és igy a szebb jövőt az egész vonalon előkészíthetjük. Más városokban, a nagyobb helyeken, főleg kulturális és gazdasági középpontokon már megvan a patro- názs-egyesület. Egerben is égető szükség van reá. E nélkül nem tudunk a társadalom legnagyobb baja: az elhagyott gyermekek gondos fölneveléséről és a bűnök fertőjébe tévedt, züllésnek indult fiatalkorunknak — a társadalom megannyi ellenségének — a jó útra vezetéséről gondoskodni. Az uj büntető novellának — mely pedig az igazságszolgáltatásban nem a megtorlást, hanem a javítást látja szükségesnek — lelkiismeretes, pontos végrehajtása is illuzori- ussá válik a patronázs-egyesületek jótékony közreműködése nélkül. De mi hát az a patronázs-egye- sület; és miben nyilvánul az ő lélekmentő és társadalom-javító munkálkodása? Feleletül, ime, ideiktatjuk a pro- grammját a következőkben: „A patronázs (pártfogásba vétel) azt a mentő munkát jelenti, amelyet az elhagyatott, erkölcsi romlás veszélyének kitett, támaszra szoruló gyermekek és fiatalkorúak, valamint az erkölcsi veszedelemben levő felnőttek oltalomba vétele céljából végeznek. A patronázs feladata kettős: közreműködik a pártfogásba veiteknek lelki átalakítására; másrészt előkészíti a szerencsétlen elhagyottaknak (pl. a züllésnek kitett árváknak) és azoknak, akik elbuktak, de fölemelkedni óhajtanak, a munkás társadalomba való átmeneteiét. Ezért az atyai, pártfogó gondoskodás, a könyörületes, felebaráti oltalom, önzetlen, jótékony szeretet, de egyúttal a pártfogásba vetteknek állandó, becsületes munkára szorítása a patronázs fő törekvése. A felületes szemlélő ezt a pártfogásbavételt érzelgős dédelgetésnek nézi. Aki azonban a kérdést alaposan vizsgálja, annak föl kell ismernie, hogy ez a munka sok-sok száz olyan embert ment meg, aki ilyen támogatás és irányítás nélkül tétlen munkakerülő gyanánt az állam terhére esnék, vagy mint hivatásszerű gonosztevő okozna bűncselekményével egjeseknek és az összességnek helyrehozhatatlan károkat. Külső látszatra ez a pártfogó tevékenység azok érdekében van, akik a züllésnek, vagy a bűncselekmény veszélyének vannak kitéve. Valójában azonban mindez egyúttal a társadalom biztonságának oltalma, tehát nemcsak az irgalomnak és mentésnek, hanem a nemzet erős- bítésének, művelődésének és gazdasági ereje növelésének munkája. A patronázs-munka sikere azt jelenti, hogy a munka és a szorgalom, az emelkedettebb világfelfogás és a társadalomnak bölcsen felismert, önmagát mentő munkája győzedelmet arat a tunyaság és a munkakerülés, az erkölcstelenség és a züllés, a bűn és a kriminalitás felett. E munkásság eredménye egyértelmű azzal, hogy olyan embereket, akik a társadalom veszedelmei és ellenségei lettek volna, a nemzet erősségeivé és munkás támaszaivá sikerül átalakítani. A patronázs védő-akciójába tartoznak: a) Az elhagyott, illetőleg az erkölcsi romlás veszélyének kitett (12 éven aluli) gyermekek. b) Az erkölcsi romlásnak kitett, züllésnek indult, vagy bűncselekményt elkövetett (12— 18 éves) fiatalkorúak. c) A javítóintézetekből kihelyezett fiatalkorúak. d) A szabadságvesztés büntetése alatt állók nélkülöző családjai és a szabadságvesztés büntetését kiállottak közül azok, akik munkás életet óhajtanának folytatni, de ingadozó jellemüek, rossz útra is könnyen téríthetők, különösen pedig a szabadult fiatalkorúak valamennyien. A még nem züllött, de rossz környezetben élő gyermekeknek és fiatalkorunknak, a veszélyeztető környezetből való kivétele egyik legszebb feladata a patronázs-egyesületeknek. Ezek érdekében a legsürgősebben kell eljárni és néha néhány óra, vagy legalább is egykét nap alatt kell megtenni mindazt, amire az állami gyermekvédelem szervezete, a gyámhatóságok intézkedései és a patronázs-egyesületek közbenjárása módot nyújtanak. A züllöttek és a szabadságvesztés-büntetésüket töltő elitéltek közt, sajnos, nagy számban vannak olyanok, akiknél a patronázs-te- vékenység — legalább azonnal — nem kecsegtet biztos sikerrel. Ezért a hatóság elé került fiatalkorúakat, valamint a bűncselekményt elkövetett és büntetésüket töltő egyéneket osztályozni kell és a különböző csoportokon belül az egyéni elbánásra kell fordítani a legnagyobb gondot. A túlzás és az általánosítás persze ezen a téren is helytelen és veszedelmes lehet. Ezért a már mélyre sülyedt, rakoncátlan, nehezen fékezhető, sokszorosan visszaeső, vagy a men- helyekről ismételve megszökött fiatalkorúnak munkára kényszerítése és az állami intézetekben való elhelyezése a rendőrség és az igazságügyi hatóságok teendője. A patronázs-tevékeny- ség, sajnos, itt nem igen kecsegtet sikerrel. Hatósági kényszerintézkedések nélkül a patronázs ilyen eseteknél úgysem boldogulna, tehát ne is avatkozzék bele.
