Eger - hetente kétszer, 1911
1911-02-25 / 16. szám
Előfizetési árak:“ Egész évre- .. 10 korona. Fél évre _____ 5 » N egyed évre ~ 2 60 » Egyes szám ára 10 fillér. EGER Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a lap szellem: részét illető közlemények ===== intézendők. ===== Kiadóhivatal: Lyceumi nyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1911. — 16. szám. XXXIV. ÉVFOLYAM. ----- Szombat, február 25. V oksoltak. Eger, 1911. február 24. Heteken át folyt a bankvita úgy általánosságban. A részletes tárgyalásra még csak most került a sor, mert először a benyújtott indítványokra kellett szavazni. . . Igen, szavazni! Ez a magyarnak boldogsága, öröme; mikor véleményét kérdik és megmondhatja. E héten tehát szavazott a t. Ház. Majdnem mindig szavazott, kitartva, fáradhatatlanul. És a dunaparti fényes palota fényes termében álmos hangú jegyző olvasta a a t. honatyák névsorát délelőtt 10 órától délután két óráig egyik nap úgy, mint a másikon. Mindössze annyi volt a változatosság, hogy mindig más betűn és más néven kezdte; no meg az, hogy ötödfélszáz név után számlálgat- gattak s az elnök mondott egy pár szót. . . Eddig semmi baj nem lenne. Legföljebb azt gondolná a hozzánk vetődő idegen, hogy nálunk a t. Háznak félévi munkaanyagára egyvégtiben szavaznak, mint az esküdtek a hozzájuk intézett kérdések sorozatára. Sajnos, mi magyarok jól tudjuk, érezzük, hogy nem igy van, hanem, hogy ez csak | játék, tréfa, bosszantás, mellyel az el- j lenzék akarja kibőjtölni, kényszerhely- ! zetbe hozni a kormányt és pártját. A jelszó: lopjuk az időt! Az nem baj, hogy magunktól is lopjuk, a nemzettől is, az országtól is! Áz a fő, hogy a kormánynak ne maradjon ideje. Olyan ez, mint mikor a falu lakóinak egyik fele elrontja a toronyórát csak azért, hogy a másik fele ne tudja majd: hány óra. Ne gondolja azonban senki, hogy mi most már a kormány mellé állottunk és ütjük az ellenzéket, mert obstruálni mer. Szó sincs róla. Az ob- strukció erős fegyver a parlamenti küzdelemben. Olyan ultima ratio, amelyet akkor vesznek elő, mikor már mindenből kifogynak. Tagadhatatlan azután, hogy néha jó is, be is válik. De mindig ezt használni: legalább is nem ésszerű. Nem ésszerű különösen akkor, ha apró-cseprő dologról van szó. Ilyenkor úgy tűnik föl, mintha verebekre lövöldöznének — ágyúval. Más szóval azt lehetne mondani: mire jut az obstrukció fegyvere, ha ilyen kicsinyes komédiákban koptatják el, járatják le. A dolgot az teszi szánalmasan nevetségessé, hogy a t. honatyák alig érAz „EGER“ tárcája. Az iszákos. Regényes elbeszélés. Irta: Steltzig A. J. Fordította: Kábik J. Géza, szomódi plébános. Tóváros; Lindenberg A. könyvnyomdája. S° 230 lap, ára 3 korona. Midőn e könyv sokatmondó címét olvastam, önkéntelenül Olinet-nak „A méregvásár“ cimű regénye jutott eszembe. „Az iszákos“ és „A méregvásár“ rokoncímek. Ennek igazságát különösen akkor fogadjuk el, ha mindakét regényt olvassuk. Nem célunk a két regény között párhuzamot vonni, bár a kettőnék rokonságára pro és kontra sok bizonyítékunk lehetne. Annyit azonban megjegyezhetünk, hogy ha Steltzig regénye könnyedség és közvetetlenség tekintetében nem haladja is meg Ohnet „Méregvásár“-ját: egyszerűségével és vallás-erkölcsös alapjával mesz- sze túlszárnyalja azt. Meseszövése az érzékiség és iszákosság rabját elénk állító Ohnet- regény eseményszövésénél sokkal nyugodtabb s így a francia irányzatot kedvelő olvasó előtt talán unalmas, hatástalan. Epizódokra alig terjeszkedik. Ha