Eger - hetente kétszer, 1911
1911-02-25 / 16. szám
2 EGE Li. (16. sz.) 1911. február 25. Egerváros közgyűlése. Eger város képviselőtestülete ma, szombaton, február hó 25-én d. e. 11 órakor a város közháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tart, a következő napirenddel: A városi virilis képviselők névjegyzékének kihirdetése. A képviselőtestület választott tagjai sorából kilépő 50 tag névjegyzékének bejelentése és a választókerületek megállapítása. Az 1911. évi kövezetvám költségvetés. Az uj vasúti állomás építési ügyében az egri főkáptalan megbizottaival megejtendő tárgyalásokhoz két városi képviselő kiküldése. jóváhagyott szabályrendelet. Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága az őszi rendes közgyűlésen, tudvalévőén, a vármegyei tiszti nyugdíjintézetről szóló szabályrendelet 6. és 8. §-ait akként módosította, hogy a tiszti nyugdíj-választmány évenként legalább kétszer, az őszi és tavaszi megyegyűléseket megelőzőleg, ülést tart, melyen az alap költségvetését, illetve számadását felülvizsgálja és javaslata kapcsán a törvényhatósági bizottság elé terjeszti. A belügyminiszter ezt a szabályrendeletmódosítást most jóváhagyta. A sorozás elhalasztása. Minthogy közismert politikai okok miatt az idei fősorozások március hó folyamán nem kezdhetők meg, az alispán a hadkiegészítő parancsnokságokkal egyetértőén akként intézkedett, hogy az eddig működött katonai utóállítási bizottságok március hónapban is megtartják az utóállításokat és pedig Egerben március hó 6-án, Hatvanban március 20-án. Ezekre az utóállításokra azonban csakis a testi törődöttségük miatt megvizsgálandó családtagok lesznek előállít hatók, kivé- vén, ha időközben az ujoncjutalék törvényerőre emelkeduék, mely esetben az állítás-kötelezettek is elővezethetők lesznek. A községi választások és az alispán. Vármegyénk községeiben a képviselőtestü etek választás alá eső tagjainak fele a folyó év végével kilép és helyeik választás utján lesznek betöltendők. Ugyancsak a folyó év végén jár le a községek elöljáróinak megbízatási is, tehát ezeket is választani kell. Mindkét választás végrehajtása és helyes irányban való vezetése ügyében az alispán már most intézkedik és a járási fószolgabirákhoz intézett körrendeletében hangsúlyozza, hogy a fószol- gabirák hassanak oda, hogy a községi választók névjegyzékei kellő időben legyenek összeállítva és hogy a községi igazoló választmány is idejekorán megalakuljon. Legcélszerűbbnek tartja az alispán, ha a községi képviselőtestületi tagok választása az egész vonalon november hó folyamán történnék. így elegendő idő maradna a képviselőtestület megalakítására és a tisztujítások előkészítésére. A tisztujításoknál azt óhajtja az alispán, hogy azokat a főszolgabíró személyesen vezesse, de ha ezt nem tehetné,okvetetlenül hatósági egyénnel helyette-ítse magát. Elrendeli végül az alispán, hogy a választásoknál a rend és köz- biztonság érdekében a főszolgabirák a megfelelő intézkedéseket kellő időben tegyék meg. Az élet mélységeiből. — Társadalmi levelek. — A fékezhetetlen indulatok. Illatos szalonokban ép’ úgy, mint a bor- gőzös korcsmaszobákban, szinte ritka egyértelműséggel állapítják meg minden kínálkozó alkalommal az akár véletlenül, akár céltudatosan összeverődő társaságok, hogy: „a XX. század a szocializmus százada,“ és hogy az egyén most már semmi, a társadalom a — minden. Hazugság ez kérem. Sőt több ennél: minden hazugság között a legnagyobb — nem igazat mondás. Szocializmus talán nincs is manapság. A múltban volt, és lehet, hogy a jövőben is lesz; annyi azonban bizonyos, hogy az, amit ma szocializmusnak neveznek, nem egyéb üres jelszavaknál, divatos csevegéstárgynál, hangulatkeltésre szánt újságcikkeknél, hivalkodó fontoskodásnál összes társadalommentő elméleteivel és az egyéniséget lekicsinylő nézeteivel együtt. Mert valójában úgy áll a dolog, hogy a társadalom, a tömeg a semmi és az egyén a minden. Már tudniillik mindenkinek a saját nagyrabecsült és legtöbbretartott egyénisége. Ezt magyarul úgy hívjuk, hogy önzés. És valljuk meg őszintén : nem az önzés-e az a magérlelő melegágy, amelyből a század mai emberének minden erénye, és minden bűne is sarjadzik ? Önzésből tesszük a jót, hogy mások jónak tartsanak. Önzésből tesszük a gonoszát, hogy a bennünk lappangó indulatoknak szabadfolyást engedjünk és velüü magunknak örömet szerezzünk, másoknak pedig kellemetlenkedjünk. A szocializmus és a benne és általa élő demokratizmus szép elv. De csakis elv! Mások boldogulásáért nem áldozza fel magát a ma embere. Vagy igen ? Lám, a szocializmusnak legszebb törekvése az egyének által támasztott ellentétek kiegyenlítése és így a társadalmi egyensúly helyreállítása. És mi történik? A társadalom ahelyett hogy erőssé izmosodnék, osztályokra bomlik és az osztályok között való ellentétek egyre tágulnak, egyre nagyobbodnak. Az a híd, amely az osztályokat egybekapcsolni volna hivatva, a szocializmus