Eger - hetente kétszer, 1911
1911-03-08 / 19. szám
Előfizetési árak: Egész évre ___10 korona. F él évre _____ 5 >• N egyed évre .. 260 » Egyes szám ára 10 fillér. EGER Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények ===== intézendők. = Kiadóhivatai : Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 19. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. Szerda, március 8. Mezőgazdasági numkásházaink. Eger, 1911. febr. 7. Öreg igazság, hogy kis mennyiségben minden drágább, mint nagyban. Ez a kereskedelmi sarkigazság mindenre érvényes, ami adás-vétel tárgya lehet: élelmi cikkre épen úgy, mint ingatlanra. Ennek a magyarázata persze igen egyszerű: kisebb értékű dologhoz több ember juthat, mint drágábbhoz. Az olcsóbb, a csekélyebb értékű javakra több embernek akad pénzecskéje s igy a kínálat mindig aránytalanul nagyobb keresletre talál, mint a drágább értékek eladása alkalmával. Ebből következik természetesen, hogy a kis lakások bére aránylag sokkal nagyobb, mint a nagyobb lakásoké. Az egri hóstyákon például 60—80 koronát is fizetnek évenkint egy-egy bűzhödt, nedves zugért, amelyet szobának nevezett el a nagyzási hóbort. Ez azonban még csak hagyján, mert legalább tud lakást bérelni a szegény ember, jóllehet igen nehezen és méregdrágán jut hozzá! De mit csináljon a házatlan zsellér falun?! Falun ugyanis nem építenek bérházakat; ott mindenki csak magának ragaszt fészket. Ritka eset, ha egy-egy elpusztult család tágas kúriája lakatlanul marad; ezt azután olcsón adják bérbe, hogy álltában ne romoljék még jobban De aránylag ritkább eset az, hogy a kis házacskák kerülnek bérbeadásra; ilyenkor azt se tudja a gazdája, hogy mit kérjen a lakótól. Ezen a nyomorúságon akart segíteni egyik népjóléti törvényünk. Leg- tisztesebb érdemei közé tartozik a koalíciós uralomnak az 1907. évi XLVI. t. c., mely a mezőgazdasági munkásoknak akar kényelmes, egészséges hajlékot szerezni. Ennek a törvénynek üdvös intézkedését váltja valóra Hevesvármegye immár öt községben. Majzik Viktor alispán, kinek érdemei már eddig is szinte elévülhetetlenek, itt is megmutatta, hogy erős érzéke van a szükségletek fölismeréséhez és még erősebb akarata a bajok gyógyítására törekvő intézmények megteremtésében. Kezdettől fogva fáradhatatlanul dolgozik a mezőgazdasági munkásházak érdekében, melyeknél vármegyénk szinte úttörő szerepet kapott és a legteljesebb elismerésre is méltó mintákat nyújtotta Mezőtárkányon, Ecséden és Verpeléten. Most pedig Felsötárká- nyon és Füzesabonyban kezdik meg egy-egy csoport mezőgazdasági munkásház építését. Az előmunkálatok mindkét község munkásházaira készen vannak, csak az építés van hátra. És evvel 226-ra emelkedik majd Hevesvármegyében a mezőgazdasági munkásházak száma. Ez más szóval any- nyit jelent, hogy 226 jó magyar család kapott vármegyénk vezető férfiainak gondoskodásából — becsületes lakóhelyet olcsón. Ecséden 20, Mezőtárkányon 34, Verpeléten 66 ház épült már fel és van használatban, mig Felsötárkányon 34-et, Füzesabonyban pedig 78-at építenek föl a nyáron, az utóbbi helyen külön szép iskolával s előreláthatóan artézi kűttal. Aki ismeri a házatlan zsellérek lakásviszonyait, csak az tudja kellőképen méltányolni ezt a népmentő munkát. Micsoda nagy dolog az, hogy szép szobája, konyhája, kamrája, melléképülete van egy ilyen szegény embernek jókora telken! Igen, mert Ecséden 250, Felső- tárkányon 306, Füzesabonyban 350 és Mezőtárkányon 400—542 négyszögöl egy-egy házhely, tehát olyan, hogy kisebb-nagyobb házikert is kitelik belőle. r Es a teljesen, kész állapotban átAz „EGER46 tárcája. Szőke kislány... — Zenésítette Lányi Ern5. — Szőke kislány fehér virág — Liliom-e, vagy gyöngyvirág? N-m tudom én, melyik lehet, Csak azt tudom, hogy meglopta A szívemet. Nem gyöngyvirág, se liliom í Fehér rózsa vagy, galambom. Szép, töv ses, fehér rózsa; Az én szívem, szegény szívem Búsítója. Szőke ki-lány, fehér virág, Hej, minek is néztem reád 1 Mikor sóba be nem érlek: Mint árnyék a fényes napot Csak kisérlek. Borsodi László. A világnyelv. Az emberi felfuvalkodás szörnyű büntetése: a soknyelvűség — a babiloni toronyépítése alkalmával érte az emberiséget. A világon manapság használt nyelvek számát mintegy ezerre becsülik. Teljes lehetetlenség természetesen, hogy egy ember ennyi nyelvet tudjon. A tulajdonképen egy családból származó, egy családot alkotó emberiségnek minden tagja tehát nem képes egymással beszélni. Mindnyájan egy Atyának gyermekei vagyunk és még se értjük meg egymást. Ha a legbölcsebb, leghosszabb életű ember egész életében csak nyelveket tanulna, úgy hiszem, nem lenne képes 30 nyelvnél többet elsajátítani; de már ekkor is úgy járna, mint a hajdan híres „Magyar Diogenes“, Menteti, aki bámulatos sok nyelvet értett és — — hátrahagyott iratai oly sokféle nyelv szavaival vannak irva, hogy azokat csak egy második Menteli volna képes megérteni. Milyen áldás lenne az emberiségre, ha lenne olyan közös nyelvünk, melyet úgy itthon, mint a világ bármely részén miudenki megértene! Milyen könnyű lenne az egymással való érintkezés! Hogy ennek a művelődés érdekében mily fontos hatása lenne, azt nem is igen kell bizonyítgatni. Az emberiség műveltebbjei mindig érezték ennek a közös, hogy úgy mondjam, nemzetközi nyelvnek szükségességét. E téren is a keresztény katolikus egyház volt az első, mely ennek fontosságát felismerte — és mindjárt a keresztény vallás megerősödésével egyidőben a latin nyelvet fogadta el egyházi nyelv gyanánt. És amint a keresztény vallás terjedésével terjedt a műveltség, oly arányban terjedt az egyháziak áLal tanított latin nyelv használata, mely nemsokára valóságos nemzetközi nyelvvé lön. A keresztény országnak minden művelt embere beszélt latinul, mely igy hivatalos nyelv, diplomáciai nyelv és a tudomány nyelve lön. A nemzeti érzés föllendülése véget vetett a latin nyelv uralmának. Elmúlt ez is, mert hiszen minden alkotás romboláson kezdődik. . . A mai, roppant forgalmas világban, midőn oly sűrűén érintkeznek egymással a világ leg- külöubözőbb nemzetének tagjai: nincsen általánosan elterjedt világnyelv. Pedig mindnyájan érezzük ennek szükségét, mely szükségesség érzete késztetett sok tudóst arra, hogy nemzetközi nyelv alkotását megkíséreljék.