használ is, nem a változatosság kedvéért, vagy hibák eltakarására célzóau, hanem a főalakok jellemének kidomborítása érdekében teszi. Az epizód tehát Steltzig művében nem nyugvópont, sőt nem is kedélyhullámoztató, mint a külföldi és jelesebb magyar regényekben, hanem szükségszerű kapocs az alakok, illetve az események között. Ezért van az, hogy Steltzig személyei állandóan előttünk vannak, egy pillanatig se takarva epizódalakok által. Steltzig nem színez. Regényében leírás, kifejtés igen kevés van s ha itt-ott használ is, erőltetés látszik rajtuk. Amit kifejtve leír, döntő hatással van alakjaira, tekintet nélkül a valószínűségre. Megtörténhet ugyan, de nem valószínű, hogy egy férj, aki rajong feleségéért, mint Stein Jani, a regény hőse, falujának majd három évig szóbeszédtárgya csak azért, mert felesége kedvéért nem jár a korcsmába. Kissé erőltetett néprajzi vonás ez s ha valamely helyen lakóknál megvan, nem igen vall egészséges felfogásra. A regény eseményszövése — mint már említettük — nyugodt, összefüggő. A cselekvések az egyszerű emberek jellemvonásaival egyezők, ami Steltzig helyes megfigyelőképességére mutat. Tartalma a következő: Az öreg molnár fia, a duhaj, kötekedő deklődnek a dolog iránt. A munkapárt óriási tömegéből összejön 110—120 ember, az ellenzéki szavazatok száma pedig némelykor annyi sincs, ahány képviselőnek alá kell írni a névszerinti szavazást kérő ívet. így történhetik meg azután a magyar parlamentben, hogy „heves küzdelem“ idején 115 szavazattal vetnek el (17 ellenében) egy és más javaslatot, módosítást. Ez annyit jelent, hogy a magyar képviselőháznak ötödfélszáz tagja közül másfélszáz se tartja érdemesnek a munkát. A többi távol van; nincs ott az ülésen csak 2A rész, vagyis átlag minden százból 29 ember. Vájjon mi lenne a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a pénzügy stb. hivatalaiban, ha minden 10 ember közül . csak három végezné a dolgát, a többi meg felé se nézne?! . . . Nálunk nagyon kényelmes utón járatják le a parlament tekintélyét azok, akik igy fogják fel a képviselői hivatást s úgy adnak példát a nemzeti munkára, hogy vagy el se mennek a gyűlésekre, vagy csak — voksolnak. Bizony, ha igy haladunk, akár be is zárhatják azt a drága országházat. hírében álló Stein Jani, feleségül veszi a bérlőnő leányát, Terézt. A lakodalomban Jani alaposan lerészegszik. Teréz, bár az első pillanatban elcsügged, mégse adja fel a reményt, hogy férjét megmentheti az iszákosságtól s így az anyagi és az erkölcsi zülléstől. Ez a cél lelkesíti őt, midőn bűnbánó férjének megbocsájt. Jani erősen megfogadja, hogy többé nem iszik és távolmarad legénykori cimboráitól. Felesége és az öieg Steinék mindenben hű segítői. Teréz önzetlen szerelme, páratlan gazdasszonyi ügyessége és jósága, meg a bekövetkezett istenáldás, valósággal otthonához láncolják Janit. Az öreg Steinék, hogy fokozzák fiuk kedvét a munkára, ráhagyják malmukat. Teréz már-már biztos győzelemben í-ingatja lelkét, midőn férje 4000 korona kölcsönpénzért a városba megy. Be-be akar térni régi mulatóhelyeire, de mindannyiszor meggondolja a dolgot. — Mégse megyek be! — mondogatja. — Hála Isten, hogy letettem arról az utálatos szokásról. Most látom csak, mily rettenetes kicsapongó voltam. Sorsom jobbrafordúlását kedves nőmnek köszönhetem. Mégis csak szeret a jó Isten, hogy ilyen jó nőt adott! Hazamenet azonban találkozik Fülöppel, régi cimborájával, aki addig-addig hivatkozik baráti szeretetére, hogy becsalja az Adler-
