Eger - hetente kétszer, 1911
1911-02-15 / 13. szám
2 EGER. (13. sz.) 1911. február 15. r politikai-e, katonai-e. . . Es megvédik bárki ellen, mert. mindenki tudja, hogy a becsület az alapja az erkölcsi világrendnek s az egyesek becsülete közvagyon. Rendkívüli megyegyülés. Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága héttőn, február in 13 án délelőtt háromnegyed tiz órakor rendkívüli közgyűlést tartott Kállay Zoltán dr. főispán elnökletével, a vármegye székházának nagyteimében. A közgyűlés csak néhány percig tartott, de igen fontos szociális érdekű ügyeket intézett el. A naprend a következő volt: Mindenekelőtt tudomásul vette a közgyűlés a belügyminiszternek a megyei tiszti- és jegyzői-nyusdíjalapből a munkásházak céljaira felveendő 300,000 koronás kölcsönre vonatkozó leiratát és fölhatalmazta az alispánt ez ügyben a további intézkedések megtételére. Ezután elfogadta az alispánnak azt az előterjesztését, hogy az újabban építendő mezőgazda- sági munkásházakra 400.000 koronás kölcsön vétessék fel a Magyar Jelzálog Hitelbanktól és az alispánt a kölcsön-ügylet megkötésére felhatalmazta. Füzesabony községben 78 mezőgazdasági munkásház építését kérik és a telepen egy iskola létesítését és egy artézi kút furatását. Az alispán ebben az ügyben az előkészítő munkálatokat már megtette, mely szerint az uj munkás-telep a rk. plébános földjeinek egy részén épülne föl, amely terület 86,000 koronába kerülne. Az építkezést, mint legolcsóbb ajánlattevő, Reiner Mór egri építkezési vállalkozó, teljesítené s egy egy munkásház kőalap- pal és vályogfalból 1800, egészen kő- vagy téglafalból 2200 koronába kerülne. A közsryü- lés az alispán előzetes intézkedéseit elfogadva, fölhatalmazta őt az ezen ügyből kifolyóan még szükséges intézkedések megtételére és a szerződések megkötésére. Egyúttal elhatározta a közgyűlés, hogy fölír a földmivelésügyi miniszterhez és fölkéri, hogy a munkásházak költségeihez 2%-kai ját üljön hozzá, továbbá a telepen átvonuló utca területének 10,000 korona vételárából a felét, vagyis 5000 koronát vállaljon magára, valamint az építendő iskola költségeihez is járuljon hozzá 2% erejé g és az artézi kút fúrására 4000 koronát engedélyezzen. A munkásházak építését nem lehet sokáig halasztani és a közgyűlés addig is, mig a szükséges pénz együtt lesz, felhatalmazta az alispánt, hogy a fölmerülő kiadásokat a rendelkezési alapból födözze. Fedsőtárkány községben 34, Kerecsenden 25, és Sírok községben 20 munkásház építését tervezik. A közgyűlés valamennyit elfogadta és felhatalmazta az alispáut a telekszerzés és az építkezési munkálatok keresztülvitelével. Dormánd községből is folyamodtak munkásházak létesítéséért, de ezt a kérvényt a közgyűlés előtt visszavonták és így az lekerült a napirendről. A kö/gyűlés ezután jóváhagyta Ezervárosának a füzesabonyi vasúti állomás villamos világítása ügyében hozott határozatát, továbbá a Miuorita-rendház és Jaksi Bertalan adásvételi ügyeiben hozott határozatokat. Végül Gyöngyös városnak a nyomtatványok szállítása ügyében hozott határozatát hagyta jóvá a közgyűlés, mely ezzel véget is ért. A közigazgatási bizottság ülése. Hevesvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn, február hó 13-án délelőtt 10 órakor ülést tártott Kállay Zoltán dr. főispán elnöklete mellett a vármegye székházénak kistermében. Az ülés napirendjéből a következő érdekesebb ügyeket emeljük ki: A szokás is havi jelentésekből tudomásul vette a közigazgatási bizottság, hogy a tra- homás szembetegek száma ijesztő mérvben növekedik a vármegye területén. Ebben a veszedelmes szembajban — melyet az Amerikából visszavándorlók hurcoltak be hozzánk — most 324-en szenvednek. Legtöbb a szembeteg a mátrabeli községekben: Bodonyban, Párádon, Sírokban stb., úgy, hozy a belügyminiszter külön trahoma-orvost is küldött ki erre a vidékre. Azonban Egerben, a kórházakban is 75 trahomás beteget ápolnak. Tekintve ennek a gyötrelmes és következményeiben igen súlyos bajnak (megvakítja a beteget) nagyon is ragadós voltát, félő, hogy a baj a tavasz beáll-ával még jobbau el fog terjedni, mert a munkát kereső nép szétviszi a betegség csiráit olyan községekbe is, ahol eddig még nem volt trahoma. Persze az volna kívánatos, ha a munkásnépet valamikép otthon lehetne foglal- | koztatni; erre azonban nincsen kilátás és igy a közigazgatási bizottság egyebet nem tehet, mint fölír a belügyminiszterhez és kéri, hogy a veszélyeztetett vidéken a trahoma-orvost állandósítsa, nehogy a betegek hozzáértő orvosi felügyelet nélkül maradjanak. A ragadós száj- és körömfájás a szarvas- marhák között szűnőfélben van. A múlt hónapban mindössze 8 uj községben lépett föl a járvány és a régiekből 23 községben maradt meg. A fertőzött községek száma tehát 31. Amerikába való kivándorlás céljából 36-an illetve a hozzájuk tartozó családtagokkal együtt 45-en folyamodtak útlevélért január hó