lenne. De hát a szocializmus maga is szerteszakadt elveiben és vezetőiben. Az a rész, amely szociál-demokratának vallja magát, örül a társadalom szétforgácsolódásá- nak, sőt a maga részéről még segíti is azt, mert az osztályharc elvén állva, az ellentétek kiélesedésétől véli elérni célját: a romokon föl- épülő uj társadalmat. Ilyen viszonyok között nem csoda, ha szépen fejlődik, növekedik és virul az önzés mocsárvirága. Mert mocsárvirág az önzés, akkor is, ha a társadalom szociális átalakulását előbb a szocializmus átalakulásának kell is megelőznie. Mocsárvirág ? Igen, az. Mert az a szív, az a lélek, amelyben gyökeret ver az önzés, csak önmagának él és az én, te, ö, jogai közül csak az én jogait tartja tiszteletben, de ezt is a saját Ízlése és hajiami szerint. Mi más az ilyen vegetáció, a mocsár életénél ? Mindenkinek árt, már azzal is, hogy maga él. De azért a mocsárnak is vannak virágai. Amiként az önzésnek is vannak. Ezek a fékezhetetlen embei’i indulatok. Itt van például a most folyó esküdtszéki tárgyalási ciklus. Mindössze hat terhelt bűnügye volt és van tárgyalásra kitűzve. Idősebb Agócs Józsefet szándékos emberölés kísérletével, özv. Haj Károlynét gyújtogatással, Kovács Jánost és két társát halált okozott súlyos testisértéssel, Pintye Sándort és két társát rablással, ifj. Szalontai Pált halált okozott súlyos testisérkorcsmába, az egykori paitások közé. Öröm- rivalgással fogadják. Bár eleinte húzódozik az ivástól, később annál erősebben lát hozzá és ismét lerészegszik. Ittas fővel hajt haza. Útközben a kapzsi szatócs ellopja tőle a kölcsönvett 4000 koronát. Teréz ismét megbocsájt férjének. Hasztalan ! Jani visszasülyed régi bűnébe. Az ellopott pénzt váltóval fedezi, amit mámoros fővel ír alá úgy, hogy az uzsorás háiom havi lejáratra, 1000 koronával többet számít. Jani elhanyagolja üzletét. Meglopják, vevői elhagyják, áldottlelkű feleségét pedig féltékenységével üldözi. A régi cimborák és az Adler kotcs- máros leányának körében tékozolja vagyonát. Közben lejár az uzsora-váltó. Kendezni nem tudja s az árverés előtt anyósához fordul segítségért, de az ridegen utasítja vissza. Dobra kerül tehát a Stein-malom és minden, amit Jani még eddig el nem tékozolt. A malom idegen kézre jut s a Stein-csa- lád hajlék nélkül marad. A bőségben jó barátok, mind elfordulnak a szükségben Janitól s Adler, a korcsmáros, is csak utolsó pénzük árán ai nékik szállást egy-két éjszakára. Jani nemsokára munkát kap a szomszéd városban, de minden keresetét a pálinkára költi. Nem törődik családja nyomorával, egyedül az italért dolgozik. Házsártos, veszekedő természete tetőpontra jut, mert mindig ittasan tér haza s mindennap házibotrányt csinál. Felesége megadással tűri sorsát és minél durvább férje gyermekeihez és őhozzá, annál buzgóbban imádkozik megtéréséért. Jani szenvedélye nem ismer határt. Fiát elűzi hazulról; feleségét beteggé teszi s gyermekeit állandó rettegésben tartja. A nyomor tetőpontján otthagyja nélkülöző családját s leányával, a tizenötéves Borbálával, váudorútra kél. Züllött, csavargó lesz, kinek kenyerét, italravalóját Lánya, Borbála keresi koldulással. A züllött apa, csakhogy könnyebben előteremthesse az ital árát, nem retten vissza ártatlan leányának a bűn útjára való kényszerítésétől se. Az ártatlan lélek az olvasó-imádságban keres és talál védelmet. S az apa, hogy bűneinek lajstromát betetőzze, útonálló módjára megtámadja egykori barátját, a szatócsot, akit ki akar rabolni. A kölcsönös önvédelem hevében egymásra ismernek és felújítják régi barátságukat. A szatócs szénégetői állást ajánl barátjának, mit Jani különös véletlen folytán el is nyer. A sorsváltozással uj fogadást tesz a javulásra. Néhány koronát keresve, boldogan tér családjához, melyet magával visz a határszéli szénégető-telepre. Jani a javulás utján szilárdan kitart és a Stein-családba ismét lányát üt a régi boldogság. A bűnre csábító azonban ismét megjő a szatócs személyében. Jani újból lerészegszik és hogy könnyebbítsen nehéz anyagi helyzetén, ittas fővel beáll szatócs-barátjának csempészei közé, azonban rajtaveszt, megsebesül az első kísérletnél. Halálos betegségében Istenhez for- dúl. Meggyón. A lelkiatya vigasztalásának hatása alatt napról-napra erősödik a hite s amint felgyógyúl,szorgalmasan látogatja az Úr házát.. Jani, az iszákos, züllött, hitetlen Jani megjavul. . . A boldogság napjai virradnak újból a megszaporodott Stein-családra. Visszatér az elűzött gyermek is, mint a régi Stein-malom első legénye s az apa boldogan öleli őt keblére. Néhány hét múlva Jani visszakapja egykor könnyelműm eltékozolt malmát. Anyósa, Rozina asszony, ugyanis az árverésen titokban megvette a Stein-malmot és záros határidőre bélbeadta. A bérlet ideje lejárt s mivel az anyós látta Jani teljes javulását, visszaadta a családi birtokot. Nemsokára uj öröm éri a Stein-családot. A szatócs halálos ágyán megvallja, hogy ő lopta el a Stein Jani 4000 koronáját, amiből