folyamán. Ebből örvendetesen látjuk, hogy a ki- vándorlási kedv hónapról-hónapra csökken. A kérelmezők közül 23 megkapta útlevelét, kettő pedig elállóit kivándorlási szándékától. A legközelebbi ülés határidejét március 13-ára tűzte ki a bízott-ág, majd tudomásulvette, hogy a pénzügyminiszter Budeusz Vendelt az egri kir. pénzügyigazgatóságboz pénzügy- igazgató-helyettessé, a kereskedelemügyi miniszter pedig Preszler Miklós kir. mérnököt az egri államépítészeti hivatalhoz főmérnökké nevezte ki. Tudomásul vette a bizottság a vallás- és közoktatásügyi miniszternek azt a reudeletét is, mely szerint a tandíjkárpótló államsegélyek iránt való kérvények benyújtásának végső határideje február hó 15-én lejár; mert ilyen kérvény már csak egy van elintézés alatt, t. i. az egri róm. kát. iskolaszék kérvénye, amelynek tárgyalása Egerváros polgármesterére bízatott. Végül a tanítói javadalmakról készítendő jegyzőkönyvek felvételét rendelte el a bizottság azokon a helyeken, ahol ilyen jegyzőkönyveket még nem vettek fel. Iparfejlesztés és iparpártolás. Iparfejlesztés? Iparpártolás? Hát ilyesmi is van ? Igenis van. De csak — elméletben. A valóság mást mond. Az intéző körök — teljes elismeréssel adózunk érte — évek óta meleg érdeklődéssel foglalkoznak a magyar kisipar fejlesztésének kérdésével Iparfejlesztési akciónak hívják ezt a mélyreható szociális muukát, amelynek a gyakorlati hasznát azonban csak Budapest és Nem célunk a vármegyék és az ország- gyűlés együttes ellenállását leírni. Csak a tényt állapítjuk meg: a nemzet minden erejével ellenállt a devalvációnak? Vájjon jogos volt-e ez az ellenállás ? A magyar törvény nem ismerte a bankópénzt. A Rendek mindig tiltakoztak az ország- gyűlés beleegyezése nélkül kibocsájtott papírpénzek nyomatása ellen. Igaz u°:yan, hogy a hosszú és többször megújuló napóleoni hadjárat, a perszonális unió, a történelmi hagyomány, az érdekközösség és még más szempontokból részben hazánknak ügye is volt, bár nem oly életbevágó, mint Ausztriának. A nemzet a köteles áldozatot meg is hozta. A hosszú háború költségeinek fedezésére adott 100 millió forint ércpénz és a csatatéren elesett 200 ezer magyar harcos volt a magyar nemzet határtalan áldozatkészségének bizonyítéka. A nemzet, az országgyűléstől megszavazott áldozatok ellen nem is szólalt fel. A devalválás azonban már nem az országgyűlés által elfogadott, illetve kidolgozott pénzügyi reform volt, igy törvénytelennek tartotta. Jogosan! Ily végtelenül fontos ügyben se a királynak, se a kormánynak, sőt az ország- gyűlésnek sincs joga egyedül határozni, hamert, mint a Hevesvármegyéhez 1811. év május 1-én leérkezett királyi irat mondja: „. . . meg nem engedhető, hogy az egész monarchiát érdeklő és egyformán végrehajtandó pénzügyi terv, egyes részeiben megváltoztattassák és a királyi jog erejével kibocsáj'ott rendelet a megyékben külön elhatározás alá vétessék ... a rendelet tehát egészében közzéteendő, különben a legszigorúbb következmények fognak beállani.“ A vármegyék azonban nem ijedtek meg a királyi leirat parancsoló szavá'ól, hanem továbbra is ellenszegültek. A király iránti tiszteletből, de nem az intézkedő helyességének elismerését célzóan, annyit nGgis megtettek, hogy a pátenst újból kihirdettek, minden foganatosítás kötelezettsége nélkül. A megyék ellenállása megtermetté gyümölcseit. Az országgyűlés összehívását sürgető feliratoktól, továbbá a pénzügy törvényes rendezése, hadiadó, újoncoás és más függőben levő ügyektől kényszerítve, a király összehívta az országgyűlést a devalválás évének augusztus 15. napjára. A poz.-onyi országgyűlés összehívása any- nyival is inkább szükséges volt, mivel a Wallis gróf által kidolgozott devalváló terv megvalósításához pénz kellett. A devalvált érték beváltása 212 millió forint ezüst-, vagy aranyfedezetet kívánt. Mivel egy csepp pénzük se volt ez összegből, 100 milliónak előteremtését hazánktól várták. A bukásnak — bár nem a magyar nemzet, hanem a bécsi kormány esztelen gazdálkodása eredményezte, — jóvátételét felében tőlünk várták. Jól mondja Szilágyi Sándor: „Ebben az egy pontban megadták a teljes egyenlőséget az örökös tartományokkal ugyanakkor, midőn a kereskedés és a vám dolgában tovább is kérlelhetetlenül folytatták az eddigi zsaroló rendszert. . .“ Az országgyűlés összeült. A királyi előterjesztés főképen az uj papírpénz 212 milliónyi érefedezetének megadását, a hadiadónak 12 millióval való emelését és a magánosok pénzügyi viszonyainak orvoslását kívánta tárgyalni. Az ellenzék már a választásokon győzött. A megnyílt országgyűlés első dolga volt a devalválás ellen feliratban tiltakozni. A kormány a feliratot visszavetette. Az országgyűlés erre határozottan kimondotta hogy nem teljesíti a király pénzkövete'éseit. Az adóemelés ellen is tiltakozó országgyűlést már föl akarta oszlatni a kormány, a nádor közbelépésére azonban letett szándékáról.
